MTZ-80
1:72, Balaton Modell
No.BM7218 (2016)
Pintér György - Múzeumi krimik
Nem sok szárazföldi járművet csináltam eddig, gyanta makettet pedig csak egyet, szintén a Balatontól.
Aki követi a munkáimat, az tudja, hogy egy mezőgazdasági vontató nem igazán illik a profilomba. Nos, nem is öncélúan épült ez a gép, egy majdani dioráma mozgalmasabbá tétele volt a cél, illetve egészen kíváncsi voltam, hogy mégis mi sülhet ki Kerekék újdonságából.
A csomag megérkezését követően izgalommal nyitottam ki a kis kartondobozt, amit gondosan teletömtek töltőanyaggal, hogy ne csúszkáljanak, ütődjenek az alkatrészek. Ennek ellenére a kormánykerék törött volt. Később úgy találtam, hogy jobban járok egy új elkészítésével, mintha javítani próbálnám a gyárit.
Az építést klasszikus módon a "pilótafülkével" kezdtem. Nem tudom, ki hogy volt vele, nekem meggyűlt a bajom, elég sok képet kellett végignézni, mert az összeállítási útmutató nekem nem volt elég egyértelmű. Mivel diorámába szántam, így egy sofőrt is kellett kerítsek bele, talán ez volt az építés legnehezebb része. Hosszas keresgélés utána a Zvezda szovjet kiszolgáló személyzetes készletére esett a választásom (katalógusszám: 6187), a tojás alakú légibombát simogató Szergej alkalmasnak tűnt némi átalakítással. A figura és a fülke kialakítását össze kellett hangolni, hogy illeszkedjen a helyére, lehetőleg ne valami ortopéd tartásban legyen.
Az alkatrészek egyébként elég jó gyantából készültek, könnyen megmunkálható volt, bár itt-ott volt egy kis sorja. Egyetlen öntési hibával találkoztam, az alvázat és a sebességváltót magába foglaló alkatrész közepén volt valami furcsa deformitás, amit el kellett rendezni.
Nem csak az építésben, a festés sorrendjében is elbizonytalanodtam néha. Nem igazán tudtam, hogy mit milyen sorrendben kellene – elsősorban a fülke miatt. Igazából a fülke teljes felépítése volt a legnagyobb kihívás, itt tényleg figyelni kell mindenre. Sokat segít, ha az ember nyitva hagy egy ajtót legalább, annyival is kevesebb dolognak kell illeszkednie. Itt kellett farigcsálni.
Ha már szó esett a műgyanta alkatrészekről, akkor pár szót a fotómaratásról is szólnék. Maguk az alkatrészek szépek, határozott körvonalúak, és elég sok részletet kapunk így. Pár kapaszkodót és csövet azért én még hozzápótoltam rézdrótból, de egyébként a részletekre szerintem nem lehet panasz, a hárompont felfüggesztés is elég szép. Azért egy vonószemet még hozzáépítettem a dologhoz, elvégre vontatni kell majd.
Bevallom, az alkatrészek meghajtogatása azért nem volt egyszerű, például a lámpákat és a fényszórókat sehogy sem tudtam egyformára hajtogatni. egy idő után betudtam a gép használatból adódó amortizációjának, ahogyan az egyik lépcsőfokot is szándékosan lecsorbítottam.
Amit igazán nem szeretek, azok a fóliára nyomtatott ablakok, itt viszont volt bőven. Ezeket mind festés után aplikáltam be, gondolván, hogy egy esetleges maszkolás úgyis kitépné az összeset.
Összeépítésnél nagy segítség, hogy az első tengelyt csapok rögzítik a maketten is, így biztosan nem fog billegni.
A festés egyébként Gunze alapozóval, majd fekete, piros és fehér festékekkel történt. Egy fényes lakkozás után enamel festékekkel csináltam egy kis átmosást, hogy némi koszosságot kölcsönözzek a munkagépnek. Abból kiindulva, hogy ha maga a vontató koszos, akkor az ablakai is azok, így koszoltam azokat is. Talán túl is toltam, de mivel a dioráma, amire készült, a Szovjetunió széthullása környékén játszódik, ezért úgy voltam vele, hogy kit érdekeltek akkor egy MTZ ablakai?
Aki követi a munkáimat, az tudja, hogy egy mezőgazdasági vontató nem igazán illik a profilomba. Nos, nem is öncélúan épült ez a gép, egy majdani dioráma mozgalmasabbá tétele volt a cél, illetve egészen kíváncsi voltam, hogy mégis mi sülhet ki Kerekék újdonságából.
A csomag megérkezését követően izgalommal nyitottam ki a kis kartondobozt, amit gondosan teletömtek töltőanyaggal, hogy ne csúszkáljanak, ütődjenek az alkatrészek. Ennek ellenére a kormánykerék törött volt. Később úgy találtam, hogy jobban járok egy új elkészítésével, mintha javítani próbálnám a gyárit.
Az építést klasszikus módon a "pilótafülkével" kezdtem. Nem tudom, ki hogy volt vele, nekem meggyűlt a bajom, elég sok képet kellett végignézni, mert az összeállítási útmutató nekem nem volt elég egyértelmű. Mivel diorámába szántam, így egy sofőrt is kellett kerítsek bele, talán ez volt az építés legnehezebb része. Hosszas keresgélés utána a Zvezda szovjet kiszolgáló személyzetes készletére esett a választásom (katalógusszám: 6187), a tojás alakú légibombát simogató Szergej alkalmasnak tűnt némi átalakítással. A figura és a fülke kialakítását össze kellett hangolni, hogy illeszkedjen a helyére, lehetőleg ne valami ortopéd tartásban legyen.
Az alkatrészek egyébként elég jó gyantából készültek, könnyen megmunkálható volt, bár itt-ott volt egy kis sorja. Egyetlen öntési hibával találkoztam, az alvázat és a sebességváltót magába foglaló alkatrész közepén volt valami furcsa deformitás, amit el kellett rendezni.
Nem csak az építésben, a festés sorrendjében is elbizonytalanodtam néha. Nem igazán tudtam, hogy mit milyen sorrendben kellene – elsősorban a fülke miatt. Igazából a fülke teljes felépítése volt a legnagyobb kihívás, itt tényleg figyelni kell mindenre. Sokat segít, ha az ember nyitva hagy egy ajtót legalább, annyival is kevesebb dolognak kell illeszkednie. Itt kellett farigcsálni.
Ha már szó esett a műgyanta alkatrészekről, akkor pár szót a fotómaratásról is szólnék. Maguk az alkatrészek szépek, határozott körvonalúak, és elég sok részletet kapunk így. Pár kapaszkodót és csövet azért én még hozzápótoltam rézdrótból, de egyébként a részletekre szerintem nem lehet panasz, a hárompont felfüggesztés is elég szép. Azért egy vonószemet még hozzáépítettem a dologhoz, elvégre vontatni kell majd.
Bevallom, az alkatrészek meghajtogatása azért nem volt egyszerű, például a lámpákat és a fényszórókat sehogy sem tudtam egyformára hajtogatni. egy idő után betudtam a gép használatból adódó amortizációjának, ahogyan az egyik lépcsőfokot is szándékosan lecsorbítottam.
Amit igazán nem szeretek, azok a fóliára nyomtatott ablakok, itt viszont volt bőven. Ezeket mind festés után aplikáltam be, gondolván, hogy egy esetleges maszkolás úgyis kitépné az összeset.
Összeépítésnél nagy segítség, hogy az első tengelyt csapok rögzítik a maketten is, így biztosan nem fog billegni.
A festés egyébként Gunze alapozóval, majd fekete, piros és fehér festékekkel történt. Egy fényes lakkozás után enamel festékekkel csináltam egy kis átmosást, hogy némi koszosságot kölcsönözzek a munkagépnek. Abból kiindulva, hogy ha maga a vontató koszos, akkor az ablakai is azok, így koszoltam azokat is. Talán túl is toltam, de mivel a dioráma, amire készült, a Szovjetunió széthullása környékén játszódik, ezért úgy voltam vele, hogy kit érdekeltek akkor egy MTZ ablakai?
|
|
|
|
|
Az első lépések
|
|
|
Szergej születése
|
|
|
|
|
|
Kezdenek formát ölteni az alkatrészhalmok
|
|
|
Ajtók, ablak, tető
|
|
|
Így készült a vonószem
|
|
|
Egy jó marék réz a hátulján
|
|
|
Egy halom alkatrész
|
|
|
Szergej jobbról
|
|
|
Szergej balról
|
|
|
Készülőben a fülke
|
|
|
Vezetőfülke mégegyszer
|
|
|
...és megint csak a fülke
|
|
|
Készen
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024.12.03.