Pintér György - Múzeumi krimik
Nyaralni voltam 2010. augusztusában. 5-én ellátogattunk a Zsámbéki Légvédelmi Múzeumba.
Az egyik legszebb álmom vált valóra: testközelben lenni olyan dolgokkal, amiket mindig is szerettem. Tankokkal,rakétákkal,légvédelmi ágyúkkal,és még sorolhatnám,de inkább leírom azt a napot.
A cím
Mielőtt a történetre térnék, leírom a cím eredetét. Azért gondoltam erre, mivel végül is igaz, ha úgy nézzük. A Zsámbéki Légvédelmi Rakétaosztály nem csak egy laktanya volt hazánkban, Pest környékén. Ez egy első lépcsős laktanya volt,ami azt takarja, hogy itt nem úgy volt egy este például, hogy gyakorlatozás, vagy csak megjátszott eset. Itt mindig figyelni kellett a lokátorokkal az eget,és bármilyen kis eseményt jegyezni kellett. Itt mindig élesben ment az élet. Ezért nevezném én a hazánk bástyájának, mert ők észlelték először a légi fenyegetést.
A "túra"
10 előtt 10 perccel értünk a kasszához. Jött egy úr (szerintem őr, vagy ism.),és szólt, hogy menjünk be,nézzünk szét nyugodtan, mert a "Nagydarab pesti színházas csávó" még nem érkezett meg, és majd kifelé intézzük a jegyet.
Így is lett. Mikor beléptünk csak egy úton mehettünk, mert a másik rövidke egy általunk nem megtekinthető, lezárt hangárhoz vezetett.Mikor továbbmentünk,egy kerítéssel körbevett részhez értünk, ami az egész területen belül volt. Itt voltak ezek a gyönyörűségek. Lokátorok, generátor kocsik, légvédelmi ágyúk, lánctalpas csapatszállító és harckocsi.
De nem is motyogok, beszéljenek a képek, csak még annyit, hogy volt egy pár gép,melyek soha sem voltak használva, hanem ponyvák alatt, hangárokban pihentek sok-sok évig, mondjuk meg is látszik rajtuk, szinte mintha újak lennének.
Összevetve mindent,nagyon-nagyon tetszett az egész terület, bár voltak még jóval távolabb is épületek,amik egykor ide tartoztak,és sajnos nem lehetett beleülni vagy csak belenézni egyik járgányba se, de azért nagyon jó volt. Remélem máskor is eljutok még ide!
Szóval nézzék,kedves kollégák,a képeket.
Ha végeznek a csemegézéssel a kedves kollégák,akkor leírom, hogy hogyan lehet eljutni eme csodás helyre.
Szóval Zsámbékot (47.548207,18.718488) Bicske(47.490759,18.6362719
) irányába elhagyjuk és Szomor(47.593347,18.6614168) felé kanyarodva meglátjuk a zsámbéki hegyet. Továbbmenve a Fejér megye tábla után 2km-re található a tábla,mely mutatja az utat. Egy elég keskeny út vezet, de ha ezen haladunk biztos, hogy eljutunk eme csodás helyre.
Az egyik legszebb álmom vált valóra: testközelben lenni olyan dolgokkal, amiket mindig is szerettem. Tankokkal,rakétákkal,légvédelmi ágyúkkal,és még sorolhatnám,de inkább leírom azt a napot.
A cím
Mielőtt a történetre térnék, leírom a cím eredetét. Azért gondoltam erre, mivel végül is igaz, ha úgy nézzük. A Zsámbéki Légvédelmi Rakétaosztály nem csak egy laktanya volt hazánkban, Pest környékén. Ez egy első lépcsős laktanya volt,ami azt takarja, hogy itt nem úgy volt egy este például, hogy gyakorlatozás, vagy csak megjátszott eset. Itt mindig figyelni kellett a lokátorokkal az eget,és bármilyen kis eseményt jegyezni kellett. Itt mindig élesben ment az élet. Ezért nevezném én a hazánk bástyájának, mert ők észlelték először a légi fenyegetést.
A "túra"
10 előtt 10 perccel értünk a kasszához. Jött egy úr (szerintem őr, vagy ism.),és szólt, hogy menjünk be,nézzünk szét nyugodtan, mert a "Nagydarab pesti színházas csávó" még nem érkezett meg, és majd kifelé intézzük a jegyet.
Így is lett. Mikor beléptünk csak egy úton mehettünk, mert a másik rövidke egy általunk nem megtekinthető, lezárt hangárhoz vezetett.Mikor továbbmentünk,egy kerítéssel körbevett részhez értünk, ami az egész területen belül volt. Itt voltak ezek a gyönyörűségek. Lokátorok, generátor kocsik, légvédelmi ágyúk, lánctalpas csapatszállító és harckocsi.
De nem is motyogok, beszéljenek a képek, csak még annyit, hogy volt egy pár gép,melyek soha sem voltak használva, hanem ponyvák alatt, hangárokban pihentek sok-sok évig, mondjuk meg is látszik rajtuk, szinte mintha újak lennének.
Összevetve mindent,nagyon-nagyon tetszett az egész terület, bár voltak még jóval távolabb is épületek,amik egykor ide tartoztak,és sajnos nem lehetett beleülni vagy csak belenézni egyik járgányba se, de azért nagyon jó volt. Remélem máskor is eljutok még ide!
Szóval nézzék,kedves kollégák,a képeket.
Ha végeznek a csemegézéssel a kedves kollégák,akkor leírom, hogy hogyan lehet eljutni eme csodás helyre.
Szóval Zsámbékot (47.548207,18.718488) Bicske(47.490759,18.6362719
) irányába elhagyjuk és Szomor(47.593347,18.6614168) felé kanyarodva meglátjuk a zsámbéki hegyet. Továbbmenve a Fejér megye tábla után 2km-re található a tábla,mely mutatja az utat. Egy elég keskeny út vezet, de ha ezen haladunk biztos, hogy eljutunk eme csodás helyre.
|
|
2K11 Krug
|
|
|
Buci
|
|
|
Marosán Elvtárs
|
|
|
Légvédelmi fényszóró
|
|
|
Kassza
|
|
|
óóó :(
|
|
|
P40 (ISZ-12) célfelderítő állomás
|
|
|
RPK-1N rádiólokációs műszerkomplexum
|
|
|
Terep
|
|
|
Ez volt a rövid út vége
|
|
|
Vajon fogja az M1 et
|
|
|
Nem mindegy, hogy...
|
2010.08.07.
Fotók: Saját