M1A1HA Abrams

1:35, Trumpeter No.00334 (2000)

Pintér György - Múzeumi krimik Egy ideje már tervezgetem azt, hogy szép sorjában megépítem az ismertebb modern harckocsikat. Eleinte 1:72-ben gondolkoztam annak ellenére, hogy 1:35 párti vagyok, de amióta a kezem alá került egy Trumpeter Challenger II, rájöttem, hogy a kínai gyártó kitjei tökéletesen megfelelnek a célnak. Relatíve olcsók (3000-3500 Ft között) és a minőségük is egész jó. A nagyobb méretnek köszönhetően könnyebben lehet további részleteket megjeleníteni, akár házilag is. Persze, a Trumpeter ezen, régebbi készletei nem a túlzott kidolgozottságukról és pontosságukról közismertek, de nem is nagyon csapnivalóak. Sok gyártó 1:72 makettje jóval részletesebb.

Jelenleg több komolyabb projektem várat még magára, és elég kevés szabad időm van, ezért döntöttem úgy, hogy nekikezdek ennek a laza kis dobozból építkezésnek, unalmas óráim kitöltésére. Emellett szerettem volna kipróbálni az ecsetes lakkozás technikáját, hogy szebben tudjak matricázni, koszolni.

Le is csaptam a kínálkozó alkalomra, és vettem egy Abrams-t, egész pontosan egy M1A1HA-t. Ez az elnevezés nem igazán elterjedt, a szakirodalom általában HC-ként (heavy common) emlegeti. A változat megerősített páncélzattal rendelkezik, illetve egységesíttették a hadsereg és tengerészgyalogság által használt komponenseket.

Első benyomások. A készlet 311 elemből áll, "extrái" a következők: részben szemenkénti műanyag lánctalp (van gumiszalag is), kiegészítő tápegységek (auxiliary power unit - APU), CIP panelek, és egész jól megjelenített csúszásgátló felületek. A festés és a matricázás egy NATO terepszínű verzió megépítését teszi lehetővé. A fődarabok egész jók, némi sorjával és felületi hibával - de nem vészes helyeken. Érdekes, hogy a kötényezés egybe van öntve a testtel, ami azért rossz, mert így a görgőket túl hamar kell beépíteni.

Az alkatrészek is megfelelőnek tűnnek, bár némelyik kicsit elnagyolt,és gyakran jelentkezik az alkatrészek két felének "elcsúszása". A géppuskák viszont feltűnően csúnyák. Az alsó részel is van némi probléma: a görgők csapjait nem önmagukban kell behelyezni a görgő közepébe, hanem az őt körülvevő henger alakú kiugró résszel. Vagyis pont felcserélték azt, hogy hol kell az alkatrészeknek összeforrniuk, és hol kell elfordulniuk (majd ezt képpel is bemutatom, mert így nem igazán érthető). A másik kellemetlenség az, hogy a lánctalp minden szemére jut 2-2 dudor vagy bemélyedés. Pepecselős munka.

Aszimmetria...Senki se lepődjön meg, hogy az Abrams enyhén aszimmetrikus. A görgősorok a két oldalon nem egymás mellett, hanem egymáshoz képest el vannak csúsztatva. A torony a testen a középvonaltól kicsit balra (szemből nézve) helyezkedik el, és a homlokpáncélzat "bal" és "jobb" fele és különböző méretű és dőlésszögű. Ez utóbbi nem tudom mennyire pontos.

Hát bele is csaptam a lecsóba, de nem esett túl jól... Elsőként a lengőkarokat és a görgőket szereltem fel. Ezeket az útmutató nem teljesen egyértelműen jelöli, ugyanis a karok teljesen szabadon beragaszthatók, a pozicionálásra a teknőn lévő dudorok szolgálnak, amik a karok belső oldalába passzolnak. A lánchajtó kerekek tengelye túl vastag, így szorul, csiszolni kell belőle.

Az építést a fődarabok összepróbálásával és ragasztásával folytattam. A tornyon elég sok csiszolást és tömítést kell eszközölni (főbb darabok, valamint a túlméretezett, szerelési "lukak"), a test alsó és felső felének összepróbálásakor pedig kiderült, hogy a rögzítő tüskék túl hosszúak, és nemhogy segítik, hanem hátráltatják az összeszerelést. Így kíméletlenül meg kell őket kurtítani. Az alsó és felső részt csak a görgők és a lánctalpak készrefestése után ajánlott összeragasztani, mert a kötényezést egybeöntötték a testtel, és később már nem férnénk hozzá. De már most látni, hogy itt is lesz mit tömíteni, csiszolni. A futógörgők csapjai elég lazák, így kicsit lötyögnek rajta, ami kicsit megnehezíti a szemenkénti lánctalp felszerelését.

A lánctalpak mindegyikén, a belső oldalon egy-egy luk vagy dudor található, különböző "kombinációkban", a hibák eltüntetése igen unalmas és aprólékos munka, de szerencsére a lánctalp fele nem is látszik. Az egyes szemeket az illesztésnél kicsit csiszolni kell, különben túlságosan feszülnek egymáshoz. Menet közben annyira elkeserített az egész kit minősége, hogy hagytam a francba a sztirolt, és feltettem a gumiszalagot, az sem sokkal rosszabb. Csak tele van sorjákkal, amit nem lehet leszedni teljesen leszedni, így elég rojtos lett az egész.

A testre alig kell alkatrészeket szerelni, még hátulra is csak egy-két apróság, illetve a "rácsok" kellenek.

A torony leggyengébbre sikerült részei a toronykosarak. Vaskosak, a csövek felei pedig csúnyán el vannak csúszva egymáshoz képest. A hátsó alkatrész bontása elég rosszul sikerült, sokat kell tömíteni. A géppuskák is eléggé csúnyára sikerültek.

Mivel homokszínű Abramsekkell már tele van a padlás, ezért egy ritka, zöld változatot készítek. Ezekből csak pár szolgál Irakban a tengerészgyalogságnál. Az alapszín NATO olive, a lövegcső egy részét és a CIP paneleket homokszínre kell festeni. Igazából ezek A2 változatok, szóval az enyém egy sosemvolt makett.

A festést sajnos borzasztóan eltoltam, mivel most próbáltam ki először, hogy lehet ecsettel lakkozni. Sajnos az alap lakkréteget nem hígítottam fel elégé (2 higitó - 1 lakk, több hígító kéne), így eléggé mázas lett, és egyenetlen. Ebből kifolyólag a filterezés a vékonyabb rétegeken szépen hatott, a vastagabbakon pedig egyáltalán nem. Hígítós ronggyal átdörzsölve sikerült rendbe szedni a "cukormázat", aztán jöhet újra a filterezés, majd a matt lakk.