Régi tervem volt, hogy ismételten építsek egy „lopakodót” – kb. 30 éve elkészült Italerit követően. Más szempontok szerint+ hozzáférhető háttéranyag segítségével – nem mellesleg némi tapasztalattal felvértezve. (Anno a Zrínyi kiadó könyve és a néhai Top Gun magazin jelentette az egyetlen érdemi infót.) Elképzelésem volt, hogy egy korai felületi kialakítású (utólagos RAM panelek nélküli) gépet építsek zárt fegyvertéttel és kabinnal – hogy ne csorbuljanak „szépséges” vonásai. Ezt a szempontot figyelembe véve rejtett antennákkal és az alkotói szabadságot kihasználva szögvisszaverők elhagyásával meg is született a fő irány. Lehetőség szerint gyári matrica felhasználásával egy nem túl viseltes állapotút szerettem volna készíteni. Kísérletezésként szándékomban állt megjeleníteni a vezérsík panelosztásait és csűrők szerelőnyílásait takaró ragasztószalag textúráját. Mivel érdemi feljavítók kínálata nem túl bőséges a típushoz csak a gyanta kabin beépítését terveztem (Aires).

• CMK futóakna csak picivel tud többet, mint a szegényes kialakítású gyári
• vezérsíkok/kormányfelületek kitérítése nem volt tervben (Quickboost)
• maratáslap külső felülethez tartozó része what-if kategória – szerintem (Eduard)
• korai változatú kerékszett tudtommal jelenleg nincs (ennek legyártása nem tűnt lehetetlennek az eredeti alkatrész felhasználásával)

A gépen található jelentős mennyiségű rácsozat kidolgozása elengedhetetlen, mert gyárilag csak a mélyített helyük van meg és elég sok hiányzik is, vagy pontatlan alakú. Háttéranyag keresgélésekor szembesültem rögvest, hogy szériagépekről a ’90-es évek végéig használható minőségű fotó nem igazán található, walkaroud jellegű pedig nincs! Segítség (ismét) cellulóz alapon érkezett, egészen pontosan Aerofax és Warbirdtech, valamint Squadron füzetek formájában. Utóbbi kettőt erősen ajánlom! A projektnek lendületet adott, hogy dátumozott, teljes alakos képre leltem a 86-0823 madárról, amihez passzolt a készlet matricája. A típus második prezentációs napján készült fotókon a parkoló gépnek zárt állapotban vannak a főfutó akna ajtói. (Spórolni lehet a kábelezés pótlásán.) :) Kiforgatott/látható állapotúak az „anticollision light” lámpái, amik feldobhatják a komor, nem agyonkoszolt felületet.

Építés

Elsődlegesen pillanatragasztó segítségével eltömítettem a nem túl sok panelvonalat - kivételt képeztek a fúvócsöveket takaró felnyíló nagy panelek, fékernyőtér illetve a hajtóműterek és alsó antennaburkolatok vonalai. Szükséges volt egy „kis” belsőépítészetre, mivel a készlet egy fegyverkamra nélküli kiadás. Ennek hiányában az egész alsó rész rendkívüli módon csavarodott - ha bármilyen kicsi erőhatás is érte. Attól tartottam, hogy idővel a sarkoknál nehezen javítható repedések indulnak majd meg. Sztirollapokból egy ketrecnek csúfolható szerkezetet készítettem, amiben helyet kapott a majdani festéskor (is) használható markolat/nyél „fogadóegysége”. Esztétika nem volt szempont, mert az egy darabból álló fegyvertér ajtót a gép talpraállítása után terveztem csak beragasztani, mely ápol – és főleg eltakar… Előrelátóan a vezérsíkokkal külön foglalkoztam, mert külső felületük festése és matricázása helyszűke miatt nehézkesnek ígérkezett. Ezen alkatrészek törzshöz való igazítása igényelt némi törődést. A sajátos formavilág okán a nem agyonbontott sárkány viszonylag jól illeszkedik, de azért kívánja az alapos szárazpróbákat. Mindössze négy beszívódás volt a belépőéleken a kabin alatt/előtt. Az említett gyanta cockpit egyszerűen és elég jól illeszthető a törzsbe – van helye bőven. Ennek elkészítése után festettem a kabintetőt belülről, aminek maszkolása egyszerű, mert csak síklapokból áll. Külső és belső maszkolása celluxból készült. Az egy darabból álló alkatrész nagyon pontosan illeszkedik. Mielőtt egyesítettem volna a törzs feleket és a szárnyak alsó és felső elemeit, két (számomra) igen fontos mozzanat következett:

• megfesteni a hatómű kiömlőket
• elkészíteni – vagy legalábbis megpróbálni - az igen sajátos formájú és kialakítású navigációs lámpákat. (mindegyik felületbe süllyesztett eredetileg fényvisszaverő bevonattal ellátott mélyedés, melyet közvetlenül nem látható helyről világít meg az izzója)

Ezen mélyedéseket fehérre festettem – szárnyakba izzóimitáció is készült - majd UV lakkal feltöltöttem és síkba csiszoltam. Ekkor alakítottam ki a légi utántöltő nyílást megvilágító lámpát is, ami a kabintetőn található. A törzsfelek egyesítése után nekiláttam a rácsok életre keltéséhez és a hiányzók pótlásához. Z63 „márkájú” fémszöveteket használtam változó sűrűségben. A maratott hálókat is fontolóra vettem vékonyabb „szálaik” miatt, de akadt egy komoly hátrányuk. „Szövési irányuk” derékszögű és fix – nem alakítható. A maketten pedig az összes rombusz, ezért maradt a valódi fémszövet. Méretre vágtam, finoman meghajlítgattam több irányban az egyes darabokat – ezáltal fellazultak a szálaik - és így be tudtam állítani a megfelelő szögüket. Legizgalmasabb a hajtómű szívócsatornáját rejtő volt. A készlet leggyengébb pontja szerintem ez az alkatrész. Egy Revell készletről vett szilikon minta torzításával született meg műgyantából - némi csiszolást követően. Szárnyak szintén elfogadhatóan passzolnak a törzshöz. Érdemes gondosan beállítani a szárnytő „vastagságát”, mert elég bonyolult sokszög alakú a szárny-törzs illesztése alulról. Ha ez elmarad, akkor izgalmas lehet a terület összedolgozása. A sok eltömített felesleges panelvonal miatt újakat is kellet karcolni - hogy megmaradjon az egyensúly. :) A fegyvertér előtti területen található antennahalmaz kialakításánál többnézeti rajzról készített karcolósablon volt a segítségemre. Érdekességként megemlítem, hogy a rendelkezésre álló fotókhoz egy Orosz oldalról származó rajz illett a legjobban. Erről mintáztam a sablont.

„Amire nem számítottam”

Van egy folyamat, amit kevesen művelnek, de szerintem sokat hozzáad a végeredményhez. Ez nem más, mint a kilépőélek elvékonyítása természetesen sok-sok csiszolással. Itt szembesültem a síklapokból álló forma kihívásával, ugyanis a szokásos íves profilú szárnyakkal ellentétben itt nem lehet tetszés szerint csiszolgatni - hol többet, hol kevesebbet alul vagy felül. Esetemben mindenütt egyformán kellet eltávolítani a fölös anyagot, mert ha nem így tettem, akkor a sík felületek találkozási pontjai (élei) azonnal elvándoroltak. Fokozottan figyelni kellet, hogy egyenesek is maradjanak az élek/töréspontok. Szerencsére más nagyobb buktató nem akadt. Záró mozzanatként vékony celluloidlapra cseréltem a kiömlők mellett található” Cadillac szárnynak” csúfolt áramlásterelő lapokat. Futóműveknél a tervezett keréktárcsa feljavítást leszámítva csak a fékcsöveket és vezetékek egy részét pótoltam festés után. Az orrfutó kormányzáshoz így is három került (plusz a fényszóró vezetéke). Minimális koszolást követően a rögzítő bilincseket és a csillapítókat alufólia csíkok felragasztásával imitáltam. A fényszórókat kifúrtam, foncsorozásukat szaloncukros papírból készítettem, majd UV lakkal lezártam. A korai változatú keréktárcsa külső oldala az eredeti alkatrész másolatából született - természetesen elvékonyítva és áttörve, hogy engedje láttatni a mögéje helyezett fémes tárcsaimitációkat. Az abroncs egy F-4 gyanta készletből származik, a fékszerkezet felőli belső alkatrész pedig egy F-15-ös darabja kismértékben zsugorítva. Az orrkerék szintén Sasé minden változtatás nélkül. Az aknaajtók éleit szintén elvékonyítottam, hogy kecsesebbnek látszanak. Öntőkeretből „kiesztergáltam” az anticollission lámpákat és a „talpaikat”. A búrákról szilikonmintát vettem, UV lakkból öntöttem ki, majd Gunze átlátszó pirossal festettem. A különálló talpak elkészítését az indokolta, hogy ezek nagyon aprók és sárgaréz vagy aranyló fémes színűek. Maszkolásuk és festésük meghaladta képességeimet. Különálló alkatrészként viszont bátran céloztam rájuk a szórópisztollyal.

Festés

Előkészítésként 1500-ös surfacer réteget kapott a felületi hibák felderítése céljából. Átcsiszoltam finoman az egész felületet a minél egyenletesebb alap érdekében, majd megkapta a vékony alapozóréteget. Fekete színnel előárnyékoltam (volna) a panelvonalak mentén :), mielőtt a kiválasztott Gunze C2 fényes feketével megkezdem a festést. Itt picit visszafele gondolkodtam, ugyanis a légi utántöltő nyílásnál jellegzetesen látható szétterülő folt elkészítése célom volt. Nem fényesebb árnyalatot akartam, hanem feketébbet a környező feketénél, azonos mattság mellett. Ennek okán az egész gép kb. 5% fényes fehérrel fakított alapszínt kapott, majd a fent említett területet maszkolás után átszórtam sima C2 színnel. Az építés elején említettem a hatómű kiömlők festését, de a színre most térnék ki engedelmetekkel. A digitálisan fellelhető képek szerint szinte mindig fémes ez a terület, viszont kevéske színes korabeli képen jól kivehető a lamellás belső rész és az utána következő szakasz barnás-vöröses színe. Ezt szemre kevertem a ’97-ben bemutatón lezuhant gép képei alapján. Végül fémszínek kerültek a sárkányra AK Extreme metál árnyalatokból

Matricázás, koszolás

A készlet gyári matricáit nézegetve felvetődött a kérdés: szürkék vagy fehérek az azonosító jelzések? Képeket nézegetve nem volt egyértelmű a fekete alap okán. Egyetlen támpont maradt, mégpedig a farokkód szürkének sejlő festett árnyéka. Ebből kiindulva fehér jelzésekre kellett vadásznom, amikhez Csabi barátom jóvoltából jutottam hozzá. Utólag is köszönet érte!! Ezek szintén Hasegawa (022056 2017-ből), de már szép vékonyak nagyon minimálisan túlnyúló lakkréteggel. (Nem is trimmeltem őket). Nagyon kezesen viselkedtek, öröm volt bánni velük. Elérkeztem a kísérletezéshez is, mégpedig a már említett ragasztószalag szerű panellezárások megjelenítéséhez. Nyomtatható matricalap egy részét lefújtam a gép színével, majd ebből vékony csíkokat vágtam. Ezeket felhelyeztem az említett területekre, illetve az általam elhagyott szögvisszaverő rögzítésének helyére is. A vártnál könnyebben boldogultam ezekkel a fóliákkal, kihívást csak a vezérsíkra kerülők okoztak a hosszukból kifolyólag. A minimális mennyiségű panelvonalat befuttattam, majd matt lakkozással zártam a folyamatot. Utolsónak a kabintető „aranyozása” történt folyékony maszkolós kitakarás után. Gunze H-s átlátszó alapszínekből kevertem egy barnás árnyalatot (kb. sörösüveg szín) majd, hogy tartós csillogó felületet kapjak, Microscale fényes lakkjához tettem pár cseppet ebből a turmixból. A felső felületen óvatosan „megpolíroztam”pár helyet fültisztító pálcikával - ahol többet kínozzák üzemeltetés során a gépeket. Ilyen helyek voltak a csűrők szerelőnyílásai, kabinnyitó kapcsolói, és a kompresszor ellenőrzésére (is) szolgáló kiegészítő-beömlőnyílás, ahol a technikusok préselték be magukat a szívócsatornába. Az alsó felületen látható jellegzetes folyásokat fényes lakk és ecset segítségével igyekeztem megjeleníteni. Utolsó mozzanatként helyükre kerültek a vezérsíkok, futóművek, lámpák és egyebek. Egyetlen dolgot kénytelen voltam „elengedni”: Az FLIR berendezéseket takaró üvegezés nagyon finom szövésű hálójának kivitelezését. Ötletem sincs, hogy ebben a méretarányban miből lehetne megoldani. A legnagyobb „hőstett” részemről a négy darab pitot”cső” épségben tartása volt – egy sem veszett oda!!! Számomra egy makett építése egyfajta utazás is, mégpedig a technika világába. Gyakran megismerek újabb műszaki részleteket, érdekességeket, megoldásokat az adott típusról. Különösen igaz volt ez erre a Goblinnak (kb. Kobold) csúfolt szerkezetre. Engedjetek meg párat ezek közül zárszó gyanánt:

• Önmagában érdekes, hogy a kiállításra kerülő példány belépőéleit teljesen eltávolították, festésétől szemcseszórással szabadultak meg.
• Ismert tény, hogy rendelkezik kisegítő energiaellátó berendezéssel (APU) melynek szívónyílása a vészhelyzeti fékezőhorog mellett van. Ha nem tévedek, akkor az égéstermék elvezetése pedig a jobboldali hajtűmű kiömlőbe történt.
• A leszállást segítő rendszer (ILS) antennái a kabin mögött láthatóak kicsi rombusz alakban. Üzem közben teleszkópszerűen kinyújthatóak… erről is találtam képet.
• És legvégül a hajtómű levegőbeömlőjét takaró rácsozat jégtelenítő „berendezése” sem átlagos… Ezt nem bonyolították túl!

Bízom benne, hogy szolgálhattam némi új infóval – esetleg élménnyel -, melyeket hasznosíthattok, netalán ötleteket meríthettek belőlük. Köszönöm a figyelmet és a kitartást a cikk hossza miatt! Jó makettezést kívánok mindenkinek!

A keréktárcsa típusát és a kiömlők festését erről a képről lestem

1990. június 23. Hill AFB. Open day

Belső építészet

Próbarács, ide picit sűrűbb kell majd

A gyanta kabinteknő illeszkedése

Kész műszerfal

Botkormány

Katapultülés a helyén

Kabintető belső keret festéssel imitálva

Jobb szárnyvégi helyzetlámpa félkészen

Légi utántöltőnyílást megvilágító lámpa a kabin tetején

A bonyolultabb formájú rácsok is sikerültek

Alsó a gyári, középső a Revell másolat, felső a Hasegawa-hoz torzított beömlőt takaró rács

Beömlő rácsa kész

Az antennaerdőt teljes egészében újra kellett karcolni

Gyári, és picit feljavított korai főfutókerék

A jobb keréktárcsa szellőzőin átsejlik valami

Az orrfutókormányzás három furfangos csöve

Aknaajtó pár kábele és a jobb első pozíciólámpa

Anticollision light

A búrák alapja (legnagyobb átmérője 1,4 mm)

Felső anticollision light

Beszívódás mindössze ennyi volt

Kiömlő színei (1997. szeptember 14.)

A bal csűrő szerenyőnyílását lefedő ragasztásimitáció jól kivehető, a vezérsíkokon lévő kevésbé

Alapozás előtt

Régi és új, azonos gyártótól

Fehér felségjelzés...

És szürke azonosítók - igaz ez már a szomszéd kertje

Aknaajtó első élébe épített antenna matricából megjelenítve

Kiömlő melletti Cadillac-szárny (áramlásterelő lap) celluloid lemezből

Feségjel mögött a mellőzött szögvisszaverő takarása

Jobb első pozíciólámpa és környéke

Az elektronikai tér szellőzői festetlenek maradtak

Fékpor csak mutatóba

Koszolás fényes lakkal

Becsiszolt pitotok (még) épségben

Más szemével... és kameráján át

Majdnem teljes sárkány, de a bőrét már nyúzzák...

A múzeumba került torzó

APU égéstermék-elvezetése

ILS csápok kieresztve

Mechanikus jégtelenítő

2026.04.20.
Utolsó módosítás: 2026.04.21.

Értékeld a cikket! ?

A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció

Szólj hozzá! ?

Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció