Letov Š-328
1:72, KP
Pintér György - Múzeumi krimik
Nem tudom mi vett rá, hogy megvegyem ezt a makettet. Valószínűleg hatással volt rám nagypapám, aki miatt elkezdtem makettezni, hisz az ő polcán láttam először KP-makettes dobozt és kész makettrepülőt. De kellett hozzá némi perverzió, hiszen gondoltam, hogy egy makett, amit már akkor gyártottak, amikor én még kósza gondolat sem voltam, tartogathat kihívásokat.
Hát. Tartogatott.
A Letov Š-328-asokat az 1930-as évek elején rendszeresítették, könnyűbombázóként használták, de ellátott felderítési feladatokat is. A német megszálláskor a Luftwaffe vette át és repülte őket. Több gépet átfestettek, de volt,amin maradt a csehszlovák tricolor. Én a gyártósorról hatvanegyedikként kigurult, S-76 lajstromszámú gépet építettem a dobozból, melyet iskolagépként használtak. A megszállás alatt kollaboráns felségjelzés volt felfestve, kék balkánkereszt, benne piros pöttyel. A szlovák nemzeti felkeléskor átfestették a felségjeleket és a csehszlovák tricolor került rá a hármas halommal és kettős kereszttel. Nem sokkal ezután egy bombatalálat végzett vele a földön.
Maga a makett első ránézésre olyan, amit úgy nagyjából elképzeltem. Az építés során azonban rájöttem, hogy vannak nagyobb hibák, amiket valahogy orvosolni kell. Először az úszótalpas verziót akartam megépíteni, de unalmasnak találtam, ezért döntöttem az S-76-os mellett. A festési leírás gyárilag nem valós, kis utánajárással találtam referenciát. Az alsó és felső csűrőlapot összekötő rúd valójában 2 mm-rel rövidebb volt, mint kellett volna. A pilóta és a lövész (legyen mondjuk Jaroslav és Marek) eléggé elnagyoltak, vagyis épphogy nem azok, mert kis satnyák mind a ketten szerencsétlenek. A fülkében sok extra nincs, üres, csak a műszerfalat kellett lényegében festeni, illetve a lövész dupla géppuskáját. Itt úgy döntöttem,megpróbálom behuzalozni a szárnyat, csak nem tudtam, hogy fogjak neki. Minifúróm nem lévén kis injekciós tűvel fúrtam át a törzset és a szárnymerevítőket (utólag ez az utóbbi volt rossz ötlet), majd átfűztem a damilokat a lyukakot, és rögzítettem őket belül, hogy meg tudjam később feszíteni. Beültettem Ortopéd Jaroslavot és Retard Mareket a fülkébe, majd összeragasztottam a törzset. Csiszolás unalmas órái. Következett a szárny ragasztása. Csiszolás unalmas órái. Közben összeraktam a motort és lefestettem. A propeller egy kevert halványbarna színt kapott először, így raktam össze ideiglenesen a motorral. Felkerült a felső szárny, a csűrőlapokat összekötő rudat húzottszállal javítottam. Befűztem a damilokat az átfúrt merevítőkbe,és próbáltam megfeszíteni a damilokat. A kulcsszó a próbáltam. Ugyanis itt jöttem rá, hogy a választott megoldás, hogy a merevítőkön húzom át a damilt,okozott egy olyan problémát, hogy sorra szakadtak ki a ragasztott kapcsolatok a felső szárnyból. Szitkozódás, ragasztás izgalmas órái következtek. Még félig idegbajosan másnap lefestettem a szárnyak alsó felét egy kever halvány kékesszürkével. És itt voltam azon a ponton, hogy ez most vagy kuka, vagy én ezt most abbahagyom.
Abbahagytam. Közel fél évet - ha nem többet - porosodott, mire jött egy gondolat, és folytattam.
Mikor újra elővettem,átnéztem,min lehet dobni, mik a gyengeségek, amiket nem kéne kiemelni, tudok-e javítani valahogy az összképen, mert ez egy őskövület,és én nem vagyok varázsló.
Először világoszölddel festettem a gépet, de ezt hamar elvetettem, túl világosnak találtam, és egy sötétebb árnyalatot kevertem fel egy kis világoszölddel. Ecsetet használok, szóval ügyködtem egy darabig, míg minden damil körül sikerült lefesteni a felületet (Ismét egy dolog,amit tanultam, huzalozni a vége felé kellene). A gép hasára kevertem egy világos égszínkékből és fehérből egy hasonló árnyalatot, mint amit ekkoriban festettek a gépek hasára, mert az előző nagyon világos, és inkább szürke volt. Ismét előkerült a propeller és a motor. Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, megpróbálkozom fahatást elérni a propelleren. Először szárazecsettel fogtam neki kétféle barna színből, de hamar kiderült, hogy ez így nem járható. Fogtam egy sima mosogatószivacsot - a felül dörzsis durva felületű, alul szivacs mosogatószivacs - és nekiálltam azzal "szárazecsetelni". A durva felületével dolgoztam, először sötétebb barnával, aztán a világosabbal, majd a kettő maradékának keverékével, és hosszirányú mozdulatokkal dolgoztam. Az eredmény szerintem elég pofás lett. Összeragasztottam a motort a törzzsel. Felfestettem a sárga szárnyvégeket. A fórumon sok segítséget kaptam, mikre figyeljek, miket javítsak, a kis apróságok javítása, és a matricázás következett. Kíváncsi voltam, milyen lehet egy 30 éves matrica, de szerencsére első tulajdonosa vigyázott az ívre, és nem sárgult meg, mint ahogy szokott. Ami nem tetszett, hogy fényes felülete van, nem a megszokott selyemmatt. Ezért körbe is vágtam az üres részeket, minél kevesebb ilyen csillogó folt legyen a matricák körül. Humbrol decalfix-szel szépen rásimultak a szárny és a törzs vonalaira. Matricázás után sötétszürke túlhígított akrilfestékkel, mosogatószivaccsal, ecsettel "átmostam" a gépet, hogy ne legyen annyira steril gyári színe, kicsit legyen kormos, maszatos, időjárási körülményeknek kitett színe. Jöttek az apróbb javítások, lekopott festék az élekről, egy-két kis alkatrész ragasztása, koszolás, kormozás még itt-ott. A gép hasán megtartottam a gyári "állványának" a lyukát, mert eredetileg arra akartam kiállítani, amiről még nem tettem le, csak kicsit más formában akarom megvalósítani. De az még érik. A végeredményt itt láthatjátok.
Végeredményben vegyesek az érzelmeim. Sok tapasztalatot szereztem, a végén már élveztem ezt a szörnyeteget, amennyi bosszúságot okozott az elején, a végén annyira elégedett lettem vele.
Köszönöm a segítséget minden Kedves Makettezőtársamnak itt a fórumon, akik tanácsaikkal, ötleteikkel segítettek elkészíteni a gépet. Remélem nemsokára tudok olyan szintű makettet építeni, hogy valamelyik versenyen személyesen is találkozhassunk.
Köszönöm Nektek!
Felhasznált irodalom, referencia:
HT model special no.910: Peter Šumichrast - Jozef An'dal: Letov Š-328 a Š-528
Hát. Tartogatott.
A Letov Š-328-asokat az 1930-as évek elején rendszeresítették, könnyűbombázóként használták, de ellátott felderítési feladatokat is. A német megszálláskor a Luftwaffe vette át és repülte őket. Több gépet átfestettek, de volt,amin maradt a csehszlovák tricolor. Én a gyártósorról hatvanegyedikként kigurult, S-76 lajstromszámú gépet építettem a dobozból, melyet iskolagépként használtak. A megszállás alatt kollaboráns felségjelzés volt felfestve, kék balkánkereszt, benne piros pöttyel. A szlovák nemzeti felkeléskor átfestették a felségjeleket és a csehszlovák tricolor került rá a hármas halommal és kettős kereszttel. Nem sokkal ezután egy bombatalálat végzett vele a földön.
Maga a makett első ránézésre olyan, amit úgy nagyjából elképzeltem. Az építés során azonban rájöttem, hogy vannak nagyobb hibák, amiket valahogy orvosolni kell. Először az úszótalpas verziót akartam megépíteni, de unalmasnak találtam, ezért döntöttem az S-76-os mellett. A festési leírás gyárilag nem valós, kis utánajárással találtam referenciát. Az alsó és felső csűrőlapot összekötő rúd valójában 2 mm-rel rövidebb volt, mint kellett volna. A pilóta és a lövész (legyen mondjuk Jaroslav és Marek) eléggé elnagyoltak, vagyis épphogy nem azok, mert kis satnyák mind a ketten szerencsétlenek. A fülkében sok extra nincs, üres, csak a műszerfalat kellett lényegében festeni, illetve a lövész dupla géppuskáját. Itt úgy döntöttem,megpróbálom behuzalozni a szárnyat, csak nem tudtam, hogy fogjak neki. Minifúróm nem lévén kis injekciós tűvel fúrtam át a törzset és a szárnymerevítőket (utólag ez az utóbbi volt rossz ötlet), majd átfűztem a damilokat a lyukakot, és rögzítettem őket belül, hogy meg tudjam később feszíteni. Beültettem Ortopéd Jaroslavot és Retard Mareket a fülkébe, majd összeragasztottam a törzset. Csiszolás unalmas órái. Következett a szárny ragasztása. Csiszolás unalmas órái. Közben összeraktam a motort és lefestettem. A propeller egy kevert halványbarna színt kapott először, így raktam össze ideiglenesen a motorral. Felkerült a felső szárny, a csűrőlapokat összekötő rudat húzottszállal javítottam. Befűztem a damilokat az átfúrt merevítőkbe,és próbáltam megfeszíteni a damilokat. A kulcsszó a próbáltam. Ugyanis itt jöttem rá, hogy a választott megoldás, hogy a merevítőkön húzom át a damilt,okozott egy olyan problémát, hogy sorra szakadtak ki a ragasztott kapcsolatok a felső szárnyból. Szitkozódás, ragasztás izgalmas órái következtek. Még félig idegbajosan másnap lefestettem a szárnyak alsó felét egy kever halvány kékesszürkével. És itt voltam azon a ponton, hogy ez most vagy kuka, vagy én ezt most abbahagyom.
Abbahagytam. Közel fél évet - ha nem többet - porosodott, mire jött egy gondolat, és folytattam.
Mikor újra elővettem,átnéztem,min lehet dobni, mik a gyengeségek, amiket nem kéne kiemelni, tudok-e javítani valahogy az összképen, mert ez egy őskövület,és én nem vagyok varázsló.
Először világoszölddel festettem a gépet, de ezt hamar elvetettem, túl világosnak találtam, és egy sötétebb árnyalatot kevertem fel egy kis világoszölddel. Ecsetet használok, szóval ügyködtem egy darabig, míg minden damil körül sikerült lefesteni a felületet (Ismét egy dolog,amit tanultam, huzalozni a vége felé kellene). A gép hasára kevertem egy világos égszínkékből és fehérből egy hasonló árnyalatot, mint amit ekkoriban festettek a gépek hasára, mert az előző nagyon világos, és inkább szürke volt. Ismét előkerült a propeller és a motor. Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, megpróbálkozom fahatást elérni a propelleren. Először szárazecsettel fogtam neki kétféle barna színből, de hamar kiderült, hogy ez így nem járható. Fogtam egy sima mosogatószivacsot - a felül dörzsis durva felületű, alul szivacs mosogatószivacs - és nekiálltam azzal "szárazecsetelni". A durva felületével dolgoztam, először sötétebb barnával, aztán a világosabbal, majd a kettő maradékának keverékével, és hosszirányú mozdulatokkal dolgoztam. Az eredmény szerintem elég pofás lett. Összeragasztottam a motort a törzzsel. Felfestettem a sárga szárnyvégeket. A fórumon sok segítséget kaptam, mikre figyeljek, miket javítsak, a kis apróságok javítása, és a matricázás következett. Kíváncsi voltam, milyen lehet egy 30 éves matrica, de szerencsére első tulajdonosa vigyázott az ívre, és nem sárgult meg, mint ahogy szokott. Ami nem tetszett, hogy fényes felülete van, nem a megszokott selyemmatt. Ezért körbe is vágtam az üres részeket, minél kevesebb ilyen csillogó folt legyen a matricák körül. Humbrol decalfix-szel szépen rásimultak a szárny és a törzs vonalaira. Matricázás után sötétszürke túlhígított akrilfestékkel, mosogatószivaccsal, ecsettel "átmostam" a gépet, hogy ne legyen annyira steril gyári színe, kicsit legyen kormos, maszatos, időjárási körülményeknek kitett színe. Jöttek az apróbb javítások, lekopott festék az élekről, egy-két kis alkatrész ragasztása, koszolás, kormozás még itt-ott. A gép hasán megtartottam a gyári "állványának" a lyukát, mert eredetileg arra akartam kiállítani, amiről még nem tettem le, csak kicsit más formában akarom megvalósítani. De az még érik. A végeredményt itt láthatjátok.
Végeredményben vegyesek az érzelmeim. Sok tapasztalatot szereztem, a végén már élveztem ezt a szörnyeteget, amennyi bosszúságot okozott az elején, a végén annyira elégedett lettem vele.
Köszönöm a segítséget minden Kedves Makettezőtársamnak itt a fórumon, akik tanácsaikkal, ötleteikkel segítettek elkészíteni a gépet. Remélem nemsokára tudok olyan szintű makettet építeni, hogy valamelyik versenyen személyesen is találkozhassunk.
Köszönöm Nektek!
Felhasznált irodalom, referencia:
HT model special no.910: Peter Šumichrast - Jozef An'dal: Letov Š-328 a Š-528
|
|
Letov Š-328
|
|
|
Letov Š-328
|
|
|
Letov Š-328
|
|
|
Letov Š-328 oldalnézet
|
|
|
Letov Š-328
|
|
|
Letov Š-328
|
|
|
Ortopéd Jaroslav és Retard Marek a fülkében
|
|
|
A propeller és a motor
|
|
|
Letov Š-328
|
|
|
Letov Š-328 orr
|
|
|
Letov Š-328
|
|
|
Letov Š-328 szárnyvég
|
|
|
Letov Š-328
|
|
|
Letov Š-328 békaperspektívából
|
|
|
Letov Š-328
|
|
|
A makett doboza
|
|
|
Gyári "állvány"
|
2014.03.27.
Utolsó módosítás: 2014.03.28.
Utolsó módosítás: 2014.03.28.