McDonnell RF-4E Phantom II
1:72, Revell
No.04308
Pintér György - Múzeumi krimik
Nézzük, mit is fogunk összerakni.
A gép egy késői Phantom, felderítő, a Luftwaffe kötelékéből. Festése alkalmi, egy repülőnapra készült, egyébként terepszínű lenne.
Méretarány 1/72. A Revell új szerszámaival készült, eszetlenül szép makett, mármint alapanyagilag. (Persze nekem maga a Phantom is bagyon tetszik!) Kidolgozottsága tökéletes, a szárazpróbák remek illeszkedéseket adnak. Finom, vésett panelvonalazású. A műanyagja kemény de nem rideg, határozott tartása van.
A katapultülése olyan szép darab, hogy nem műgyantát fogok belerakni, ez azért elég szép teljesítmény. Meg így könnyebb is indulni vele versenyen egy alap kategóriában. ;-)
Mi van a dobozban?
Találunk benne:
Leírást, melyben megadják s zükséges festékeket is kódszámmal, színnel, névvel. A Revell értelemszerűen saját festékeket ad meg, a Heller az Humbrolt, a Tamiya az Tamiyát, a japánok Gunzet. A többiek össze-vissza....
Megadják az összeszerelési sorrendet (itt időnként el-el térünk a leírástól), az alkatrészek festését, a teljes felület festését és a matricázást.
Matricalapot, amiben gyönyörködünk egy darabig, majd elrakjuk vissza a dobozba, lehetőleg egy nejlonzacsóban, nehogy vizet kapjon, mert akkor annyi neki.
Plexi öntvényt egy öntőkereten, amit (ha nem csomagoltak be külön), akkor a további károsodások elkerülése érdekében becsomagolunk papírzsepibe és eltesszük szintén a dobozba vissza.
Sztirol öntvényeket öntőkereten, azaz magát a makettet alkatrészenként.
Amennyiben van alkatrészlista (keretek rajza - lásd a fényképen) a leírásban, ellenőrizzük létszám szerint a tartalmat.
Néhány alapszabály. Csak akkor vágunk le a keretről alkatrészt, ha szükség van rá. Zárható fedelű dobozkában tartjuk a levágott, előkészített, netán kész alkatrészeket. A legjobb erre a célra a Ferrero Rocher aranyszínű mogyorós desszertjének a kis műanyag dobozkája.
A kereten nem festünk alkatrészt! Baromi randa a végeredmény.
Megvizsgáljuk a makett alkatrészeit
Ebben a fázisban megvizsgáljuk az alkatrészeinket és eldöntünk néhány kérdést.
A szempontok.
A panelvonalak vésettek vagy domborúak? Esetleg vegyesen?
A Hasegawának volt egy átmeneti időszaka, amikor egyre több alkatrész lett vésett panelvonalas a dobozban, de még akadt domború is. Ezen esetben a panelvonalak átkarcolása azon a néhány alkatrészen elkerülhetetlen.
Amennyiben a teljes makett domború panelvonalas, eldöntkük, hogy mi a fenét is csinálunk vele. A helyzet az, hogy legtöbbször hagyjuk a fenébe az egész panelvonalkérdést és összerakjuk úgy ahogy van. Ha mégis kitör rajtunk az alkotási vágy, akkor viszont szakirodalmat kell felhajtani, hogy milyen volt a pontos panelrajz. Mert ha már egyszer megcsináljuk, akkor már hadd ne tévesen készüljön el, mert értelme sincs a dolognak.
Panelvonal átkarcolásról később ejtek majd szót, ugyanis ennél a makettnél sem tudjuk elkerülni a témát azon okból kifolyólag, hogy a ragasztó és tömítőanyagok bizony bele fognak kerülni a panelvonalakba és azokat ki kell majd tisztítani, ami rokon technika a panelvonal karcolással.
Az alkatrészek vizsgálata
A képen a következőket vehetjük szemügyre. Az alkatrészek sorja mentesek, az öntőcsapok jó helyeken vannak, nem barmolják szét az alkatrészt leszedéskor, az alkatrészek finomkidolgozása is nagyon szép. Pl. a műszerfal műszerei egyenes gyönyörűek.
Igazából ehhez a maketthez értelmetlen dolog kiegészítőt gyártani, egyszerűen nincs szükség feljavításra.
Még egy pillantás... az alkatrészekre, aztán kezdődik az érdemi munka.
Az első probléma
Egy gyors szárazösszerakás a féltörzsön és a beömlőn, kihoz egy érdekes problémát. Amint látjuk, a turbina bemeneti részt is kidolgozták - nem is akárhogyan - tehát a beömlőnek szépnek kell lennie.
Ehelyett mi is van? Néhány kinyomótüskenyom, valamint az illesztőprofilok.
A kinyomótüskenyomokhoz eleve hozzá vagyunk szokva ugye, ez minden fröccsöntött darabon előfordul. Smirgli és tömítőpaszta a gyógymódja.
A kis illesztőprofilok viszont elég új dolgok. Ezen a maketten precízen vannak kivitelezve, az illesztéskor nagyon hasznosak lesznek, de utána...? Az igazi Phantom gépen bizony ilyen nincs, a beömlő belseje tökéletesen síma és lágy íve van a turbináig. A neten kutaszkodva biztos lelünk egy képet a munkához.
A következő harci feladatot tűzhetjük így ki magunk elé.
A beömlő elejének felragasztása után (eltérően az összeállítási rajz sorrendjétől!) egy teljes belső felületkezelés jön, egyrészt ugye a tüskenyomokat tüntetjük el, másrészt pedig az addigra feleslegessé vált illesztőhasábot. Ezután egy teljes fényes fehér fújás következik majd.
Apró, de fontos dolog, a Pitot-cső elkészítése, ami nincs az alkatrészek közt, de a képen láthatóan ott van az igazi gépen. Ezt valószínűleg műanyagból fogjuk megoldani, de ez a végén lesz majd izgalmas.
Innentől kezdve kb. 2 hét amig végzünk a makettel, mert jelen pillanatban ebben az állapotban van a munkaasztalomon a gép. Azt megígérem, hogy minden nap írok a munka előrehaladtáról, természetesen képes beszámolóval.
Holnap még két feladat vár ránk, van még egy kiigazítani való pont a maketten (szintén a beömlőnél) illetve egy komoly és máshol is előforduló kérdést fogunk boncolni, a plexi elemek beragasztását és védelmét.
Utána a klasszikus sorrend szerint össze is rakjuk és kifestjük a pilótakabint. Miután a kezelőszervek olyan szépen ki vannak dolgozva, a makett nyitott kabintetővel fog elkészülni.
A kameraablak
Mint ahogy jeleztem is, akad még egy izgis rész a maketten így első ránézésre. Miután ez egy felderítő gép, az orrában nem gépágyú van, hanem egy rakat fényképezőgép. Következésképp ezek ablakokon keresztül néznek ki.
Egy maketten a problémát az okozza, hogy ezt az ablakot még a festés előtt be kell ragasztani a helyére.
Miért is probléma ez?
A ragasztás egy kényes pont a plexi exetében. Az oldószeres ragasztó könnyen megfolyik és helyrehozhatatlan károkat okoz a mplexin. Megmarja, megmattítja. A ciánakrilát az nem, annak a gőze mar bele a felületbe, jellegzetes nyomot hagyva, mintha finom smirglivel húzgáltuk volna meg a plexit.
A segítséget a Humbrol Clearfix jelenti, ami viszont alig ragaszt, bár ez lenne a célja (részben).
Frappáns megoldásként azt fogjuk tenni, hogy ClearFix-szel ragasztunk, de gombostűheggyel géles ciánakrilátot fogunk "ponthegesztés" módjára erősítésként felrakni, esetleg egy kis maszkolással, nehogy belemarjon.
A festés során is adódhatnak problémák. A maszkolás még csak egy dolog, de ha gyengén van beragasztva a plexi, akkor a maszkolás leszedése szimplán kitépi a helyéből. Ami a komolyabb gond, hogy a ragasztást egyúttal úgy kell végezni, hogy a perem mellett teljes zárást csináljuk, mert a festék beködöl, rosszabb esetben befolyik a makett belsejébe, elsősorban a plexi belső oldalára.
Ezen a maketten jól láthatóan igen szépen peremet csináltak a plexinek és a makett-testnek, tehát a fent ismertetett feladatokat meg fogjuk tudni oldani.
Itt említeném meg, hogy az első futóműakna ha hiányos - azaz lukas -, akkor rém kellemetlen meglepetés érhet minket, ugyanis a fehér festék felködöl egészen a pilótakabin plexijéig. Nyilván ez egy zárt kabintetővel készülő makettnél kritikus. Szintén javíthatatlan szennyeződést okoz, úgyhogy kéretik a futóműaknát gondosan lyuktalanítani.
Figyelem, ez nem azt jelenti, hogy a futóműszárak helyét beragasztjuk! :-)
A katapultülés
Említettem, hogy gyönyörű darab. 5 részből áll, finoman kidolgozott részletekkel. Sajnos a kép nem adja vissza, de a teknő is tökéletesen el van készítve, különböző méretű kapcsolókkal, minden ahogy az kell.
A 24-es képen látszik a teknőnek a tartója az orr-félben. Nincsenek passzintási problémák, egyszerűen be kell tenni és kész.
A gép egy késői Phantom, felderítő, a Luftwaffe kötelékéből. Festése alkalmi, egy repülőnapra készült, egyébként terepszínű lenne.
Méretarány 1/72. A Revell új szerszámaival készült, eszetlenül szép makett, mármint alapanyagilag. (Persze nekem maga a Phantom is bagyon tetszik!) Kidolgozottsága tökéletes, a szárazpróbák remek illeszkedéseket adnak. Finom, vésett panelvonalazású. A műanyagja kemény de nem rideg, határozott tartása van.
A katapultülése olyan szép darab, hogy nem műgyantát fogok belerakni, ez azért elég szép teljesítmény. Meg így könnyebb is indulni vele versenyen egy alap kategóriában. ;-)
Mi van a dobozban?
Találunk benne:
Leírást, melyben megadják s zükséges festékeket is kódszámmal, színnel, névvel. A Revell értelemszerűen saját festékeket ad meg, a Heller az Humbrolt, a Tamiya az Tamiyát, a japánok Gunzet. A többiek össze-vissza....
Megadják az összeszerelési sorrendet (itt időnként el-el térünk a leírástól), az alkatrészek festését, a teljes felület festését és a matricázást.
Matricalapot, amiben gyönyörködünk egy darabig, majd elrakjuk vissza a dobozba, lehetőleg egy nejlonzacsóban, nehogy vizet kapjon, mert akkor annyi neki.
Plexi öntvényt egy öntőkereten, amit (ha nem csomagoltak be külön), akkor a további károsodások elkerülése érdekében becsomagolunk papírzsepibe és eltesszük szintén a dobozba vissza.
Sztirol öntvényeket öntőkereten, azaz magát a makettet alkatrészenként.
Amennyiben van alkatrészlista (keretek rajza - lásd a fényképen) a leírásban, ellenőrizzük létszám szerint a tartalmat.
Néhány alapszabály. Csak akkor vágunk le a keretről alkatrészt, ha szükség van rá. Zárható fedelű dobozkában tartjuk a levágott, előkészített, netán kész alkatrészeket. A legjobb erre a célra a Ferrero Rocher aranyszínű mogyorós desszertjének a kis műanyag dobozkája.
A kereten nem festünk alkatrészt! Baromi randa a végeredmény.
Megvizsgáljuk a makett alkatrészeit
Ebben a fázisban megvizsgáljuk az alkatrészeinket és eldöntünk néhány kérdést.
A szempontok.
A panelvonalak vésettek vagy domborúak? Esetleg vegyesen?
A Hasegawának volt egy átmeneti időszaka, amikor egyre több alkatrész lett vésett panelvonalas a dobozban, de még akadt domború is. Ezen esetben a panelvonalak átkarcolása azon a néhány alkatrészen elkerülhetetlen.
Amennyiben a teljes makett domború panelvonalas, eldöntkük, hogy mi a fenét is csinálunk vele. A helyzet az, hogy legtöbbször hagyjuk a fenébe az egész panelvonalkérdést és összerakjuk úgy ahogy van. Ha mégis kitör rajtunk az alkotási vágy, akkor viszont szakirodalmat kell felhajtani, hogy milyen volt a pontos panelrajz. Mert ha már egyszer megcsináljuk, akkor már hadd ne tévesen készüljön el, mert értelme sincs a dolognak.
Panelvonal átkarcolásról később ejtek majd szót, ugyanis ennél a makettnél sem tudjuk elkerülni a témát azon okból kifolyólag, hogy a ragasztó és tömítőanyagok bizony bele fognak kerülni a panelvonalakba és azokat ki kell majd tisztítani, ami rokon technika a panelvonal karcolással.
Az alkatrészek vizsgálata
A képen a következőket vehetjük szemügyre. Az alkatrészek sorja mentesek, az öntőcsapok jó helyeken vannak, nem barmolják szét az alkatrészt leszedéskor, az alkatrészek finomkidolgozása is nagyon szép. Pl. a műszerfal műszerei egyenes gyönyörűek.
Igazából ehhez a maketthez értelmetlen dolog kiegészítőt gyártani, egyszerűen nincs szükség feljavításra.
Még egy pillantás... az alkatrészekre, aztán kezdődik az érdemi munka.
Az első probléma
Egy gyors szárazösszerakás a féltörzsön és a beömlőn, kihoz egy érdekes problémát. Amint látjuk, a turbina bemeneti részt is kidolgozták - nem is akárhogyan - tehát a beömlőnek szépnek kell lennie.
Ehelyett mi is van? Néhány kinyomótüskenyom, valamint az illesztőprofilok.
A kinyomótüskenyomokhoz eleve hozzá vagyunk szokva ugye, ez minden fröccsöntött darabon előfordul. Smirgli és tömítőpaszta a gyógymódja.
A kis illesztőprofilok viszont elég új dolgok. Ezen a maketten precízen vannak kivitelezve, az illesztéskor nagyon hasznosak lesznek, de utána...? Az igazi Phantom gépen bizony ilyen nincs, a beömlő belseje tökéletesen síma és lágy íve van a turbináig. A neten kutaszkodva biztos lelünk egy képet a munkához.
A következő harci feladatot tűzhetjük így ki magunk elé.
A beömlő elejének felragasztása után (eltérően az összeállítási rajz sorrendjétől!) egy teljes belső felületkezelés jön, egyrészt ugye a tüskenyomokat tüntetjük el, másrészt pedig az addigra feleslegessé vált illesztőhasábot. Ezután egy teljes fényes fehér fújás következik majd.
Apró, de fontos dolog, a Pitot-cső elkészítése, ami nincs az alkatrészek közt, de a képen láthatóan ott van az igazi gépen. Ezt valószínűleg műanyagból fogjuk megoldani, de ez a végén lesz majd izgalmas.
Innentől kezdve kb. 2 hét amig végzünk a makettel, mert jelen pillanatban ebben az állapotban van a munkaasztalomon a gép. Azt megígérem, hogy minden nap írok a munka előrehaladtáról, természetesen képes beszámolóval.
Holnap még két feladat vár ránk, van még egy kiigazítani való pont a maketten (szintén a beömlőnél) illetve egy komoly és máshol is előforduló kérdést fogunk boncolni, a plexi elemek beragasztását és védelmét.
Utána a klasszikus sorrend szerint össze is rakjuk és kifestjük a pilótakabint. Miután a kezelőszervek olyan szépen ki vannak dolgozva, a makett nyitott kabintetővel fog elkészülni.
A kameraablak
Mint ahogy jeleztem is, akad még egy izgis rész a maketten így első ránézésre. Miután ez egy felderítő gép, az orrában nem gépágyú van, hanem egy rakat fényképezőgép. Következésképp ezek ablakokon keresztül néznek ki.
Egy maketten a problémát az okozza, hogy ezt az ablakot még a festés előtt be kell ragasztani a helyére.
Miért is probléma ez?
A ragasztás egy kényes pont a plexi exetében. Az oldószeres ragasztó könnyen megfolyik és helyrehozhatatlan károkat okoz a mplexin. Megmarja, megmattítja. A ciánakrilát az nem, annak a gőze mar bele a felületbe, jellegzetes nyomot hagyva, mintha finom smirglivel húzgáltuk volna meg a plexit.
A segítséget a Humbrol Clearfix jelenti, ami viszont alig ragaszt, bár ez lenne a célja (részben).
Frappáns megoldásként azt fogjuk tenni, hogy ClearFix-szel ragasztunk, de gombostűheggyel géles ciánakrilátot fogunk "ponthegesztés" módjára erősítésként felrakni, esetleg egy kis maszkolással, nehogy belemarjon.
A festés során is adódhatnak problémák. A maszkolás még csak egy dolog, de ha gyengén van beragasztva a plexi, akkor a maszkolás leszedése szimplán kitépi a helyéből. Ami a komolyabb gond, hogy a ragasztást egyúttal úgy kell végezni, hogy a perem mellett teljes zárást csináljuk, mert a festék beködöl, rosszabb esetben befolyik a makett belsejébe, elsősorban a plexi belső oldalára.
Ezen a maketten jól láthatóan igen szépen peremet csináltak a plexinek és a makett-testnek, tehát a fent ismertetett feladatokat meg fogjuk tudni oldani.
Itt említeném meg, hogy az első futóműakna ha hiányos - azaz lukas -, akkor rém kellemetlen meglepetés érhet minket, ugyanis a fehér festék felködöl egészen a pilótakabin plexijéig. Nyilván ez egy zárt kabintetővel készülő makettnél kritikus. Szintén javíthatatlan szennyeződést okoz, úgyhogy kéretik a futóműaknát gondosan lyuktalanítani.
Figyelem, ez nem azt jelenti, hogy a futóműszárak helyét beragasztjuk! :-)
A katapultülés
Említettem, hogy gyönyörű darab. 5 részből áll, finoman kidolgozott részletekkel. Sajnos a kép nem adja vissza, de a teknő is tökéletesen el van készítve, különböző méretű kapcsolókkal, minden ahogy az kell.
A 24-es képen látszik a teknőnek a tartója az orr-félben. Nincsenek passzintási problémák, egyszerűen be kell tenni és kész.
|
|
Makettező lexikon
|
|
|
Mi van a dobozban?
|
|
|
Megvizsgáljuk a makett alkatrészeit
|
|
|
Az alkatrészek vizsgálata
|
|
|
Még egy pillantás az alkatrészekre
|
|
|
Az első probléma
|
|
|
Az igazi gépen a beömlő belseje tökéletesen síma és lágy íve van a turbináig
|
|
|
A kameraablak
|
|
|
A katapultülés
|
2005.01.01.
Utolsó módosítás: 2008.01.05.
Utolsó módosítás: 2008.01.05.
A cikk az Index Modell és Makett fórumán jelent meg.