Pintér György - Múzeumi krimik
Ifjabb koromban a nagyok lelkesedését látva elkezdtem makettezni, de az egyetlen segítségem és tanácsadóm a \"konyhaasztalos könyv\" volt. Persze mindenféle tapasztalat és ismeret nélkül nem lettek valami remekek, de mégiscsak Én csináltam. Javarészt 1/35-ös harcijárműveket csináltam. Aztán jött a család, gyerek és abbamaradt. Nemrég újrakezdtem és egy nagyon kezdetleges DeHavilland DH-2 után nekiálltam egy MIG-3 as 1/72-es gépnek.
Maga a doboz tartalma hűen tükrözi az árát. vagyis sorjás, néhol az illeszkedés nem tökéletes (pld. az ülést faragni kellett), tömítés nélkül nem igazán fest jól. De \"újrakezdő\" makettnek pont megfelelt:-)
Elég puritán kialakítású volt, ezért agyaltam, hogy mivel lehetne feldobni, így a belső merevítőket műanyagszálból húztam, kifaragtam a keretből pár műszert és az üléshez készítettem egy övet alufóliából. Ja és kalaptartót is kellett szerkesztenem, mert az kimaradt a készletből. Gondolom így spóroltak vagy 0,123112 fillért.
Aztán törzsfelek össze,és életem első tömítését kellett megejtenem.Természetesen pár (amúgy sem erőteljes) panelvonalat (negatív) sikerült eltüntetnem a csiszolással.
Aztán az első komolyabb festésem (Na nem túl jó, de sokkal jobb, mint a korai makettjeim.
A weatheringnél a korom az grafitpor, az ezüst kopás pedig Humbrol festék és Ezüstceruza keveréke.
Alul némi olajszennyeződés, majd a végén egy réteg matt lakk.
Röviden ez a története, és azóta is töretlenül dolgozom egy Sztálin Kobrán.
Ha valakinek építő jellegű megjegyzése van,szívesen veszem!