Sziasztok!
Vannak helyzetek, lehetőségek, amelyekre azt mondjuk, hogy nem lehet kihagyni. Ilyen volt az is amikor Batya barátom jelezte felém, hogy lehetőség lenne megnézni a bécsi repülőtér tűzoltóságát belülről is, érdekel-e a dolog. Mondanom se kell, hogy nem volt kérdés a válasz, természetesen örömmel igent mondtam.
Egyeztetések, névsor leadása után (összesen 6 mentünk) eljött egy, júniusi pénteki nap, a látogatás ideje. A megbeszélt délutáni időpontban ott voltunk a reptér egyik külső bejáratánál, ahová kijött értünk Oliver. Ő volt az akkori műszak parancsnoka, és a szabályos becsekkolás után a csapat egy része az ő terepjárójával, a másik része pedig egy Opel mikróbusszal utazott tovább.
Az első megállónk természetesen a laktanya volt, ahol kaptunk némi információt a szolgálatról, és a működésről. A laktanya 1,5 éves, és mondanom se kell, hogy hiper-modern, minden földi jóval ellátott, tűzoltók álma. Oliver bemutatta az egész laktanyát, az egyik legérdekesebb pont a vezérlő volt. Itt minden adat birtokában vannak, látnak minden radart, kamerát, képet, közvetlen összeköttetésük van a toronnyal, és a külső szervekkel. Ide fut be a reptér területén elhelyezett 4000 db érzékelő jelzése, és riasztás esetén rögtön beadja az érzékelőhöz legközelebbi kamera képét. Riasztástól számítva 3 perc alatt kell elérniük a reptér bármely szegletét, és ez bizony nem kis kihívás ekkora területen. Természetesen ezt csak két laktanyával tudják megoldani, van egy külső a kifutóknál is, de erről majd később. Egyszerre 15+2 tűzoltó van szolgálatban, és 12 órás műszakok vannak. Ez még osztrák viszonylatban is elit hely, nehéz bekerülni, és nagyon komolyak a követelmények folyamatosan.
A laktanya bemutatása után lementünk a legjobban várt részre, a garázsokhoz, hogy megnézzük a járműveket. Engem mindig is érdekeltek a speciális járművek, így a tűzoltók is, és a reptéri tűzoltók még ezen belül is egy különleges szegmenst képviselnek. Jó osztrák-német szokáshoz híven mind MAN (ÖAF) vagy Mercedes alvázra épült jármű, a feladatnak megfelelően. A nagy különbség a normál tűzoltókkal szemben, hogy itt csak 1-2 emberből áll egy jármű személyzete, és alap esetben nem is szállnak ki a járműből. A legkülönlegesebb jármű természetesen a speciális reptéri tűzoltó volt, mely egy 4 tengelyes alvázra épített Ziegler felépítmény. A jármű mozgatásáról egy V12-es, 1000 LE-s MAN motor gondoskodik, és egy másik több mint 300 LE-s MAN motor pedig a szivattyút szolgálja ki. A vezető állás nem bal oldalt van, hanem inkább középen, és innen történik az oltás is. Alapos körbenézés után Oliver meginvitált bennünket vele egy rövid próbaútra a reptér területén, nagyon különleges élmény volt, személyautókat meghazudtoló gyorsulással, és menettulajdonságokkal. Azt még elmondta, hogy kb. 1 millió euro egy ilyen jármű új értéke, jelenleg 4 ilyen van náluk. Ezeket a járműveket már csak az idősebb, tapasztaltabb tűzoltók vezethetik, kezelhetik. Természetesen körbe néztük a többi járművet is, kiálltak minddel, hogy jobban lehessen fotózni, és mindenre válaszoltak. Feltűnt, hogy elég sok jármű lengőajtós, persze motoros működtetéssel, és erre azt mondták, hogy azért kérték ilyenre, mert elég szeles a reptér, és ne csapkodja az ajtót. Na ja, figyelnek a részletekre. Érdekes volt a kis Unimog, mely mint mondta speciális feladat miatt van náluk. A reptér hátsó részén van egy patak, és egy nehezen megközelíthető rész, az Unimog oda van rendszeresítve, ha ott lenne valami gond. El kell mondani, hogy minden jármű topp állapotban van, és mint mondta Oliver hetente mindet megjáratják. Oliver kérdésére, hogy meg akarjuk-e nézni a külső laktanyát is, rövid, és azonnali igen volt a válasz.
Ez a laktanya jóval kisebb a belsőnél, itt csak 4 jármű van állandóan, és a közvetlenül a két kifutópálya találkozásánál van. Elég érdekes látvány volt 30 méterre a gurulóút mellett állni, és lévén péntek délután volt, 2-3 percenként jöttek a járatok, és gurultak el mellettünk. A beszélgetések során kiderült, hogy télen a hó eltakarításban is részt vesznek a szabadnapos tűzoltók, amolyan kereset kiegészítésként. A kérdésre, hogy meg akarjuk-e nézni ezeket a járműveket, természetesen ismét igen volt a válasz. Vissza be az autókba, és elmentünk egy nagy raktárépületbe. Itt sorakoztak a különböző speciális hóeltakarító gépek. Különleges Jet-Broom gépek nagy tolólappal, és seprűvel, MAN hómarok, melyekhez külön motor van a hómaró részhez. Oliver elmondta, hogy az új gépek már annyira automatizáltak, hogy a számítógép állítja be a jármű sebességét és a hómaró teljesítményét a szükségekhez mérten, csak kormányozni kell szinte. Van egy különleges tartálypótkocsis ÖAF szerelvényük, melynek oldalán permetezők vannak. Ezzel a jégmentesítő folyadékot locsolják ki a pályákra, egy fagyosabb napon akár 100 ezer litert. Mint mondta ennek a folyadéknak litere 1 euro, így nem nehéz kiszámolni, hogy bizony nem olcsó mulattság.
Ezután már tényleg csak a búcsúzás és az elköszönés maradt, na meg a sok élmény. Az itt látott technikák, és rendszerek kapcsán egy kicsit megint érthetőbb lett, hogy miért is olyan drága egy reptér fenntartása, és a biztonság miatt ide csak a legjobb technikák jöhetnek szóba.
Itt is szeretném megköszönni Baranyai Attila barátomnak, hogy létrehozta, és megszervezte számunkra ezt a látogatást, mely örök élmény marad.
Kiss Gábor
