Mikojan-Gurjevics MiG-21F-13 Fishbed

1:72, Airfix No.254 (1967)

Pintér György - Múzeumi krimik A MiG-21-es gépcsalád korai változatát nem sokan próbálták meg kicsinyített formában kiadni. Tulajdonképpen a Revell 2004-ben megjelent, egészen jól sikerült makettje előtt három lehetőség állt a mindenre elszánt makettező előtt: A Hasegawa/Academy alaposan elméretezett terméke (az előbbi pozitív, utóbbi vésett panelvonalakkal), vagy az Airfix 60-as évekből származó őskövülete.
Mint az tudvalevő, kifejezetten kedvelem a régi maketteket, főleg ha olcsón hozzá lehet jutni. Így volt ez az Airfix MiG-21F-13 esetében is. Az első, feltűnő dolog a doboz igencsak kis mérete volt, no meg az, hogy a dobozban összesen 26 db ezüstszínű és két átlátszó alkatrészt találtam egy megsárgult matricalap és az összeállítási útmutató társaságában.
Mielőtt bármibe belefogtam volna, leellenőriztem a sárkány főbb alkatrészeinek méreteit és alakját egy méretarányos rajz segítségével. Nos, döbbenetes volt az első benyomás, hiszen a makett mind méret, mind formahűség szempontjából egész jól illeszkedett a rajzokra. Egyetlen helyen találtam jelentős eltérést: a vízszintes vezérsíkok jó fél centiméterrel voltak nagyobbak a kelleténél és mivel hosszuk megfelelő volt, ezért határozottan szemét bántó volt az eltérés.
Ezután jöhettek a részletek: a kabin berendezése mindösszesen egy ülésből és egy pilótából állt, ezeket száműztem. A két részes kabintető jónak tűnt, akárcsak a futóművek alkatrészei. Hangsúlyozom, nem tökéletesek, de a makett végső összképe szempontjából megfelelőek. A törzs alatti póttartály formája megint nem tetszett, akárcsak a szárny alatt lévő rakétaindító sínek kivitelezése (a mellékelt két AA-2 Atoll rakéta viszont egészen pofás darab). A hajtómű kiömlő nagyon érdekesen nézett ki, ezt mindenképpen javítanom kellett. A futómű aknák a KP maketthez hasonlóan a törzsfelekbe öntve került kidolgozásra, így mélységük nem volt megfelelő. A hátsó törzsféklap helyén egy hatalmas lyuk tátongott (A makett alapból nyitva adja a hátsó féklapot, ami természetesen nagy hiba, hiszen ez csak a két mellsővel együtt nyílik le, a törzs alá függesztett pót tüzelőanyag tartály pedig gátolja ennek mozgását!)
Ekkor vettem elő a maradék alkatrészes dobozomat és gyorsan turkáltam benne pár használhatónak tűnő alkatrészt. Többek között összeollóztam egy kabint (Fujimi kabinteknő + műgyanta oldalkonzolok, ülés, műszerfal), egy Zvezda póttartályt (ami szintén nem százas, de legalább messziről hasonlít), két rádió-magasságmérő antennát (talán KP készletből), egy hajtómű kiömlőt (eredetileg egy Italeri F-104 alkatrésze volt, de mind méretben, mid látványilag tökéletes megoldásnak ígérkezett), valamint három pilont, két műgyanta főfutóaknát és főfutó aknaajtót.
Amikor mindez összeállt, nekiláttam a munkának. Az első lépésben megszabadultam a kiömlőben lévő szűkítőtől. Bevallom, a mai napig nem értem az Airfix ezen tévedését… Bepróbáltam a kifestett F-104-es kiömlőt, ami tökéletesen illeszkedett. Kifúrtam a törzsön lévő kis beömlőket, kivágtam a futóaknákat, helyettük a Zvezda makett futóaknáinak műgyanta másolata került. Beragasztottam a kabin két oldalkonzolját, majd ezeket és a kabin többi alkatrészét szürkére festettem. Szárazecsetelés és híg feketével történő befolyatás után helyére ragasztottam a kabint, a hajtómű kiömlőt, valamint némi ólomsúlyt az orrba és egyesítettem a két törzsfelet. Itt az illesztés meglepően jó volt, alig kellett tömíteni. Viszont a törzsféklap nyílásával valamit kezdenem kellett, mivel a törzsféklap alkatrészeinek összeragasztása után kiderült, hogy teljesen zárt állapotban nem fog illeszkedni. Rövid keresgélés után megtaláltam, amit kerestem: egy ide illő műgyanta tömböt ragasztottam a nyílásba majd tömítőből felépítettem a jellegzetes kidudorodást.
Következett a szárnyak összeszerelése. Bár a két fél jól illeszkedett, az illesztésnél egy csúnya, hullámos felület éktelenkedett. Ezt csak többszöri tömítéssel és csiszolással tudtam orvosolni, akárcsak a törzs-szárny csatlakozást. Következtek a vízszintes vezérsíkok. Először arra gondoltam, hogy egy Fujimi makett megmaradt alkatrészeit használom fel, de végül úgy döntöttem, hogy megpróbálok minél több eredeti alkatrészt felhasználni. Tehát a vezérsíkok hátsó éléből levágtam 4-4 millimétert, majd vizes csiszolóvásznon profiloztam a vezérsíkokat. Utolsó lépésként felpolíroztam a felületüket és így már a helyükre kerülhettek.
Eddig a pontig gondolkodtam a törzs első részének a sorsával. Az Airfix ugyanis egy alkatrészbe sűrítette a beömlőt a Mach-kúppal. Sokat töprengtem azon, hogy mi legyen ezzel az alkatrésszel, de végül nem láttam értelmét nagyon piszkálni. Óvatosan kifestettem az alkatrész alját feketére, a beömlő falát ezüstre, a Mach-kúpot zöldre, majd a helyére került ez az alkatrész is.
A kabin feljavítása után nem hagyhattam üresen a kabin mögötti részt sem. Ezt a területet műanyag darabokkal, drótokkal javítottam fel, majd felhelyeztem a kabintető hátsó részét. Ekkor kaptam az első kisebb szívrohamot, ugyanis minden elővigyázatosságom ellenére a pillanatragasztó beködölte az üveg belső részét. Természetesen a telezsúfolt belső rész miatt esélyem sem volt, hogy a helyén kezeljem a problémát, ezért óvatosan lefeszítettem az alkatrészt, majd a belső felület felpolírozása után újra ragasztottam. Folyékony maszkolóval rögzítettem a kabintetőt, amelynek keretét természetesen előtte lefestettem belül feketére, kívül alumínium színűre. Helyükre illesztettem a három pilont, kifestettem a kerekeket, futószárakat, előkészítettem a festéshez a futómű burkolólemezeket és a póttartályt.
Lemostam a gép teljes felületét és félretettem száradni. Természetesen kisebbik fiam akkor viharzott be és leverte a radiátorról a MiG-et. Gyors állapotfelmérés következett: a gondos ragasztásnak hála csak a függőleges vezérsík teteje sérült (legalábbis ekkor még csak ennyi sérülést találtam), amelyet gyorsan ki tudtam javítani. Újabb mosás, majd jöhetett a festés. Itt is a KP MiG-15-nél már jól bevált Aeromaster akril alumínium festékét töltöttem a szórópisztolyba, de a várt tökéletes felület helyett egy szemcsés valamit kaptam. Gyors meleg vizes lemosás, szárítás. Egy helyben toporogtam… Az Alclad fémfestékét nem akartam használni, egyrészt mivel a felületet nem ehhez a festéktípushoz készítettem elő, másrészt a festék drágább lett volna, mint maga a makett. Tovább keresgettem és találtam egy-egy tégely Humbrol 11 és 56 akril festéket, amelyeket egykor egy maketthez csomagoltak. Úgy gondoltam, rápróbálok az alumíniumra. A kiszemelt festéket etil-alkohollal hígítottam a festékszóróhoz és lefestettem a makettet. Hát… Nem lett az igazi. Alumíniumnak alumínium lett, de a fémes csillogás helyett egy kopottas, matt hatású felület lett a végeredmény. Először bepukkant az agyam, aztán megbékéltem az eredménnyel, ugyanis a több évtizede szabadban töltött eredeti gépek felületei sem néznek ki semmivel sem jobban. A festés végén a hajtómű kiömlő acél színt kapott, a pótvezérsík eleje és a függőleges vezérsík (egyszer már letört és általam kipótolt) érzékelőjét zöldre festettem. A két AA-2 rakétát szintén Humbrol akril fehérrel fújtam, ezek felülete viszont meglepően szép lett.
A matricázás nem volt túl bonyolult. A szolnoki Reptárban kiállított 813-as gépre felújítás után ugyanis a lajstromszámokon és felségjelzéseken kívül más jelzés nem került fel. A jelzéseket egy régi Fujimi MiG-21PF ívről szereztem, amelyek koruk ellenére jól használhatók voltak.
A végszerelésnél lekerültek a maszkolások a kabintetőről… Meg is találtam a háton landolás másik sérülését: a kabintető repedt meg hosszában. Egyelőre nyitott állapotban rögzítettem, de valamikor cserélni fogom egy Pavla vákuumhúzott példányra. Helyükre kerültek a futóművek, a póttartály, a fegyverzet, a futómű aknaajtók és a rádió-magasságmérő antennái.
Bár a kész makettel a festés miatt nem vagyok teljesen elégedett, azért jó látni, hogy egy közel ötven éves készletből némi kitartással lehet jó makettet készíteni. Szerintem...