Pintér György - Múzeumi krimik
Sokáig győzködtem magam mire belevágtam ebbe a cikkbe. Ennek alapvetően két oka van, az egyik : ez az első ilyen jellegű irományom. A második okot nem tudom, de lehet hogy nem voltam benne biztos, meg tudom-e úgy fogalmazni, hogy érdekes és szórakoztató is legyen egyszerre. Ha ez nem sikerülne a kutya sem olvasná el, sőt . Végül meghajoltam íráspárti érveim előtt, és nekigyűrkőztem magam. Elkezdtem írni, egy felhőtlen, ámde szeles és hideg májusi éjszakán a mobiltelefonom szövegszerkesztőjét használva, úgy nagyjából hajnali három óra tízennyolc perc körül, de biztos hogy nem később vagy előbb vagy utóbb, de lehet.
Mielőtt komolyabban belemerülnék, azt gondolom fontos tisztázni, hogy makettezésben még erősen zöldfülű vagyok. Legalábbis saját meglátásomat és ami a bal fülemet illeti, mert a jobb az mindig valamilyen festéktől színes, de szinte sosem zöld.(Megjegyezve:2011-et írunk, ez fontos lehet az írás keletkezésének idejét illetően az utókor szempontjából, talán esetleg).
Ennyit magamról és a cikk születésének körülményeiről.
Ha valaki már idáig hajlandó volt elolvasni az meg is érdemli. Nade ! Lássuk a cikk tárgyát, ami nem más mint -meglepő módon- a címben is szereplő versenyautó . Magáról az autóról sokat nem mondanék, a témában járatosak vagy csak érdeklődők úgyis tisztában vannak a Formula-1 egyik legszebb autójának jelentőségével, és Jenson Button-t sem kell bemutatni senkinek sem.
Most jön a makett! Végre! A rutinos makettépítők már a márkanév alapján levonhatnak bizonyos következtetéseket,(én nem vontam le mert nem vagyok az) sokat nem fognak tévedni, ha figyelembe veszik a gyártónál az utóbbi években tapasztalható pozitív változásokat is. Az első szemrevételezésnél ami feltűnik: még mindig találni beszívódásokat "kellemetlen" helyeken, pedig ez ma már kivédhető lenne, sorja viszont alig-alig, és elég részletesnek tűnnek az alkatrészek. Azt aki kitalálta a Revell-nél, hogy a felni két félből álljon és a féktárcsa a két fél között legyen azt azért külön "díjazni" kellene. Építés közben a logikusan felépített útmutató szerint haladva, és odafigyelve nagy meglepetés nem érhet senkit. A karosszéria krómfestése miatt lehetnek bonyodalmak és extra költségek, ami a legnagyobb "negatívum" egyúttal. A végeredmény egy mutatós makett lesz, vitrinünk újabb szép lakója.Az alkatrészek viszonylag pontosak, a matrica nagyon jó, bár a világító piros színű felületeknél elég merev volt, a Mr. Mark Softer nehezen bánt el vele.
Az építés során számos hibát követtem el, és ez nem volt másként a festés és matricázás folyamán sem. A lakkozással -mindezen baklövéseket mintegy megkoronázva- befejezettnek tekintettem művemet. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, a keletkezett összkép szerintem nem lett rossz. Mindezeket a tényeket figyelembe véve ezt a makettet tulajdonképp bátran ajánlom mindenkinek. Haladóknak azért, mert úgyis tudják mitől lesz szép. Kezdőknek meg azért, mert majd talán építés közben vagy a végén, rájönnek hogy mitől lehetett volna szebb (én is így jártam).
Rövidke eszmefuttatásom talán befejezem, úgysem hiszem hogy valaki idáig jutott volna az olvasásban. Ha valaki mégis olvasná még ezeket a sorokat annak köszönöm a kitartását és le a kalappal előtte. Természetesen minden érdeklődést és kritikát szívesen veszek. Amennyiben az olvasás közben komolytalan hangvétellel találkozna a kedves Olvasó, kérem jelezze. Az esetlegesen előforduló helyesírási hibák vagy szándékosak, vagy egyszerű nyomdahibákról van szó. Az ilyen jellegű hibákat, illetve az ezek kijavítására tett kísérleteket megakadályozom.
Nem fejezhetem be anélkül, hogy meg ne köszönném a segítségeket és a bátorítást, meg türelmet, meg minden egyebet azoknak, akik nélkül ezen cikk illetve makett nem jöhetett volna létre:
Köszönöm.