Kawasaki Ki-61 Hien
1:48, 1:72, Tamiya
Pintér György - Múzeumi krimik
A fecskék, amelyekről szó lesz a cikkben, különleges harci fecskék. Gyönyörűek, csodálatos vonalúak, a 2. világháborús japán hadsereg hajdani repülőgépei. A japán védelmét ellátó 244. század parancsnokának: Teruhiko Kobayashinak két gépét készítettem el. A két gépet párhuzamosan építettem egymással, ennek az apropója a Tamiya által két léptékben is kiadott, csodálatosan szép Ki-61 Hien.
A Kawasaki gyárban kifejlesztett vadászgépet a német DB 601-es motor licencével építették. A gép elrendezése éppen ezért hasonló volt a Bf-109, vagy a Macchi C.202 gépekhez. Rengeteg cikk és leírás található róla, lévén, hogy népszerű típus. A gépet folyamatosan fejlesztették, főként a fegyverzetet. Érdekesség, hogy pont az elégtelen, vagy gyenge fegyverzet miatt kötődik ehhez a géphez is egy érdekes harci taktika, a döngölés, vagy öklelés. Nem tudom, van-e ennek a magyarban megfelelő szakszó, én ezeket ismerem. Ez egy módszer, hogy az ellenséges gépet megsemmisítsék. Nem keverendő össze az japán öngyilkos kamikaze bevetésekkel. A lényege, hogy az ellenséges gépnek nekirepülve sérülést okozzanak, amitől az repképtelenné válik. Több módszer is volt erre, a döngölésről van wikipédiás szócikk is és már az első világháborúban is alkalmazták. Több japán ász is volt, aki nekirepüléssel ért el légi győzelmet és túlélte azt. A cikkben szereplő fiatal parancsnok, Kobayashi kapitány is ezek közé tartozott.
A Tamiya két léptékben adta ki a típust, mindkettő a késői "Tei", azaz a "hosszú orrú" változata. Itt a motor fölé 20 mm-es fegyvereket építettek, és - hogy beférjenek a törzsbe - kicsit meghosszabbították az orrot. Erre figyelni kell, ha valaki ilyet épít, mert a korábbi Ko, Otsu, Hei változatokhoz is rengeteg matricát, maszkolót adtak ki, amelyek talán még látványosabbak is. Kobayashi parancsnoknak több Ki-61-es gépe is volt, de jelen cikk példányai azért érdekesek, mert elméletileg ugyanazon gépekről van szó. Ugyanis nagyon valószínű, hogy a 4424-es számú gépét többször átfestették. A 24-es oldalszámok, a gépek részletei és leírások alapján írom ezeket, valamint a Hyperscale-en találtam egy cikket, ami ugyanazon gépeknek azonosítja be. Az első gép egy nagyfoltos, álcamintás gép volt. Ezután lemosták róla a festéket és natúr fém színnel repült, valamint a szárny fegyvernyílásait lefedték, nyilván kiszerelték a fegyvereket. Ezt az állapotot mutatja be a 48-as makett. Ezután aprófoltos álcamintát kapott, a szárnygéppuskákat visszarakták és egy Venturi-csövet is felszereltek. Ezt az állapotot mutatja be a 72-es makett. Ezután még egyszer átfestették, de azt már Shunzo Takashima repülte, a 48-as makett dobozfedelén ez az állapot látható. A kihívás az volt, hogy ezeket a finom kis részleteket megpróbáltam bemutatni, ahogyan változott a repülő festése, kopása. Továbbá, a Tamiya kiadott egy álcaminta matricát a 72-es géphez. Elhatároztam, hogy ezzel építem meg, mert érdekelt, hogy milyen lesz, és még sosem csináltam ilyet (mármint ilyen nagy felületű álcamintás matricát).
Nálam két gép szokott készülni párhuzamosan. Ezért is, meg a típusazonosság miatt is, pont megfelelő volt eme két makett. Teljesen problémamentes, igazi örömmakettezés volt összeépíteni mindkét gépet. Egy apró hiba van rajtuk, ugyanaz és ugyanott. A szélvédő előtt, a műanyag csatlakozásánál egy pici rés van, amit nyilván tömíteni kellett. A 72-es gép csak zárt kabinnal építhető, semmilyen feljavítást nem végeztem. A 48-as gépbe is csak maratott hevedereket raktam pluszba. Ennél a példánynál a szárnygéppuskák helyét leragasztották. Nem tudom, ez hogyan történt, egy másik példány esetében úgy emlékszem, azt olvastam, hogy valamilyen bőrrel fedték le a motor feletti géppuskák nyílásait. Végül is mindegy, ez esetben csak el kellett tömíteni. A motort is megépítettem, a gyári műanyag alkatrészekkel, feljavítás nélkül. A Tamiya csodálatos extra híg ragasztójával nagyon könnyű dolga van az embernek, szerintem ilyen tökéletes makett még nem volt a kezemben. A kabinbelső festése úgy történt, hogy az első réteg Gunze H8 ezüst volt. Elméletileg a rajta lévő sárgásbarna réteget is úgy kellene festeni, mint az Aotake-t, nagyon halványan átködölve, hogy az alatta lévő fémes réteg átlátszódjon. Gunze RLM 79-cel festettem, mert a szakértők ezt elfogadják kabin színnek. A japán színek pontos árnyalata nagyon ingoványos talaj, itt senki sem tudja a tutit. Bár örvendetes, hogy folyamatosan jelennek meg az új cikkek ezekről a színekről, én inkább szubjektív, eltérő véleményekkel találkoztam.
Egy érdekességet megemlítenék a maszkolásról. A 72-es gép kabintetőjéhez Mr. Hobby maszkolót használtam. Ez egy lap, amin kétféle nagyságú körök, valamint picike egyenlő oldalú és egyenlő szárú háromszögek vannak. Direkt úgy hirdetik, hogy a kabintető sarkaihoz ajánlják. Erre tökéletes is, sok időt spórol meg az ember, viszonylag gyorsan le lehet vele maszkolni egy kabintetőt. Azonban az első réteg felfestése után megdöbbenve vettem észre, hogy a kis háromszögek szélei a maszkok szélénél felpöndörödtek és ezáltal bement alájuk a festék. Itt csak egy új kabintető lett volna a tökéletes megoldás, úgyhogy így maradt. Biztos látható is, de engem nem zavar. Soha nem tapasztaltam még ilyet, a jövőben csakis a jól bevált Tamiya szalagokkal maszkolok. Mindkét gép egy vékony réteg Gunze Mr. világosszürkét kapott, majd erre ment rá a Mr. 8 ezüst. Fényes lakk következett. A 48-as gépen ezután mindent maszkoltam, s festettem. A közeli képeken jól látszik, hogy például a törzsön lévő hosszanti piros csík kézzel lett felfestve, és nem is pont egyenes. Próbálkoztam egy kicsit, hogyan tudnám utánozni, de nem lett jó, ezért maszkoltam és fújtam. A kabin előtti fekete tükröződésgátló felület az egyik olyan nyom, ami miatt valószínű, hogy ugyanazon gépeket festették újra. Ennek a képeken ugyanolyan a kopása, a különböző gépeken is. Igyekeztem tehát ugyanolyanra koptatni mindkét gép esetében. Matricázás előtt a nálam kötelező fényes Gunze lakk következett.
A kisebbik gép az ezüst szín felfestése után csak matricát kapott. A Tamiya kiegészítő, álcamintás matricája tökéletes anyagú, bár nem értem, hogy a hinomarukat, csíkokat, egyéb jelzéseket miért nem egyben adták. Persze azért, mert ott volt az eredeti készletben. Csakhogy amíg a terepminta matrica tökéletes minőségű, addig az eredeti makett matricái kemények. Ráadásul dupla munka, dupla rétegek. Mr. Mark Setter-Softer folyadékokkal segítettem őkelmét a jó illeszkedéshez. De még így is például a a felségjelzések olyan kemények voltak, hogy a második réteg matricaként nem simultak be a panelvonalakba, többszöri Softer adagolása után sem. Ezért egy vadi új szikével be kellett vágnom a panelvonalaknál. Ismét Mr. Softer pacsmagolás, ami után úgy-ahogy jó lett.
A végső koszoláshoz Tamiya bemosókat használtam, és olajfestékekkel koszoltam a felületeket.
Mindkét maketten rengeteg hibát vétettem, aminek legfőképpen az az oka, hogy a nyári időszakban épültek, festettem őket, és ekkor nem tudok teljesen odafigyelni rájuk, csak esténként, vagy fáradtan csinálgattam őket. Mindenképpen tanulság ez nekem a jövőre nézve.
Történet
A Kawasaki gyárban kifejlesztett vadászgépet a német DB 601-es motor licencével építették. A gép elrendezése éppen ezért hasonló volt a Bf-109, vagy a Macchi C.202 gépekhez. Rengeteg cikk és leírás található róla, lévén, hogy népszerű típus. A gépet folyamatosan fejlesztették, főként a fegyverzetet. Érdekesség, hogy pont az elégtelen, vagy gyenge fegyverzet miatt kötődik ehhez a géphez is egy érdekes harci taktika, a döngölés, vagy öklelés. Nem tudom, van-e ennek a magyarban megfelelő szakszó, én ezeket ismerem. Ez egy módszer, hogy az ellenséges gépet megsemmisítsék. Nem keverendő össze az japán öngyilkos kamikaze bevetésekkel. A lényege, hogy az ellenséges gépnek nekirepülve sérülést okozzanak, amitől az repképtelenné válik. Több módszer is volt erre, a döngölésről van wikipédiás szócikk is és már az első világháborúban is alkalmazták. Több japán ász is volt, aki nekirepüléssel ért el légi győzelmet és túlélte azt. A cikkben szereplő fiatal parancsnok, Kobayashi kapitány is ezek közé tartozott.
Kobayashi a Hien fülkéjében
A makett
A Tamiya két léptékben adta ki a típust, mindkettő a késői "Tei", azaz a "hosszú orrú" változata. Itt a motor fölé 20 mm-es fegyvereket építettek, és - hogy beférjenek a törzsbe - kicsit meghosszabbították az orrot. Erre figyelni kell, ha valaki ilyet épít, mert a korábbi Ko, Otsu, Hei változatokhoz is rengeteg matricát, maszkolót adtak ki, amelyek talán még látványosabbak is. Kobayashi parancsnoknak több Ki-61-es gépe is volt, de jelen cikk példányai azért érdekesek, mert elméletileg ugyanazon gépekről van szó. Ugyanis nagyon valószínű, hogy a 4424-es számú gépét többször átfestették. A 24-es oldalszámok, a gépek részletei és leírások alapján írom ezeket, valamint a Hyperscale-en találtam egy cikket, ami ugyanazon gépeknek azonosítja be. Az első gép egy nagyfoltos, álcamintás gép volt. Ezután lemosták róla a festéket és natúr fém színnel repült, valamint a szárny fegyvernyílásait lefedték, nyilván kiszerelték a fegyvereket. Ezt az állapotot mutatja be a 48-as makett. Ezután aprófoltos álcamintát kapott, a szárnygéppuskákat visszarakták és egy Venturi-csövet is felszereltek. Ezt az állapotot mutatja be a 72-es makett. Ezután még egyszer átfestették, de azt már Shunzo Takashima repülte, a 48-as makett dobozfedelén ez az állapot látható. A kihívás az volt, hogy ezeket a finom kis részleteket megpróbáltam bemutatni, ahogyan változott a repülő festése, kopása. Továbbá, a Tamiya kiadott egy álcaminta matricát a 72-es géphez. Elhatároztam, hogy ezzel építem meg, mert érdekelt, hogy milyen lesz, és még sosem csináltam ilyet (mármint ilyen nagy felületű álcamintás matricát).
Építés
Nálam két gép szokott készülni párhuzamosan. Ezért is, meg a típusazonosság miatt is, pont megfelelő volt eme két makett. Teljesen problémamentes, igazi örömmakettezés volt összeépíteni mindkét gépet. Egy apró hiba van rajtuk, ugyanaz és ugyanott. A szélvédő előtt, a műanyag csatlakozásánál egy pici rés van, amit nyilván tömíteni kellett. A 72-es gép csak zárt kabinnal építhető, semmilyen feljavítást nem végeztem. A 48-as gépbe is csak maratott hevedereket raktam pluszba. Ennél a példánynál a szárnygéppuskák helyét leragasztották. Nem tudom, ez hogyan történt, egy másik példány esetében úgy emlékszem, azt olvastam, hogy valamilyen bőrrel fedték le a motor feletti géppuskák nyílásait. Végül is mindegy, ez esetben csak el kellett tömíteni. A motort is megépítettem, a gyári műanyag alkatrészekkel, feljavítás nélkül. A Tamiya csodálatos extra híg ragasztójával nagyon könnyű dolga van az embernek, szerintem ilyen tökéletes makett még nem volt a kezemben. A kabinbelső festése úgy történt, hogy az első réteg Gunze H8 ezüst volt. Elméletileg a rajta lévő sárgásbarna réteget is úgy kellene festeni, mint az Aotake-t, nagyon halványan átködölve, hogy az alatta lévő fémes réteg átlátszódjon. Gunze RLM 79-cel festettem, mert a szakértők ezt elfogadják kabin színnek. A japán színek pontos árnyalata nagyon ingoványos talaj, itt senki sem tudja a tutit. Bár örvendetes, hogy folyamatosan jelennek meg az új cikkek ezekről a színekről, én inkább szubjektív, eltérő véleményekkel találkoztam.
A Ha-40 motor
30 kg-mal könnyebb volt, mint a DB 601 ős, de kényesebb is.
Festés
Egy érdekességet megemlítenék a maszkolásról. A 72-es gép kabintetőjéhez Mr. Hobby maszkolót használtam. Ez egy lap, amin kétféle nagyságú körök, valamint picike egyenlő oldalú és egyenlő szárú háromszögek vannak. Direkt úgy hirdetik, hogy a kabintető sarkaihoz ajánlják. Erre tökéletes is, sok időt spórol meg az ember, viszonylag gyorsan le lehet vele maszkolni egy kabintetőt. Azonban az első réteg felfestése után megdöbbenve vettem észre, hogy a kis háromszögek szélei a maszkok szélénél felpöndörödtek és ezáltal bement alájuk a festék. Itt csak egy új kabintető lett volna a tökéletes megoldás, úgyhogy így maradt. Biztos látható is, de engem nem zavar. Soha nem tapasztaltam még ilyet, a jövőben csakis a jól bevált Tamiya szalagokkal maszkolok. Mindkét gép egy vékony réteg Gunze Mr. világosszürkét kapott, majd erre ment rá a Mr. 8 ezüst. Fényes lakk következett. A 48-as gépen ezután mindent maszkoltam, s festettem. A közeli képeken jól látszik, hogy például a törzsön lévő hosszanti piros csík kézzel lett felfestve, és nem is pont egyenes. Próbálkoztam egy kicsit, hogyan tudnám utánozni, de nem lett jó, ezért maszkoltam és fújtam. A kabin előtti fekete tükröződésgátló felület az egyik olyan nyom, ami miatt valószínű, hogy ugyanazon gépeket festették újra. Ennek a képeken ugyanolyan a kopása, a különböző gépeken is. Igyekeztem tehát ugyanolyanra koptatni mindkét gép esetében. Matricázás előtt a nálam kötelező fényes Gunze lakk következett.
A piros csíkot kézzel festették a törzsre
Próbáltam imitálni ezt, de végül maszkolva festettem.
Matricázás
A kisebbik gép az ezüst szín felfestése után csak matricát kapott. A Tamiya kiegészítő, álcamintás matricája tökéletes anyagú, bár nem értem, hogy a hinomarukat, csíkokat, egyéb jelzéseket miért nem egyben adták. Persze azért, mert ott volt az eredeti készletben. Csakhogy amíg a terepminta matrica tökéletes minőségű, addig az eredeti makett matricái kemények. Ráadásul dupla munka, dupla rétegek. Mr. Mark Setter-Softer folyadékokkal segítettem őkelmét a jó illeszkedéshez. De még így is például a a felségjelzések olyan kemények voltak, hogy a második réteg matricaként nem simultak be a panelvonalakba, többszöri Softer adagolása után sem. Ezért egy vadi új szikével be kellett vágnom a panelvonalaknál. Ismét Mr. Softer pacsmagolás, ami után úgy-ahogy jó lett.
A végső koszoláshoz Tamiya bemosókat használtam, és olajfestékekkel koszoltam a felületeket.
Az 1/72-es Hien a Tamiya álcaminta-matricájával készült
Mindkét maketten rengeteg hibát vétettem, aminek legfőképpen az az oka, hogy a nyári időszakban épültek, festettem őket, és ekkor nem tudok teljesen odafigyelni rájuk, csak esténként, vagy fáradtan csinálgattam őket. Mindenképpen tanulság ez nekem a jövőre nézve.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A piros csíkot kézzel festették a törzsre
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A Ha-40 motor
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az 1/72-es Hien a Tamiya álcaminta-matricájával készült
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kobayashi a Hien fülkéjében
|
|
|
Kobayashi Hien-je
|
2024.09.10.
Utolsó módosítás: 2024.11.30.
Utolsó módosítás: 2024.11.30.