MAN TGA

1:24, Italeri és saját

Pintér György - Múzeumi krimik Gondolom, nem okozok nagy meglepetést, hogy megint egy átépített kamionról írok Nektek. Ami egy kicsit mássá teszi a dolgot, bár ez sem újdonság nálam, hogy ezúttal egy saját ötlet által átépített kamiont mutatok be, mely nem létezik a való életben.

Néhány szót az ötletről. Európában a csőrös kamionok mára már nagyon visszaszorultak, a hosszúsági szabályok miatt nem biztosított a gazdaságos kihasználhatóságuk, a kis szériás gyártás miatti magasabb vételáruk szintén nem volt vonzó alternatíva, ezért az utóbbi években az európai gyártók már fel is hagytak a gyártásukkal. Az MAN már nagyon régóta nem készít csőrös kamiont az európai piacra, egyedül a német Bickel-Tuning cégnek voltak ilyen jellegű átépítései komoly pénzért a 90-2000-es sorozatnál, és azok futottak Phoenix-MAN néven. Úgy gondoltam, hogy azért jól mutatna egy ilyen kamion, és ezért építek egyet a saját terveim szerint. Az alany egy Italeri TGA volt.

Az építés kezdete természetesen a tervezéssel kezdődött, bár sok mindent inkább fejben terveztem meg. Mivel az Italeri ezen makettje új koncepciós, tehát sokkal kevesebb alkatrészből áll, ezért még az alap makettre is bőven ráfér a felújítás. Gyárilag nincs benne motor, csak az alsó része van kidolgozva, de szerencsére Ernő barátomtól kaptam egy Revell D20-as motort, melyet minimálisan kellett átdolgozni. Az első futómű szintén átépítésre szorult, mert gyárilag nem kitéríthetőek a kerekek, és ezt orvosolnom kellett.
Az egyik fontos teendő volt a váz toldása, melyet úgy kalkuláltam, hogy kb. annyit toldok bele, amennyi a csőr rész lesz. Mint utólag kiderült, ez sok lett, de erről majd később. Az építés során nagyon sokszor próbálgattam, nézegettem az alkatrészeket, mert gyári rajz hiányában igen kevés támpont volt, ezért folyamatosan néztem a harmóniát, életszerűséget.
A fülkét szétvágtam darabokra, majd összeállítottam azt a részét, mely maga fülke lesz. A homlokfalat felraktam előre, majd ezután kartonból készítettem el hozzá magát a csőrt. Ekkor láttam, hogy bizony ez hosszú, nem szép, és az első tengely is nagyon hátul van. Semmi gond, kartonból levágtam, váz elejéből szintúgy kurtítottam, motor hátrébb ment, és elértem azt a hatást, amit elképzeltem. Ezután fogtam neki sztirolból elkészíteni az elejét. A hűtőrácsot beépítettem, csak úgy, mint a rövidebbre vágott ajtó és sárvédő íveket, majd többszöri tömítés, csiszolás következett. Az éleket lekerekítve, ívesnek képzeltem, ezért oda töréseket építettem, majd szintén tömítés, csiszolás.
Közben egy német kamionos fórumon, ahol szoktam publikálni, egy kolléga felvetette, hogy jobban mutatna hozzá az XLX tető, mert ez túl magas. Csinált hozzá egy Photoshop-képet, és tényleg igaza volt, jobban passzolt hozzá. Ezt a tetőt Oliver barátomtól szereztem be Jabbekében, csakúgy, mint előre a széles felniket.
Nagyon fontos volt, hogy a csőr rész kompletten készen legyen, mert csak azután tudtam tovább haladni, mert az adta meg a fülke helyét is. Miután kész volt, lealapoztam, és elkészítettem hozzá a billentő mechanizmust, mert természetesen nyithatóra akartam készíteni. Eztán már tudtam építeni a fülkét is, mert láttam hol lesz a pontos helye. A padló alatti részt sztirolból építettem újra, a legnehezebb a csőr rész találkozásánál volt, hogy összehozzam a két elemet. Persze újra kellett gyártani a tűzfalat, oldal spoilereket, és a fülkén is a légterelőket. A tetőre került egy állóklíma is.
Közben azért a vázat is készre építettem, kábeleztem, majd festettem. Több alkatrészt krómoztam Alcladdal, majd a már festett vázra kerültek. A fülkét és a külső alkatrészeket alapoztam, majd két fajta zöld autófestékkel festettem. Több rétegben lakkoztam, majd több napos száradás után nekikezdtem a belső tér elkészítésének.
A belsejét egy szintén Jabbekében vásárolt préselt szivacs anyaggal béleltem ki, mely festés után igen élethűen mutat. Kerültek bele a nálam megszokott apróságok, újság, rádió, függöny.
Hátulra terveztem egy lökhárítót, melyet szintén sztirolból készítettem el, és a fülke mögé is került egy takarólemez a pótkocsi kábelekkel. Oldalra, előre, hátra sok kiegészítő fény, és a tetőre valamint a homlokfalra egy-egy szúrófénysor készült. Ezeket a ma használatos kék árnyalatra festettem, a tartójukat krómoztam. Ezután már tényleg csak apróságok, kiegészítők voltak, hogy jó 7 hónap munka után azt mondhassam, hogy kész.

Nekem ez jelenti az igazi kihívást, és örömet a kamion makettezésben, mikor a fantáziám által elképzelt járművet tudok megépíteni, mely láttán egy laikus nem valószínű, hogy tudná, ez csak egy ötlet, prototípus, nem pedig egy valós mása. Nagyon élveztem az építést, a tervezgetést, és ahogy kezdett életet ölteni a fejemben kialakult elképzelés.