Knight Rider SPM mode (season four)
1:24, Aoshima
Pintér György - Múzeumi krimik
Knight Rider SPM
A filmsorozat története
Az 1981 márciusában kezdték forgatni az 1982 és 1986 között négy évadot megélt Knight Rider filmsorozatot. A legtöbb sorozat veszít népszerűségéből az idő előrehaladtával, nem volt másként ezzel sem. Ezt ellensúlyozandó George Barris - a főszereplő autó fizikai megalkotója - két új alternatívát vezetett be a sorozat életébe. A lenyitható tetejű cabrio kivitelt és az SPM (Super Pursuit Mode) változatot. A valóságban képtelen volt az autó ezekre az átalakulásokra,ezért halványkék háttér előtt vették fel azokat a vágóképeket, amikor az autó éppen átalakult. A következő snittben pedig már az átalakult autó száguldott.
KITT
A sorozat adásai után jóval később dobta piacra „Kitt” makettjeit az Aoshima, amelyek valódi alternatívát kínálnak a régi AMT kivitellel szemben. Ez a makett 105 műanyag alkatrészből és 4 gumiabroncsból áll össze. Az alábbiakban csak a jellegzetességeikre és buktatóikra térnék ki.
Koncepcióját tekintve úgy gondoltam, hogy a modellt teljes pompájában (kinyitott féklapokkal) és a vezetővel együtt fogom megvalósítani, mégpedig az éppen vészfékező és ezért előrebólintó pozícióban. A futómű hátsó illesztési pontjait ezért 1 mm vastag sztirol lappal emeltem meg, elöl meg a gólyalábakból vágtam le 1 mm-et a dob felőli végeikről. Az új felső csapok elkészítése után a levágott csapokat az alsó vég felől visszatoldottam, így méretük azonos maradt, csak máshová került a kerekek forgáspontja. A kormányösszekötő miatt be kellett fűrészelnem a motorba, de ez a talapzatra helyezés után nem látszik.
A fő problémát a karosszéria bonyolultsága jelentette, ami 28 elemből állt, plusz a két visszapillantó tükör. Több elemet kellett fekete és mattfehérre, vagy fekete és mattpirosra festeni. Ezeknél logikailag könnyebb lenne először a matt részeket lefesteni, de arra nagyon nehéz szép fényes felületet produkálni. Nekem nem sikerült (lásd fotó), így le kellett mosnom és csak többszöri nekifutásra lett elfogadható a fényezés. Az oldalt lévő levegőbelépőknél a karosszéria éleit is matt fehérre kell festeni. A hátsó ablakot tartó elem a „C” oszlop hajlatánál rést hagyott, ebbe az ívbe kis darab sztirolt ragasztottam mindkét oldalon.
A hátsó, 16 sugárhajtóműre emlékeztető csövek túl rövidek, ezért 2 mm átmérőjű injekciós fecskendőből vágtam le darabokat, amiknek egyik végét kónikusan kitágítottam, a helyüket kifúrtam és mindegyiket a helyére ragasztottam. Az eredeti csővégződések króm karikáit ezüstre festve imitáltam, míg az új végek belseje matt piros lett.
Az oldalsó lámpák mögé króm fólia került, a rendszám pedig egy maratott kerettel vált eredetibbé. A két oldalt lévő nyitható féklap belső oldalát egy-egy sztirol lappal fedtem le. A jobb és bal féklapok a testhez rögzítésekor figyelni kellett arra, hogy az elemeket először a tartóba kell beakasztani és csak utána ragaszthattam be a kasztniba. A mozgásuk elég nehézkes, ezért a rögzítésük mellett döntöttem. Egyébként ezekbe a tartókonzolokba akad majd meg a korábban alvázra ragasztott utastér a kasztnival való „házasításuk” során. Ezt két csipesszel, néhány percnyi „játék” után elég könnyű elvégezni, azaz a helyére lehet pattintani.
A tetőn lévő féklap két tartószárán lévő pöckök túl hosszúaknak találtattak, ezért oldalanként 1-1 mm-t visszavágtam belőlük és így már könnyen be lehetett akasztani a helyükre. A két első ködlámpa sajna nincs túl jól kitalálva, mert kicsi felületen kellene megragasztani. A kasztniba téve ezért hátulról rögzítettem szilárdan az orrba. A kész orr részt nem lehet elég pontosan a helyére illeszteni, mert az alváznak bele kellene süllyedni az orrba, csakhogy nem megy elég mélyre. Az alján látszik, hogy nem simul bele teljesen a kasztni vonalába. Sajnos ennek a korrigálására a Móvári kiállítás előtt egy nappal már semmi esélyem sem volt. A hátsó ablak fröccsöntési pontjainál furcsa kör alakú anyaghiba látszik, mind belülről, mind kívülről, ami pech, és nagyon nehéz korrigálni, ezért nem is kísérleteztem vele.
Az utastérben a váltókulissza fokozatait felfestettem ecsettel, de ebből később vajmi kevés látszik. Biztonsági öv ugyan nem volt az autóban, de a kardánboksz melletti csatlakozóit benne felejtettek a figyelmetlen filmesek, ezt a hiányt azonban sztirol lapból készültekkel pótoltam. Az utastér Testors 1754 1/3-ad és 1706 2/3-ad arányú keverékével lett festve, ezt világosítottam és sötétítettem az árnyékoláshoz. Az összes színes nyomógomb először ezüst, majd clear színekkel lett lefestve.
Michael
Elképzelésem szerint a figura kinyújtott bal kézével fogja a kormányt, másik kezével pedig egy gomb felé nyúl a műszerfalon. Az alap, azaz a törzs és a végtagok egy régi Tamiya figura volt, a fejet pedig egy Fujimi szerelőről adoptáltam, amelyre puttyból raktam hajat. Az eredetileg pólós, dzsekis öltözetű figurára galléros inget „húztam” puttyból. A dzsekit pedig bőrdzsekire alakítottam át, amihez ólomfóliából szabtam ki a patentos hajtókát és a felhajtott gallért. A cipő orrát pedig egyszerűen csizmává formáztam.
Nem tudom mit szúrtam el, de már lefestett állapotban derült ki, hogy a jobb keze pont a műszerfalig ér, a bal keze meg már jóval a kormányon túl ér, egész a műszerfalig. A kész figura bal kezét ezért át kellett alakítani és a festése is javítást igényelt. Újabb meglepetésként ért, hogy a kész figura fél feje nem fért el az elképzelt helyén, mert a tetőn lévő féklap mélyedése és a féklapot vezető sín belenyúlt a fejnek szánt térbe. Egy gyors „skalpolás”, majd a bal oldali - látható, - fejrész puttyból történő visszaépítése után azért sikeresen megoldottam a problémát.
Az út
A járművet egy rövid útszakaszra akartam felrakni, ahol a jellegzetes nagy fékcsíkok is megjeleníthetők. Az út sztirol lap, a homokos rész ipari papírragasztóba szórt homok, két színnel lefújva. A tábla sztirolból készült, strukturálása is saját munka, a hátulján lévő csavarok azonban gyári termékek.
Az aprólékos és elég bonyolult munka közel egy évig tartott, de megérte a fáradságot. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ha valaki szereti a kihívásokat. Dobozból összerakva természetesen ettől sokkal hamarabb is össze lehet rakni a makettet, ám számomra az kevésbé lett volna vonzó.
Következő projekt: Knight Rider 2008 (Ford Mustang 500 KR).
A filmsorozat története
Az 1981 márciusában kezdték forgatni az 1982 és 1986 között négy évadot megélt Knight Rider filmsorozatot. A legtöbb sorozat veszít népszerűségéből az idő előrehaladtával, nem volt másként ezzel sem. Ezt ellensúlyozandó George Barris - a főszereplő autó fizikai megalkotója - két új alternatívát vezetett be a sorozat életébe. A lenyitható tetejű cabrio kivitelt és az SPM (Super Pursuit Mode) változatot. A valóságban képtelen volt az autó ezekre az átalakulásokra,ezért halványkék háttér előtt vették fel azokat a vágóképeket, amikor az autó éppen átalakult. A következő snittben pedig már az átalakult autó száguldott.
KITT
A sorozat adásai után jóval később dobta piacra „Kitt” makettjeit az Aoshima, amelyek valódi alternatívát kínálnak a régi AMT kivitellel szemben. Ez a makett 105 műanyag alkatrészből és 4 gumiabroncsból áll össze. Az alábbiakban csak a jellegzetességeikre és buktatóikra térnék ki.
Koncepcióját tekintve úgy gondoltam, hogy a modellt teljes pompájában (kinyitott féklapokkal) és a vezetővel együtt fogom megvalósítani, mégpedig az éppen vészfékező és ezért előrebólintó pozícióban. A futómű hátsó illesztési pontjait ezért 1 mm vastag sztirol lappal emeltem meg, elöl meg a gólyalábakból vágtam le 1 mm-et a dob felőli végeikről. Az új felső csapok elkészítése után a levágott csapokat az alsó vég felől visszatoldottam, így méretük azonos maradt, csak máshová került a kerekek forgáspontja. A kormányösszekötő miatt be kellett fűrészelnem a motorba, de ez a talapzatra helyezés után nem látszik.
A fő problémát a karosszéria bonyolultsága jelentette, ami 28 elemből állt, plusz a két visszapillantó tükör. Több elemet kellett fekete és mattfehérre, vagy fekete és mattpirosra festeni. Ezeknél logikailag könnyebb lenne először a matt részeket lefesteni, de arra nagyon nehéz szép fényes felületet produkálni. Nekem nem sikerült (lásd fotó), így le kellett mosnom és csak többszöri nekifutásra lett elfogadható a fényezés. Az oldalt lévő levegőbelépőknél a karosszéria éleit is matt fehérre kell festeni. A hátsó ablakot tartó elem a „C” oszlop hajlatánál rést hagyott, ebbe az ívbe kis darab sztirolt ragasztottam mindkét oldalon.
A hátsó, 16 sugárhajtóműre emlékeztető csövek túl rövidek, ezért 2 mm átmérőjű injekciós fecskendőből vágtam le darabokat, amiknek egyik végét kónikusan kitágítottam, a helyüket kifúrtam és mindegyiket a helyére ragasztottam. Az eredeti csővégződések króm karikáit ezüstre festve imitáltam, míg az új végek belseje matt piros lett.
Az oldalsó lámpák mögé króm fólia került, a rendszám pedig egy maratott kerettel vált eredetibbé. A két oldalt lévő nyitható féklap belső oldalát egy-egy sztirol lappal fedtem le. A jobb és bal féklapok a testhez rögzítésekor figyelni kellett arra, hogy az elemeket először a tartóba kell beakasztani és csak utána ragaszthattam be a kasztniba. A mozgásuk elég nehézkes, ezért a rögzítésük mellett döntöttem. Egyébként ezekbe a tartókonzolokba akad majd meg a korábban alvázra ragasztott utastér a kasztnival való „házasításuk” során. Ezt két csipesszel, néhány percnyi „játék” után elég könnyű elvégezni, azaz a helyére lehet pattintani.
A tetőn lévő féklap két tartószárán lévő pöckök túl hosszúaknak találtattak, ezért oldalanként 1-1 mm-t visszavágtam belőlük és így már könnyen be lehetett akasztani a helyükre. A két első ködlámpa sajna nincs túl jól kitalálva, mert kicsi felületen kellene megragasztani. A kasztniba téve ezért hátulról rögzítettem szilárdan az orrba. A kész orr részt nem lehet elég pontosan a helyére illeszteni, mert az alváznak bele kellene süllyedni az orrba, csakhogy nem megy elég mélyre. Az alján látszik, hogy nem simul bele teljesen a kasztni vonalába. Sajnos ennek a korrigálására a Móvári kiállítás előtt egy nappal már semmi esélyem sem volt. A hátsó ablak fröccsöntési pontjainál furcsa kör alakú anyaghiba látszik, mind belülről, mind kívülről, ami pech, és nagyon nehéz korrigálni, ezért nem is kísérleteztem vele.
Az utastérben a váltókulissza fokozatait felfestettem ecsettel, de ebből később vajmi kevés látszik. Biztonsági öv ugyan nem volt az autóban, de a kardánboksz melletti csatlakozóit benne felejtettek a figyelmetlen filmesek, ezt a hiányt azonban sztirol lapból készültekkel pótoltam. Az utastér Testors 1754 1/3-ad és 1706 2/3-ad arányú keverékével lett festve, ezt világosítottam és sötétítettem az árnyékoláshoz. Az összes színes nyomógomb először ezüst, majd clear színekkel lett lefestve.
Michael
Elképzelésem szerint a figura kinyújtott bal kézével fogja a kormányt, másik kezével pedig egy gomb felé nyúl a műszerfalon. Az alap, azaz a törzs és a végtagok egy régi Tamiya figura volt, a fejet pedig egy Fujimi szerelőről adoptáltam, amelyre puttyból raktam hajat. Az eredetileg pólós, dzsekis öltözetű figurára galléros inget „húztam” puttyból. A dzsekit pedig bőrdzsekire alakítottam át, amihez ólomfóliából szabtam ki a patentos hajtókát és a felhajtott gallért. A cipő orrát pedig egyszerűen csizmává formáztam.
Nem tudom mit szúrtam el, de már lefestett állapotban derült ki, hogy a jobb keze pont a műszerfalig ér, a bal keze meg már jóval a kormányon túl ér, egész a műszerfalig. A kész figura bal kezét ezért át kellett alakítani és a festése is javítást igényelt. Újabb meglepetésként ért, hogy a kész figura fél feje nem fért el az elképzelt helyén, mert a tetőn lévő féklap mélyedése és a féklapot vezető sín belenyúlt a fejnek szánt térbe. Egy gyors „skalpolás”, majd a bal oldali - látható, - fejrész puttyból történő visszaépítése után azért sikeresen megoldottam a problémát.
Az út
A járművet egy rövid útszakaszra akartam felrakni, ahol a jellegzetes nagy fékcsíkok is megjeleníthetők. Az út sztirol lap, a homokos rész ipari papírragasztóba szórt homok, két színnel lefújva. A tábla sztirolból készült, strukturálása is saját munka, a hátulján lévő csavarok azonban gyári termékek.
Az aprólékos és elég bonyolult munka közel egy évig tartott, de megérte a fáradságot. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ha valaki szereti a kihívásokat. Dobozból összerakva természetesen ettől sokkal hamarabb is össze lehet rakni a makettet, ám számomra az kevésbé lett volna vonzó.
Következő projekt: Knight Rider 2008 (Ford Mustang 500 KR).
|
|
DSCF7304
|
|
|
Knight rider alkatrész bontás 002
|
|
|
ablak hiba
|
|
|
első gólyaláb
|
|
|
első futómű helye
|
|
|
hátsó futómű
|
|
|
DSCF6326
|
|
|
festett alváz
|
|
|
DSCF6439
|
|
|
elrontott festés
|
|
|
oldalsó féklap
|
|
|
festett kasztni
|
|
|
festett kasztni (1)
|
|
|
kr-kitt-ebs02
|
|
|
tágítás
|
|
|
cső végződések
|
|
|
Kép 023
|
|
|
műszerfal
|
|
|
váltókulissza
|
|
|
DSCF7031
|
|
|
öv csatlakozó
|
|
|
átfaragott vezető
|
|
|
első próbálkozás
|
|
|
átalakított kézzel (1)
|
|
|
átalakított kézzel (2)
|
|
|
átalakított kézzel (3)
|
|
|
átalakított kézzel (4)
|
|
|
DSCF7083
|
|
|
DSCF7088
|
|
|
DSCF7094
|
|
|
megskalpolva (1)
|
|
|
megskalpolva
|
|
|
DSCF7314
|
|
|
DSCF7315
|
|
|
féknyomok
|
|
|
DSCF7249
|
|
|
DSCF7253
|
|
|
DSCF7269
|
|
|
DSCF7276
|
|
|
DSCF7292
|
|
|
DSCF7293
|
|
|
DSCF7294
|
|
|
DSCF7298
|
|
|
DSCF7316
|
|
|
DSCF7317
|
|
|
DSCF7318
|
2012.04.20.
Utolsó módosítás: 2012.04.21.
Utolsó módosítás: 2012.04.21.
A tábla matricáját kiszerkesztette Sváb József, nyomtatta Illyés János. Ezúton is köszönöm segítségüket.