Pintér György - Múzeumi krimik
A cikk tárgya sokunk számára az első találkozás volt a makettek világával - vagy ha nem is az első, de mindenképpen egy korszak meghatározó szereplője, a Csehszlovák KP MIG-21-es makettje. A makett minden szempontból a 80'-as éveket idézi, noha a csomagolást azért újratervezték.
Jómagam gyerekkoromban többször kapcsolatba kerültem repülőgépmakettekkel, amelyek persze rendszerint méltatlan módon végezték. Aztán gimnazista koromban - a rendszerváltás idején - végleg megtaláltak a műanyag gépek maguknak, jöttek az NDK utasszállítók sorban, aztán ahogy kinyílt az ország kapuja, beléptek rajta a Matchbox és Revell készletek. A keleti gyártók pedig pofont kaptak,és csak nézték, ahogy a fényévekkel gusztább makettek kiszorítják őket addigi uralkodó pozíciójukból. Közben persze a makettező is változik, elkapja az élet legintenzívebb szakasza, tanul, aztán továbbtanul (ekkor még nem tudja, hogy ennek sosem lesz vége), elkezd dolgozni (ennek sem lesz vége), családot alapít, gyereket nevel. A makettek persze türelmesek, tudják, hogy eljön még az ő idejük, olyan ez, mint a dohányzásról leszokás - letenni lehet egy időre, de bármikor, a legváratlanabb időben Rád törhet... És egyszer csak tényleg eljött újra a makettezés ideje, a régi reflexek kicsit megkoptak, makettezőnk pedig bambán tekint szét a Neten, hogy mekkora irodalma lett ám az ő hobbijának, mennyi és milyen változatos kiegészítők, cégek születtek azóta, amíg ő mással volt elfoglalva. Új technikák, eszközök, boltok és webáruházak ontják a termékeket - hol van már a városi játékbolt sarka az NDK-s és Csehszlovák makettekkel?! A honlapokon soha nem látott színvonalú, kidolgozottságú makettekben gyönyörködik emberünk,és ízlelgeti az új fogalmakat: surfacer, retarder, akrilfesték... Eszébe jut a VEB Plasticart ezüst festéke, amit kör keresztmetszetű, ellapított végű alumínium tubusban tettek a TU-134-es mellé. Keményen dolgozik az új maketteken, tényleg nem huncutság az új technika, gyorsan rájön, hogy a régi Revell palackos festékszórónak is múzeumban a helye. "Kompi" kell ide,meg airbrush,ecset, nem vitás - no meg bébiétel, gyerekruha és üzemanyag is, konkurenciája lett a hobbinak, éppen elég. Ezzel együtt - felismerve és elismerve a fejlődést - érdekes módon egyfajta nosztalgia keríti hatalmába emberünket, egyrészt a sok idegen felségjelzésű gép után szeretne végre nemzeti trikolort látni a vezérsíkon, másrészt kipróbálná felnőtt fejjel, milyen is újra kibontani egy hamisítatlan "keleti" makettet, mintegy időkapszulát, egyenesen az átkosból. Ha már magyar, ha már átkos, akkor egyértelmű, hogy Néphadseregünk és a Varsói Szerződés, mi több a Hidegháború talán legemblematikusabb madarára, a MIG-21-re esett a választás. Mert szerencsére nem tűntek el a "régi jó dolgok" nyomtalanul, KP-nk is nevet váltott közben, de az öntőformák a régiek maradtak, a plasztik megőrizte a 80'-as éveket. Kerül hozzá persze fotómaratás, meg műgyanta katapultülés, valamint hazai felségjelzés a megfelelő összhatás kedvéért. És itt elérkeztünk a mába, az időutazás véget ért.
A típusról azt gondolom, botorság lenne ismertetőt írni, hála Istennek, igen kiváló irodalma van a gépnek a Neten, legyen szabad javasolnom pl. a www.mig-21.hu oldalt. Az általam megépített gép azért a 9606-os, mert ehhez kaptam készen matricát, meg aztán sajnos személyes érintettségem nem volt egyik oldalszámú géppel sem, így a legkönnyebb utat választottam. Fogok még 21-est építeni, az biz AP lesz és mindenképpen taszári - mindenki emlékezzen a méltatlan helyzetbe került repülőtérre.
Több kiváló makett is született a KP gyártmányból, amelyeket itt a honlapon bemutattak részletesen a makettező társak, minden hibát és buktatót leírva, így ha nem haragszotok, ettől eltekintenék. Az építés során sok információhoz jutottam a www.hunavia.hu oldalról, ajánlom mindenkinek. Itt oldalszám szerint a legtöbb, Hazánk légterére egykor őrködő MIG-21-esről láthattok sok-sok fotót, kiváló referenciaanyag.
Az építés-festés eseménytelenül haladt, mígnem az első réteg lakk fölvitele során kis híján infarktust kaptam: a Mr.Hobby akril flat matt cukormázszerűen száradt a gépre. Gondolhatjátok, volt ám anyázás, nem kevés. A fórumon is megosztottam a problémámat, kaptam is támogató válaszokat, ezúton köszönet érte! Próbáltam mindent, 9 mikronos vízpapírt is, de nem jutottam egyről a kettőre. Érdekes módon, mikor vizes volt a felület (a víz kitöltötte a fénytörő szemcsék közötti részt), visszajött az eredeti szín, nem látszott a "cukormáz". Ekkor gondoltam - minden mindegy alapon - hogy lefújom Revell 1-es átlátszó fényes festékkel. Nos, bár hígítottam rendesen, nagyon nem szerette a fújást az anyag, néhol mintha vattacukor-szerű képződmények hagyták volna el a dűznit... Szóval nem javaslom festékszóróba a cuccot. Nagy szenvedések árán végül a művelet befejeződött, a makett immár nem volt cukormázas, inkább csillogott, mint a Salamon töke... Újabb probléma, így nem maradhat, jöjjön ismét a matt lakk, immár óvatosabban. Képzelhetitek, ilyen finoman még nem ködölt senki, mint én akkor. Mindezt kétszer, a kellő hatás kedvéért. Igazság szerint még mindig túl fényes, de úgy gondoltam, most már nem kísértem a sorsot tovább, így is eleget öregedtem ezzel a makettel... Sajnálom, hogy "sikerült" így elrontani a végét, dehát ebből is tanul az ember. Majd a bisz-nél ügyesebb leszek - vagy nem.
A képeket fogadjátok sok szeretettel, a legjobbakat Schmidt János kollégám készítette, köszönet Neki érte!