Pintér György - Múzeumi krimik
Régóta nagy hiány van a vitorlázó makettek körében. A nagyobb cégek, mint a Revellék is csak mostanában jöttek rá, de sajnos csak német gépeket hoznak ki és azokat is 1:32-es méretarányban. A lengyel Ardpol vette fel a versenyt és hiánypótló készletei leginkább a keletiblokkos gépekre korlátozódnak.
Ilyen a Kisjantár is amely a tesóival std2, std3 és a nagybácsival együtt (2b) kerültek a piacra.
A gép gyönyörűen öntött műgyantából készült. Vetemedést az én példányomon csak a szárnyaknál tapasztaltam, de ez könnyen javítható egy forróvizes fürdővel.
Mivel a hozzám közeli határhegyi reptéren is van egy, így eldöntöttem, hogy egy std1-est építek. Ez első ránézésre nem különbözik a tesóktól, de avatott szemnek rögtön feltűnnek a különbségek: keskenyebb, magasabb függőleges vezérsík, más szárnyprofil, kioldók helye és más a szellőzőkopoltyúk kialakítása és helye is.
Mivel a határhegyi TL-farokjelű gép sok részletében egyedi, ezért sor részletet kellett átalakítani és kialakítani.
Mikor megvettem sokáig pihent a polcon, mert nem éreztem magam felkészültnek egy ilyen átalakítás végezviteléhez. Egyik szombati napon azonban vettem egy mély levegőt és nekiláttam. A kabin jó kezdési alap, de sok részlet hiányzik belőle vagy át kell alakítani. Először a képeket és a TL-t nézegetve felírtam, hogy miket kell csinálni a kabinnal: a műszerfalba be kell zsúfolni egy rádiót, a futókart kicserélni, jobb oldali zsebet lereszelni és újat csinálni (az eredeti egy nagy dobozra emlékeztet), üléstámlát fejpárnával kicserélni(a TL-n ezek egyediek), mikrofont berakni, trimmkart berakni, az oldalkormány-pedálok állító bowdenjeit pótolni.
Jöhet a csomagtartó: hangszóró berakása, pár szerkezeti elem (csövek) amire egyszerűen felcsomózták az öveket és ha valaki nagyon maximalista a főtartók és a főtartócsap. Az utóbbi pótlást nem éreztem szükségesnek, mert nem látszik annyira és annyit le kell reszelni a szárny bekötésnél, hogy nem fogja meg rendesen. Így is bele kellett reszelni. Elviekben készen volt a terv, már csak a gyakorlatba kellett átültetni. Körülbelül 13 órakor ültem le és azt hittem, hogy estig ha jól haladok, meglesz a csomagtartó. Ennek ellenére kb. 6-ra kész volt a teljes kabin.
Az átalakítást az orrtól kezdve végeztem. Először a műszerfalba karcoltam bele a rádiót a kioldó és a pedál állító fölé. A készletben mellékelt műszerfal alatti padló rossz, mivel az eredei gépen nem vízszintes, hanem öblös. Ezt nyomtatólemezből készítettem el és ráragasztottam a szereléket (a műszerfalat). Az ülésteknő jött. Előszöris eltüntettem róla az öntésből adódó műgyantaréteget. Ezt követően kivágtam a futókar paneljét és ezt is egy lemezzel helyettesítettem, majd ezt követően egy 0,3-as drótból meghajlítottam a futókart és ellaposítottam a végét. A háttámlát is lemezből hajlítottam. Készítettem egy méretarányos rajzot, ezt követően kivágtam és meghajlítottam. A kereszttartó vasakat is drótból készítettem el. A fejpárnát eleinte nem tudtam hogyan kéne megcsinálni de végülis egy kábel héját lehúztam, hengeresre alakítottam, méretre vágtam, keresztüldugtam rajta egy drótot, behajlítottam és pillanatragasztóval a helyére ragasztottam. A fenékpárnát sztirollapból készítettem. Méretre vágtam, lecsiszoltam az éleit és forró vízbe mártva ívre hajlítottam, ezt követően helyére ragasztottam.
Már csak a csomagtartó volt hátra. Lemezből kivágtam az alapot, két helyen átfúrtam, ahova a merevítőrudak jönnek. Egy drótra rácsomóztam egy hosszabb maszkolószalagot és beragasztottam. Később a szalagot méretre vágtam és egy csöpp ragasztóval a helyére ragasztottam. A csomagtérből már csak a hangszóró hiányzott. Az egyik műgyantacsonkról levágtam egy darabot és beragasztottam a fejpárna mögé jobb oldalra.
Végezetül készítettem egy navigációs eszközt: egy LX-20-as loggert, ami az egyik legelterjedtebb rögzítőeszköz a vitorlázók körében. Sztirolból kivágtam és drótokból imitáltam az akku felé menő és az antennakábelt, aminek a végére egy lemezdarabból kivágva próbáltam imitálni magát az antennát és a szerelék tetejére ragasztottam azt.
Nagyjából ennyit a kabinról. Itt tartok most, de fojt. köv.
2. felvonás
Tennék egy kis kiegészítőt a kabinhoz, megpedig elfelejtettem megemlíteni a műszerfal tetején elhelyezett iránytűt, amit egy méretre vágott és reszelt öntőkeret darabbal pótóltam.
Kabinfestés: TL ebben sem "átlagos" Kisjantár. A kárpitja világoskékes műbársony. Ezt a színt Lifecolor matt kékből, fényes fehérből és egy csepp gun metalból kevertem ki. lefestettem a kabin felső oldalfalait, az üléstámlát és a fejpárnát. A teknőt középszürkével alapoztam, ezt követően sötétkék illetve fehér pöttyöket köpettem rá a festékszóróval. A fenékpárnát több árnyalatból festettem meg: sand yellow,french brown, khaki és U.S. brown. Ezeket tisztán illetve keverten használtam. Az alap akhaki volt és erre festettem egyaránt sötétebb és világosabb hosszanti csíkokat. A zsebeket sötétszürkével alapoztam, majd szárazecseteléses módszerrel kék és zöld csíkokat húzogattam rájuk. A műszerfalat matt feketével festettem a műszereket fehérrel futtattam, majd fényes lakkal imitáltam az üveglapjaikat. A maradék karokat csak a szélvédő felrakása után fogom festeni.
A javítás a vízszintes vezérsíkra is kiterjedt. Kivágtam a kormányokat, mivel legtöbb esetben azok ki vannak térítve.
A dobozgrafikáról és a rajzokról is hiányzik két fontos elem, mégpedig a vízszintes vezérsík tartó csap és a pitot-cső. Előbbi pótlására 0,5 mm-es fúróval fúrtam egy lyukat a függőleges vezérsíkba, majd ezt követően egy 0,3 mm-es rézdóttal imitáltam a csapot. A pitotcsövet a munkálatok befejeztével pótolom majd.
Helyére került a futó is. A keréktárcsára egy kis lemezt vágtam ami a fékkart hivatott imitálni, ehhez csatlakozott a fékbowden.
A kit talán legkényesebb pontja a dekk. Sok fejfájást okozott, hogyan ragasszam a helyére a húzott szélvédőt.Adekk két részből áll: a fix szélvédőből és a teljesen levehető részből. A szélvédőnek drót megerősítést ragasztottam a gépre a műszerfal vonalába. A ledobható részen teljesen körberagasztottam egy drótot, mert az eredetin is műanyagos kerete van. Végül is kimaszkoltam és a gél állagú pillanatragasztóval ragasztottam meg. Sajnos így is megfogta a gőz a dekket, de egy lakkozás vagy egy polírozás eltűnteti azt. A törzsön kifúrtam a vízcsap és a semleges kioldó helyét, majd az utolsóra két lemezkét ragasztottam, ami a védőbőrt pótolta.
A szárnyakon is kellet javítani, mégpedig a csűrő felfogató anyáinak a lyukait kellet kifúrni. Ezek a valóságban is keskeny lyukak, ezért csak egy tűvel szúrtam meg a csűrő és a szárny közötti részt.
Most már látszik a fény az alagút végén, már csak a dekket kell befejezni és jöhet a végső összerakás és a festés.
Egyhuzamosabb kihagyás után végre sikerült befejezni a gépet. A dekket és a kabint kimaszkoltam. A festéshez a Modell Master festékét használtam. 2 napos száradás után kimaszkoltam a kékhez a felületet. A festéket Revell alumínium, szürke és kékből kevertem ki. Száradása után már csak a matrica hiányzott róla. Ezeket Tóth Péter készítette el nekem.Ez úton is köszönöm neki.