Lockheed Martin F-22 Raptor

Lockheed Martin F-22 Raptor

1:48, Hasegawa
Ez a makettkészlet – ha máshonnan esetleg nem is - Cucubácsi itteni leírásából már jól ismert lehet. Tudni való, hogy idehaza nem igazán fordul elő ez a készlet. Éppen ezért igencsak meglepődtem, amikor az egyik ismert hazai modellbolt felső polcán megláttam. Rövidebb gondolkodás után lecsaptam rá, hiszen ez annyira ritkaság idehaza, hogy nem akartam kihagyni a megszerzésére kínálkozó alkalmat, bármennyire is borsos volt az ára.
Maga a készlet nagyon részletes,és nagyon szépen és gondosan csomagolt. Kétféle kabintető és szintén kétféle egyéb plexi alkatrész is járt hozzá.

Nekikezdtem, természetesen előírásszerűen először a pilótafülkével. Minden rendben ment, egészen addig, amíg el nem jutottam a matricázásig. Ugye,a műszerek matricáit - elsősorban a kis LCD kijelzőket illetően - kellett ráillesztenem az immáron készre festett cockpit műszerfal megfelelő részére. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy valami bődületesen hosszú ideig kellett áztatnom a matricát. Az elsőnél azt hittem,már sosem fog leázni, de végül engedett. Viszont jó volt az, hogy nem ragadt oda azonnal a felületre, lehetett még rajta utólag igazgatni is, majd a lágyítóval véglegesíteni. Kellett is a lágyító a matricáihoz nagyon, mert egyáltalán nem akart a felületre szépen felfeküdni szinte sehol, viszont a lágyítóval azonnal minden rendezetté vált, úgyhogy ez ügyben nem lehet panaszom.

Mikor a gép testének fogtam, akkor konstatáltam, hogy rettentő durva öntési csonkok voltak a szárnyrészek kellős közepén, melyeket szikével, majd polírozással kellett eltűntetni kézzel. Lehet, hogy túlságosan is maximalista vagyok, de egy ilyen árfekvésű, ennyire részletgazdag és szép makett készlettől mondjuk én nem ezt várnám. Azután a többi alkatrész esetében is azt vettem észre, hogy borzasztó rossz helyeken vannak a keretekhez fogatva, vagyis néha rettentő nehéz volt leválasztani róla, főleg a kisebb alkatrészeket. A fegyvertér ajtajainak rácsozatánál ráadásul a rácsozatok között is öntési csonkok voltak, melyek alig voltak megkülönböztethetőek a rácsozattól, úgyhogy az első rácsozat,amit csináltam,sajnos azokkal együtt is került felragasztásra a fegyvertér ajtajára, mert először fel sem tűnt. Utólag meg már nem lehetett szikével se kikínlódni őket a helyükről, annyira keményen befeszültek, úgyhogy az olyan maradt.

Azután a vezérsíkok két részből való összeillesztésénél vettem észre, hogy valami iszonyat mennyiséget kellett tömíteni a hézagoknál. Szóval számomra kicsit csalódás volt ebből a szempontból ez a makettkészlet, ugyanis mindez rettentő sok időt elvett az amúgy hasznos építési időből szerintem. Mikor a bombatérhez értem, a vezetékezést én úgy oldottam meg, hogy jobb híján ragasztott fekete cérnát használtam. Tudom, jobban fel kellett volna készülnöm erre, de mielőbb szerettem volna látni már a kész makettet,és ezért sajnos kicsit siettem vele.

Mikor elérkeztem a kamó festéséhez, átolvastam Cucubácsi irományát. Ő azt írta, hogy minden OK, a két különböző oldószerrel oldható festék összekeverhető, csak néha rázogatni kell, le ne üllepedjen. Úgyhogy meglehetősen nyugodtan fogtam neki. Sajnos ez ügyben is keserves csalódás ért. Én ugyanis abszolúte nem ezt tapasztaltam. Ha az SM04-et és a Gunze H315-t, illetve a SM03-t és a Gunze H317-t 50-50 %-ban összekevertem, olyan csomós lett, mint nagyanyám rongyszőnyege. Először próbáltam megszűrni, de sajnos az sem sikerült, túlságosan sűrű szűrő kellett volna, amilyennel nem rendelkeztem. Próbálkoztam kevésbé sűrű szövésű pamut pólóból kivágott anyagon való átszűréssel is, de sajna az meg magát a festéket sem engedte át. Úgyhogy ezt követően hosszú szenvedés vette kezdetét, ami a festést illeti. A szórópisztoly részben kiszűrte a csomókat, viszont úgy eldugult tőle, hogy szinte félpercenként takarítanom kellett. Aztán volt olyan is, amikor eldugult, majd hirtelen kifújta magából a „dugót” és a mögötte összetorlódott trutyit is. Na az ilyenek után való takarítgatás sem volt túlságosan felemelő érzés.

A sötétebb foltok festése még kegyetlenebb volt. Mikor már majdnem a felével készen voltam, akkor derült ki, hogy kissé fura módon valamiért nem látszik eléggé, nem üt el elég meghatározóan az alapszíntől. Ekkor döntöttem úgy, hogy az előírástól eltérően némileg több H317-et teszek az SM03-ba, mint 50 százalék. Na úgy már elfogadhatóvá vált a szín, de a kínlódás maradt. Ráadásul ugye újra kellett festenem azt a részt is természetesen, amit eddig csináltam, meg a hátralévő részt is, ami így el is csúszott, ergo a világosabb színt újrakeverve javítgatnom kellett.

Valami iszonyatos szenvedésekkel teli munka volt, hosszú javítgatásokkal, szórópisztoly eldugulásokkal, szétszedésekkel és pucolásokkal tarkított félbeszakításokkal, de végül csak készen lettem vele. Cucubácsinak nem tudom,hogyan sikerült hasonló gondok nélkül festenie, nekem ezzel a dologgal kapcsolatban folyamatos problémáim voltak, viszont nekem meg leülepedni nem ülepedett sosem a festék.
Miután ezzel is megvoltam, jöhetett a lakkozás. Mivel a Revell festékektől és így a lakkoktól is ódzkodom továbbra is, Gunze lakk meg akkor éppen sehol nem volt kapható, próbáltam valami más használhatót beszerezni. Tamiya fényes lakkra esett a választásom. Egész jónak mondható, bár kétségtelen, annyira ez sem volt jó, mint a Gunze. Szóval lelakkoztam, azután nekifogtam a matricázásnak.

Ez igen hosszú folyamat volt, a már fentebb is említett rettentő hosszú ázási idők miatt. De később akadt egy másik probléma is, a gép törzsének hátsó részén, középen lévő íves mélyedésbe valahogy nem akart rendesen befeszülni az oda való matrica,és ezen sajnos a lágyító sem segített. Végül kicsit erőltettem, aminek az lett az eredménye, hogy miután megszáradt, végigrepedt a mélyedés közepén. Még szerencse, hogy a színe majdnem tökéletesen ugyanaz, mint az orr részhez is használt H314+H334 50-50 %-os keveréke, így azzal kis ecset segítségével el tudtam tűntetni a repedést.

A panelezést szokásomhoz híven grafitceruzával végeztem. Lehet, hogy meg fognak szólni ezért sokan, de én valahogy ezt találtam a legegyszerűbbnek, legkivitelezhetőbbnek. A vékony grafitceruza beilleszkedik a panelvonalakba, így viszonylag gyorsan lehet vele haladni. Ha félrecsúszik néha az sem baj, radírral másodpercek alatt el lehet tűntetni, arról nem is beszélve, hogy homogén felületet fog adni, vagyis nem lesznek olyan helyek ahol erősebben és nem lesznek olyanok, ahol kevésbé erősen látszódik. Szóval maradtam ennél a módszernél. Mikor ez is készen volt, újra lelakkoztam.

Nem mindig szoktam így eljárni, de ezúttal a részletesség miatt nyitott fegyverterekkel és nyitott kabintetővel készítettem el ezt a makettet. Ugyanis ekkora fokú részletességnél már értelmét láttam a dolognak, bár kétségtelen, hogy a gép szép áramvonalaiból kissé elvesz ez a tényező. A rakéták festésével nem, matricázásával viszont már szintén akadtak problémák. Sajnos némelyik matrica mérete nem volt teljesen megfelelő. Így ha a feliratot tettem megfelelő helyre, akkor az illesztések imitációja került rossz helyre, ha meg az illesztések imitációját tettem jó helyre, akkor a felirat került kicsit arrébb, mint kellene némelyik esetében, ugyanis egyetlen matricán voltak. Persze megértem, hogy így legyártani könnyebb volt, mint külön, meg felragasztgatni a kis matricákat is egyszerűbb így, de akkor viszont megfelelően méretezhették volna.

A rakéták készítése közben döntöttem úgy, hogy csak 3 db AMRAAM rakétát készítek el,és a fegyvertér másik felét üresen hagyom, pontosan azért, hogy jól látszódjon,mi is van a rakéták alatt. Milyen a felfüggesztés, hogyan van vezetékezve, stb…

Kabintetőnek én az eredetihez hasonló, „arany” réteggel ellátottat, ill. azt imitálót választottam. Festése szerintem viszonylag könnyen ment maszkolószalagok segítségével. Nem úgy a HUD esetében. Az első, amivel próbálkoztam festés közben, sajnos úgy elpattant, hogy nem találtam meg,hová esett. Ez persze az én hibám volt. Még szerencse, hogy volt a csomagban még egy, így végül az került a helyére. A szárnyak végeire való kis plexi helyzetjelző „lámpácskák” viszont nem csak a kis kerek lámpát tartalmazták, hanem az egész panelrészt, aminek a közepén volt ugye a kis kerek lámpácska. Hogy erre miért volt így szükség,azt megint nem értem. Viszont így megfesteni a kis lámpácskákat üvegpirossal, ill. üvegzölddel (igen, kék helyett én inkább zölddel készítettem el), hát mondjuk úgy, nem volt túl könnyű, hiszen folyton túlfolyt a festék, rá a panelrészre. Emiatt végül ecseteznem kellett, nagyon lassan és óvatosan. Sajnos így ez sem lett teljesen tökéletes, de ez van. A függőleges vezérsíkok esetében is elszúrtam a matricázást, mert a lajstromszám kicsit arrébb került, mint kellett volna, valószínűleg azért, mert az első esetében nem figyeltem eléggé, míg a másik vezérsík esetében a helyén van minden. Árnyalatnyit felemás így, de mivel egyszerre sosem látszik a két függőleges vezérsík külső fele, ezért nem annyira feltűnő, legfeljebb csak a hozzáértők, vagy nagyon jó megfigyelők számára.

Mikor ezekkel megvoltam,és felragasztottam a kerekeket is, száradás után azzal szembesültem, hogy a gép kissé baloldalra dől. Szemügyre vettem,és sajnos azt tapasztaltam, hogy az egyik oldalon a hátsó kerék egyszerűen nem bírja el a makett súlyát,és kissé kifele hajlik. Tény, a makett viszonylag súlyos, nagyobb a súlya, mint pl. a hasonló méretű Italeri F-22 maketté. Ez több tényező miatt adódhat, nyilván hozzájárul a sok apróság is, ami felragasztásra került, a nyitott fegyvertérben lévő dolgok is, de legfőképpen a makett törzsének belsejében lévő merevítőbordák. Így azután újra kellett ragasztanom az említett kereket, ezúttal úgy, hogy kissé megtámogattam az egyik kis kihajtókengyel másképp ragasztásával, de sajnos ez sem volt elég, így kénytelen voltam a belső felét hozzáragasztani a keréktér zárólemezének széléhez. Nem lett a legtökéletesebb, de így már meg tudta tartani a makett súlyát. Végül újra lelakkoztam az egészet immáron készen,és ezzel be is fejeztem a vele való munkálatokat.

Két dolog van, amit mindenképpen meg kell említenem eme makett elkészítésével kapcsolatban. Az egyik, hogy ilyen hosszú ideig még sosem készítettem makettet. Tudom, hogy itt többen vannak, akik évek óta készítenek valamit, így azokhoz képest ez is eltörpül, de én egyetlen makettel rendszerint csak pár hetet, esetleg egy hónapot foglalkozom míg elkészül. Ez a makett viszont több mint két hónapon át készült. Egyszóval ennyit még sosem kellett dolgoznom semmi mással. A másik dolog, hogy nem tudom titkolni a csalódásomat. Én azt gondoltam, ez egy neves japán cég igen drága csúcskategóriás makettkészlete, ezért nem lesz vele gond. Vagyis abszolúte nem számítottam arra, hogy öntési csonkok lesznek a szárnyak közepén, hogy nagyon buta helyeken lesznek a tartókeretekhez fogva a különböző apró alkatrészek, hogy némelyik csonkot sérülésmentesen alig lehet eltávolítani a kis alkatrészekről, hogy problémák lesznek a matricákkal, hogy a leírás alapján olyan festékeket kell összekeverni a kamó-hoz, amelyek különböző oldószerrel higíthatóak, emiatt ebből problémák lesznek, stb….stb…. Sajnos azt kell mondjam, hogy ez egy igen drága, ám valójában szerintem nagy jóindulattal csak kb. fele annyit érő makettkészlet, mint amennyibe nekem került. Ettől függetlenül tény, jelenleg a piacon ez a legrészletgazdagabb, legszebb F-22 készlet, csak hát azért ilyen árnál és ilyen aprólékos szint esetében szerintem már erőteljesen oda kellene figyelni az egyéb részletekre is egy gyártónak, főleg, ha japán, hiszen a japánoktól várná az ember a leginkább a legaprólékosabb dolgokat.

Egy további információ azoknak, akik eme készletből (vagy másból) F-22 makettet szeretnének készíteni a jövőben: A makett már lassan több mint egy éve készült, nem mostanában. Ám a múlt héten, ahogy újra böngészgettem a neten az F-22 leírásokat, a Wikipedián arra az információra leltem, miszerint csak az újonnan festett F-22 gépek külső festése fémszerű fényes, ez állítólag később bemattul. Vagyis ezekszerint a fémes színű Supermetallic festékekkel való kevergetés és a csomósodással való sok szenvedés is hiábavaló volt, ráadásul immáron nem csak ennek a makettemnek az elkészítése esetében.
doboz

A készlet doboza.
doboz
F-22-1

Maszkolva.
F-22-1
F-22-2

Festés után.
F-22-2
F-22-3

Kilencven százalékosan.
F-22-3
F-22-4

Kilencven százalékosan oldalról.
F-22-4
F-22-5

Készen fölülről.
F-22-5
F-22-6

Készen elölről.
F-22-6
F-22-7

Készen hátulról.
F-22-7
F-22-8

Bal felső helyzetjelző.
F-22-8
F-22-9

Tolóerővektor-eltérítők.
F-22-9
F-22-10

Készen alulról.
F-22-10
F-22-11

Fegyvertér.
F-22-11
F-22-12

Fegyvertér közelről.
F-22-12
F-22-13

Oldalsó fegyvertér.
F-22-13
F-22-14

Bal kerék.
F-22-14
F-22-15

Jobb alsó helyzetjelző.
F-22-15
F-22-16

Első kerék.
F-22-16
F-22-17

Jobb függőleges vezérsík.
F-22-17
F-22-18

Bal függőleges vezérsík.
F-22-18
F-22-19

Pilótafülke.
F-22-19
F-22-20

Pilótafülke felülről.
F-22-20
F-22-21

AIM-9 Sidewinder.
F-22-21
F-22-22

Felülről átlósan.
F-22-22
2014.02.16.
_DEL_Alfio, Budapest
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
ecsetes
2014.02.18. 13:02:44
Szia!
Írod, hogy milyen kellemetlenségekkel teli, több hetes munkád volt ezzel.
Precíz festés pisztollyal, belső tér feljavítás, panelezés, stb. Ez mind dicsérendő és tényleg szép, de sajnos alap dologgal van gond, ráadásul több helyen is.
Összeragasztás után illet volna eltüntetni az illeszkedési hibákat. Például az F-22-4, F-22-8 képen nagyon látszik a bal szárnyvégtől induló eltérés. Ezt bizony szintbe kellett volna csiszolni, nem nagy munka. Az F-22-9 képen is ugyan ez a helyzet. Az F-22-16 és az F-22-21 képen pedig tömíteni kellett volna.
ElGatoNegro
2014.02.19. 08:26:24
Igen, én is látom.
Kár érte.
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció