Pintér György - Múzeumi krimik
Mindig is tetszettek a II. Világháború kísérleti repülői. Lenyűgözött, hogy abban a korban, azok között a körülmények között, milyen rövid idő alatt, milyen nagyot fejlődött a repülés.
Épp ezért döntöttem úgy, hogy legalább egy ilyen makettet beszerzek és megépítek. Válogatni volt miből, hiszen minden akkori nagyhatalom kísérletezett már sugár- illetve rakétahajtóműves harcigépekkel (és csak a véletlen műve volt, hogy az első lökhajtásos légiharcot nem a világégés jegyzi)
Választásom a Messerschmitt cég Me-163 gépére esett. Nagyon érdekesnek találtam a kisméretű villámgyors gépet, aminek hatótávolsága csak csekély volt, mégis az amerikai bombázók ereiben meghűlt a vér, ha meghallották a rakétarepülő sivító hangját.
AZ oldalon már található két azonos típusú makett. Bognár Balázs kollégánk, 2008 elején már bemutatta a Heller ezen makettjét, így én nem fecsérlem erre a karaktereket. Kormos Péter pedig még 2006 augusztusában mutatott be egy Revell által gyártott 1:48-as méretarányú darabot. (meg kell jegyezni, igen szép munka)
A típus bemutatásával nem szeretnék sok időt tölteni, inkább egy nagyon jól elkészített cíkk linkjét adom meg:
http://www.jetfly.hu/rovatok/jetfly/honap/05nov/me163/
A Makett:
A Heller cég ezen produktumát még 2009 februárjában vásároltam egy aukciós portálról mindösszesen 400Ft+postaköltség áron. Nem számítottam különösebben jó makettre (korábban hallottam már hírét a Heller darabjainak, de ez előtt még nem volt dolgom vele).
A már fentebb említett "Bogesz"-féle cikk jól leírja a makett gyengéit, bár annyit még hozzáfűznék, a hogy a vontatógép plasztik darabjai köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.
A makett építése 2009 márciusában vette kezdetét, és 4 hét alatt készült el. A darabok sorjázása és reszelése közel egyhetes munka volt. A darabok összeragasztása (hála a körültekintő előkészületnek) viszonylag gyorsan és könnyen ment, de azért kellett tömíteni és csiszolni. A pilótafülke belseje igen puritán megmunkálás volt, de mivel a valóságban se volt túl gazdag a műszerezettség, ezért csupán csak pár mérőműszer került fel a műszerfalra, és a oldalsó konzolokra néhány kar és gomb. (Igaz,ezek nem látszódnak túlságosan) A pilótafülke hátsó traktusa és a hátsó kitekintő plexik igen jól sikerültek, így erre a traktusra vagyok a legbüszkébb (arra már kevésbé, hogy a dekk illesztése nem lett valami szép).
A festést Revell festékekkel végeztem, ecsettel. A dobozban lévő festési útmutató helyett inkább kerestem a neten mintázatokat és színeket, és a képek alapján kevertem ki a színeket. Nem törekedtem a pontos színek használatára, a célom az volt, hogy úgy tűnjön, a gép még friss darab, a háború végnapjaiban, és festésével foglalkoznak a legkevesebbet. Ezért az első réteget követően, "hevesebb" ecsetvonásokkal és nagyobb hígítású festékkel vittem fel a második réteget. Ezután jelenítettem meg a kopásokat, a gépfegyverek koromját és a leszállás okozta sárfoltokat.
A vontatóról csak annyit, hogy a részei jól passzoltak. A festés szintén Revell színekkel történt. Egyedi átalakítást csak a kormányművön végeztem a képek alapján, valamint kapaszkodókat és hidraulikavezetékeket szereltem fel rézdrótból. Kopásokat és koszt próbáltam meg ábrázolni a tréleren,és az egyik sárvédőt kicsit befelé hajlítottam, némi fémszín és rozsdával megspékelve (még ezzel is képesek nekimenni valaminek?! )
Lényegében ennyi. Túlzás lenne örömmakettnek nevezni, sőt,még a jó szó használata is erős, de én nagyon élveztem a munka minden percét. Sok értékes tapasztalatot szereztem, amik a későbbi alkotásaimnál fogok kamatoztatni. Úgy vélem, hogy ahhoz képest, hogy csak kis "vasárnapi makettező vagyok" elég tűrhető darabot hoztam össze, de az értékelés igazából a Publikum feladata.
Várom az építő jellegű kritikát és a tanácsokat.