Pintér György - Múzeumi krimik
Az 1942 őszén szolgálatba állított változatok építhetők meg. Ezek jellemzője volt a 37 mm-es gépágyú és későbbi szériákban a rakétafegyverzet és két bombafüggesztő felhelyezése is. De cipelhetett vegyifegyver szórófejet és gyúelegy szórót is. Ezekből is látható, hogy ez a változat alapvetően földi támogatásra volt kihegyezve.
A készlet, viszonylag kis alkatrészszáma ellenére három, az 1. az 5. és a 11. változathoz tartalmaz alkatrészeket. Már az elején jó eldönteni, melyik variációt akarjuk megépíteni.
Innentől már egyszerűnek mondható a munka. Persze, ha beleszámítjuk a "kötelező pontatlanságokat". Ilyen, amire akár fogadást is lehet kötni a pilótaülés mögötti rádióteret lezáró idom. Ez tíz makettből nyolcnál szélesebb a kívánatosnál. Ha az ember számít rá, határozottabban bánik a reszelővel. A kipufogónál is szükség volt egy kis farigcsálásra, de végül minden a helyére került. Közben válogatnom kellett a rendelkezésre álló farokrész-változatok közül. A hűtők és az orr-rész összeállításánál sokat segít az összeállítási rajz, mert itt is van választék a különféle sorozatok alkatrészei között.
A műszerfalat matrica boríthatja, ha valaki nem akarja kimélyíteni a műszerek kijelzőinek helyeit. Én maradtam a matricánál. A jelek szerint ezek elosztásában is volt változás így három apró darabból kettőt felhasználva áll össze a műszerfal. A két törzsfél és az orr-rész egyesítésénél némi tömítésre volt szükség, de összességében jók az illeszkedések.
A rakétaindító sínek száma a készletben nyolc. A széria gépein azonban csak hat volt! No, meg két bomba is javította a hatékonyságot.
Alkatrészek
Kimaszkoltam a kabintetőt és kezdődhet a makett festése. Vadász segített a minta megválasztásában. Egy zöld-fekete festés, némi, itt-ott megmaradt fehér kamófolttal. Csaknem egyéni festésekkel. Szóval lesz munka, de ez ettől szép! Csalogatott a Karéliában bevetett fehér macskás festés is, de aztán inkább a másik lesz.
A végére maradtak az érzékeny darabok, mint a rádióantenna, a húzott szálas kábelekkel, a légcsavar a kúppal, a pitotcső, a leszállófény és a hat darab R-82 rakéta és a pilótafülke mögötti ablakokat.
Ehhez viszont össze kellett szednem a matricákat, amivel a számozást és a vörös villámokat elő tudom varázsolni. Az alap matricalap a TOKO jelzést viseli. A rajz jelez három apró matricát, amiket a légcsavar lapátjaira kellene elhelyezni. Na, ezt alap nem tartalmazza. A többi? Mit mondjak? Nem volt egyszerű, de a sok év alatt összegyűlt dirib-darabokból összejött. Összesen hat féle matricalap maradékaiból tákoltam össze az adott gép jelzéseit. Tudom, "minden szentnek maga felé...", de úgy tűnik, összejött, amit szerettem volna. Persze, lesz még munka. A téli álcázás maradványainak megjelenítése, meg némi koszolás.
A pótolt ablak kiszáradva
A záró matt lakk után akár késznek is nyilváníthatom ezt a Lavocskint (is).
Miután az egyik oldalablak fölkörüli pályára állt, pótolnom kellett. Faragasztóval töltöttem be az ablaknyílást. Ez várakozásomnak megfelelően átlátszóra száradt. Elkészítettem az antennakábeleket húzott szálakból.