Pintér György - Múzeumi krimik
Repülőmaketteket készítőként nem terveztem, hogy egyszer harckocsit fogok összerakni. Hogy ez mégis bekövetkezett, annak köszönhető, hogy egykori egyetemi jóbarátomnál megláttam a cikk tárgyát képező makett dobozát,és csodálkozva kérdeztem, hogy mit keres nála – lévén, hogy ő sem azelőtt, sem azóta nem makettezik. Elmondta, hogy a testvérétől kapta ajándékba, mert szereti a történelmet, ezért biztos értékelni fogja. Értékelte is, de nem fogott hozzá, én viszont rögtön vérszemet kaptam, és vállaltam, hogy összeépítem. A tesó rakott mellé még a Dragon-tól Sturmpionier-okat is, ha már lúd, legyen kövér… Nos, a figurák még a dobozban várják a feltámadást, ha egyszer lesz időm és kedvem, minden bizonnyal egy diorámában fogják egymást viszont látni a harckocsival. Addig viszont nálam marad a makett…
Az építés lassan haladt, intenzív életszakaszban lévén kb. öt év kellett, hogy idáig jussak a makettel. Közben munka, házasság, gyerek, és mire elkészült a Panzer, már majdnem megszületett a második gyerekem is. Szóval nem kapkodtam el, de szerencsére mindig sikerült megóvni a készülő makettet a portól, sérüléstől és egyéb viszontagságoktól.
Miután – mint írtam – repülőgépekkel foglalkozom, a harckocsikhoz egyáltalán nem értek. Esetem ugyanakkor igazolja, hogy mennyire hasznos hobbi is a miénk, általa mennyi ismeretanyaghoz jut az ember. Az építést megelőzően és az alatt is, igyekeztem minél több információt begyűjteni úgy az eredeti harckocsiról, mint a páncélos makettezés fortélyairól. Így sikerült a matricalapon mellékelt „ugró lovas” figura alapján beazonosítanom, hogy az általam épített jármű melyik hadosztályban szolgált, mikor, hol. Ehhez elsősorban a www.lexikonderwehrmacht.de Internetes oldal nyújtott számomra nagy segítséget. Ez a honlap egyébként is talán a leghasznosabb – tudományos alapossággal összeállított – forrásmunka a második világháborús német szárazföldi, légi és vízi hadviselő egységek története, szervezete, technikája szempontjából. Meglátásom szerint jónéhány, szintén színvonalas honlap is ebből - pontosabban ebből is - táplálkozik, pl. a magyar nyelvű www.panzerkeil.dre.hu is.
Megtudtam, hogy az általam épített makett eredetije a Sztálingrádi Csata után újraszervezett 24. Páncéloshadosztályában szolgált.
Miután zimmerit-tel nem látták el, vélhetően 1943 májusa és szeptembere között készült (a szeptembertől készült példányok már zimmerit bevonattal hagyták el a gyárat). A H változatból egyébként 1943. májusa és 1944 februárja között 2322 darabot gyártottak.
Az időszakból – és a megjelölt Internetes forrásokból - kiderült, hogy a makett eredetije jellemzően a nyugati fronton harcolt, ezért a festését is igyekeztem ennek megfelelően készíteni. A kapituláció – ha megélte - Schleswig-Holstein tartományban, brit csapatok előtt érte, 1945 májusában.
A „rövid” bevezetőből is kiderül, hogy az összerakást megelőzően és az alatt is folyamatosan tanultam a harckocsi-makettezést, rengeteg számomra érdekes és új információhoz jutottam, új technikákat ismertem meg, azt is mondhatnám, hogy megszerettem ezt a területet. Szóval remélem, fogok még harckocsit építeni.
A makettről röviden annyit érdemes tudni, hogy 1987-ben készült, tehát már bőven felnőtt korban van. Öt öntőkereten találhatóak az alkatrészek, plusz egy kereten a futógörgők középső gyűrűi. Gumi lánctalpat adtak hozzá, ami ugyan – a hasznos Makettinfo-s leírásokból már tudom – nem a legjobb, de úgy gondoltam, első harckocsinál jó lesz az is, nem kezdünk egyből feljavító készlettel.
A festés előtt izgultam a legtöbbet. Egyrészt mert még sohasem festettem harckocsit, másrészt mert az alsótartályos, 18 éves Revell festékszóróm mindenre alkalmas már, csak minőségi munkavégzésre nem igazán. Cseréjét amúgy hamarosan meg kell ejtenem. Szóval azért lefestettem, az eredményt látjátok. Humbrol festékeket használtam, a terepszínt 83 (okker), 159 (keki drapp) és 186 (barna) színekből raktam össze. Életemben először próbáltam ki a szárazecsetelés technikáját, illetve a grafitporral történő koszolást…
Továbbiakban nem szaporítom a szót, fogadjátok szeretettel a képeket!