Pintér György - Múzeumi krimik
A nehézre sikerült LaGG-3-ról már volt szó, de Lavocskin nem ezzel vált híressé. 1943-ban a LaGG-3 gyártását beszüntették és minden, vadászgépeket gyártó repülőgépgyár a Jak-okkal foglalkozott. Lavocskin, aki mellől előbb az egyik "G", majd a másik "G" is kikopott, előjegyeztette magát egy kedélyesnek nem nevezhető grúziai kiküldetésre, hiszen szinte az összes problémát ugyan megoldotta, de a motor hajlamos volt a túlmelegedésre, amit nem tudtak kiküszöbölni. Ekkor egy orosz népmesékben gyakori, meseszerű fordulat történt. Egy gyári melós talált a műhely sarkában egy félredobott ládát, ebben az M-107-hez készült olajradiátor volt. No ezt összelegózták az M-82A motorral (a motorburkolat a Szu-2-höz készített volt) és megszűnt a probléma. Az alap La-5-öt aztán továbbfejlesztették és kapott új motort, így született előbb az F, majd az FN variáció.
Az F-nél módosítottak egy-két dolgot, azon kívül, hogy közvetlen befecskendezésű motort kapott. Javult a kilátás a pilótafülkéből, a fegyverzete bővült 2 darab 100 kilós FAB bomba felfüggeszthetőségével.
A háború második szakaszában komoly eredményet értek el szovjet pilóták ezzel a típussal is. Masszív, erős fegyverzetű gép volt. Éles bevetés előtt összeeresztették egy zsákmányul esett Messerschmitt Bf-109 G-2-vel. Kiderült, hogy azokon a magasságokon, ahol a keleti front légiharcai zajlottak (alacsony és közepes magasság), méltó ellenfelévé vált a szemközti oldal kortárs gépeinek.
A környéken 1944 augusztusában a Szlovák Nemzeti Felkelés támogatására vetették be a La-5FN-ekkel felszerelt csehszlovák vadászezredet. A források 21 gépről szólnak. Nem véletlen, hogy a háború után a csehszlovák légierő üzemelteti még a szovjeten kívül ezt a típust. Jaj, majdnem elfelejtettem, a mongol légierőben is repültek vele. A lengyelek egyet kaptak, se többet. Ők végül, mint kis hazánk is, Jak-9P-ket kapott.
Volt próbálkozás az M-71 motorral is. Nem nagyon jött be. Persze erre is felakasztották az RD-1, illetve RD-3 segédhajtóműveket, mint szinte a kor minden vadászgépére. Egy példány, a 39210206 számú szériagép teljes körű felmérésre került és alapja lett a La-7 fejlesztésének.
No nézzük a makettet! Zvezda. Igazából ettől még lehet jó. Visszagondolva a KP "lapra szerelt" FN-jére, meg ugyanennek a cégnek a La-7-esére, azért látszik az a kb. harminc év technikai különbség. Pedig ez sem mai darab, 2004 körüli. Szép zöld műanyag alkatrészeket kapunk két öntőkereten, plusz egy átlátszót a két részben kapott kabintetővel. Van még egy, két gépre illő matricalap, egy kettéhajtott A/4 lapon az alapinformációk és a zsúfolt, de áttekinthető építési rajz. A rajz festési kódokat nem tartalmaz, így a saját tudásunkra hagyatkozhatunk a kabinbelső festésekor. Amúgy egy nyári festéses és egy téli, fehér "álcázóruhájú" gép rajza található a doboz alján.
A munka egy egydélutános makett építése. Semmi extra. Nincs elnagyolva, de agyon részletezve sem. Mondjuk, jó-közepes. Szóval akár 0 km-es kezdőknek is bátran ajánlható. Az alkatrészek szépen illeszkednek, csak kevés csiszolgatásra van szükség. Előnyére válna, ha kapnánk a fülketetőhöz maszkoló fóliát. De ha nem, akkor nem. Végül is a makettépítés kreatív sportág. Nem? 😊
Megkoptatva, összekoszolva
A magam részéről a doboz alján látható egyik példányt választottam a fehér álcázó festéssel, ha már a LaGG-3-ak egyike is téli festésű. Néhány helyen kopási nyomokat helyeztem el, hiszen a téli festés minősége tábori jellegű kivitelezés miatt nem volt túl tartós. Így a műszakiak, meg a ki-beszálló pilóta viszonylag gyorsan letaposhatta.
A húzott szál antennakábelt a legvégére hagytam. Jobb a békesség.
Gyanús a matricalap. Lehet, hogy nem árt, ha átfújom lakkal még a felhasználás előtt?
Hogy aztán miért nincs a lapon keret nélküli vörös csillag, az rejtély.
Még jön rá egy réteg matt lakk és készen is lesz.