MAZ-573G
1:72, Takom
No.5004
Pintér György - Múzeumi krimik
Azt tudjuk, hogy a harckocsik átgázolnak mindenen, ami az útjukba kerül és legázolandó. Tömegük, lendületük és lánctalpaik, meg az egész jármű erre készült. Node amikor nem gázolni, rombolni kell, hogyan közlekednek? A lánctalpak és az útburkolatok viszonya minden, de nem baráti.
Gyermekkoromban a nyugati határtól nem messze szüleim megmutatták azt a jókora mélyedést, amit '56-ban az ott beforduló szovjet tankok vájtak, szétnyomva az utat. Ugyanis a lánctalpas járművek úgy fordulnak, hogy az egyik (fordulás irányában lévő) lánctalp befékez, a másik továbbmegy és szabályosan betolja a kanyarba a nehéz gépet. Eközben a befékezett lánctalp fordulása közben gyalul mindent, ami alákerül.
Nos, békeidőben ez csak a gyakorlótereken megengedhető, de a páncélos csapatok vonulásakor, telephely-gyakorlótér-telephely útvonalon sok nem maradna a használt, amúgy polgári közlekedésre épült utakból. Maradt a vasúti szállítás, de vasútvonal sincs mindenhol, vagy a közúti, de úgy, hogy az adott harckocsi "lába se érje a földet", azaz valamiféle nagy teherbírású vontatóra pakolva. (Arról nem beszélve, hogy a lánctalpak is nagyon tudnak kopni.)
A hadseregek többféle ilyen speciális járművet használtak és használnak napjainkban is a nehéztechnika mozgatására.
Az első személyes találkozásom egy ilyen behemóttal a hetvenes évek közepén volt, amikor Nemesmedvesre szállították az emlékműnek szánt T-34/85-ös harckocsit. Egy csehszlovák Tátra vontató után "kötve" egy jókora, sokkerekű asztalszerűségen hozták a harckocsit. Jó lett volna ezt megépíteni, de a cseh vontatónak nem létezik 1:72-es makettje. Ahhoz pedig a tudásom kevés, hogy "szkreccseljek" egyet. Így választhattam: vagy MAZ-t, vagy egy KRAZ-t kötök a nehéz félpót elé.
Nagy tapasztalatú kolléga figyelmeztetett arra, hogy nálunk egy más típusú félpót van használatban. Ezt az Armada készíti műgyantából. Ha sikerül beszerezni, talán összeáll egy Takom MAZ és egy Armada pót. Meglátjuk, ha meglátjuk!
Beszereztem a Takom készletét.
A dobozban okosan csoportosították az alkatrészek tömegét. Az egyetlen, átlátszó alkatrészeket tartalmazó kereten túl négy szürke műanyag keret érkezett. Mellettük két tasakban, méret szerint szétválogatva két halomnyi kerék. (Ennél több gumiabroncsot egyben csak a nagykölkedi illegális lerakóban láttam.) Külön zacsiban kaptam a kabint. Jött még kis fémmaratás és egy viszonylag apró matricalap is. Ezen a szovjet jelzések mellett egy afgán és nem csalás, nem ámítás, magyar ék felségjelzéseket is kapunk.
Nos, egy csöndes szombat délutánon nekifogtam.
A kapott útmutatót érdemes követni. A közúti járművek - még, ha ennyire különlegesek is - nem gyakori alanyai a makettépítő munkámnak, bár MAZ-zal már találkoztam egy harcászati rakéta indítójárműveként. A rengeteg apró alkatrészt szépen le lehet választani a keretekről. Megfolyások nincsenek, a csiszolást is csak nagyon mérsékelten kellett bevetni. Az illeszkedések jók. Az alváz felszerelése bőséges. A nyolc nagyméretű kerék beragasztásával vártam, ugyanis a gumik felszerelése előtt le kell festeni a kerékagyakat. A kabinbelsőt is adó alkatrésznél tapasztaltam némi elcsavarodást. Ezt majd orvosolnom kell.
Figyelni kell a sorrendnél! A kerekek - nyolc méretes darab - felragasztása előtt érdemes kifesteni az alvázat, mert később macerás kitakarni a gumikat. A kerékagyak szépen kidolgozottak.
A csaknem álommakettezés folytatódott a vezetőfülke és a többi felépítmény elkészítésével. A kezelőszervek közül kaptunk egy kormányoszlopot, a kormánykereket és egy műszerfalat. Szépen illeszkednek. A festési sorrendnél majd figyelni kell! A fülke két ajtaját az átlátszó kereten találtam meg, így egyszerűen ki kell maszkolni az átlátszó részeket és mehet a "hadizöld". Kellemesen kidolgozott visszapillantók kerülnek két oldalra - a legvégén, lévén, hogy sérülékeny cuccok. Azokkal sem volt gond. El sem vesztek, darabokra sem törtek. Így a visszapillantó tükrök, a porral oltó (egykori tűzoltó ismerősöm vesszőparipája volt, hogy nem poroltó), meg mindenféle mütyür, amitől egyre élethűbbé vált a kapott műanyaghalmaz.
A nálunk alkalmazott vontatók festésével nem volt probléma. Zöld és kész. Hogy milyen zöld árnyalat? Ízlés dolga. Aztán jöhet némi koszolás, koptatás, a fellelhető képek alapján. Nos, ennyi a vontató.
Még keresem a magyar változatú 9990-es fajta félpótot. Ha megkapom, írok arról is.
Amíg viszont nem sikerül beszereznem, jobb híján nekifogtam a készlethez kapott 5247-es. félpót összeállításának. Mit mondjak? Szép méretes darab. Ahhoz képest, hogy csaknem húszcentis darabok vannak, nincs vetemedés. Szépen pontosan illeszkednek az alkatrészek. Az építés sorrendjénél figyelni kell. A futómű két zsámolyát érdemes külön elkészíteni és majd csak a festés után érdemes felrakni. A kapott fémmaratások szépen feldobják a látványt.
Gyermekkoromban a nyugati határtól nem messze szüleim megmutatták azt a jókora mélyedést, amit '56-ban az ott beforduló szovjet tankok vájtak, szétnyomva az utat. Ugyanis a lánctalpas járművek úgy fordulnak, hogy az egyik (fordulás irányában lévő) lánctalp befékez, a másik továbbmegy és szabályosan betolja a kanyarba a nehéz gépet. Eközben a befékezett lánctalp fordulása közben gyalul mindent, ami alákerül.
Nos, békeidőben ez csak a gyakorlótereken megengedhető, de a páncélos csapatok vonulásakor, telephely-gyakorlótér-telephely útvonalon sok nem maradna a használt, amúgy polgári közlekedésre épült utakból. Maradt a vasúti szállítás, de vasútvonal sincs mindenhol, vagy a közúti, de úgy, hogy az adott harckocsi "lába se érje a földet", azaz valamiféle nagy teherbírású vontatóra pakolva. (Arról nem beszélve, hogy a lánctalpak is nagyon tudnak kopni.)
A hadseregek többféle ilyen speciális járművet használtak és használnak napjainkban is a nehéztechnika mozgatására.
Az első személyes találkozásom egy ilyen behemóttal a hetvenes évek közepén volt, amikor Nemesmedvesre szállították az emlékműnek szánt T-34/85-ös harckocsit. Egy csehszlovák Tátra vontató után "kötve" egy jókora, sokkerekű asztalszerűségen hozták a harckocsit. Jó lett volna ezt megépíteni, de a cseh vontatónak nem létezik 1:72-es makettje. Ahhoz pedig a tudásom kevés, hogy "szkreccseljek" egyet. Így választhattam: vagy MAZ-t, vagy egy KRAZ-t kötök a nehéz félpót elé.
Nagy tapasztalatú kolléga figyelmeztetett arra, hogy nálunk egy más típusú félpót van használatban. Ezt az Armada készíti műgyantából. Ha sikerül beszerezni, talán összeáll egy Takom MAZ és egy Armada pót. Meglátjuk, ha meglátjuk!
Beszereztem a Takom készletét.
A dobozban okosan csoportosították az alkatrészek tömegét. Az egyetlen, átlátszó alkatrészeket tartalmazó kereten túl négy szürke műanyag keret érkezett. Mellettük két tasakban, méret szerint szétválogatva két halomnyi kerék. (Ennél több gumiabroncsot egyben csak a nagykölkedi illegális lerakóban láttam.) Külön zacsiban kaptam a kabint. Jött még kis fémmaratás és egy viszonylag apró matricalap is. Ezen a szovjet jelzések mellett egy afgán és nem csalás, nem ámítás, magyar ék felségjelzéseket is kapunk.
Nos, egy csöndes szombat délutánon nekifogtam.
A kapott útmutatót érdemes követni. A közúti járművek - még, ha ennyire különlegesek is - nem gyakori alanyai a makettépítő munkámnak, bár MAZ-zal már találkoztam egy harcászati rakéta indítójárműveként. A rengeteg apró alkatrészt szépen le lehet választani a keretekről. Megfolyások nincsenek, a csiszolást is csak nagyon mérsékelten kellett bevetni. Az illeszkedések jók. Az alváz felszerelése bőséges. A nyolc nagyméretű kerék beragasztásával vártam, ugyanis a gumik felszerelése előtt le kell festeni a kerékagyakat. A kabinbelsőt is adó alkatrésznél tapasztaltam némi elcsavarodást. Ezt majd orvosolnom kell.
Figyelni kell a sorrendnél! A kerekek - nyolc méretes darab - felragasztása előtt érdemes kifesteni az alvázat, mert később macerás kitakarni a gumikat. A kerékagyak szépen kidolgozottak.
A csaknem álommakettezés folytatódott a vezetőfülke és a többi felépítmény elkészítésével. A kezelőszervek közül kaptunk egy kormányoszlopot, a kormánykereket és egy műszerfalat. Szépen illeszkednek. A festési sorrendnél majd figyelni kell! A fülke két ajtaját az átlátszó kereten találtam meg, így egyszerűen ki kell maszkolni az átlátszó részeket és mehet a "hadizöld". Kellemesen kidolgozott visszapillantók kerülnek két oldalra - a legvégén, lévén, hogy sérülékeny cuccok. Azokkal sem volt gond. El sem vesztek, darabokra sem törtek. Így a visszapillantó tükrök, a porral oltó (egykori tűzoltó ismerősöm vesszőparipája volt, hogy nem poroltó), meg mindenféle mütyür, amitől egyre élethűbbé vált a kapott műanyaghalmaz.
A nálunk alkalmazott vontatók festésével nem volt probléma. Zöld és kész. Hogy milyen zöld árnyalat? Ízlés dolga. Aztán jöhet némi koszolás, koptatás, a fellelhető képek alapján. Nos, ennyi a vontató.
Még keresem a magyar változatú 9990-es fajta félpótot. Ha megkapom, írok arról is.
Amíg viszont nem sikerül beszereznem, jobb híján nekifogtam a készlethez kapott 5247-es. félpót összeállításának. Mit mondjak? Szép méretes darab. Ahhoz képest, hogy csaknem húszcentis darabok vannak, nincs vetemedés. Szépen pontosan illeszkednek az alkatrészek. Az építés sorrendjénél figyelni kell. A futómű két zsámolyát érdemes külön elkészíteni és majd csak a festés után érdemes felrakni. A kapott fémmaratások szépen feldobják a látványt.
|
|
A dobozfedélrajz
|
|
|
A matricalap és a rézmaratások
|
|
|
A szürke alkatrészek öntőkeretei
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A vontató fülkéje
|
|
|
Az átlátszó alkatrészek
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
"Szárazon" összerakva.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
IMG_20241120_174012
|
|
|
IMG_20241120_174012
|
|
|
DSC_0314
|
|
|
DSC_0314
|
2024.11.10.
Utolsó módosítás: 2024.11.20.
Utolsó módosítás: 2024.11.20.