Western Star
1:24, Italeri
No.3843
Pintér György - Múzeumi krimik
Eddig még nem írtam cikket, ezért illő az adatlapomon túl is bemutatkoznom. Régóta készítek maketteket, az utóbbi két évtizedben csak tűzoltóautókat készítek. 33 év szolgálat után, nem régen vonultam nyugdíjba hivatásos tűzoltóként, így azt hiszem,érthető vonzódásom a piros színhez. Az volt a törekvésem, hogy megörökítsem ennek a gyönyörű hívatásnak eszközeit magam és közvetlen környezetem /családom és munkatársaim/ számára, „klasszikus” módon:a konyhaasztalon. Csak dobozból építettem eddig.
Több év kihagyás után ragadtam újra szikét és retuspisztolyt, hogy megépítsem az ITALERI makettjét.
Az eredeti járműről csak annyit, hogy ennek a nehéz kategóriájú (a kategóriába sorolás a teherbírás szerint történik) műszaki-mentőnek az a rendeltetése, hogy az elsődleges tűzoltói beavatkozás (pl. életmentés) után a sérült járművet kerekeire állítsa, és a helyszínről elszállítsa (csörlőzés, emelve vontatás stb.). Ezért nincs rajta megkülönböztető, csak figyelmeztető fényjelzés. Az élénksárga színű villogók mellett – a jobb láthatóság érdekében villogó fehér színű lámpákat is használnak sok esetben.
A makett:
A dobozt a „Csere-bere” rovat segítségével szereztem be. A Makettinfo-n „Bukebe” kolléga már ismertette a doboz tartalmát, ami némi eltéréssel egyezett a doboz kinyitása után tapasztaltakkal. Az alkatrészek rendben, fóliában voltak, kevés a sorja és némi beszívódás akad. A gépháztető azonban valamikor letörött a keretről és a koordináta rendszer majdnem minden irányában volt benne több-kevesebb deformáció, melyek a tárolás következtében keletkeztek, vagy hő érte. Mivel az elem különböző falvastagságú – sablon hiányában-, (az általam ismert eljárásokkal) esélytelen volt minden deformáció helyrehozatala, nem is sok időt fordítottam rá. Ez van! A gyártó sem tudott segíteni új elem küldésével, mivel a makettet már nem gyártják.
Az építés:
Még az építés megkezdése előtt elhatároztam, hogy nem csak a dobozban kapott alkatrészeket használom fel, hanem az elektronikát is segítségül hívom: világítani, villogni fog a kicsike. A makett „hálófülkéje” adta a helyet az elektronika és a kötések elrejtésére. Közel egy hónapnyi tervezés, adatgyűjtés után kezdődött az építés.
Az alvázzal kezdtem, amelyet nem tuningoltam, mert úgy sem látszik, és gondoltam lesz ott vezeték éppen elég.
Az adatgyűjtés során a motort a Cummins N14 sorozatú, 350 LE-s motorjával azonosítottam. Sajnos az eredeti járműről nem találtam semmilyen dokumentációt. A motor eredeti színe fekete, ami a leendő környezetben nem mutatott volna, ezért a felújított motoroknál, egyes műhelyek által használt világosszürkét választottam, és némi vezetékkel láttam el.
Ettől kezdve sok esetben meg kellett változtatni az ajánlott építési metódust. A vezetőfülke ajtaját kinyitottam a zsanérokat 1 mm-es réz huzal és állatorvosi injekciós tű (belső átmérő 1,1 mm) alkotta. A vezetőfülke un. körbeépítős és az ajtóburkolat közvetlenül csatlakozna a padlólemezhez. Át kellett alakítani az egészet: át kellett hidalni a vízszintes és függőleges hézagokat, hogy az ajtó kinyitása után a padlólemez egységesnek látsszon, de az ajtó is becsukódjon. Nem volt egyszerű.
Itt érkeztem el az első világító elem, a vezetőfülke kezelőpaneljének elkészítéséhez (az elektronikáról később írok). A matricázás, lakkozás után a kezelőpanelbe 21 db 0,5 mm-es furatot ejtettem ott ahol, a matricán látszik a kapcsolók visszajelző lámpáinak van a helye. A furatok hátsó oldalát clearfix-el kezeltem, így elölről olyan hatása lett, mintha apró lámpaburák lennének ott. A felületen ötletszerűen festést ejtettem különböző színű átlátszó festékkel. A műszerfal hátoldalán, a lemezen záródó kamrát képeztem ki vékony műanyag lapból, belül BareMetal króm fóliával burkolva. A megvilágító LED a műszerfalra került, így egységes, vetített fény jutott a „lámpákhoz”. Ezután került részlegesen összeépítésre a vezetőfülke. A LED vezetékét a fülke alján vezettem el Az ajtókat és a tetőt nem ragasztottam fel. Külön alapoztam, festettem őket, mivel a fülkevilágítás és a tetőn lévő világítást is el kellett készíteni. Összeállítás előtt kinyitottam a hálófülke egyik ajtaját, itt kerül elhelyezésre majd az a 4 db mini kapcsoló, amely a világítást vezérli, ide lett elhelyezve a villogó lámpák sztroboszkóp vezérlője és az elektromos kötések jelentős része. Ennek a tetejét sem lehetett felragasztani a további munkák miatt.
A hátsó felépítmény összeragasztása előtt ki kellett alakítani a benne húzódó 2X6 érpár helyét (védőcsőben, hogy később mozgatni lehessen a huzalokat), a ki- és bevezetések helyét, a megfelelő hosszúságú huzalokat, jelöléssel ellátni és behúzni. A felépítményen lévő lámpatartó konzol vastagságát meg kellett növelni, hogy a vezetékeket át lehessen húzni rajta, így elfértek benne a kötések és az ellenállások is.
A lökhárítóra kerülő króm elemen kinyitottam a ködlámpa helyét. A gépháztetőben és a lökhárítóban ki kellett alakítani fényszórók és a ködlámpa LED-jének a helyét. ITALERI kiegészítő dobozából valók a fényhíd és a lökhárítóra szerelt kiegészítő lámpák, valamint a figura. A csörlők „kötélzete” acélszínű festékbe áztatott acélszürke színű „gombvarró” cérnából készült.
A szélvédő és ablakkeretek, a kilincsek, a díszítő elemek Bare Metal króm fóliával lettek burkolva, a festés után.
A festés:
Nagyon sok elemet külön kellett festeni, lakkozni, majd matricázni. A fő szín a REVELL akril pirosa, TESTORS lakkal a tetején, több rétegben. A két félből összeépítendő króm alkatrészeket a kezdet kezdetén lemarattam lefolyó tisztítóval. Ragasztás, tömítés, csiszolás után az ALCLAD fényes fekete alapozóra került fel az ALCLAD króm színe, elfogadható eredménnyel. A színes lámpaburákat a REVELL átlátszó festékeivel festettem, de nem voltam megelégedve az eredménnyel, mégis ennél maradtam, mert a TAMIYA sárgája túl sötét az eredetileg használt színhez képest. Sajnos a készült fotókon nem látszik a valós világító szín, mivel a lámpatestekből előre direkt fehér fény jön ki és ez a domináló.
Az elektronika:
A világítást SMD LED-ek biztosítják. Nagy előnyük a kis méret. Ebben az esetben ez döntő jelentőségű, hiszen olyan helyre is be lehetett tenni, ahová a hagyományos LED-eket lehetetlen, a méretük miatt. A legnagyobb LED mérete 2x1,25x1,1, a legkisebb 1,6x0,8x0,6 mm volt. Sugárzási szögük 1200, ami direkt és szórt fényt is eredményez. Fényáramuk 150-450 mcd. Esetünkben hátrány volt, hogy felületszereléshez készültek kicsi (alig 1 mm2) a forrasztható felület, érzékenyek a forrasztási hőre. Az elégséges forrasztási felület hiányát úgy hidaltam át, hogy mindegyik LED alá készítettem vékony műanyag lapból, a méretét meghaladó kör, vagy téglalap alakú (ahogy a hely kívánta) „alaplapot”, azon furatot, vagy bevágást készítettem, itt vezettem át a vezetéket, majd a LED-et és a vezetéket a lapkához rögzítettem zselés pillanat ragasztóval. Vigyáztam arra, hogy a ragasztó ne kerüljön a fénykibocsátó felületre. Száradás után a vezeték akár 900-os szögben is hajlítható a forrasztás sérülése nélkül. Ahol lehetett a LED-eket a lámpatestek hátulján rögzítettem (pl. fényszórók), a kör keresztmetszetű lámpatestekben belül kellett a fényforrást elhelyezni, a lámpatesteket kifúrva a vezetékeket rejtett helyen elvezetni. A világító elemeket belül gyurmaragasztóval rögzítettem. Ugyancsak gyurmaragasztó akadályozza meg, hogy a lámpatestekből a fény hátrafelé is látsszon. A legnagyobb kihívást az egyik munkatér megvilágító lámpatest jelentette, mivel ez előre és hátra is fényt ad, tehát ebbe 2 db LED-et kellett elhelyezni. Szerencsére a belső méret (1,6 mm vastagság) elegendő volt a két 0,6 mm „magasságú” világítóelem elhelyezésére, külön vezetékelve, háttal egymásnak fordítva, függőleges eltolással. A 4 db vezeték a lámpatestből az illesztő csap mellett távozik.
A fényforrásokat 9 áramkörbe fogtam össze, és a 4 db kapcsoló működteti. Az építéshez a 31 db LED-en túlmenően kb. 10 m, 0,2 mm-es merev, illetve hajlékony vezeték került felhasználásra. A merev vezeték lakkszigetelésű, réz. A vezetékeket részben a vázban, részben zsugorcsőből kialakított csatornában vezettem.
A sztroboszkóp vezérlőt a Vaterán vettem. A villogás 5-ös ütemű (bal-jobb, majd felváltva).
A világító testek felhelyezése után a vezetékeket a „hálófülkébe” vezettem, a szükséges kötéseket elvégeztem. A kötések – a sorkapcsokon kívül – forrasztással készültek és zsugorcső szigetelést alkalmaztam. El lehet képzelni mekkora „élmény” volt egy hőre lágyuló műanyagból készült kis dobozban forrasztgatni. A forrasztáshoz 30 W-os tűhegyű pákát használtam.
A rendszer tápfeszültsége 9V egyenáram, melyet 2 sorba kapcsolt lapos-elem biztosít.
Összegezve: a 6 hónapnyi munka minden másodpercét élveztem. Úgy érzem egy különleges darabbal gyarapodott a gyűjteményem.
Lehet, hogy a jármű nagyon „sterilnek” tűnik, de a tűzoltók a folyamatos tisztítással, karbantartással arra törekednek, hogy járműveik mindig újszerű, jó műszaki állapotúak legyenek! És így szépek! Ez különösen igaz az amerikai tűzoltójárművekre, melyek időtálló anyagból, egyedileg készülnek.
Mit csinálnék másképp? A színes fényt adó lámpatestekbe olyan szín-azonos LED-eket keresnék, amelyek megfelelő fényáramot biztosítanak (már csak a fotózás kedvéért is).
Több év kihagyás után ragadtam újra szikét és retuspisztolyt, hogy megépítsem az ITALERI makettjét.
Az eredeti járműről csak annyit, hogy ennek a nehéz kategóriájú (a kategóriába sorolás a teherbírás szerint történik) műszaki-mentőnek az a rendeltetése, hogy az elsődleges tűzoltói beavatkozás (pl. életmentés) után a sérült járművet kerekeire állítsa, és a helyszínről elszállítsa (csörlőzés, emelve vontatás stb.). Ezért nincs rajta megkülönböztető, csak figyelmeztető fényjelzés. Az élénksárga színű villogók mellett – a jobb láthatóság érdekében villogó fehér színű lámpákat is használnak sok esetben.
A makett:
A dobozt a „Csere-bere” rovat segítségével szereztem be. A Makettinfo-n „Bukebe” kolléga már ismertette a doboz tartalmát, ami némi eltéréssel egyezett a doboz kinyitása után tapasztaltakkal. Az alkatrészek rendben, fóliában voltak, kevés a sorja és némi beszívódás akad. A gépháztető azonban valamikor letörött a keretről és a koordináta rendszer majdnem minden irányában volt benne több-kevesebb deformáció, melyek a tárolás következtében keletkeztek, vagy hő érte. Mivel az elem különböző falvastagságú – sablon hiányában-, (az általam ismert eljárásokkal) esélytelen volt minden deformáció helyrehozatala, nem is sok időt fordítottam rá. Ez van! A gyártó sem tudott segíteni új elem küldésével, mivel a makettet már nem gyártják.
Az építés:
Még az építés megkezdése előtt elhatároztam, hogy nem csak a dobozban kapott alkatrészeket használom fel, hanem az elektronikát is segítségül hívom: világítani, villogni fog a kicsike. A makett „hálófülkéje” adta a helyet az elektronika és a kötések elrejtésére. Közel egy hónapnyi tervezés, adatgyűjtés után kezdődött az építés.
Az alvázzal kezdtem, amelyet nem tuningoltam, mert úgy sem látszik, és gondoltam lesz ott vezeték éppen elég.
Az adatgyűjtés során a motort a Cummins N14 sorozatú, 350 LE-s motorjával azonosítottam. Sajnos az eredeti járműről nem találtam semmilyen dokumentációt. A motor eredeti színe fekete, ami a leendő környezetben nem mutatott volna, ezért a felújított motoroknál, egyes műhelyek által használt világosszürkét választottam, és némi vezetékkel láttam el.
Ettől kezdve sok esetben meg kellett változtatni az ajánlott építési metódust. A vezetőfülke ajtaját kinyitottam a zsanérokat 1 mm-es réz huzal és állatorvosi injekciós tű (belső átmérő 1,1 mm) alkotta. A vezetőfülke un. körbeépítős és az ajtóburkolat közvetlenül csatlakozna a padlólemezhez. Át kellett alakítani az egészet: át kellett hidalni a vízszintes és függőleges hézagokat, hogy az ajtó kinyitása után a padlólemez egységesnek látsszon, de az ajtó is becsukódjon. Nem volt egyszerű.
Itt érkeztem el az első világító elem, a vezetőfülke kezelőpaneljének elkészítéséhez (az elektronikáról később írok). A matricázás, lakkozás után a kezelőpanelbe 21 db 0,5 mm-es furatot ejtettem ott ahol, a matricán látszik a kapcsolók visszajelző lámpáinak van a helye. A furatok hátsó oldalát clearfix-el kezeltem, így elölről olyan hatása lett, mintha apró lámpaburák lennének ott. A felületen ötletszerűen festést ejtettem különböző színű átlátszó festékkel. A műszerfal hátoldalán, a lemezen záródó kamrát képeztem ki vékony műanyag lapból, belül BareMetal króm fóliával burkolva. A megvilágító LED a műszerfalra került, így egységes, vetített fény jutott a „lámpákhoz”. Ezután került részlegesen összeépítésre a vezetőfülke. A LED vezetékét a fülke alján vezettem el Az ajtókat és a tetőt nem ragasztottam fel. Külön alapoztam, festettem őket, mivel a fülkevilágítás és a tetőn lévő világítást is el kellett készíteni. Összeállítás előtt kinyitottam a hálófülke egyik ajtaját, itt kerül elhelyezésre majd az a 4 db mini kapcsoló, amely a világítást vezérli, ide lett elhelyezve a villogó lámpák sztroboszkóp vezérlője és az elektromos kötések jelentős része. Ennek a tetejét sem lehetett felragasztani a további munkák miatt.
A hátsó felépítmény összeragasztása előtt ki kellett alakítani a benne húzódó 2X6 érpár helyét (védőcsőben, hogy később mozgatni lehessen a huzalokat), a ki- és bevezetések helyét, a megfelelő hosszúságú huzalokat, jelöléssel ellátni és behúzni. A felépítményen lévő lámpatartó konzol vastagságát meg kellett növelni, hogy a vezetékeket át lehessen húzni rajta, így elfértek benne a kötések és az ellenállások is.
A lökhárítóra kerülő króm elemen kinyitottam a ködlámpa helyét. A gépháztetőben és a lökhárítóban ki kellett alakítani fényszórók és a ködlámpa LED-jének a helyét. ITALERI kiegészítő dobozából valók a fényhíd és a lökhárítóra szerelt kiegészítő lámpák, valamint a figura. A csörlők „kötélzete” acélszínű festékbe áztatott acélszürke színű „gombvarró” cérnából készült.
A szélvédő és ablakkeretek, a kilincsek, a díszítő elemek Bare Metal króm fóliával lettek burkolva, a festés után.
A festés:
Nagyon sok elemet külön kellett festeni, lakkozni, majd matricázni. A fő szín a REVELL akril pirosa, TESTORS lakkal a tetején, több rétegben. A két félből összeépítendő króm alkatrészeket a kezdet kezdetén lemarattam lefolyó tisztítóval. Ragasztás, tömítés, csiszolás után az ALCLAD fényes fekete alapozóra került fel az ALCLAD króm színe, elfogadható eredménnyel. A színes lámpaburákat a REVELL átlátszó festékeivel festettem, de nem voltam megelégedve az eredménnyel, mégis ennél maradtam, mert a TAMIYA sárgája túl sötét az eredetileg használt színhez képest. Sajnos a készült fotókon nem látszik a valós világító szín, mivel a lámpatestekből előre direkt fehér fény jön ki és ez a domináló.
Az elektronika:
A világítást SMD LED-ek biztosítják. Nagy előnyük a kis méret. Ebben az esetben ez döntő jelentőségű, hiszen olyan helyre is be lehetett tenni, ahová a hagyományos LED-eket lehetetlen, a méretük miatt. A legnagyobb LED mérete 2x1,25x1,1, a legkisebb 1,6x0,8x0,6 mm volt. Sugárzási szögük 1200, ami direkt és szórt fényt is eredményez. Fényáramuk 150-450 mcd. Esetünkben hátrány volt, hogy felületszereléshez készültek kicsi (alig 1 mm2) a forrasztható felület, érzékenyek a forrasztási hőre. Az elégséges forrasztási felület hiányát úgy hidaltam át, hogy mindegyik LED alá készítettem vékony műanyag lapból, a méretét meghaladó kör, vagy téglalap alakú (ahogy a hely kívánta) „alaplapot”, azon furatot, vagy bevágást készítettem, itt vezettem át a vezetéket, majd a LED-et és a vezetéket a lapkához rögzítettem zselés pillanat ragasztóval. Vigyáztam arra, hogy a ragasztó ne kerüljön a fénykibocsátó felületre. Száradás után a vezeték akár 900-os szögben is hajlítható a forrasztás sérülése nélkül. Ahol lehetett a LED-eket a lámpatestek hátulján rögzítettem (pl. fényszórók), a kör keresztmetszetű lámpatestekben belül kellett a fényforrást elhelyezni, a lámpatesteket kifúrva a vezetékeket rejtett helyen elvezetni. A világító elemeket belül gyurmaragasztóval rögzítettem. Ugyancsak gyurmaragasztó akadályozza meg, hogy a lámpatestekből a fény hátrafelé is látsszon. A legnagyobb kihívást az egyik munkatér megvilágító lámpatest jelentette, mivel ez előre és hátra is fényt ad, tehát ebbe 2 db LED-et kellett elhelyezni. Szerencsére a belső méret (1,6 mm vastagság) elegendő volt a két 0,6 mm „magasságú” világítóelem elhelyezésére, külön vezetékelve, háttal egymásnak fordítva, függőleges eltolással. A 4 db vezeték a lámpatestből az illesztő csap mellett távozik.
A fényforrásokat 9 áramkörbe fogtam össze, és a 4 db kapcsoló működteti. Az építéshez a 31 db LED-en túlmenően kb. 10 m, 0,2 mm-es merev, illetve hajlékony vezeték került felhasználásra. A merev vezeték lakkszigetelésű, réz. A vezetékeket részben a vázban, részben zsugorcsőből kialakított csatornában vezettem.
A sztroboszkóp vezérlőt a Vaterán vettem. A villogás 5-ös ütemű (bal-jobb, majd felváltva).
A világító testek felhelyezése után a vezetékeket a „hálófülkébe” vezettem, a szükséges kötéseket elvégeztem. A kötések – a sorkapcsokon kívül – forrasztással készültek és zsugorcső szigetelést alkalmaztam. El lehet képzelni mekkora „élmény” volt egy hőre lágyuló műanyagból készült kis dobozban forrasztgatni. A forrasztáshoz 30 W-os tűhegyű pákát használtam.
A rendszer tápfeszültsége 9V egyenáram, melyet 2 sorba kapcsolt lapos-elem biztosít.
Összegezve: a 6 hónapnyi munka minden másodpercét élveztem. Úgy érzem egy különleges darabbal gyarapodott a gyűjteményem.
Lehet, hogy a jármű nagyon „sterilnek” tűnik, de a tűzoltók a folyamatos tisztítással, karbantartással arra törekednek, hogy járműveik mindig újszerű, jó műszaki állapotúak legyenek! És így szépek! Ez különösen igaz az amerikai tűzoltójárművekre, melyek időtálló anyagból, egyedileg készülnek.
Mit csinálnék másképp? A színes fényt adó lámpatestekbe olyan szín-azonos LED-eket keresnék, amelyek megfelelő fényáramot biztosítanak (már csak a fotózás kedvéért is).
|
|
Menetkészen
|
|
|
Madártávlatból
|
|
|
DSC_0404
|
|
|
DSC_0428
|
|
|
Esti fényben
|
|
|
Sötétben is látok
|
|
|
Hátulról
|
|
|
Csörlők
|
|
|
Zsanér az ajtón
|
|
|
Motor_1
|
|
|
Motor_2
|
|
|
Kapcsolószekrény
|
|
|
Kezelőpanel
|
|
|
A fényhíd
|
|
|
Munkatérvilágítás
|
|
|
Vezeték_dzsungel
|
2014.04.04.