Pintér György - Múzeumi krimik
Lánctalp: Friulmodel ATL-68 HOTCHKISS
Szeretném bemutatni frissen elkészült makettemet, a francia Hotchkiss alvázra épült német Marder I tankvadászt.
Ez az általam összerakott második tankvadász a Marder szériából. Egyszerűen lenyűgöz a Marder család "tákolmány" jellege, ahogy a mindenfelől összeszedett elemekből megpróbáltak valamit kihozni.
Mielőtt a makettre térnék, szokásomhoz híven pár szót a makett eredetijéről.
(forrás: achtungpanzer.com)
Franciaország eleste után, 1942-ben a német hadsereg körülbelül 600 francia Hotchkiss könnyű tankot zsákmányol. A zsákmányolt 24 (bizonyos források szerint 60) Hotchkiss H-39 (beleértve legalább egy H-35-ös) tankot alakítanak át tankvadásszá.
Az új fegyver 75 mm PaK 40 L/46 tankelhárító löveget kap. A jármű hivatalos megnevezése: 7.5cm PaK40(Sf) auf Geschutzwagen 39H(f), mely részletesen kibontva: 7.5cm Panzerabwehrkanone (selbstfahr) auf Geschutzwagen 39H(französisch) Vagyis egy 7.5cm Tankelhárító löveg egy 39H tipusú francia tankvadászon. Kimondhatóbb neve Marder 1 lett.
Legénysége 4 főből állt. Küzdőtere nyitott. Páncélzata két oldalon 30 fokban döntött, illetve további páncélzatot kapott elől a 75mm-es PAK alap páncélzatán felül. A páncélzat vastagsága 10-től 34 milliméter. A küzdőtér oldalfalára szereltek még egy 7.92mm MG 34-es géppuskát.
Az átalakítást Alfred Becker kapitány végezte el a Párizs mellett található Hotchkiss gyárban az Alkett gyár segítségével. Az új járművek az ő parancsnoksága alatt szolgáltak beleértve a 8. tűzérpáncélos és a 200-as rohamlövész osztagot, és Franciaországban állomásoztak.
A Hotchkiss leszerelt tornyait főképp bunkereknél hasznosították.
A makettről:
Egyik első megvásárolt makettjeim közé tartozik, ám csak most kerítettem sor az összerakására. Nem mondhatnám, hogy elkapkodtam a dolgot, mert ez eddigi leglassabban elkészült makettem. Az előző IS-2 után azt hittem, már csak gyorsabban tudok makettet készíteni, de tévedtem.
Minden esetre igyekeztem alapos munkát végezni. A makett általánosságban hozta a Trumpeter minőséget. Tapasztalataim szerint ez a minőség nem kiemelkedő, de nem is rossz.
Egy komolyabb hiányosságot észleltem, amit nem is biztos, hogy legszerencsésebben oldottam meg. A küzdőtér pár eleme ugyanis hibásan illeszkedik gyárilag, ezért a két oldalpáncél között lévő padlózat nem lett vízszintes. Hosszas epokitozás után némileg sikerült ezt ellensúlyozni, de nem lett tökéletes.
Másik nagy hiba, hogy sajnos a két oldalpáncélzat között lévő hely kicsinek bizonyult a PaK 40 számára. Vagyis nincs elég hely, hogy berakja az ember a rajzokon szereplő tároló hengereket. A PaK 40 alsó felfüggesztési pontja sem jön ki középre, ezért a löveg egyáltalán nem tud "működni", vagyis azt a kis minimális elfordulást sem tudja elvégezni, amit szerintem a valóságban tudott. Ahhoz, hogy egyáltalán valahogy kinézzen elég rendesen le kellett szedni a két oldalpáncél közbenső részéből, hogy a löveg be tudjon ülni a helyére.
A tankhoz háromszínű álcafestést alkalmaztam. A Gunze 66-os sandy brown-ját, 303 zöldjét és 47-es red brown-ját. A különböző rétegeket liquid maszk segítségével vittem fel a zöldtől indulva.
A gyári gumilánctalpat eldobtam és helyette Friul lánctalpat tettem fel. A fogaskerekeknél korrigálni kellett a távolságot egy-egy csavaranyával, mert a lánctalp beleütközött a tank testébe.
Az oldalpáncélzat elemei elég csúnyán voltak kiöntve, ott sokat kellett csiszolnom, de ez sem segített mindenhol, így jobb híján festét pattogzást imitáló hajlakkos koptatást használtam.
Mielőtt valaki jelezné, hogy fordítva került fel a lánctalp, megjegyzem, hogy a leírásban így látható, akárcsak a dobozon, de még az egyik tankmúzeumban kiállított Hotchkiss tankon is. Tudom, hogy a német tankoknál mindig lefelé szélesedik a lánc eleme, viszont találtam archív képet, amin így szerepel, ahogy maketten, vagyis felfelé szélesedve. Ha valaki tudja, miért van ezen anomália, legyen kedves és írja meg, köszönöm!
A sarazásnál most másfajta technikát próbáltam ki. Most hintőporral kevert acryl festéket vittem fel fröcsköléses módszerrel. A bemosásnál is variáltam egy kicsit. Vízbe kevertem Winton & Newton Flow improvert, és abba tettem pasztellkréta port, így biztosan nem martam meg a festéket a higítóval, de mégis szépen beterítette a felületet az anyag.
Weathering-hez olajfestéket alkalmaztam.
Összességében elégedett vagyok az eredménnyel és akár még dolgoztam is volna vele, de már nagyon hívogatnak az új makettek, szóval inkább elengedtem. Remélem azért másnak is tetszik.