Knight Rider 2008

1:25

Pintér György - Múzeumi krimik Elkészült ez a 2011-ben elkezdett dioráma a 2008-as Knight Rider sorozatból, egy Revell Ford Mustang KR500 átépítével és feljavításával és sok egyedi alkatrésszel együtt. Aki szeret olvasni annak íme kicsit bővebben.
Gondoltam megosztom veletek ennek a 2011-től húzódó viszontagságos építésemnek a részleteit. Már a 2008-as megjelenésekor tudtam, hogy ezt az autót meg kell építenem, mivel a Knight Rider sorozatokat nagyon szeretem. A sorozat megjelenése után realizálódott, hogy a Kittcave egy olyan díszlet, ami megfelelő hátteret biztosíthat az elkészült autónak. Az biztos volt, hogy a pilot epizódban látható autót szeretném megcsinálni, mert sokkal egyedibb, mint a második résztől látható darab, aminek a beltere majdnem teljesen utcai kivitelű. Így egy fiktív jelenetet választottam, amint először beáll Kitt az új föld alatti bázisba.
Azóta csak egy elkészült makettet láttam a pilot részből egy német makettező „tollából”. Úgy találtam ettől lehet szebbet is építeni, ezért megvettem a KA-Models feljavítókészletét, fémből készült szelepeket, a többi részlet saját gyártás.
Az autó:
Az első és legfontosabb gond, hogy a hibás tervezés miatt a makett futóműve túl magasan ül, ezt a Revell egy eltúlzott oldalfalú gumival próbálta kompenzálni. A Tamiya Porsche 911 Carrera gumijai pont megfelelőek átmérőben, de a felnik sajnos mind azonos méretűek a Revell makettben, - az eredetivel ellentétben, - ezért mind az elsőnél, mind a hátsónál szélesíteni kellett a Porsche felniből levágott karimával a Revell felnijet. Ettől még a magassága változatlan maradt, így a kasztni és kerekek közötti távolság feltűnően nagy lett. Két megoldás kínálkozott. Az egyik, hogy a most divatos módszer szerint (Youtube-on több ilyenbe is belefutottam) feljebb ragasztom mindegyik kereket a féktárcsákkal együtt, vagy átszabom az egész futóművet. Természetesen az utóbbi mellett döntöttem. A cél a geometria és eredeti kinézet megtartása volt, ezért szinte minden hátsó elemet szétvágtam, rövidítettem, hogy ugyanúgy nézzen ki, de minden passzoljon is. Elég sok szárazpróba árán lett eredményes ez a meló. A szélesebb gumik miatt a hátsók kerekek nem fértek be a dobok alá, azokat kivágtam és megszélesítettem. Ebből kifolyólag a hátsó ülések túl szélessé váltak. Szerencsére a hátsó ülések alapjából készítve egy teljesen egyedi elem került a helyükre, amit Miliputból és több rétegnyi sztirollapból alakítottam ki, így befért a leszűkített részbe is. A hátsó ülések helyén lévő két mélyedés szöge és íve sokáig nem akart egyforma lenni, így kitartóan alapoztam és csiszoltam, mire elnyerte mostani formáját. Az első futóműnél a kerekek eredeti rögzítési pontjait húzott szállal eltömítettem és fentebb újakat fúrtam. Az összes féknyereg helyére a KA Models 3 részes maratott tárcsái kerültek fém nyergekkel. Egy első és egy hátsó kereket szélesítettem meg, hogy műgyantából le lehessen öntetni. Ám a másolt kerekek megérkezése után az első festési tesztnél jöttem rá, hogy enyhe öntési sorja van minden küllő mindkét oldalán. Csiszolgattam és alapoztam egy jó darabig, de csak nem akart mindenhol sima lenni. Végül az eredeti kerekekből megszélesíttettem a megmaradt másik két eredetit is és ezek lettek beépítve. A gyanta másolatok pedig maradtak a dobozban.
A felnikkel együtt elküldtem leöntetni műgyantából a motorháztetőt is, mert egy másolatot ígértem egy ismerősömnek a saját makettjéhez. Ennek még lett böjtje később, mert kiderült, hogy a másoláskor enyhén elvetemedett az eredeti, így az elején lévő nyílások leszűkültek. Ezt csak úgy tudtam megoldani, hogy rendeltem egy másikat a Revelltől. Mivel évek óta nem volt kapható ez makett, nem sok reményt fűztem hozzá. Két hónap után egy amerikai slot car webshopból megrendeltem egy komplett makettet. Így a motorháztető csere megoldódott. Erre 1 hónappal később megjött egy kis jelöletlen dobozban a gyári pótlás is postán. Az új készletben belepillantva meglepve tapasztaltam, hogy rájöttek a Revellnél a rosszul legyártott légszűrő hibájára és kicserélték 1 évvel később olyanra, mint az eredeti. Így már nem volt kérdés melyiket építem be.
Az utastérben a műszerfal közepén lévő szellőzőrostélyokat lecsiszoltam, a szélsőből a lamellákat kifúrtam és finom háló lett a helyükre ragasztva festékszűrőből. A középkonzol széleire elkészültek a pengeszerű lemezek, miután beirdaltam a középkonzol két oldalát. Készült még rá egy kijelző ahol KITT „hangja” látható, valamint egy nyomógomb gyűjtemény, egyesével kifúrva. Az eredeti kardánbokszot beburkoltam így készült el az egyedi boksz, ebben rejtőzik a kéziváltó karja és a kulissza, ami maratással kombinált sztirolból van. A kormány egy megmaradt régi darab Milliputtal való átalakításából született. Az ajtókárpitokon a hangszórók helyét kimélyítettem és oda kerültek a maratott hangszórók, hogy az ajtó kárpittal egy síkban legyenek, ne álljanak ki a felületből. A „B” oszlop belső részét le kellett vágni a belső kárpit elemekről, mert nem simultak rá belülről a karosszériára, ezután jó szögbe állítva lettek visszaragasztva és tömítve.
A biztonsági övek is elkészültek előre, ahol lehetett felhasználtam a kiegészítőben lévő maratásokat, mert sokat dobnak a kész maketten, bajuszkapcsolók, övcsatok. Az egyedi kinézetű üléseket egy Fujimi Mercedes ülésének átszabásával készítettem el, majd leöntettem. Az ülések hátulja karbonozva lett. Első ilyen próbálkozásom volt a karbon matricázás terén. Nem lett tökéletes, de nem is nagyon látszik. A padló flokkolva van. A motortérben pótoltam pár kábelt, illetve felfestettem néhány jelet, amiből vajmi kevés látszik. A motorháztetőn lévő szellőzőket maratottra cseréltem, viszont így be lehetett látni a motortérbe, ezért a merevítő bordákat pótoltam sztirolból a motorháztető belső oldalán. Egy estés csiszolásnak indult, végül kb. 1,5 hétig tartott. Így már amellett, hogy realisztikus lett nem lehet belelátni felülről. A motorháztető két levegőbelépőjébe kerültek a piros átlátszó sztirolból hajlított scanner-ek. A sok vonzó maratott feliratot erre a példányra sajnos nem kellett felraknom, így dobozban maradtak. Az a néhány, ami kellett rá (cobra emblémák, csomagtér embléma) sokat dob a fekete autón.
Az eredeti ablaktörlőket lecsiszoltam és maratottra cseréltem, ahogy elől a hűtőrácsokat is. Utóbbiaknál viszont a KA Models kiegészítővel ellentétben nem mindenhol vannak áttörve a valóságban. Ezeket a részeket sztirol lappal befedtem hátulról. Fényezve Tamiya festékkel lett. Eleinte festeni akartam a csíkokat is, - mivel eltérő a fényességük az autó kasztnijához képest, - de a küszöb alattiakat nem tudtam volna szépen megoldani (3 csík, a középső végében a GT 500 felirattal), ezért maradt az összes csík matrica.
A környezet:
A cél az volt, hogy a minden irányba mozgó giroszkópszerű diagnosztikai rendszert szemléltetni tudjam, az autó és a környezet színeivel szöges ellentétben álló két sárga robottal együtt. Mivel sehol semmilyen méretezést nem találtam, ezért a filmet kikockázva méricskéltem le az összes magasságot, egy 1/24-es Tamiya figurát viszonyítottam az autóhoz és egyéb tárgyakhoz. Ebből állt össze az első papírra felskiccelt rácsminta, ami Corelbe lett megszerkesztve. A két A4 oldalnyi maratást a Viessmann villanyvasút kiegészítőket gyártó céggel készítettem Bátonyterenyén. Az egész folyamat időigényes volt. Sváb József barátom elévülhetetlen érdemeket szerezve órákig tartó szerkesztgetéssel tökéletesítette, hogy mindenben a filmnek megfelelő legyen a rácsozat mérete és kiosztása, a Nyíregyházán levilágított filmet elpostáztam a gyártónak ők ez alapján küldték vissza a sárgarézből elkészült maratott lapokat.
Elég sok sztirolt és műanyag csavarfejet rendeltem Amerikából, a csavarfejeket azután itthon sokszorosíttattam, mert kevésnek bizonyultak. Először a középső rész készült, amin az autó fog állni. A külső gyűrűk vastag elektromos kábelből vannak. Ezeket elvileg repülőgép kerekek műgyanta másolatai hajtják meg. Több helyen alul átlátszó sztirollal támasztottam meg, hogy az autó súlya alatt ne rogyjon össze. A legalsó elemet (mozgató belső fogazású gyűrűt) egy kisgépjavítóból szereztem. A teljes szélességű fogazás belsejét sztirol lappal szűkítettem le. Közben elkezdtem a padlórácsokat felragasztani sztirolból kereteket készítve nekik. Ezek merevítik a rézlemezeket és megadják a mozgathatóság illúzióját. A rács keretek aljára újabb réteg sztirol került mozgató rudazatként, ami a hidraulikát hivatott megjeleníteni. A sötét képeken azt nem lehet kivenni, hogy melyik merre mozog, csak az látható egyértelműen, hogy kör alakú vagy szögletes a keresztmetszetük. A giroszkóp alá egy téglalap test van sztirolból és polisztirolból fabrikálva, ami megemeli a padló többi részével egy szintbe. Az akna oldalaiban két kék led van egy áramkörre kötve. A porvédő plexiburán kívül van a fényerőszabályzós kezelőpanel és az adapter csatlakozója (így elemről és hálózatról is működtethető a világítása). A padló és az akna oldalfalai 2 mm-es régi habosított sztirolból legyártott reklámtáblákból készültek. Könnyebb vágni, mint a tömör sztirolt és oldja a makett ragasztó is. Sajnos okoztak egy kis plusz munkát, mert a talapzatnak használt részen (2 réteg van összeragasztva, hogy legyen tartása) a fekete festés után átjöttek a reklámtábla eredeti feliratai, ezért le kellett tapaszolni és újra festeni. A padlón lévő jelzések öntapadós maszkoló fóliából lettek kivágatva és ezek segítségével festettem fel a jelöléseket, csíkokat. A külső oldalfalak végül maradtak feketére festett műanyagok, eredeti terv a lelazúrozott faburkolat volt (amit el is készítettem), de végül nem éreztem stílusában oda illőnek.
A robotok teljesen saját készítésűek, sztirol lapból, golyóstollak elemeiből, a zöld fények átlátszó húzottszálból, a másik robotban lévő kisebb fények üvegszálból készületek zöldre fújva, az optikájuk órafelhúzó feketére festve.
Az aknába még egy létrát és egy villanykapcsolót fabrikáltam be plusz részletként.
A korábban már összerakott és zöldre festett szerszámos láda a Fujimi készletéből származik, szétszedtem, átalakítottam és újra festettem. Meg lett emelve az egész, alá görgők kerültek, a belseje lejjebb lett engedve, hogy a kihajtható tálcák is elférjenek. Itt már nagyon a végén járt a türelmem át is festettem háromszor, mire elfogadható lett, de közel sem tökéletes. A szerszámosládán, robotokon lévő feliratok egyedileg lettek készítve matrica lapra.
Az elektronika egyszerű, van benne egy potméter, így a fényereje szabályozható a két kék lednek, plusz egy csatlakozó, így hálózatól és elemről is működtethető.
A fotók változó minőségűek, mert nem mindig volt feltöltve a fényképezőgépem (időközben tönkre is ment, és másikat kellett keresnem), telefonnal pedig nem sikerült mindig jó minőséget produkálni.

Az egyedi matricákat és a Corelben való szerkesztést Sváb József készítette.