A cikksorozat második részében (első rész: https://makettinfo.hu/Magyar-katonak-135-os-modelleken-1-resz) a forradalmak idejétől a második világháború végéig tartó időszakot tárgyaljuk ki. Talán ez a rész tart számot a legnagyobb érdeklődésre és bizonyos szempontból a legkönnyebb is, tekintve a kapható figurák választékát, illetve az egyenruhák viszonylag keveset változó voltát. A gyártók felsorolására nem vállalkoznék, általában magyar cégek készítenek magyar figurákat: Hunikum, Resination, TheBodi, Black Army, Balaton, stb. Az idők során egy részük több márkajelzéssel is megjelent, illetve eltűnt a kínálatból. Nagyon sok figura harckocsizókat, vagy egyéb járműszemélyzetet ábrázol, gyalogos katona viszont elég kevés van. Az ICM osztrák-magyarjaihoz hasonló műanyag készletet ne keressünk, két műanyag készlettel találkoztam eddig: a Miniart jó minőségű magyar harckocsizóival és a MSD borzalmas minőségű magyar harckocsizóival.

A dicsőséges 133 nap

A forradalmak idején a katonák leszedték az uralkodói névjeles sapkarózsát, és nemzeti színű szalagot tűztek a helyére. A Tanácsköztársaság a változatlan egyenruhához (hivatalosan változatlan, gyakorlatilag ekkor már minden ment mindennel, aki amit szerezni tudott: a lovassági bekecs praktikussága miatt például különösen népszerű volt) új, oroszos tányérsapkát rendszeresített. A nép szája sofőrsapkának nevezte, talán a 2. világháború eleji szovjet tányérsapkákból, a sildet kicsit lekerekítve lehet legjobban elkészíteni, viharszíj helyett azonban zsinórfonat díszítette. Senkit ne tévesszenek meg a Kádár-kor művészeti alkotásai, a fényképek szerint ebből nem volt elég, sok katona monarchiás tábori sapkát viselt. A Tanácsköztársaság hivatalos sapkarózsája - megintcsak a művészeti alkotásokkal ellentétben - nem vörös csillag, hanem egy vörös posztóval bevont gomb volt (szóval egy kis kerek piros pötty). A királyi névjeles sapkarózsát a kevésbé vörös érzelmű katonák, mint például a Székely Hadosztály, az azóta is használt nemzetiszín sapkarózsára cserélték le. A Tanácsköztársaság hadseregében nem voltak rendfokozatok, csak beosztások. Ezt először egy bal karon viselt feliratos karszalag jelezte, de május 16-án elrendelték, hogy inkább a zubbony jobb ujjának alsó részén, illetve a sapkán legyenek vörös csíkok: a századparancsnokén például három. (Beosztási jelzések, sofőrsapka: a harmadik részben találkozunk még ezzel...) A vörös tisztek és komisszárok előszeretettel hordták a tányérsapkát, gyakran fekete bőrkabáttal kiegészítve. Nagyon sok tiszt volt azonban, aki nem lelkesedett a kommunista eszméért, egyszerűen csak azért szolgált a Vörös Hadseregben, mert katona volt, és az volt az országért harcoló magyar hadsereg. (Emellett a régi tisztikar úgy szocializálódott, hogy a hadseregben tilos mindenfajta politizálás.) Ők jellemzően egyszerűen csak tovább hordták a monarchiás egyenruhát - maga a vezérkari főnök, Stromfeld Aurél is így tett. Rohamsisakot nem nagyon használtak, mert kevés volt, csak az elit egységek voltak nagyobb arányban felszerelve vele. A 16M bográccsal, természetesen. Én egy ICM-figurából konvertáltam, látható a csukaszürkéhez képest sötétebb szín.

A Rongyos Gárda

A Rongyos Gárda, ahogy neve is utal rá, leginkább nem hordott semmilyen egyenruhát, az első világháborús részben a civil ruhákról írottak vonatkoznak rá. Az osztrák határ közelsége miatt persze náluk gyakrabban előfordulhatott vadászkalap vagy vadászos ruha is. A Rongyos Gárda jelképe egy címerpajzsban álló kettős kereszt volt, ez többféle jelvényen is előfordult (kabátjukra, vagy, kvázi sapkarózsaként, a kalapjukra tűzve is hordták), volt sima fémszínű változat és zománcozott is (zöld alapon fehér kettős kereszt), ezek egyébként viszonylag nagyok is lehettek, aki ügyes, már 1/35-ben is megfestheti.

A Nemzeti Hadsereg

Jobb híján a Nemzeti Hadsereg is a Monarchia maradékából öltözködött, náluk már néhol kekiszínű ruhadarabok is megjelenhettek. Ők hozták be az úgynevezett Bocskai-sapkát, mert ezt magyaros viseletnek tekintették. Ez legegyszerűbb formájában a Monarchia tábori sapkájának szemellenzőtlenített változata volt, de egyedileg, illetve kis szériában (nem egyszer baráti családok nőtagjainak segítségével) készültek újonnnan is. Másik jellegzetessége a bal oldalán látható, fegyvernemi színű háromszögletű topándíszítés is itt jelent meg. Végül pedig ők vezették be a máig használatban lévő nemzeti trikoloros (nem kokárda) sapkarózsát, hiszen a királyi névjeles már nem volt aktuális, vörös csillagosat meg valamiért nem akartak. A Nemzeti Hadseregnek is volt jelvénye, egy viszonylag nagy, fémszínű, pajzs alakú, ezt gyakran a sapkára is feltűzték előre, a sapkarózsa alá. Azért volt praktikus, mert ebbe könnyen bele lehetett tűzni a híres darutollat, amit, főleg az elején, minden katona hordott (az alacsonyabb rangúak persze csak festett libatollat kaptak). Az európai, főleg a jobbra hajló dizájnművészetben az első világháború utolsó éveitől a következő világháborúig erős kultusza volt a rohamsisakoknak. A rohamosztagosok jellegzetes felszerelési tárgyaként az erőt, katonai hatalmat jelképezte (kb. mint amikor a 80-as évek kommandósfilmjei hatására mindenki barettsapkát akart), megjelent a korszak művészeti tárgyain, az art deco szobrain, képein (az antik jellegű allegórikus férfialakok gyakran egy szál férfiasságban, de rohamsisakkal a fejükön tevékenykednek). Ezt a rohamsisak-fetisizmust a Nemzeti Hadsereg, és utódja, a MKH is abszolút élte, díszegyenruhához is szívesen hordtak kifényesített rohamsisakot - ekkor még ők is a 16M-et.

Az új egyenruha

A háború után a legtöbb katona számára megszüntették a díszegyenruhát (gyakorlatban csak a magas rangú tiszteknek volt szüksége rá, az átlagos honvéd számára úgyis csak elméletben létezett), a gyakorlóruhának kellett díszelgésre alkalmassá válna. Emiatt kicsit csinosítottak rajta: a zsebeket és a gombolást is kívülre helyezték - emiatt első világháborús magyar katonákból csak elég sok munkával lehet második világháborúsakat faragni. Az ekkor bevezetett egyenruhák, apróbb változtatásokkal, a Rákosi-korszak hajnaláig elkísérték a magyar katonákat. A bóti készletekre majd később térünk rá, ha valaki átalakításra adja a fejét, ezt a fajta magyar egyenruhát leginkább korai második világháborús németekből tudja megcsinálni (ami igen örömteli, hiszen elég sok ilyen figurakészlet van a piacon). Az ehhez szükséges átalakítások:

• A gallérról le kell vakarni a német jelzéseket és az ötszögletű magyarral kell pótolni. (A háború vége felé ez ugyanúgy egy csíkká mérséklődött, mint az első világháborúban.)
• El kell távolítani a mellkas jobb oldaláról a német sast.
• A négy zseb formája és mérete kis hunyorítással jó, de a zsebfedőket újra kell csinálni green stuffból, ha valami, akkor ez a korabeli magyar egyenruha legjellegzetesebb tartozéka.
• Az övcsatot újra kell faragni, a magyar nem ilyen volt, hanem sima keretes. 1943-tól volt egy vászonheveder öv is, de annak a csatja is keretes.
• A magyar nadrág az alsó lábszáron összeszűkült, mert a 30-as évek végéig lábszártekerccsel hordták, a hülye összeszűkülő szabása ennek kivezetése után is megmaradt. Ennél nagyobb baj, hogy lábbeliként a németek magasszárú csizmát hordtak, a magyarok viszont a jól ismert 65M surranóhoz hasonló bokavédős bakancsot. Hébe-hóba előfordult utászcsizma (ezt a német csizmából némi szíjjal el lehet készíteni, lesz rá példa), illetve, főleg a magasabb rangúaknál, a státuszszimbólumnak számító fűzős csizma is. Én ezen nem annyira szoktam rugózni, ha a többi része rendben van, szerintem nyugodtan viselhet a bakacsizmát, főleg hidegebb időben. Bakancsos lábakért az Afrika Korps készletek között érdemes nézelődni. 1942-től vezették be a pantallót egy csat nélküli bakanccsal, amihez viszont járt egy külön vászon összefogó. Ez utóbbihoz hasonlót sok német katonafigurán is látni, bár a magyar katonák nem kedvelték. Nagyon szigorúnak lenni nem szabad, az újdonságokat általában fokozatosan vezették be, szóval mindenféle átmenet is előfordult.

Amit soha nem hordtak magyar katonák: a német málhaszíj. Ezt reszeljük le, illetve alakítsuk át hátizsák pántjává (amihez viszont kell hátizsák, erről majd később). A szíjak és a bakancsok barnák, a csizmákat általában feketére boxolták.

Zöldben

A csukaszürke előzőleg ismertetett hiányosságai és a tábori szürke esetlegessége miatt már az első világháború idején felmerült, hogy a magyar katonák következő generációját inkább valami zöldes színbe kellene öltöztetni. A Monarchia már nem érte meg, hogy ez megvalósuljon, de a 20-as évek elejétől viszont elkezdett. A keki színű egyenruhákat a nemzetközi piacon is könnyű volt beszerezni, magyar neve tábori barna volt, de ez ne tévesszen meg senkit, igazából egy barnás árnyalatú, de határozottan zöld színről van szó (néha elég hajmeresztő figurafestéseket lehet látni, sötétbarnától az okkersárgáig...), korabeli színes fényképeken sokszor sárgásabb a kelleténél, de ugyanezeken a fényképeken a fák lombja meg kék, szóval inkább a mai napig fennmaradt darabokból induljunk ki, és a saját szemünknek higgyünk. Én így festem:

• minden esetben GW Skull White spray alapot használok, alapszínnek pedig GW Death World Forestet

Ha akrillal festek:

• GW Agrax Earthshade befolyatás
• Nagyon enyhe GW Badab Black a mély részeken
• Tamiya Dark Yellow highlight
• a magas részeken egy kis extra fehér highlight
• ha túl barnának látom, akkor erősebb a fehér, és még megy rá egy kis GW Athonian Camoshade wash

Ha művészolajjal:

• Art Creation Olivgrün alapszín (régen Louvre Raw Sienna drappból és Louvre Chrome Oxide Green olajzöldből kotyvasztottam a megfelelő színt kb. 1:1)
• sötétbarna a mélyebb részekre (Louvre Burnt Umber)
• fekete az igazán mély részekre
• citromsárga a magasabb részekre
• fehér a legmagasabb részekre

Az olajat jobban szeretem, sokkal élénkebb színt ad. A gombok barnák (tiszteknél rézszín), a sapkarózsa rézszín, egy kis ecsettel festem a trikolort. Ami a fejeket illeti - a sisakkal viszonylag egyszerű dolgunk van. A 16M sisakot Magyarországon nagyobb számban 1935-ig használták, akkor a német 35M-re (illetve annak licenszgyártott, magyar változatára) cserélték, bár persze még eltelt pár év a 16M kihalásáig, de a területvisszacsatolások idején már nem nagyon lehetett látni. Az 1/35-ben minden mennyiségben elérhető német rohamsisak magyar változatánál különbséget csak a bélés jelentett (ez kívülről a szegecsek helyét határozza meg - nem tudom, mennyire érdemes 1/35-ben ezzel kínlódni, kb. semennyire), illetve a magyar sisak hátulján volt egy kis fülecske, amivel a málhához lehetett rögzíteni. A magyar sisakok színe világos volt, ezen néha vannak is viták, hogy pontosan milyen, vannak példányok a zöld különböző árnyalataiban, de homokszínűek is. Én zöldre festem:

• Tamiya Nato Green alap
• Nuln Oil befolyatás
• enyhe Death World Forest szárazecsetelés

De általában művészolajat használok, vigyázni kell, hogy a sisakot ne szárazecseteljük-folyassuk olyan erősen, mint a ruhagyűrődéseket, az nem élethű. A háború után ezek a sisakok még egy darabig használatban voltak, akkor egységes szürkére festették őket. Sisakhuzat nem volt rendszeresítve, csak néhány kísérleti példány létezett, valószínűleg a sátorlap-esőgallér színében (aki erre vetemedne, huzatos német sisakot könnyű találni). 41-42 nyári képeken láttam többször egy álcaháló-szerű hálót, a katonák spárgából, esetleg drótból maguknak csináltak ilyet. Ezt esetleg el lehet készíteni, de 1/35-ben elég nehéz. A Balaton egyik figuráján látható lentebb, a Zvezda német mesterlövész készletében ad egy nagyon finoman kidolgozott álcahálós sisakot, csak azt meg kifesteni győzze az ember. Ami a jellegzetes magyar katonasapkát illeti - ezt sajnos nagyon nehéz másból kialakítani. A különféle pilotkák egyszerűen nem ilyenek, német katonasapkából szoktak próbálkozni, de az meg szélesebb és alacsonyabb. Én legtöbbször green stuffból szoktam csinálni. Oldalt a kis posztóháromszöget a háború közepétől már elhagyták. Van egy sildes változata is, posztó-, illetve bőr silddel is, erre ugyanaz igaz, nehéz másból összehozni. De ez ritkább volt a valóságban is, hegyivadászok, tábori csendőrök hordták a hagyományos sapka mellett, a háború végén vezették be általánosan, de igazán jellemző sose volt (illetve 1965-től nagyon is, de az már egy másik történet). A Balaton egyik figuráján ilyen van. A sapkaproblémára egyébként a Black Army fejkészletei jelenthetnek jó megoldást. Az egyikben 10 (sild nélküli) tábori sapkás, a másikban 10 sisakos magyar fej van, ezekkel viszont nem árt az óvatosság, mert valamivel kisebbek az átlagos 1/35-ös figuránál, nem mindegyikhez passzolnak. Ehhez a Tamiya német készlethez szerencsére jó volt: A nagykabáthoz ("köpeny") jó alap a német nagykabát, de oda kell figyelni az ujjak visszahajtására (a magyar nagykabáton jó magas) és hátul a szűkítő csíkra. A gallérján elvileg lenne rendfokozati/fegyvernemi jelzés, de háborús körülmények között ez sokszor hiányzott. A hajtókákon lévő jelzések és a sapka posztóháromszögének színe a fegyvernemre utal. A gyalogságé zöld, az ún. gyorsfegyvernemé (lovasság, kerékpárosok, tankosok, páncélautósok) búzavirágkék, a tüzéreké piros. A rohamtüzérek a tüzérségét, az ejtőernyősök a gyalogságét hordták. A csendőröké sötétzöld szegélyes piros, a határvadászok 1940-ig a csendőrökét, utána a gyalogságét hordták. Itt megint főleg a sofőrökre figyeljünk, ők az alakulatuknak megfelelő színt hordtak. Az egyenruhából volt egy nyári, könnyebb anyagból készült zsávoly változat is, ezt néha a rendes darabokkal keverve is viselték, 1/35-ben leginkább a világosabb, szürkésebb színe alapján lehet elkülöníteni. A háború alatt leginkább nadrágként és zubbonyként fordult elő, eredetileg zsávoly sapka is létezett, de annak viselését 1939-ben megszüntették. És természetesen sok egyénieskedés is volt, főleg a fronton: népszerű viselet volt a posztóujjas bőrmellény, melynek a mellrésze bőrből, a karja az egyenruháéval megegyező színű posztóból készült. Téli időben előfordult, hogy a katonák civil felszereléssel egészítették ki az egyenruhát, a doni képeken láthatóak a különféle bekecsek, usankaszerű prémes sapkák, sőt, klasszikus parasztbácsi-kucsmák, a hátországból sok ilyet küldtek a katonáknak. Ezeket nem nehéz green stuffból elkészíteni. Hébe-hóba zsákmányolt orosz pufajka is előfordult, ezt szintén módjával érdemes "bevetni". Hóköpenyek és hasonlók egyénileg készültek. A háború utolsó telén már létezett egy magyar pufajka+nadrág is, de abból, ha került is a csapatokhoz, biztosan nem sok.

Terepszín

Terepszínű egyenruhák hivataosan nem voltak rendszeresítve, egyedi készítések voltak, kis számban. A MKH-ben nem volt olyan látványos egyenruhaváltozás a háború alatt, mint a német hadseregben, hacsak nem konkrét helyet, vagy alakulatot modellezünk, a barnászölddel a háború végéig jók vagyunk. Jellegzetes felszerelési tárgy volt azonban a terepszínű, impregnált anyagú sátorlap-esőgallér, ilyenje minden gyalogos katonának volt már a háború elején is, néha alkalmazták álcázó köpenyként. Eleinte éles kontúros terepszínnel, a háború második felétől már elmosódott kontúrossal készült. Elvileg volt egy másik fajta, Olaszországban, olasz színekkel készült változata is, aminek a szabása viszont ugyanilyen volt. Ennek az anyagából készítettek aztán, ahogy írtam már, egy kísérleti sisakhuzatot (filmhíradóban látható, azokat sokszor a hátországban forgatták, a terepszínű sisakhuzat valószínűleg a frontra el se jutott), illetve néhány tiszt varratott magának terepszínű kabátot is. Terepszínnel egységesen felszerelt osztagok a whatif birodalmába valók tehát (mondjuk ott poén). Nekem három ilyen figurám van, a két szélső a Balaton terméke (a sisakos fej Black Army, a keze át van alakítva), a középső D-Day Miniatures. Bár a móka kedvéért egy talpra tettem őket, nem így fogom használni, az egyik egy ejtőernyős osztagba megy, a másik tiszt lesz, a messzelátós pedig egy tüzérségi megfigyelő. A köpenyek festése:

• alap NATO Green
• a barna foltok GW Doombull Brown
• a sárga foltok Tamiya XF-57 Buff
• befolyatás Burnt Umbra művészolajjal
• élek kihúzása fehér művészolajjal

Fegyverek

A Mannlicherről írtam az osztrák-magyar cikkben: a forradalmak idején az első világháborús puskákat használták, és utána is egy darabig, 1931-ben alakították át a kurtályokat 8*56R lőszerhez (31M), majd ezt fejlesztették tovább, a csőhosszt kb. 11 centivel megnövelve, ez lett a 35M puska, amivel a 2. világháborúban harcolt a honvédség, és csak 1948-ban cserélte le Moszin-Nagantra. (43M néven a háború közepétől készült egy Mauser lőszerhez alakított változat is.). Aki nem akar sokat szívni, használja simán az ICM kicsit rövidebb 1. világháborús Mannlicher puskáját, én is így teszek legtöbbször. Ehhez tártáska is van. (Német katona átalakítása esetén a Mauser tártáskáktól is igyekezzünk megszabadulni.) A 2. világháborús szurony hosszabb volt az első világháborúsnál, 1/35-ben ez kb. 2-3 mm, én az ICM-et nem szoktam bántani, de ha faragok egy rendes 35M Mannlichert, akkor erre figyelek majd. Király géppisztolyt, FÉG pisztolytáskát a gyári figurakészletek némelyike ad, Király géppisztoly a Balatontól külön is kapható. Vécsey-kézigránátot (és buzogányvetőt) a Dnepromodel árul. Schwarzlose szintén ICM, arra vigyázzunk, hogy a második világháborús változat már nem vászonhevederes. Solothurn golyószórót és páncéltörő puskát a Balaton készít. A német fegyverzet korlátlan mennyiségben beszerezhető kb. bárhonnan, a Tamiyának külön is van egy jó fegyverszettje. Panzerfaust, Panzerschreck használata jól dokumentált, ahogy a MG 42-esé és az MP 40 is (természetesen az MP 40 tártáskái és a géppuska kis fekete doboza is átvételre került), Mauser Kar98 szerintem nem jellemző, StG 44-gyel pedig csak nagyon kevés magyar katonát szereltek fel (a Lengyelországban harcoló huszárokról olvastam valahol, illetve az alföldi csatában is volt legalább egy ilyenekkel felszerelt rohamosztag), úgyhogy ezt is csak konkrét alakulathoz, a megfelelő dokumentációval ajánlanám. Orosz fegyverek szintén könnyen beszerezhetőek, legjobb talán a Miniart fegyveres dobozai. Persze ezekkel inkább csak színesíteni érdemes a csapatot, a davajgitár (a németekhez hasonlóan) kedvelt zsákmány volt, a Tokarev öntöltő puskát néha mesterlövészek használták. Mesterlövészfegyverekre egyébként az első világháborúnál írottak ebben a korszakban is vonatkoznak

Egyéb felszerelési tárgyak

Itt sajnos nincs nagy választék. Kézenfekvő lenne a német felszerelés használata, de a németek ilyesmit tudtommal soha nem adtak át, legfeljebb helyileg egy-két dolgot, a magyar hadsereg felszerelése hazai volt, ha nem volt más választás, akkor inkább a nagyon régi készleteket túrták át. Így marad az az egy-két dolog, amit az ICM első világháborús készletében találunk. Az ICM fegyverkészlet ad bőségesen tölténytáskákat (ezeket is használták, amíg a Mannlichert), bár direkt bizonyítékot nem találtam, de szerintem az utászásó, a csákánybalta és a drótvágó is simán felhasználható. Az ICM gyalogsági ásója jó lesz ide is, bár voltak belőle újabb, kapává alakítható, illetve 180 fokban összehajtható darabok, de az első világháborúsból nagyon sok volt még szolgálatban. (Személyes megjegyzés: egy ásó használhatósága és élettartama fordított arányban áll az összehajthatóságának, illetve átalakíthatóságának mértékével). A hátizsák a régi tehénszőrös tölténybőrönd volt (nem csak töltényeket tartottak benne), a tetején a sátorlap-esőgallér, azon koszorúba összehajtva a köpeny, rajta a gyalogsági ásó, az alján meg egy pokróc. A német Y-szíj viszonylag könnyen átalakítható hátizsák-tartópánttá, és ezzel a hát problémáját is letudtuk. Úgy viszont ne járjunk, mint a Hofi-féle Lenin-szobor a két sapkával, amelyik figurának már van nagykabátja, az nem visz még egyet a hátán. A mellékelt figura egyenruhaszínét kicsit elrontottam, a pokrócot hálótermi takarónak festettem ki, hogy kicsit színesebb legyen, egyébként az is zöld. Látható a gyalogsági ásó málházása. A sisak, ha nem a katona fején, akkor a kabát tetejére volt felcsatolva. A magyar hadsereg minden háborújába borjúval a hátán indul, és félidőtájt rájön, hogy jobb a vászonhátizsák. 1942-ben rendszeresítettek egy vászon hátizsákot, ez látható a Balaton felcserfiguráján. Sőt, talán még első világháborús darabokat is kiadtak ebből. A kenyérzsák nem olyan, mint a német, bal oldalon a magyarnak még volt egy nagy zsebe, abban volt a kulacs, és rá volt málházva a csajka is (az ICM-é jó, de málházva kb. mindegy). Vállszíja volt, de a derékszíjhoz is rögzítve volt. A gázálarcból nem jó az első világháborús, egy hengeres vászonzacsiban tartották, ezt is vászon vállszíj tartotta a katonán. Ez akkor praktikus különösen, ha német katonánk mellkasán keresztben valami szíj van - az könnyen betudható a gázálarctáska és a kenyérzsák szíjának. Mindkét táska, illetve szíj színe natúr vászonszín. Sajnos gázálarctáska sincsen "bótból", én készítettem hozzá mesterdarabokat. 1942-től fém gázálarctokot vezettek be, de ez nem a német volt, csak hasonlított arra, ez is vállszíjas volt egyébként. Mivel szerencsére gáztámadás nem volt, a gázálarctokok idővel lemaradtak a katonákról, egy 1944-es diorámán már nem tenném fel rájuk. Hogy megkönnyítsem a jövőben magyar katonákat építő saját magam dolgát, a fontosabb felszereléseket külön is elkészítem és műgyanta másolataikkal szerelem fel a katonákat, hogy ne kelljen mindegyikre külön faragni. A felszerelési tárgyak green stufból készültek, az ásóhoz használtam műanyaglapot, illetve húzott szálat.

Bicikli

A kerékpáros katonák a gázálarctáskát a jobb oldalukon hordták, a felszerelésük egy része a biciklire volt málházva. Az 1932M kerékpárt a Tamiya német biciklijéből építettem át, szerintem több készlethez is adja ezt. A sárhányót kell kicsit átalakítani (vágni, illetve toldani), a lámpa kialakítható az eredetiből. A puskatartó bilincseket rézlemezből csináltam, pótoltam az első villán a nemzeti színű pajzsot és elkészítettem a fékkart és a fékrudat, ezeken még nem bowdenes az első fék. Az ásó az ICM-től van, a csomagtartón a kerékpáros málha green stuff és sztirol, egy merevebb és egy puhább anyagú kis bőröndből állt, és ezen volt a sisak is. Egyedül a lánc nem az igazi, a láncvédő lemezzel. A bicikli a szokásos Tamiya Nato Green színt kapta, a figura festése megegyezik a gyalogosokéval, de arra figyeljünk, hogy gyorsfegyvernemi hajtókát visel.

Pilóták

A pilóták, amikor nem a repülőgépben ültek, elegáns tiszti egyenruhát hordtak, tányérsapkával. A repülőgépben bőr pilótakezeslábast, ezt gyárilag a Tebodi figurája adja 1/35-ben, haube helyett a tiszti sapkával. A pilóták körében gyakori volt az egyénieskedés, és a német repülőgéptípusokkal német pilóta-ruhadarabok is megjelentek (például csizma). A légierő hajtókaszíne a fekete volt.

Harckocsizók

Az Ansaldokban és a magyar gyártású harckocsikban a magyar harckocsizók az olasz eredetű (de magyar gyártású) bőr kezeslábast és fejvédőt viselték, sőt, ezt nem egyszer motoros futárokon is látni lehetett. Ilyen figurát sok cég árul, a Tehebodi műgyanta készletei mellett a Miniart műanyag harckocsizós készletében is találhatunk. A bőr fejvédőből két típus is volt, az 1937M teljesen olasz mintára készült, az 1939M ennek magyar továbbfejlesztése volt, ebbe beleintegráltak egy fejhallgatót is (értelemszerűen azokba a harckocsitípusokba, melyekben már volt rádió). A német harckocsikban ezt a ruhát azonban már nem viselték, egyszerűen a sima magyar katonai egyenruhát és katonasapkát hordták a német fejhallgatókkal és mikrofonokkal. Gyakori látvány volt a porvédő szemüveg is, ebből rengetegféle volt használatban, nyugodtan tegyünk a magyar tankosokra bármit, amit német katonákhoz adtak. Mivel a fej védelmére szükség volt, főleg a rohamtüzérek használtak rohamsisakokat, de ezeket nehezen lehetett a fejhallgatóval viselni, így létezett olyan, régi 16M sisakból csinált rohamtüzérsisak, ahol egyszerűen kivágták a fejhallgató helyét. A harckocsizók hajtókaszíne a gyorsfegyvernem búzavirágkékje volt, a rohamtüzéreké azonban a tüzérség vöröse. Létezett egy szürke szerelőkezeslábas is, a háború második felében már ezt is látni lehetett a harckocsizókon - a Miniart egyik figuráján ilyen van. A figura másik jellegzetessége a szovjetes stílusú hurkás fejvédő, ezt 1942-ben készítették, de kísérleti darab maradt, valamiért nem rendszeresítették. Egy Roham-Tas kezelője persze minden további nélkül hordhatja :)

Ejtőernyősök

Az ejtőernyősök harcban a többi katonáéval megegyező egyenruhát hordtak, legfőbb megkülönböztető jelzésük a jobb mellkason viselt ejtőernyős-koponyás-sasszárnyas-aranyszínű ejtőernyős jelvény volt - ebből többféle kivitel létezett, a németek sasa könnyen átalakítható. Ahogy már írtam, az ejtőernyősök a gyalogság zöld hajtókaszínét viselték.

Hegyivadászok

A hegyivadászok viselete is a többi katonáéhoz hasonlított, azonban bő szárú nadrágjuk, bakancsuk és zoknijuk volt - a német hegyivadászok felszerelése tökéletes, annak alapján készült a magyar is (a bakancs barna, a nadrág a magyar egyenruha zöldje volt). A sildes tábori sapkát már 1941-től hordták (előtte az övék is sild nélküli volt), jelvényük a havasi gyopár, egy kis zöld posztólapon: ezt a sapka bal oldalán és a mellkasuk jobb oldalán, a zubbony zsebe fölött is hordták (1944-ig nem hivatalosan).

Csendőrök

A második világháborús történetük egy elég következetlen és bonyolult sztori, volt tábori-, csapat- és hadtápcsendőrség, majd 1944-ben ezeket összevonták és próbáltak mindenféle nyilasjellegű rohamosztagot szervezni belőlük, miközben a hátországi rendfenntartó csendőrséget is gyalogságként kellett bevetni az országba betörő szovjetek ellen. A tábori csendőrök alapvetően csendőrök voltak, ezüst gombos egyenruhával, zöld sípzsinórral, csendőrjelvénnyel a mellkasukon jobb felül, csendőrszínű hajtókával, a fronton azonban kalap helyett tábori sapkában, ami mellett ott volt a kakastoll. (Ez tényleg kakastoll, szóval fekete, zöld szárazecsettel). A csapatcsendőrök az adott alakulat saját katonái voltak, az eredeti alakulat egyenruhájával és hajtókájával, de kakastolluk nekik is volt, és a szív fölötti zseben egy csapatcsendőr-jelvényük. 1944-ben vezették be a német mintájú kutyaláncot (magyar koronával és felirattal). A csendőrök fegyverzete megegyezett a katonákéval, a szuronyuk érdemel külön említést, ennek a pengéje sokkal hosszabb és hegyesebb volt, itt már tényleg új pengét készítettem az ICM szuronyoknak. A Hunikum figurákhoz szuronyt például nem adnak, pedig a csendőr mindig feltűzött szuronnyal járt. Régebben a Balatonnak is volt magyar csendőre, de azt elnyelte az idő, pedig jó lenne, a csendőrök működésének alapja a járőrpár volt úgy a hátországban mint a fronton.

Haditudósítók

A haditudósítók az egyenruha mellrészén, a jobb oldali zseb fölött haditudósítói jelvényt hordtak, illetve gyakran egészítette ki a felszerelésüket karszalag is. Német haditudósítóból könnyen elkészíthetőek, a lenti figurát az AK 35015-ös készletéből csináltam.

Tábornoki gálaegyenruha

Az előző részben már tárgyalt gálaegyenruha tovább futott, de továbbra is ritkán használták, és nem minden tábornoknak volt. Mondjuk egy koronaőr, vagy egy nagy, fekete limuzin mellé azért odaállítanék egy ilyen figurát. 1935-től a díszítése kismértékben változott, 1/35-ben ami releváns, az a tollforgó alsó fekete bojtjának zöldre változása.

Milíciák

Budapest ostrománál számos félkatonai, illetve nem katonai alakulat is harcolt a MKH oldalán. Budapest rendőrségét is katonaként vetették be, sötétkék egyenruhájukkal és Adrian-sisakjukkal állítólag még az oroszokat is meglepték, sajnos itt sincs pontos indformációm arról, hogy az Adrian-sisak jellegzetes címere pontosan milyen volt. A Nyilaskeresztes Párt milíciája főleg a hátország terrorizálásában jeleskedett, nekik elvileg volt saját egyenruhájuk is, de nem mindegyikük hordta. A nyilas egyenruha szabásában viszonylag jellegtelen volt, leginkább a németre hasonlított (korai németből a legegyszerűbb megcsinálni), de V alakú zsebfedői voltak és zakószerű gallérja, ami alól kilátszott az ing és a nyakkendő. A sapka a katonai bocskai sildes változata volt, viharszíjjal. Az egyenruha fekete színű volt, az ing világos olajzöld, a nyakkendő sötétzöld. Hordták hozzá bal karjukon a jellegzetes Árpád sávos-nyilaskeresztes nyilas karszalagot is. Nem minden nyilasnak volt szabályos egyenruhája, gyakran keverték magyar egyenruhával illetve civil ruhadarabokkal, ők is szerették a bőrkabátokat. Karszalag azonban általában jutott nekik. A legtöbb milícia azonban nem politikai alapon szerveződött: bár több ezer, akár több tízezer fegyveresről is szó lehet, ma sem tudjuk pontosan számba venni őket. Sokszor gyakorlatilag tényleg csak az oroszok peremvonalától pár saroknyira jöttek létre, voltak bennük végső elkeseredésből fegyvert fogó önkéntesek, helyi nyilas milicisták, alakulatuktól elszakadt katonák, és légópincékből összefogdosott szerencsétlenek is, akiknek hazaárulásért helyben felkoncolás volt a csatlakozás alternatívája. Nyilas milicistákat a Corsar Rex gyárt, ha éppen kapható valahol a készlet, a többieket kitbashsal állíthatjuk elő, magyar katonák és civil figurák összekeverésével - a német Volkssturm készletek is jó alanyok. Egy nyilas vagy nemzetiszínű karszalag valószínűleg volt rajtuk, a Vannay-zászlóalj emberei még zsákmányolt orosz pufajkákat is viseltek. Fegyverzetük szintén vegyes, alapvetően magyar, de német vagy zsákmányolt szovjet géppisztolyuk is lehet, és persze az utolsó hónapok ikonikus fegyvere, a Panzerfaust. Én adnék nekik régi típusú Mannlichereket, vagy akár vadászpuskát is. De voltak olyanok is, akik lőfegyvert már nem is, mindössze kézigránátokat kaptak. Bár kitbashnál nehéz erre figyelni (minden készlet valami katona), de ezek a milicisták ritkán voltak a Corsar Rex készlete által is megjelenített jó kiállású katonák - azokat 1944 végére már régen besorozta a Honvédség. Civilek, untauglichok, öregek és fiatal suhancok szolgáltak bennük javarészt, katonakorú férfiak legfeljebb a hadiüzemek munkásai között lehettek.

Munkaszolgálatosok

A munkaszolgálatra kötelezettek saját, civil ruhájukban teljesítettek szolgálatot, katonasapkát és - bakancsot, valamint bal karjukon nemzeti színű karszalagot viseltek. A nem ilyen igénybevételre szánt civil ruhák persze hamar lerongyolódtak. Fegyverük nem volt, csak szerszámaik (ásó, lapát, csákány). A nyilas időkben a munkaszolgálat már nem a Honvédség alá tartozott, katonai jellege a külsőségekben is megszűnt: férfiak mellé már nőket is vittek, mindenkit a saját ruhájában, a zsidókat a hatágú sárga csillaggal.

Akik a másik oldalon harcoltak

Nem minden magyar katona harcolt azonban a tengely oldalán, főleg mikor a front hazánkat is elérte, a szovjet oldalon is megjelentek a magyarok. Voltak, akik meggyőződésből; sokan magukat megadó katonák voltak, akik így próbálták megúszni a gulágra kerülést (nem mindig sikerült így se), és persze voltak, akik az addigi társadalmi rend megszűnésével érezték úgy, hogy na most eljött az ő idejük. Talán a legnagyobb szovjet oldalon harcoló magyar katonai szervezet a Budai Önkéntes Ezred volt, ők magyar felszerelést és egyenruhát használtak, csak a sapkájukon, illetve a bal karjukon viselt vörös, esetleg fehér szalag különböztette meg őket a MKH csapataitól. A KISKA (Kisegítő Karhatalmi Alakulat) nem éppen szovjetbarát szervezet lett volna eredetileg, de sok alakulata állt át, ők katonasapkát, katonai derékszíjat és feliratos nemzetiszín karszalagot viseltek - általában civil ruha mellett. A magyar partizánok természetesen nem hordtak egyenruhát. A szovjetek megszállta hátországban szolgálatot teljesítő magyar őrök sokszor magyar és szovjet egyenruha keverékét hordták (tipikusan magyar sapkát és mondjuk szovjet pufajkakabátot), és ők is karszalagot hordtak a bal karjukon: gyakran csak egyszerű vöröset, de volt például kifejezetten igényes, fehér alapon vörös csillaggal és sorszámmal ellátott, NARODNA STRAZSA (cirill) feliratú is, azt nem sikerült kiderítenem, hogy hol, ezek a rendfenntartók a helyi szovjet parancsnokságok alá tartoztak, nem központilag szervezték őket. Őket már simán felszerelhetjük szovjet fegyverekkel. A formálódó új magyar hadsereg a MKH maradékával volt felszerelve, leginkább az "örüljünk, hogy legalább ez van” elven. A szovjet felszerelés megjelenése majd 1948-tól történik, erről a harmadik részben bőven lesz szó. Végül említsük meg a policájokat is: ezek elvileg rendfenntartó alakulatok lettek volna, de főleg a nép málenkij robotra hajtásában és egyéb jogfosztásokban vettek részt aktívan. A formálódó magyar kommunista hatalom fegyveres ereje voltak, ekkor még ők sem központilag szervezve. Egyenruhájuk nem volt, jellemzően csak valamilyen karszalagjuk: vörös, felirattal vagy anélkül. Fegyverük pedig bármi, amihez az elvonuló front után hozzá tudtak jutni (itt tegyük hozzá, hogy a bármely oldali katonák töredéke volt csak ismétőpuskán kívül mással felszerelve, a second hand fegyverkínálat is ennek megfelelő volt).

AEWW2

Végül említsük meg az alternatív második világháborút, mint külön modellezési irányzatot is. Itt igazából annyi az üzenet, hogy ha szabadon eresztjük a fantáziát, akkor miért szorítkoznánk a németekre, ennyi erővel az összes Wolfenstein/Konflikt46/Dust/Heer46/stb. cuccot meg lehet csinálni magyarnak is.

Gyorshadtest festve

Saját faragású honvédek

Magyar vöröskatona

MKH csoportkép

Honvéd- konverzió korai német figurából

Green stuff málha

Második világháborús honvéd korai németből konvertálva

Rongyos Gárda jelvénye

Saját faragású sisakok

Sofőr saját faragású sapkával

Balaton modell figurák- a ba oldalon egy egészségügyi katona sildes sapkában, középen a sisakhálós

Honvéd felcser, Balaton Modell

Tamiya figurák műgyanta fejekkel

Tamiya figurák

Nehézpuskás honvéd a Balatontól

A Balaton (két szélső, jobb oldali átalakítva) és a D-Day Miniatures terepszínű honvédei

Felszerelési tárgyak green stuffból

Kenyérzsák és gázálarctáska

Borjú green stuffból

Gumihuszárok Tamiya német biciklisekből

Thebodi figura zsávolyruhában (jobb oldalon a Resin Division honvédje)

Harckocsizó posztóujjas bőrmellényben és zsávolyruhában (gyártójára már sajnos nem emlékszem)

A Miniart bőrruhás magyar harckocsizói

A Miniart zsávolyruhás magyar harckocsizója

A Thebodi magyar pilótája

Magyar harckocsizó, Balaton Modell talán

Magyar harckocsizó, Balaton Modell talán

Magyar harckocsizó, Balaton Modell

MSD magyar harckocsizó, a fej kicsit kijavítva (igen, az eredeti még ennél is rosszabb)

MSD magyar harckocsizó, a fej kicsit kijavítva (igen, az eredeti még ennél is rosszabb)

MiniArt magyar harckocsizó a szürke szerelőruhában és a kísérleti harckocsizó-fejvédővel

Thebodi figura a Zrínyi tetején- 16M sisak kivágott fülrésszel

Csendőrök- jobb oldalon tábori csendőrök, bal oldalon normál csendőrök. Hunikum, Resin Division, saját gyártás, és talán még Balaton Modell is van köztük.

Haditudósító- az AK német figurája átalakítva

Haditudósító

Haditudósító - az AK német figurája átalakítva

Saját faragású csendőrök

Csendőrök

Saját faragású csendőrök

A Yufan Model dupla géppuskás németje kicsit magyarítva

Dragon Nachtjaegerek, honvéddé alakítva

Dragon Nachtjaegerek, honvéddé alakítva

Black Army-féle tábori egyenruhás tábornok

Bronco németből konvertált tábori csendőr, "kutyalánccal"

A Black Army honvédje német kézigránáttal...

...és zsákmányolt "davajgitárral"

A Balaton Modell honvédjei, a középsőn látható az ejtőernyős jelvény, a két szélsőn első világháborús stílusú kézigránáthordó szatyrok

Saját faragású figurák

MKH honvéd

MKH sofőr

Saját faragású figurák

A Black Army nővérkéje- ők természetesen nem az első vonalban szolgáltak

Német figurákból konvertált magyar sofőrök

Német figurákból konvertált magyar sofőrök

Black Army figurák

Tamiya német figura átalakítva Black Army fejjel

A Balaton Modell nagykabátos honvédje

A Thebodi rohamtüzére- a prémes mellény nem rendszeresített

A Resin Division figurái

Járműszemélyzetek

ICM figurából konvertált magyar vöröskatona

2026.01.01.
Utolsó módosítás: 2026.02.13.

Értékeld a cikket! ?

A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció

Szólj hozzá! ?

Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció