LPL
1:72, Unicraft
Van egy viccesnek gondolt mondás: „Lényegesen több repülőgép van a tengerben, mint tengeralattjáró a levegőben.” Na, nézzük csak!
Летающая подводная лодка (ЛПЛ), azaz repülő tengeralattjáró a rövidítés jelentése ékes orosz nyelven. A víz alatt járás, csakúgy, mint a repülés kiemelt cél volt a hadseregeknél. Együtt a kettő, na az lett volna a csúcs!
Egy „mindenüttjáró” jól jött volna bármelyik hadseregnek a két világháború között és alatt is. Egy olyan repülőgép, ami a víz alá bukva is harcra kész és működőképes vagy egy tengeralattjáró, amelyik a levegőbe is tud emelkedni, hogy onnan támadja az ellent.
Persze voltak tengeralattjáró fedélzetén szállított, össze-vissza hajtogatott repülőgép, amit szét origamizva indítottak körülnézni. De az egy másik magasság volt: pihekönnyű, fegyvertelen felderítő.
Ilyesmit, egy legalább hároméltűt, legutóbb néhány James Bond filmben lehetett látni, meg a Jó Pajtás, jugoszláv pionírújság képregényeiben. (Persze volt ott föld alatt közlekedő is.) Egyfajta megoldás volt a tengeralattjárókban – összehajtogatva tárolt és a felszínre emelkedve, onnan elstartolva – működő repülőgép. De itt nem erről van szó, hanem komoly harci bevetésekre alkalmas, néhány torpedót is hordozó eszközről. Hasonlóan a repülő harckocsi eszméjéhez az is olyan paraméterek egyesítését jelentette, ami nagyon csak össze nem illő. A kor technikai színvonalán lehetetlen feladat volt.
A ’30-as években elkezdődött a Vörös Flotta fejlesztése. 1934-től indult Borisz Usakov (nagy név az orosz haditengerészetben, bár ebben az esetben csak névrokon) a repülő tengeralattjáró projekt. A kadét, aki egyes források szerint a Leningrádi Felsőfokú Tengerészeti Műszaki Intézet, mások szerint a Dzerzsinszkij Tengerészeti Műszaki Iskola hallgatója volt. Maga a tervezés egy alapos vázlatig jutott. Bár a hadsereg egyik kutatóintézetében „azonnali megvalósításra érdemes” besorolást kapott, végül három évnyi számítgatás után felülvizsgálták és leállították a munkát a repülő tengeralattjáró ügyében.
Maga a szerkezet 15 tonna, 3 személyes, 800 km hatósugarú, max. repülési magassága 2500 méter lett volna. Legnagyobb merülési mélysége 45 m. A tervezett hajtómű kettős volt. Három AM-34-es repülőgépmotor repüléskor és egy 10 LE elektromos hajtómű a víz alatti mozgáshoz. Ehhez két torpedó és 2 ikergéppuska lett volna a fegyverzet. (Ehhez képest a fotókon a torony előtt egyetlen, állványra állított fegyver – géppuska vagy löveg – látható.)
Nos, ennek a technikai ellentmondásnak makettkészletét készítette el az ukrán gyártó. A postára adástól számított 7 nappal a csomag már a rigai repülőtéren szteppelt. További egy hét után landolt nálam.
No nagyon nem lepődtem meg a műgyanta alkatrészek minőségén. A két szárnynak komoly súlya van, így valószínűleg elkerülhetetlen, hogy a csatlakozó felületeket drótozással is megerősítsem. A felületek messze nem simák, de mire találták ki az alapozókat? Nem? Ahogy elnéztem, lesz dolgom bőven. Mindezek előtt komoly munka volt az öntési csonkok eltakarítása. Komoly fűrészelő, reszelő, csiszoló fegyverzetet kellett bevetnem, hogy kialakuljanak a beépítendő alkatrészek. Persze kesztyű, porálarc, ahogy illik. Az eredeti szerkezet 15 tonnája nem kevés, de ennek is lesz súlya rendesen. Nekifogtam a fűrészelésnek. Nagyjából asztalos minőségű munkákat kellett végeznem. Fűrészelés, szintbe csiszolás, bevésés. Maga az összeállítás nem lesz nagy meló, na, de addig! Bár a tollanként összeállítandó három légcsavarral lesz munka, tekintve a tollak minőségét.
A legnagyobb munka a szárnyak és a törzs egyesítése volt. Össze kellett passzítani több mint tíz centis felületeket – kétszer. Sor került a megfúrásra és dróttal való erősítésre. A legvészesebb csatlakozás a két motor csatlakoztatása, ami érdekes módon szinte pontosan illeszkedett. A törzs és a szárnyak közötti lövészárok viszont rendesen nyelte a tömítőanyagot. Következik a torony, majd az úszótalpak, végül a farokrész a hajócsavarral, no meg a torpedó. A gond az úszótalpakkal volt. Semmiféle alkatrész, leírás arról, hogy hogyan rögzül a szárny alá az egész. A másik, már-már a vicc kategória, a torony. Kaptam egy vákuumhúzott alkatrészt, ami a tengeralattjáró/repülő „ablakait” kellene adni. Mindehhez a torony két tömör gyantadarab, Azaz az ablakok ilyen forma kialakításáért ki kellene marni a torony belső terét. Akkor volna hová elhelyezni a két széket is, amit ki tudja milyen meggondolásból adott Igor barátom. Közben kitaláltam. Az átlátszót kimaszkoltam az ablakok helyén. Amit az átlátszó rész fed, azt lefűrészelem a tömbből és kiegészítem az átlátszó résszel, aztán egybeépítem. Majd lefújom, ahogy kell. Szóval, lesznek itt még érdekes megoldások. Igyekszik az ember. (Úszó)talpra állítottam. Kezd kialakulni a végleges forma. Rápróbáltam az összegányolt tornyot, ami alapból kettő, de így darabolva három (két gyantatömb és egy átlátszó) darabból áll össze. Itt még lesznek harcok. Hogy készletben miért egy torpedó(t helyettesítő) szerűséget kaptam a kettő helyett, az kérdés. Mindegy. Innen-onnan, például az Il-4 készletből vannak torpedóim. Ha úgy alakul, felrakom őket.
Az úszótalpak rögzítésénél a kapott rajz nem jó! Ha úgy építem meg, akkor a két szélső légcsavar feldarabolja az úszótalpak orr-részét. Tehát valamiféle tartószerkezetre lesz szükség, aminek mibenlétét semmiféle rajz vagy fénykép nem mutatja. Ilyenkor jön az „Oldja meg!” vagy a „Legyen kreatív!” vezényszó.
|
|
Dobozkép
|
|
|
Akár így is nézhetne ki
|
|
|
... vagy így
|
|
|
roman-rimrim-zekiuu8wvau
|
|
|
fantáziarajz
|
|
|
Az egyik szárny
|
|
|
20261011_160848
|
|
|
Rája-forma
|
|
|
Formája lesz - rája
|
|
|
Ideiglenes talpakon
|
|
|
A törzs összeállítva
|
|
|
Első adag szürke
|
|
|
A titokzatosan rögzülő talpak
|
|
|
Féllábon
|
|
|
Szürkében
|
|
|
Felségjelekkel
|
|
|
Felségjellel
|
|
|
Majdnem minden a helyén
|
|
|
felszerelve
|
|
|
Jó társaságban
|
2026.10.19.