Lavocskin La-9/11
1:72, MPM
No.72004 (1989)
Pintér György - Múzeumi krimik
A Lavocskin név a második világháború második felében vált széles körben ismertté. Masszív, csillagmotoros gépei az 5, az 5FN, 7 nagy számban vettek részt a Nagy Honvédő Háborúban. (A korábbi, soros motorral szerelt példányok hozták az eredményeket, de nem voltak olyan kiemelkedők, mint az előbb felsoroltak.) A háború befejeztével még megépült a teljesfém sárkányú La-9, a korábbiakhoz képest nagyobb hatósugárral és komolyabb fegyverzettel. Szép volt, jó volt, csakhát, vége volt a dugattyús motorok korszakának a vadászgépek esetében a jobb légierőknél. Igaz próbálgatták megfejelni rakéta hajtóművel és sugárhajtómű-kezdeményekkel. De ezek inkább csak kísérletek voltak semmint bevetésre készített példányok. Ott toporgott a következő, a sugárhajtású generáció.
Született ennek a viszonylag kis számban (1500 darab körüli) gyártott gépnek egy további változata is. Ez a La-9M, vagy más nevén a La-11, ami még kisebb, olyan 1300-as szériában látott napvilágot. Ez a megnövelt üzemanyagtartályokkal rendelkező típus a korábbi szovjet vadászokhoz képes nagy hatósugarú volt. A La-11 komolyabb babérokra kínai és koreai színekben tett szert, bár néhány légigyőzelem született szovjet szolgálatban is. A fő ellenség a „nemzeti Kína”, azaz a tajvani légierő volt ekkor. De jutott La-11 Svédországba is. Igaz egy eléggé megviselt darab. Kényszerleszállt, a 83-as lajstromszámú gép, amit csatolt információ szerint disszidens pilóta juttatta svéd kézbe, 1949. május 18-án, a tulligei légibázison. Leszálláskor a motor működhetett, amit a háromágú légcsavar minden ágának deformálódása mutat. Repült indonéz színekben is.
Repült a szovjet, az észak-koreai, a kínai, az indonéz és a román légierőben – már, ha hinni lehet a „Begemot” matricakészletének. De repül belőle 5 darab az NDK Népi Rendőrsége kötelékében, még a Nemzeti Néphadsereg megalakulása előtt, a Volkspolizeinél (KVP (Kasernierte Volkspolizei)). Alapvetően szovjet jelzésekkel, de német pilótákkal, 1952 és 1954 közötti időben.
A típust elkészítette pár cég, mint a MikroMir, 1/48-ban, az Interavia, a Gran, a Siga Models és mai témánk az MPM is. Maga a makett nem mai gyerek. A készlet ebben a csomagolásban 1994-ben látott napvilágot, de az alkatrészek öt évvel korábbiak. Ha pedig azt nézzük, hogy a két változat bármelyike megépíthető összesen 28 alkatrészből (ebből három átlátszónak szánt húzott alkatrész), akkor túlzott részletességtől nem kell tartanunk. Maguk a sötétbarna alkatrészek masszív darabok, ahogy ez ettől a gyártótól megszokott. A futóaknák burkolatának kialakításánál lombfűrész (fonálfűrészt) javasolnak használni. (Ó! Régi szép MHSZ-modellező idők!!) A matricák vészesen hasonlítanak a KP makettekhez, jelesül az Il-10-hez adott sorozathoz kinézésben és minőségben is. Meglátjuk, mi lesz, ha vízzel találkoznak.
Az építésről
Nem kellett elveszni az alkatrészek tömkelegében. Ráadásul a műanyag inkább a Platicart Tu-2-eshez hasonló „golyóálló anyagból” készült. Maga az öntés végül is megfelelő. A maga korában jónak mondható volt. A 9-es és a 11-es közötti látványos különbség a motormaszk. Az eléggé szellős építési leírás jól követhető. A pilótafülkével kezdtem. Műszerfal, hirtelen megszűnő padlólemez, rádiótér, hátsó fal, botkormány és egy párnázott ülés. Ennyi. Oldalpanelek nincsenek. Lehet, hogy ki kellene pótolni? Az oldalkormányok panelvonalait érdemes kimélyíteni. Közben eldöntöttem, hogy egy tereptarka észak-koreai gép lesz az, amit elkészítek. Érdekes szürke- sötétzöld – világoszöld variáció.
Az összeállításnál figyelni kell, hogy itt-ott kiömlések szórakoztatnak. Ott, ahol sima vonalban kellene csatlakozni, oda nem illő darabkák maradtak a makett préselése közben. Amúgy minden befér a helyére, szóval elméretezés nincs. Van viszont gond, ami nehezen javítható. A húzott kabintető annyira vékony anyagú, hogy a szállítás során beszorulhatott valahová és megrogyott. Pillanatnyilag kitömtem levegőn száradó gyurmával és annak kikeményedése után megpróbálok újat húzni. Kár! Ha nem jön össze valahonnan beszerzek egy ilyen kabintetőt, hiszen ennek alakja nem csereszabatos mondjuk a KP La-7-el (se). Amúgy a formája leginkább a Spit-ekéhez hasonlít.
A festésnél egy tereptarka koreai gépet néztem ki. Szép zöldön zöld, némi halványszürkének kinéző kukacmintával. Ez utóbbinak a színével telibe fújtam a gép felső felületeit. Utána jön a tépőgyurma csík, aztán a világosabb árnyalatú zöld, majd a némileg sötétebb. Ilyesmit még nem csináltam, szóval ez egy próba.
Lassacskán a helyükre kerülnek a futószárak, a kerekek. A két kisebb, átlátszó alkatrészt nem használom fel. A helyüket faragaszó cseppel, ami tökéletesen betölti az apró nyílást, illetve mélyedést és teljesen átlátszóra szárad.
Jó tanács: mivel a makett anyaga ridegebb, mint az átlagos műanyagmaketteké, vigyázni kell a vékony alkatrészek levágásánál, mert a legkisebb feszítésre is törhetnek!
Végül összegányoltam egy kabintetőt. Felhasználtam a használható részeit a gyári, húzott alkatrésznek. Közben, hogy ne legyen annyira kopár minden, az ülésre szerkesztettem öveket. A kabintető középső részét valami csomagolóanyagból vágtam ki, majd ragasztottam fel hátrahúzott állapotban. Itt faragasztót használtam, mert az átlátszóra szárad. Az osztásokat színre festett, öntapadó csíkokból alakítottam ki.
Született ennek a viszonylag kis számban (1500 darab körüli) gyártott gépnek egy további változata is. Ez a La-9M, vagy más nevén a La-11, ami még kisebb, olyan 1300-as szériában látott napvilágot. Ez a megnövelt üzemanyagtartályokkal rendelkező típus a korábbi szovjet vadászokhoz képes nagy hatósugarú volt. A La-11 komolyabb babérokra kínai és koreai színekben tett szert, bár néhány légigyőzelem született szovjet szolgálatban is. A fő ellenség a „nemzeti Kína”, azaz a tajvani légierő volt ekkor. De jutott La-11 Svédországba is. Igaz egy eléggé megviselt darab. Kényszerleszállt, a 83-as lajstromszámú gép, amit csatolt információ szerint disszidens pilóta juttatta svéd kézbe, 1949. május 18-án, a tulligei légibázison. Leszálláskor a motor működhetett, amit a háromágú légcsavar minden ágának deformálódása mutat. Repült indonéz színekben is.
Repült a szovjet, az észak-koreai, a kínai, az indonéz és a román légierőben – már, ha hinni lehet a „Begemot” matricakészletének. De repül belőle 5 darab az NDK Népi Rendőrsége kötelékében, még a Nemzeti Néphadsereg megalakulása előtt, a Volkspolizeinél (KVP (Kasernierte Volkspolizei)). Alapvetően szovjet jelzésekkel, de német pilótákkal, 1952 és 1954 közötti időben.
A típust elkészítette pár cég, mint a MikroMir, 1/48-ban, az Interavia, a Gran, a Siga Models és mai témánk az MPM is. Maga a makett nem mai gyerek. A készlet ebben a csomagolásban 1994-ben látott napvilágot, de az alkatrészek öt évvel korábbiak. Ha pedig azt nézzük, hogy a két változat bármelyike megépíthető összesen 28 alkatrészből (ebből három átlátszónak szánt húzott alkatrész), akkor túlzott részletességtől nem kell tartanunk. Maguk a sötétbarna alkatrészek masszív darabok, ahogy ez ettől a gyártótól megszokott. A futóaknák burkolatának kialakításánál lombfűrész (fonálfűrészt) javasolnak használni. (Ó! Régi szép MHSZ-modellező idők!!) A matricák vészesen hasonlítanak a KP makettekhez, jelesül az Il-10-hez adott sorozathoz kinézésben és minőségben is. Meglátjuk, mi lesz, ha vízzel találkoznak.
Az építésről
Nem kellett elveszni az alkatrészek tömkelegében. Ráadásul a műanyag inkább a Platicart Tu-2-eshez hasonló „golyóálló anyagból” készült. Maga az öntés végül is megfelelő. A maga korában jónak mondható volt. A 9-es és a 11-es közötti látványos különbség a motormaszk. Az eléggé szellős építési leírás jól követhető. A pilótafülkével kezdtem. Műszerfal, hirtelen megszűnő padlólemez, rádiótér, hátsó fal, botkormány és egy párnázott ülés. Ennyi. Oldalpanelek nincsenek. Lehet, hogy ki kellene pótolni? Az oldalkormányok panelvonalait érdemes kimélyíteni. Közben eldöntöttem, hogy egy tereptarka észak-koreai gép lesz az, amit elkészítek. Érdekes szürke- sötétzöld – világoszöld variáció.
Az összeállításnál figyelni kell, hogy itt-ott kiömlések szórakoztatnak. Ott, ahol sima vonalban kellene csatlakozni, oda nem illő darabkák maradtak a makett préselése közben. Amúgy minden befér a helyére, szóval elméretezés nincs. Van viszont gond, ami nehezen javítható. A húzott kabintető annyira vékony anyagú, hogy a szállítás során beszorulhatott valahová és megrogyott. Pillanatnyilag kitömtem levegőn száradó gyurmával és annak kikeményedése után megpróbálok újat húzni. Kár! Ha nem jön össze valahonnan beszerzek egy ilyen kabintetőt, hiszen ennek alakja nem csereszabatos mondjuk a KP La-7-el (se). Amúgy a formája leginkább a Spit-ekéhez hasonlít.
A festésnél egy tereptarka koreai gépet néztem ki. Szép zöldön zöld, némi halványszürkének kinéző kukacmintával. Ez utóbbinak a színével telibe fújtam a gép felső felületeit. Utána jön a tépőgyurma csík, aztán a világosabb árnyalatú zöld, majd a némileg sötétebb. Ilyesmit még nem csináltam, szóval ez egy próba.
Lassacskán a helyükre kerülnek a futószárak, a kerekek. A két kisebb, átlátszó alkatrészt nem használom fel. A helyüket faragaszó cseppel, ami tökéletesen betölti az apró nyílást, illetve mélyedést és teljesen átlátszóra szárad.
Jó tanács: mivel a makett anyaga ridegebb, mint az átlagos műanyagmaketteké, vigyázni kell a vékony alkatrészek levágásánál, mert a legkisebb feszítésre is törhetnek!
Végül összegányoltam egy kabintetőt. Felhasználtam a használható részeit a gyári, húzott alkatrésznek. Közben, hogy ne legyen annyira kopár minden, az ülésre szerkesztettem öveket. A kabintető középső részét valami csomagolóanyagból vágtam ki, majd ragasztottam fel hátrahúzott állapotban. Itt faragasztót használtam, mert az átlátszóra szárad. Az osztásokat színre festett, öntapadó csíkokból alakítottam ki.
|
|
dobozkép
|
|
|
Összeállítási 1
|
|
|
Összeállítási 2
|
|
|
Összeállítási 3
|
|
|
Összeállítási 4
|
|
|
matricák
|
|
|
Alkatrésztömeg
|
|
|
Egy elroggyant kabinteto
|
|
|
A festői öntőcsonkok, csak unaloműzésnek.
|
|
|
Némi tömítéssel
|
|
|
Némi tömítéssel
|
|
|
Készül a mintázat
|
|
|
Színezve, de még "hason"
|
|
|
Színezve, kabintetőre várva
|
|
|
gányolt kabintető száradó ragasztóval
|
|
|
gányolt kabintető száradó ragasztóval
|
|
|
a gányolt kabintetővel
|
2025.10.29.
Utolsó módosítás: 2025.10.30.
Utolsó módosítás: 2025.10.30.