Lapin Sota - háború a finn északon

Rovaniemi, Joulupukki háza a Sarkkörön. Gyermekboldogság, nevetés. Nem volt ez mindig így. Volt, amikor Rovaniemi por és hamu volt. Ha Finnország kerül szóba a II. világháborúval kapcsolatban, akkor az egyik, amit mindenki megtanulhatott töriből az, hogy a németek oldalán vett részt a Szovjetunió elleni támadásban, törlesztendő az ezt megelőző „téli háború” veszteségeit. Ez volt a folytatólagos háború. De volt itt más is. Mondjuk egy lábjegyzet? Annál azért több!

Finn sícsapat

Hiába nyelvrokonunk a finn nyelv, első ránézésre értetlen számunkra a fenti két szó. Persze képzettebb nyelvészek a „sota” szóból kifejthetik a „csata” szavunkat. (Amúgy a finn „sota” pontos jelentése: háború.) Északi testvéreink önálló országának története viszonylag rövid. Ebbe az nem sokkal több mint száz esztendőben komoly szerepet játszottak előbb az oroszok, majd a németek, aztán a szovjetek és ismét a németek. (Aztán újra a szovjetek, majd az oroszok, akik végül csak bekergették Finnországot a NATO-ba.)

A lappföldi háború helyszíne

1944-re világossá vált, hogy Finnország ismét nem fog nyerni. A kormány Paasikivi vezetésével tárgyalt a szovjetekkel és 1944. szeptember 4-én kilépett a német szövetségből. Elkezdődött a béke nélküli béke. Az aláírt fegyverszüneti egyezmény egyik pontja kimondta: „Finnország vállalja, hogy lefegyverzi a német szárazföldi, vízi és légi egységeket, melyek 1944. szeptember 15.-e után finn területen maradtak, személyzetüket pedig hadifogolyként átadja a Szövetséges Főparancsnokságnak, amiben a szovjet kormányzat segítséget nyújt majd a finn hadseregnek.” A fegyverszünet aláírása után a finn hadsereg leszerelhetett volna, de a csapatok jó részét átvezényelték északra, a németek elleni bevetésre. Az egykori fegyvertársakból ellenségek lettek és októberben elkezdődött a lappföldi háború. Kezdetben úgy tűnt szinte kedélyesen lezajlik a dolog. A finnek nem nagyon igyekeztek, hanem udvarias távolságból kísérgették a komótosan visszahúzódó német csapatokat, akik Norvégia irányában hagyták volna el Finnországot. Így viszont nem teljesült volna a szerződés pontja, ami a finn területen tartózkodó német egyégek hadifogságba ejtését és a szovjet kézre adását írta elő. Sztálin összevonta a szemöldökét és diplomatái felhívták a finn tárgyaló delegáció figyelmét arra, hogy rossz néven vennék, ha a szerződés e pontja betűről betűre nem teljesülne.

Német tábla, a felrúgott fegyverbarátságról

Mivel a németek számítottak a finn szövetséges kiválására, már egy évvel korábban elkezdték a finn észak területén a védelem kiépítését, lévén, hogy ez a terület fontos volt a gazdag nikkelbányák illetve a petsamoi kikötő birtoklása miatt. A területen 200 ezerfőnyi német katonaság állomásozott. Így a kétheti kamuháború után, szovjet utasításra, neki kellett fogni komoly hadjáratnak. Egyhetes ostrom után finn kézre kerül Tornio. A háborúság egyre inkább eldurvult. Előbb mindkét fél túszokat szedett, - egyik oldalon sebesült német katonákat, a másikon polgári lakosságot - majd a Rendulic tábornok vezette német alakulatok áttértek a „felperzselt föld” taktikára. Azaz felégettek minden falut, felrobbantottak minden hidat, őrületes pusztulást hozva a területre. A lakosságot evakuálni kellett. Közel 100000 ember kényszerült elhagyni lakóhelyét. A menekülők jó részét Svédország fogadta be. (Rendulic – amúgy horvát származású – német tábornok ezért az akciójáért 20 év börtönt kapott Nürnbergben, amiből hatot le is ült.) Ebben a pusztításban lett rommá Rovaniemi városa is.

Rovaniemi maradványai

A szervezetten visszavonuló német csapatok véres harcok után végül április végén szorultak ki teljesen finn területekről. Az összecsapásokban 4500 német és 2800 finn katona vesztette életét. https://sotiemmeperinne.fi/lapinsota/ https://rubicon.hu/hu/kalendarium/1945-marcius-3-finnorszag-hadat-uzen-a-naci-nemetorszagnak