Pintér György - Múzeumi krimik
Pár hónapja állt már a polcon egy csokibarna alapszínű doboz. Ma úgy gondoltam, a sok másirányú munka mellé be kellene tennem az egykori Magyar Királyi Honvéd Légierő kétmotoros felderítő/bombázó/romboló/nehézvadász makettjét.
No, de nézzük csak miről is van szó!
A háború során volt egypár olyan géptípus, ami az idők folyamán leszerepelt, vagy egyszerűen kiavult. Váltásra volt szükség. Emellett a német repülőgépgyártás decentralizálása is egyre égetőbb szükség volt. Így kezdődhettek meg a tárgyalások a Me-210 hazai gyártásáról. A szavakat tettek követték. Létrejött a Dunai Repülőgépgyár. Itt kezdődhetett meg a típus magyarországi gyártása. Persze nincs olyan szerkezet, amit nem lehetne egy kicsit jobbá tenni. Így a magyar mérnökök rakétafegyverzettel igyekeztek erősíteni a gép tűzerejét, 2x3 csőköteg került a szárnyak alá.
A leírások szerint voltak gondok az akár "rosszindulatúnak", a pilótahibákat megtorlónak tartott géppel. Persze ebben a helyzetben nem az volt a kérdés, hogy "lehet-e" repülni. Kellett, hiszen minden segítség elkelt a tömeges szövetséges légitámadások és a szárazföldi rohamok visszaverésére.
A makettgyártó összesen 61 számozott alkatrészből gondolta elkészíteni a makettkészletet. Ez összesen 94 alkatrészt takar, amiből 10 átlátszó. Kapunk mellé két A/4 méretű lapot. Az egyiken az összeállítási útmutató, rövid angol és cseh nyelvű típusleírás olvasható, a másik egy festést segítő folttérkép a régi szép KP-s hagyományokat követve, sűrűbb vagy ritkább, mindenféle irányban döntött csíkozással. A festékek árnyalatát ékes cseh nyelven olvashatjuk, de mellette ott Model Master és Humbrol kódban is. A lap egyik oldalán egy német, a másikon egy magyar gépre érvényes térkép található, a Z0+65 számú géphez. A matricalapon ennek megfelelő jelzések, számok, betűk találhatók. Nem bántam volna, ha van egy-két magyar századjelvény a "Tigris", "Sas", "Villám", vagy "Bagoly" századokhoz.
Az építés
Első lépésként a régi időket idéző megfolyásokat kellett eltakarítani az alkatrészekről. Nem volt sok, de akadt. (Nem volt annyi, mint korábban, amikor a megfolyt anyagból akár alkatrészeket is ki lehetett alakítani.) Az első munka a kabin berendezése volt. A következő a célzóberendezés és a kezelőpanelek elhelyezése. Itt gondolkodóba estem, mert a rajzból csak nehezen tudtam kitalálni, hogy mi és hová. Amíg ezek a mütyürök száradtak összeraktam a szárnyakat.
Látva a kabintető szépen kanyarodó éleit elgondolkodtam egy a típushoz való maszkoló-készlet beszerzésén. Vannak komoly, mindenre kiterjedő, az egész gép festését segítő fajták és vannak direkt a kabint külső, sőt, belső maszkolásához valók is.
Közben váratlan akadályba ütköztem. A Magyarországon gyártott Me-210 már a Ca1 változat. Ennek hosszabb a törzse, mint a Bílek által kiadott A1-nek. Nem sokkal ugyan de adjunk a formára! Szóval a szárnyak megfelelnek, de a törzs inkább a 410-es törzse. Na, nézünk ki valahogyan! Két lehetőség volt a probléma megoldására. Az egyik, hogy elvágom a törzset és betoldok annyit, amennyivel a Ca1 törzs hosszabb. A másik, hogy beszerzek egy 410-es törzset. A lustaság győzött. Egy makettező kolléga éppen hirdetett egyet, hát rástartoltam. Az Italeri adta ki.
A szárnyak illeszkedése teljesen más. A kapott, Italeri maketten a komplett centroplán és a szárnyak alsó szekciója egy alkatrész. Ezzel szemben a Bílek 210-es szárnyai kétoldalt illeszkednek és nem alulról. Most már csak azt kell eldöntenem, hogy a kapott törzsnél csináljam meg a variációt, vagy a szárnyakon. Izgalmas történet lesz.
Nekifogtam a megfelelő, tehát felhasználásra kerülő alkatrészek összeválogatásának úgy, hogy a törzs a most kapott 410-esből a szárnyak a Bílek-féle 210-ből származnak. Mivel két teljesen más megoldású makett összeházasításáról van szó, lesz itt fúrás-faragás a szó szoros értelmében is. Hogy aztán ki volt az a zseni, aki a kabintetőt hosszában elvágva gondolta ki, nem tudom. De be kellene aranyozni a kezét – jó forró arannyal. Persze értem én, hogy így nyílt a kabintető, de az összeillesztést az átlátszó felületeken nehéz eltüntetni.
Nekifogtam a "műtét"-nek. Az egyszerűbb megoldást választottam. Kimértem a szárnyakon is, a "vendég" 410-es törzs csatlakozásánál is két pontot. Aztán fúrás, darab drót és összeillesztés. Naná, hogy lesz még mit csiszolni, mert a másfajta illesztés után a felületek csatlakozása - még nem tökéletes. Meg persze a centroplán alját tömíteni, szintbe csiszolni... szóval elleszek még egy darabig.
Végül lezajlott a műtét. A Bílek szárnyak némi fúrás, faragás, tömítés és szelíd rábeszélés hatására engedelmesen illeszkedtek az Italeri törzshöz. Ahhoz, hogy a törzset még átalakítsam a 40 mm-es gépágyúhoz tartozó lövészteknő kialakításával, nem volt idegzetem. Így marad a megerősítés nélküli, ha sikerül a 3X2 rakétavetővel fölturbózott változat.
Kirajzoltam a festéshez a mintázatot. Egy korábbi vásárlás során hozzájutottam a Lifecolor második világháborús festékkészletének 2. csomagjához. A festékek szépen terülnek, ecsettel is pisztollyal is felhordhatók a zsírtalanított felületre. Amivel elakadtam, hogy ez a készlet nem tartalmazza a gép alsó felületeire előírt színt. Külön gyönyörűség a farokrész nemzetiszín csíkjainak kimaszkolása.
A festésnél most csak majdnem ugrottam be a magassági kormány nemzetiszín sorrendjének megkeverésével. Emlékeztem, hogy a He-46-nál újra kellett festenem, mert fordított sorrendben színeztem. Na, most nem!
A kabin maszkolásánál jó hasznát vettem a MONTEX csomagjának. Így lényegesen könnyebb volt a bordázat festése.
A gyakorlat azt mutatja, hogy egy ilyen makett elkészítésénél ráérősen kell bánni a futóművel és a légcsavarokkal, a mindenféle antennákról nem is beszélve. Így, miután minden festés a helyén volt állítottam csak „lábra” a makettet. Egész jól néz ki ez a „szedett-vedett” Messer.
Ami érdekes, hogy az eredeti Bílek maketthez odapakolták a 40mm-s Bofors gépágyú csövét, de a pilótafülke alatti bombatér helyére épített lövészteknőt nem adják. Bájos. Még ki kell találnom, hogy miből hozom létre a hármas kötegekbe fogott rakétavető csöveket, de majd kialakul.
A matricázás kissé rémálom jellegővé vált. Aki átélt már ilyesmit az érti. Aki nem, az örüljön. A kapott matrica a „ness”-matrica kategóriája, azaz vízben oldódó. Amint megfelelően átázott a vivő papír, a rá nyomtatott réteg kisebb-nagyobb darabokra töredezett szét. Hogy mit gondoltam, azt most inkább nem írom le! A maradékot átkentem matt lakkal. Az, hogy a szárnyakra szánt felségjelek – ha a rajznak megfelelő helyre rakom – túl nagyok, már nem is mondom. A törzsre szánt két betű, felségjel, két számjegy matricát szétvagdostam. Így az egyik oldalra szinte hibátlanul felkerült a három matricadarab. A másik oldalra kettő hiba nélkül a helyére került, a számokat tartalmazó nem igazán.
Végül találtam egy olyan fényképet, ahol némileg látszott a rakétafegyverzet, aminek pontos felfüggesztéséről nem nagyon van fogalmam, és egy másikat, ahol a 40mm-s löveg is. Így felfegyvereztem a makettemet rendesebben. Felkerültek az ellensúlyok is a csűrökre. Akár befejezettnek is nyilváníthatom a makettet. Egy dolog hiányzik. Ez pedig valamelyik, magyar századjelvény. (Bár a "Bagoly"- hoz kellenének még a radar "szarvai" is.)