Mercedes-Benz 3850
1:24, Italeri + saját
Pintér György - Múzeumi krimik
Gondolom nem okozok nagy meglepetést azzal, hogy ismét egy speciáltransportos makettem bemutatásáról írok.
Elsőre néhány szót az eredetiről. A Mercedes NG sorozata egy nagyon sikeres és időtálló konstrukciónak bizonyult. Az első példányok 1973-ban láttak napvilágot, és 1996-ig az Actros megjelenéséig erre a típusra épült a Mercedes nehéz teherjármű sorozata. Természetesen folyamatos fülke frissítés, motor és erőátvitel fejlesztés mellett, de az alapokat ez a konstrukció adta. Elnyűhetetlen, egyszerű, megbízható szerkezetnek bizonyult minden téren. Természetesen voltak nehéz vontató változatai is, így pl a 3850-es típus, melyek a 80-as években élték virágkorukat. Érdekes módón ebből a variációból nem túl sokat építettek, talán ha 50 db készült, egyszer egy német fórumon írták össze őket, és én is meglepődtem a kis darabszámon. A típus jellegzetessége az összkerékhajtás, V10-es, 500 LE-s motor, és jellemzőbb volt a húzóvontatás velük, mint a nyergesként való használat. Ebben az esetben a nyeregszerkezet és a hátsó tengelyek fölé egy ballasztplatót raktak lesúlyozva, így biztosítva a hátsó kerekeknek a megfelelő tapadást.
Egyszer sikerült hozzájutnom egy régi Italeri NG Merci maketthez, és elhatároztam, hogy ilyet építek belőle. Ebben nagy segítségre volt Klaus Lassen barátom, akitől kaptam erről a típusról gyári, beméretezett tervrajzokat, így nem volt akadálya az építésnek. Mivel ezek közül is a német Baumann cég kamionja tetszett legjobban, így ilyenre építettem az enyémet is.
Mivel egy normál 6x4-es kamion az alap, ezért igen komoly átépítésről volt szó. Első lépésnek a hajtott első futóművet készítettem el. Ehhez egy régi, bontott hátsó hidat vettem alapul, majd az alsó és felső részén lecsiszoltam, mert a Mercedes elöl szögletes formájút használ. A kerékagyak egy másik régi kamionról származnak, viszont a tengely végét egy csőbe bújtattam, és a kormányzás miatt új karokat készítettem. A kormányösszekötő rúd 1 mm-es rézdrótból lett méretre hajlítva. Ezzel párhuzamosan építettem a vázat is, melyet kb a fülke mögött szétvágtam, és beletoldottam egy darabot. Mind az első, mind a hátsó rugókat megerősítettem több rugólappal, csakúgy mint az eredetin volt, és rézdrótból elkészítettem hozzá a csavarokat is. A hátsó futómű függőleges irányban mozgóképes, bár ennek semmi gyakorlati jelentősége nincs. Itt kerültek fel elsőnek próbára a kerekek is, megnézve, hogy megfelelnek-e a méretek eddig, valamint megfelelően sikerült-e a tengelyek beállítása. A vázat kicsit félretéve nekiálltam a motor átépítésének. Eredetileg egy V8-as motort adnak a maketthez, de ebben V10-es volt, ezért egy hengerpárt bele kellett toldani. Szerencsére hengerfejem volt pluszban, a többi meg csak sztirol kérdése volt. A nagynyomású csöveket rézdrótból készítettem hozzá. A váz közepére kellett egy osztóművet készíteni, ezt teljesen sztirolból építettem, különböző kimaradt alkatrészek segítségével. Ezt beépítettem, majd méretre vágott kardánokkal összekötöttem a futóművekkel. A váz hátsó részét is megerősítettem, és oda került egy komolyabb vonófej, mely a nehézvontatáshoz kell. Az eredeti üzemanyagtartályt megnöveltem, mégpedig úgy, hogy előre és hátrafelé is beletoldottam a rajz szerinti méretig. Bal oldalra készült egy tároló doboz, felkerültek a légtartályok bekábelezve, és néhány apróság. A vázba még kerültek csövek, majd az egészet lefestettem pirosra. Az első kerékagyaknál a Titannál már kipróbált módszert alkalmaztam a kihajtásra, vagyis levágtam egy hátsó kerékagy külső részét, és azt illesztettem az első kerékagy közepébe. A kerékagyakat az eredetinek megfelelően bézs árnyalatúra festettem. Ezt a színt úgy kevertem ki több színből, mire azt mondtam, hogy megfelelő lesz. Közben építgettem a belső részt is, bár itt nem akartam nagy feljavítást, mert ezeknél sima egyszerű gyári belső volt. Az ülést, ágyakat, hátfalat Leukoplasttal vontam be, majd különböző színűre festettem őket. Került bele egy egyszerű függöny, néhány kacat a sofőr mellé, CB rádió. A fülkét lefestettem a már említett bézs színnel, majd összeraktam az egészet. A matricákat szokás szerint RCM készítette, nagyon jók lettek rá.
Az első lökhárítót is újra kellett építeni, mert ki kellett építeni az első vontatás lehetőségét. Alapnak meghagytam a régit, csak síkba csiszoltam, majd sztirolból elkészítettem a végleges formát, melyet fehérre festettem, majd maszkolás után piros csíkokat fújtam fel rá. Az első fellépőket szintén cserélni kellett, ezeket a képeken látható módon oldottam meg. Szinte a fülke ezzel készen volt, és jöhetett a fülke mögötti felépítmény elkészítése. Itt egy másik hűtő van, a levegőszűrő csövei, valamint a kipufogódobok. Ezeket vagy bontott, kimaradt alkatrészekből, vagy sztirolból készítettem el, majd pirosra festettem. Mögéjük került egy fellépő, és egy treplilemez. Új tükörszárak a fülkéra, lámpák, kiegészítők, légkürt, és az első rész készen is volt. Azt már első pillanatban eldöntöttem, hogy elkészítem hozzá a platót is, így nekifogtam annak. A plató sztirolból készült, a ponyvatartók hozzá pedig öntőkeretből. A ponyva egy régi esőkabát féleségből származik, a karikákat hozzá rézdrótból készítettem. A ponyvazsinór damilból van, de így utólag tudva fekete damilból kellett volna csinálni, mert alig látszik. Természetesen a plató levehető, így nyerges vonatóként is tud funkcionálni.
Amit most itt leírtam, az egy kb. 9 hónapos építés volt, igaz volt amikor szinte egy hónapig sem volt időm hozzányúlni.
Elsőre néhány szót az eredetiről. A Mercedes NG sorozata egy nagyon sikeres és időtálló konstrukciónak bizonyult. Az első példányok 1973-ban láttak napvilágot, és 1996-ig az Actros megjelenéséig erre a típusra épült a Mercedes nehéz teherjármű sorozata. Természetesen folyamatos fülke frissítés, motor és erőátvitel fejlesztés mellett, de az alapokat ez a konstrukció adta. Elnyűhetetlen, egyszerű, megbízható szerkezetnek bizonyult minden téren. Természetesen voltak nehéz vontató változatai is, így pl a 3850-es típus, melyek a 80-as években élték virágkorukat. Érdekes módón ebből a variációból nem túl sokat építettek, talán ha 50 db készült, egyszer egy német fórumon írták össze őket, és én is meglepődtem a kis darabszámon. A típus jellegzetessége az összkerékhajtás, V10-es, 500 LE-s motor, és jellemzőbb volt a húzóvontatás velük, mint a nyergesként való használat. Ebben az esetben a nyeregszerkezet és a hátsó tengelyek fölé egy ballasztplatót raktak lesúlyozva, így biztosítva a hátsó kerekeknek a megfelelő tapadást.
Egyszer sikerült hozzájutnom egy régi Italeri NG Merci maketthez, és elhatároztam, hogy ilyet építek belőle. Ebben nagy segítségre volt Klaus Lassen barátom, akitől kaptam erről a típusról gyári, beméretezett tervrajzokat, így nem volt akadálya az építésnek. Mivel ezek közül is a német Baumann cég kamionja tetszett legjobban, így ilyenre építettem az enyémet is.
Mivel egy normál 6x4-es kamion az alap, ezért igen komoly átépítésről volt szó. Első lépésnek a hajtott első futóművet készítettem el. Ehhez egy régi, bontott hátsó hidat vettem alapul, majd az alsó és felső részén lecsiszoltam, mert a Mercedes elöl szögletes formájút használ. A kerékagyak egy másik régi kamionról származnak, viszont a tengely végét egy csőbe bújtattam, és a kormányzás miatt új karokat készítettem. A kormányösszekötő rúd 1 mm-es rézdrótból lett méretre hajlítva. Ezzel párhuzamosan építettem a vázat is, melyet kb a fülke mögött szétvágtam, és beletoldottam egy darabot. Mind az első, mind a hátsó rugókat megerősítettem több rugólappal, csakúgy mint az eredetin volt, és rézdrótból elkészítettem hozzá a csavarokat is. A hátsó futómű függőleges irányban mozgóképes, bár ennek semmi gyakorlati jelentősége nincs. Itt kerültek fel elsőnek próbára a kerekek is, megnézve, hogy megfelelnek-e a méretek eddig, valamint megfelelően sikerült-e a tengelyek beállítása. A vázat kicsit félretéve nekiálltam a motor átépítésének. Eredetileg egy V8-as motort adnak a maketthez, de ebben V10-es volt, ezért egy hengerpárt bele kellett toldani. Szerencsére hengerfejem volt pluszban, a többi meg csak sztirol kérdése volt. A nagynyomású csöveket rézdrótból készítettem hozzá. A váz közepére kellett egy osztóművet készíteni, ezt teljesen sztirolból építettem, különböző kimaradt alkatrészek segítségével. Ezt beépítettem, majd méretre vágott kardánokkal összekötöttem a futóművekkel. A váz hátsó részét is megerősítettem, és oda került egy komolyabb vonófej, mely a nehézvontatáshoz kell. Az eredeti üzemanyagtartályt megnöveltem, mégpedig úgy, hogy előre és hátrafelé is beletoldottam a rajz szerinti méretig. Bal oldalra készült egy tároló doboz, felkerültek a légtartályok bekábelezve, és néhány apróság. A vázba még kerültek csövek, majd az egészet lefestettem pirosra. Az első kerékagyaknál a Titannál már kipróbált módszert alkalmaztam a kihajtásra, vagyis levágtam egy hátsó kerékagy külső részét, és azt illesztettem az első kerékagy közepébe. A kerékagyakat az eredetinek megfelelően bézs árnyalatúra festettem. Ezt a színt úgy kevertem ki több színből, mire azt mondtam, hogy megfelelő lesz. Közben építgettem a belső részt is, bár itt nem akartam nagy feljavítást, mert ezeknél sima egyszerű gyári belső volt. Az ülést, ágyakat, hátfalat Leukoplasttal vontam be, majd különböző színűre festettem őket. Került bele egy egyszerű függöny, néhány kacat a sofőr mellé, CB rádió. A fülkét lefestettem a már említett bézs színnel, majd összeraktam az egészet. A matricákat szokás szerint RCM készítette, nagyon jók lettek rá.
Az első lökhárítót is újra kellett építeni, mert ki kellett építeni az első vontatás lehetőségét. Alapnak meghagytam a régit, csak síkba csiszoltam, majd sztirolból elkészítettem a végleges formát, melyet fehérre festettem, majd maszkolás után piros csíkokat fújtam fel rá. Az első fellépőket szintén cserélni kellett, ezeket a képeken látható módon oldottam meg. Szinte a fülke ezzel készen volt, és jöhetett a fülke mögötti felépítmény elkészítése. Itt egy másik hűtő van, a levegőszűrő csövei, valamint a kipufogódobok. Ezeket vagy bontott, kimaradt alkatrészekből, vagy sztirolból készítettem el, majd pirosra festettem. Mögéjük került egy fellépő, és egy treplilemez. Új tükörszárak a fülkéra, lámpák, kiegészítők, légkürt, és az első rész készen is volt. Azt már első pillanatban eldöntöttem, hogy elkészítem hozzá a platót is, így nekifogtam annak. A plató sztirolból készült, a ponyvatartók hozzá pedig öntőkeretből. A ponyva egy régi esőkabát féleségből származik, a karikákat hozzá rézdrótból készítettem. A ponyvazsinór damilból van, de így utólag tudva fekete damilból kellett volna csinálni, mert alig látszik. Természetesen a plató levehető, így nyerges vonatóként is tud funkcionálni.
Amit most itt leírtam, az egy kb. 9 hónapos építés volt, igaz volt amikor szinte egy hónapig sem volt időm hozzányúlni.
|
|
1
|
|
|
Az eredeti
|
|
|
a kiindulási alap, ebből a dobozból építettem
|
|
|
11
|
|
|
12
|
|
|
13
|
|
|
14
|
|
|
15
|
|
|
16
|
|
|
17
|
|
|
18
|
|
|
19
|
|
|
20
|
|
|
21
|
|
|
22
|
|
|
221
|
|
|
23
|
|
|
24
|
|
|
25
|
|
|
26
|
|
|
27
|
|
|
28
|
|
|
29
|
|
|
30
|
|
|
31
|
|
|
32
|
|
|
33
|
|
|
331
|
|
|
34
|
|
|
35
|
|
|
36
|
|
|
37
|
|
|
38
|
|
|
39
|
|
|
40
|
|
|
41
|
|
|
42
|
|
|
43
|
|
|
44
|
|
|
45
|
|
|
46
|
|
|
47
|
|
|
48
|
|
|
49
|
|
|
50
|
|
|
51
|
|
|
52
|
|
|
53
|
|
|
54
|
|
|
55
|
|
|
56
|
|
|
57
|
|
|
58
|
|
|
59
|
|
|
60
|
|
|
64
|
|
|
IMG_2040
|
|
|
IMG_2027
|
|
|
66
|
2010.12.30.