Vought F4U-1A Corsair
1:72, Tamiya
Pintér György - Múzeumi krimik
Az F4U Corsair-t gyerekként a legrondább dolognak tartottam, amit valaha láttam. Elevenen emlékszem a kiváló "Éghódítók" (eredeti angol címen: Reaching for the skies) című ismeretterjesztő sorozat "Győzelem a vizek felett" epizódjára. A vigyorgó orrú Hellcatek mellett az archív felvételeken felbukkant egy gép a lógó, törött vonalú szárnyaival és kirázott tőle a hideg. Aztán a makettező lét során rájöttem, hogy a Corsair az egyik legjobb alapanyag, ha PTO témájú repülőt szeretnénk építeni.
Ez a példány a Tamiya 1/72 sorozatának a tagja, egy F4U-1A változat. Érdekesség, hogy hivatalosan nem létezett "A" típusjelzésű variáció, egységesen minden F4U-1 volt, kezdve a birdcage kabinosoktól. A makettet elkezdtem, építeni pár éve, azon a napon, amikor depresszióval diagnosztizáltak és elkezdtem a kezelést. Nem sokkal később visszakerült a dobozba. Eltelt pár év, és szerencsére gyógyultnak lettem nyilvánítva, így jött az ötlet: be kellene fejezni!
Számomra mindig nehéz volt félkész maketteket folytatni. Először is, a friss, megkezdetlen makett mindig vonzóbb. Másodszor, szembesül az emberfia a korábban elkövetett pontatlanságaival. Sikerült ezt az érzést félretenni, plusz nem is végeztem olyan rossz munkát korábban: bekábeleztem a motort, fékvezetékeket kaptak a futóművek, készítettem hevedereket ólomfóliából.
A nagy kérdés igazából az volt, hogy melyik Corsairt kívánom elkészíteni a számtalan KÉK közül. Eredetileg egy igen híres tengerészgyalogos példányt, az "Ole 122"-őt szemeltem ki, de eszembe jutott, hogy vannak börzézett új-zélandi matricáim. A matrica gyártója a szintén új-zélandi Ventura Decals. Érdemes rájuk keresni, ha valaki érdeklődik a kiwi és aussie jelzések iránt, sok jó ívet árulnak. A termékük koros példánynak bizonyult, megkeserítette az életemet, de erről később.
Az építésről felesleges írnom, minden álomszerűen ment. A Tamiya készlet tökéletesen illeszkedik, pontos, szép, jó a bontása is. Eredetileg dobozból szerettem volna építeni, de a műszerfal matrica szétszakadt még a vízben, így kapott egy eduard maratást. A Tamiya gumiabroncsai sem méretben, sem mintázatban nem jók, ezeket Brassin szettre cseréltem.
Az alapozást Mr. Surfacer 1500-zal végeztem. A festést az AK Real Colors lakk alapú festékeivel folytattam. A színeket folyamatosan kevertem, többször átködöltem a korábbi rétegeket. A lakkozás után matricáztam, majd pár nap múlva ilyedten vettem észre, hogy pikkelyekben leválik helyenként a szárnyakról a felségjel. Nagyot nyeltem és visszacsiszoltam a műanyagig. Új matrica rendel, megvár, felhelyez, idegeskedik, utána örül.
A weatheringhez művészolajokat használtam a fémes kopásokat az AK True Metal pasztával és fogpiszkálóval csináltam.
A bomba textúrát és rengeteg koszt, valamint feliratot kapott. Bár fénykép után dolgoztam, de kiderült, hogy tisztának kellett volna maradnia egyes vélemények szerint...
A makett évek óta az első befejezett munkám, és sajnos ez nem olyan, mint a biciklizés: igenis kimegy az ember kezéből a rutin, gyakorolni kell.
Ez a példány a Tamiya 1/72 sorozatának a tagja, egy F4U-1A változat. Érdekesség, hogy hivatalosan nem létezett "A" típusjelzésű variáció, egységesen minden F4U-1 volt, kezdve a birdcage kabinosoktól. A makettet elkezdtem, építeni pár éve, azon a napon, amikor depresszióval diagnosztizáltak és elkezdtem a kezelést. Nem sokkal később visszakerült a dobozba. Eltelt pár év, és szerencsére gyógyultnak lettem nyilvánítva, így jött az ötlet: be kellene fejezni!
Számomra mindig nehéz volt félkész maketteket folytatni. Először is, a friss, megkezdetlen makett mindig vonzóbb. Másodszor, szembesül az emberfia a korábban elkövetett pontatlanságaival. Sikerült ezt az érzést félretenni, plusz nem is végeztem olyan rossz munkát korábban: bekábeleztem a motort, fékvezetékeket kaptak a futóművek, készítettem hevedereket ólomfóliából.
A nagy kérdés igazából az volt, hogy melyik Corsairt kívánom elkészíteni a számtalan KÉK közül. Eredetileg egy igen híres tengerészgyalogos példányt, az "Ole 122"-őt szemeltem ki, de eszembe jutott, hogy vannak börzézett új-zélandi matricáim. A matrica gyártója a szintén új-zélandi Ventura Decals. Érdemes rájuk keresni, ha valaki érdeklődik a kiwi és aussie jelzések iránt, sok jó ívet árulnak. A termékük koros példánynak bizonyult, megkeserítette az életemet, de erről később.
Az építésről felesleges írnom, minden álomszerűen ment. A Tamiya készlet tökéletesen illeszkedik, pontos, szép, jó a bontása is. Eredetileg dobozból szerettem volna építeni, de a műszerfal matrica szétszakadt még a vízben, így kapott egy eduard maratást. A Tamiya gumiabroncsai sem méretben, sem mintázatban nem jók, ezeket Brassin szettre cseréltem.
Az alapozást Mr. Surfacer 1500-zal végeztem. A festést az AK Real Colors lakk alapú festékeivel folytattam. A színeket folyamatosan kevertem, többször átködöltem a korábbi rétegeket. A lakkozás után matricáztam, majd pár nap múlva ilyedten vettem észre, hogy pikkelyekben leválik helyenként a szárnyakról a felségjel. Nagyot nyeltem és visszacsiszoltam a műanyagig. Új matrica rendel, megvár, felhelyez, idegeskedik, utána örül.
A weatheringhez művészolajokat használtam a fémes kopásokat az AK True Metal pasztával és fogpiszkálóval csináltam.
A bomba textúrát és rengeteg koszt, valamint feliratot kapott. Bár fénykép után dolgoztam, de kiderült, hogy tisztának kellett volna maradnia egyes vélemények szerint...
A makett évek óta az első befejezett munkám, és sajnos ez nem olyan, mint a biciklizés: igenis kimegy az ember kezéből a rutin, gyakorolni kell.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025.11.13.
Utolsó módosítás: 2025.12.09.
Utolsó módosítás: 2025.12.09.