Pintér György - Múzeumi krimik
Nemrég a kezembe került egy Dragon makett, a KV-1. Nem igazán tudtam, mi legyen vele. Miféle környezetbe tudnám beállítani? Ekkor láttam meg az egykori, Névai Ötszögben „Nyevszij Pitacsok”, a Névából kiemelt KV-1 képeit. Leningrád környéke.( Mindig érdekeltek a blokád dolgai. Volt szerencsém két és fél hónapot eltölteni az Észak Velencéjében.) Jellemző, ami a képen látszik. Egy szovjet nehéz harckocsit húzgálnak ki a vízből.
A Névai Ötszög a blokád egyik tragikus fejezete volt. A Leningrádnál össze-vissza bekerített szovjet erők összeköttetésének fenntartására egy kb. öt focipályányi területet tartottak, véres harcok árán a Vörös Hadsereg katonái, a Néva, Leningrádhoz képest, túlsó partján. Azzal harcoltak,amijük volt. Ha azt vesszük, hogy a leningrádi gyárak a legvadabb blokád idején- amikor 12 és fél deka kenyér volt a napi fejadag - is termeltek, harckocsikkal, kézifegyverekkel, lőszerrel látták el a blokád túloldalán, a „Nagy Földön” harcolókat, engedélyt kaptak, hogy saját szükségleteikre is termeljenek. Így az Izsorban készített páncéllemezek felhasználásával, az egykori Putyilov Művekben nehéz harckocsikat készítettek az „ötszögben” harcolók megsegítésére. Ha valami alkalmatlan volt a hídfőben folytatott harcra, akkor éppen ez a 45 tonnás, több, mint 6 méter hosszú, de mindössze egy 76,2mm-s löveggel felfegyverzett (no, persze + 4 géppuska) acélszörny az. Pokoli munka volt a zajló jégen, vagy éppen az áradó Néván átvinni a rövid időn belül ronccsá váló Klimeket.. A németek rendszeresen szétlőtték a nagy munkával odaszállított harckocsikat szállító pontonokat.(Valószínűleg így került makettem eredetije is a Néva fenekére.) A fürgébb, kisebb méretű T-34-esekből nem jutott ide. Ha hozzászámoljuk mindehhez a vitathatatlan, német légifölényt, akkor belátható, hogy nem a KV-1-k bevetése volt a várost védők legsikeresebb akciója.
Az egyik ilyen Klim több évtizeddel későbbi sorsát próbáltam megjeleníteni.Kellett hozzá a KV-1 makett. Ez afféle magától összeálló pontosságú, szépen kidolgozott készlet. Nem is volt vele semmi gond. Minden szépen illeszkedett. A gumiszalag-lánctalp,bár egész szépen van elkészítve, mégsem adja a lánctalp illúzióját. Esetünben ebből csak a kisebb része látszik. A kivontatáshoz használt drótköteleket a maradék alkatrészekből szedtem ki, no meg a maketthez adottakat is felhasználtam.
Az igazi kihívást a víz alatt töltött évek megjelenítése jelentette. Alapvetően egy sápadtabb zöld festéssel próbálkoztam. Bevetettem a teljes rozsásító eszköztáramat. Egészen fehérre kever zöld festék, s abba a megszáradás előtt beledolgozott hintőpor csodákat tett a rárakódott sárréteg ábrázolására.
A másik menet a terep kialakítása volt. Ezzel szenvedtem rendesen. A végeredmény szép is lehetne. De. Elméreteztem a dioráma alapot. Túl nagy lett. Elveszett benne a makett. Miután megszáradt a művíz, körbevágtam, hogy az maradjon, ami a lényeg. Gyönyörű. Csak-csak-csak - mondja az olasz építésznek öltözött Lúdas Matyi a rajzfilmben. Ugyanis a művíz tovább kötött és meghajlította az egyébkén egyenes alaplapot. Most próbálom kiegyengetni.