Pintér György - Múzeumi krimik
Nagy fába vágtam a fejszémet, ezért megosztom veletek a hogyan készültjét ennek a makettnek.
Az ok a Malév megszűnése volt, ezért gondoltam, megpróbálok valamilyen méltó emléket állítani e nagy hírű vállalatnak. Azt tudtam, hogy valamilyen híres gépüket kéne valahogy előkeríteni a semmiből.
Ezért a Tu-154-esre esett a választás, méghozzá azokban a színekben,
amikben gyermekoromban láttam őket, amikor édesapám kivitt a Ferihegy 1-re.
Egy életre szóló csodálatot indított el bennem (7 éves voltam '88-ban). Láttam a departures táblát a bejárattal szemben. Láttam a rajta villogó zöld szemű lámpákat, amelyek ide-oda villogtak a szokásos úticélok felett, úgymint: Szófia, Bukarest stb.
És kint a teraszon pedig szembesültem velük életnagyságban. Úgy tűnt, működik itt minden, az információnál kedves hölgy volt, reklám
ajándékkal, néha egy bemondó hang megszakította a háttér surrogást.
Aztán a fejünk felett elhúzott egy gép, és azokban a színekben utoljára láttam.
No ezután eltelt 23 év és most jött el az ideje visszahozni valamit a múltból. Azt tudtam, hogy a mérettel kell kezdenem az egészet, méricskéltem, és úgy találtam, hogy a még kezelhető méret az a két és fél méter lesz. Kerestem pontos tervrajzokat a neten, szakirányú könyvkereskedésben, és találtam is kb. 20 ív A4-es tervdokumentációt.
Számba vettem az anyagszükségletet, és a várható elkészítési időt. Ezért előszedtem 5 kg alumínium lemezt és 5 nm farostlemezt, és nekiálltam.
Az egész nyár ráment, három hónap, és kb. 500 óra kellett hozzá, ami nem is olyan vészes. A tervrajz alapján megcsináltam a bordákat, persze a belső tér kihagyásával, ahová az ülések kerültek, meg a pilótakabint is. Erre a bordázatra kerültek egyesével meghatározott sorrendben a külhéj borításai. A lemezeken egy rádlival imitáltam a szegecseket, és többnyire ragasztóval erősítettem egymáshoz őket.
A vázra előbb ráragasztottam egy vékony papír bevonatot, ami nagyjából meghatározta a rá kerülő aluborítás darabjait. Ezért három napig csak rajzoltam a borítást és egy lézervonalzóval húztam egyeneseket a görbülő felületre.Majd ezután elkezdtem kiszabni a lemezekből az alkatrészeket. Ez egy hónapig tartott, nagyon idegőrlő volt, sajnos a legmelegebb nyári napokra esett.
A borítás végén az orrkúp következett amit két félből faragtam és csiszoltam ki a helyére, ahol azért sok tömítőpasztára is szükség volt. Az egész modell négy tubus mestertapaszt evett meg. A 150 ülés beragasztása után, amikre raktam fejhuzatot imitáló papírdarabokat, beüvegeztem az ablakokat, amiket persze sablonnal kellett kialakítani, mert 90 db volt belőlük, és aszimmetrikus felülről nézve a tervrajzon. Aminek nem örültem túlságosan.
Ezután a szárnyak jöttek. A szokásos rétegelt lemezre jöttek a kimért bordák, kihagyva persze a csűrők és a fékszárnyak helyét. Majd következett a jól bevált papírborítás, rajzolás, és burkolás, szegecsimitáció. Az orrsegédszárny külön darab a fémszíne miatt.
Miután a repülő nagyjából összeállt (a szárnyak lehúzhatok, hátul is a szállítás miatt), elkezdődött a festés. Az ablakokat Maskol folyadékkal bevontam és elkezdtem fújni. 9 darab fehér Humbrol és 15 db szürke félfényes dobozt használtam el. Kimaszkoltam a kék csíkot az oldalán, és függőleges vezérsíkon a parabolát, majd lefújtam az egészet, meg az M betűt.
Ezután jöttek a kerekek. 14 darab volt belőlük, fából esztergáltam őket, A futóműszárakat összeállítottam. A bekábelezéshez 90 lyukat fúrtam a szárakra 1 mm-es fúrószárral. Kár, hogy nem sok látszódik belőlük. Ezután bekábeleztem, felnit ragasztottam, stb.
Ezután jött a futóműaknák berendezése. Itt segítségemre volt az a kb. 170 fotó, amit egy eredetiről csináltam. Persze nem az összes készült a futóművekről. Itt is az előre szegecselt darabokat beragasztottam, bekábeleztem, lámpát tettem be és egy kis behúzó rúgót
az orrfutó szárába, a szokásos alulemez a vékonyságával egész jól használható.
Majd jött az áramlásrontó lapok mechanikájának burkolatának kialakítása amiből 10 db volt, ezek a szárny alatt vannak
jellegzetes hosszanti kinézetük miatt már messziről feltűnik. Darabja 14 alkatrész volt, egész jó kis meló volt.
Ezután a futóműajtók jöttek. Szokásos alulemezből, vastagságot adtam nekik, szegecseket, lyukakat stb. és a behúzó pántokat. Majd jöttek a felíratok, stencilek. Majd beragasztottam a kompresszorlapátokat is. A kúpjukat fából csiszoltam ki, ebből 5 darab kellett. A szárnyvégekbe izzót tettem, majd egy kis üvegburkolatot.
Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy lassan elkészült.
A látványa egy nappaliban elég szürreális. Minden bútornál, használati tárgynál nagyobb, ez tényleg az az eset, amikor könnyebb megkerülni, mint átugorni. Ha körülkordonoznám, akkor 5 nm az alapterülete és térdig ér. A szárnyfesztáv 2 méter. Persze a szárnyak végén a kis tüskék a szegecselt foglalatukban nem hiányozhattak. Ezekbe mindig beleakadok, de sebaj. :)