Pintér György - Múzeumi krimik
Az építésnek részemről több apropója is van. Mostanában főleg első világháborús repülőgépeket építek és az Interneten kutakodva több "feljavító" módszerrel is találkoztam. Egyik ebből a kerekek küllőzése, amin aztán egyszerűsítettem, mert a fellelt módszerek szerintem bonyolultabbak, mivel a tengelynek is ott kell lennie, amivel nehéz garantálni, hogy középen maradjon, illetve az egy darab cérnából, huzalból befűzött küllők szerintem nagyon bonyolítják a készítést, pedig a végeredmény szinte ugyanaz lesz.
Amiért komolyabban elkezdtem foglalkozni a témával, az egy olyan terv megvalósításának ötlete, aminek kivételesen nem a repüléshez van köze (legalábbis közvetlenül, de erről egy sör mellett vagyok csak hajlandó vitatkozni ;) ...).
Az építendő makett egy Mercedes Benz SSK az 1930-as évekből. Azt gondolom nem kell elmagyaráznom, hogyan kerül ide küllő, pedig nem is kerékpár. Ezeknél a klasszikus autóknál a felni elterjedten küllős volt ezekben az időkben. Hogy miért pont ezt a típust akarom megépíteni?
Mert ebből lehet papírmakettet találni, ami kitűnő alap egy scratch-buildnek, mivel így sok elemet nem kell megtervezni, csak lemásolni például sztirol lapból.
De térjünk rá a technikai részre, mivel a cikk alapvetően erről akar szólni. Sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan lehetne az építendő autót minél élethűbbre megcsinálni és a sarkalatos pont minden esetben a küllőzés volt. A küllőzési technikákat tanulmányozva, majd kísérletezve a következőre jutottam:
A küllő anyaga damil lesz, aminek a rugalmasságára szükség van, mint később látni fogjuk.
A felnit külön kell elkészíteni és erre kell gumit, vagy gumi imitációt rárakni, mert a damil bekötözgetésekor elkerülhetetlen, hogy tökéletesen sima maradjon a felület; igaz, meg lehet oldani úgy is, hogy kifúrjuk azokon a részeken a kereket, ahová majd a damilt fogjuk behúzni és ebben az esetben maradhat egyben az egész, ha kell kitömködjük a megmaradt részeket.
Az elkészítés a következő képpen történik:
Gyűrű alakokat vágunk ki -jelen esetben kartonból, amiket a felnihez szükséges mértékben méretezünk, vastagítunk. A vastagítás fontos, mert a damil húzásakor egy vékony felni jobban hajlik, ami bosszantó dolgokat tud csinálni építéskor.
Az elkészült gyűrükön bejelöljük a küllők elhelyezkedését. Ehhez érdemes egy sablot kiszerkeszteni.
A damilt mindíg duplára vegyük, mert később így marad meg a két szál között a tengely (ezt később látni fogjuk).
Az egyik jelölésre ragasszuk fel pillanatragasztóval az egyik pár damilt úgy, hogy mindkét irányban maradjon bőven, de eközben tartsuk feszesen a szemben lévő jelöléshez, hogy a száradás után biztosan a jó irányba álljon. Arra is figyeljünk, hogy szorosan egymás mellett legyenek a szálak.
A szemben lévő oldalon összekötjük (nem kell csomózni) a két damil-párt, majd egy pötty pillanatragasztóval, feszesen tartva száradásig, rögzítjük.
Ezt addíg ismételjük, míg el nem fogynak a jelöléseink.
Most jön a tengely behelyezése. a szálakat a felni közelében szétfeszítjük például fogpiszkálóval, így könnyebben áttolhatunk a közepén egy hegyesebb végű tengelyt (pl. fogpiszkáló), persze figyelve, hogy egy szál se maradjon ki. Ha üreges tengelyt szeretnénk -én például fülpiszkáló nyelét használom, akkor azt rászúrva a fogpiszkálóra óvatosan át tudjuk húzni, így egyetlen küllő sem ugrik le olyan könnyen.
Ha jól csináltuk, tapasztalni fogjuk, hogy a tengely nagyon stabilan van a középpontban és ragasztani is csak azért érdemes, hogy ne tudjon leugrani.
Remélem sok, az elmúlt kor technikáját kedvelő makettező társamnak tudtam kiindulópontot adni ezzel a módszerrel!
Bízom benne, hogy idővel magának a Mercedesnek az építési leírását is publikálhatom majd.