Ha valaki indián háborúkról hall, az általában az égő farmok, a ledöntött indián wigwamok, oda-vissza legyilkolt emberek és a kürtszóval érkező US Cavalry nagykalapú, kék egyenruhás katonáira gondolt, akik mindig időben érkeznek – a filmeken – hogy jól megmentsék az általában szőke, kék szemű farmerlányt. Nos, ez a közismert kép.
Kevesen foglalkoznak vele, az óceán innenső partán, hogy volt ez máshol, nem kevéssé véresen. Ha azt mondom Patagónia, talán a többségnek mond valamit. Ha azt mondom Araucania... na, itt kezdődik az elakadás. Araucania? Talán itt laknak az araukánok? Bizony, itt.
Egy, felénk, szinte teljesen ismeretlen háború zajlott Dél-Amerika déli csücskén, Patagóniától nyugatra Araucaniaban. Ha rátekintünk a történelmi térképre, Dél-Amerika déli csücskét nem látjuk beszínezve a spanyol területeket jelölő színnel. Nem elfogyott a festék, de a Biobio folyótól délre a gyarmatosítóknak már az 1500-as éve közepétől, nem nagyon volt beleszólásuk az őslakosságot alkotó mapucsék, más fordításban molucsék életébe, akik nagyon keményen ellenálltak az európai hódítási kísérleteknek. Valójában a világ leghosszabban húzódó háborúja zajlott itt. A kezdetét 1536-ra a bejeződését 1883-ra teszik, azaz 347 évig zajlott kisebb-nagyobb intenzitással az őslakosság és a spanyolok illetve az ő uralmuk után kialakuló Chile és Argentína között. 1536-ban a reynogüeléni csata idején még elég volt a spanyolokkal szemben felvonult őslakosok fegyveres tömege, hogy elriassza a hódítókat. A spanyolok jó 15 évvel később nagy erőkkel támadtak és nekifogtak a „pacikfikálásnak”. Erődöket építettek és elkezdték a terület megszállását. Elkezdődött egy véres, mindenre és mindekire kiterjedő háború. Ennek során a mapucsék még Santiago városát is megostromolták és gyakorlatilag az össze spanyol erődöt lerombolták.
Végül kialakult egyfajta erőegyensúly, ami vagy harminc esztendőn át viszonylag békés időszakot eredményezett. Olyannyira, hogy, amikor a „Haza Atyja”, Bernardo O’Higgins harcolt a független Chile megteremtéséért, a mapucsék a spanyolok mellé álltak. Ez nem vezetett baráti kapcsolatokhoz az 1818-ban függetlenné vált köztársasággal. Várható volt, hogy egy idő után meg fognak próbálkozni azzal, amivel a spanyolok nem bírtak, az araukán területek országukhoz csatolásával. A harcok változó szerencsével folytak, de egyre inkább a chilei hadsereg került fölényben. A harcokba új fogalomként bekerült a „malón”. Ez a rajtaütésre, az ellenséges népesség (nem katonaság) pusztítására és nagyarányú zsákmányolásra alapuló taktika elnevezése volt.
Hogy érthető legyen, miért volt ez a nagy érdeklődés a terület birtoklása iránt, Chilében ez az egyetlen rész, ahol búzát lehet termeszteni. A mapucsék beavatkoztak a forradalmárok oldalán az 1859-es felkelésbe is. Vereségük tovább rontotta pozícióikat. 1861-ben indult meg a végső támadás a független araukán területek felszámolására. A chilei támadások sem voltak kevésbé kegyetlenek. Főleg, hogy a hadsereg mellett rabólbandák is beszálltak a „civilizálásba”. Elrabolták a mapucsék marhaállományát, legyilkolták vagy elhurcolták családtagjaikat. A háborúnak ebben a szakaszában már jól kidomborodott a fegyverzetbeli különbség a puskákat használó chileiek és a bolát, lándzsát és parittyát használó mapucsék között. Látva a különbséget több mapucse közösség vagy a chilei oldalra állt vagy semlegességet jelentett be.
1870-ben újabb szakaszba lépett a háború. A jobban felfegyverzett chilei haderő azonban nem tudott győzedelmeskedni, mert a kirobbanó „salétromháború” miatt a csapatok egy részét elvezényelték délről a Bolívia elleni harcokra. A harcok befejeztével újra indult a harc, amely aztán a független indián törzsek leigázásával és területük a chilei államba való beolvasztásával fejeződött be.
Mapucsék, molucsék, araukánok ugyaz a nép. Napjainkig folyik az mapucse identitás elleni harc. Megtiltották a „nevetséges neveket”. Az Allende-kormány hozott először kisebbségvédelmi törvényt és biztosította a mapucsék nyelvének, a Mapudungun-nak oktatását. Ez a folyamat az 1973-as Pinochet-puccsal megszakadt. Az ezt követő, demokratikusabb kormányok sem javítottak a helyzeten. Elkobozták az Allende-kormány által a mapucséknak kiosztott földeket, sőt a „nép” megnevezést is eltörölték az őslakosok esetében.
Érdekesség, hogy idehaza a hatvanas évek legvégén az Olcsó Könyvtár sorozatban jelent meg egy könyv, ami ezzel az ebben molucsénak nevezett indiánok küzdelmeit teszi olvasmányos formába. A könyv írójára, címére sajnos nem emlékszem.
Chile Purén erődje a határon
Totális háború mindenki ellen
|
|
Mapucse zászló
|
|
|
Totális háború mindenki ellen
|
|
|
Malón
|
|
|
A határok változását jelölő térképvázlat
|
|
|
Chile Purén erődje a határon
|
|
|
Araukánok és a technika - 1870
|
2026.03.30.