Mercedes-Benz 1628 NG

1:24, Revell átépítés

Pintér György - Múzeumi krimik Ebben az írásomban szokás szerint egy átépített kamiont mutatnék be nektek, leírva a lépéseket. Maga az alapötlet, hogy építsek egy sittes-konténer szállítót már régebben megfogalmazódott bennem, csak az alapjármű volt kérdéses. Ebben segített nekem a Revell, mikor újra kiadta az 1983-ban gyártott 1628 NG típusú kamionját rövid fülkével. A makett szinte kínálta magát ilyen jellegű átépítésre.
A doboz felbontása után kellemes meglepetésként ért, hogy dacára a több mint 20 évnek elég részletes és szép kidolgozottsággal rendelkezik a makett, viszonylag kevés sorjával. Az adatgyűjtés során rájöttem, hogy a váz hosszához nem kell nyúlnom, mivel az megfelel, csak változtatásokat kell végezni rajta. Az internetről sikerült letöltenem beméretezett Meiller felépítmény rajzokat, valamint szintén méretezett konténer rajzokat.
Az építést szokás szerint a vázzal kezdtem, ahol azért a rugóknál volt tömíteni való. Az első futóművet kicseréltem egy régi Italeri Volvo futóműre, mivel a Revellé nem kormányozható. Az Italeri futóműve viszont szélesebb volt, ezért középen a hídtestből, valamint a kormányrúdból kivágtam egy darabot, majd sztirollapokkal meg merevítettem. Közben párhuzamosan készült a motor is, melyen vékony rézdrótok segítségével elkészítettem a nagynyomású csöveket, és egyéb vezetékeket. Szintén rézdróttal kötöttem kábeleztem be a vázra ragasztott légtartályokat, akkumulátorokat. Az üzemanyagtartályba két lyukat fúrtam, azokba rézdrótot ragasztottam, majd a másik végét az üzemanyagszűrőhöz valamint az adagolóhoz vezettem. A felniket és a gumikat szintén lecseréltem az Italeri típusára, mert a Revell által mellékelt elég gyenge minőségű volt. A vázat bordóra fényeztem, mely elég jellegzetes Mercedes váz-szín, a motor pedig egy türkizbe hajló kék árnyalatot kapott. Mivel azt már az elején elhatároztam, hogy ez egy használt gép lesz, ezért megkapta a koszolás, koptatás eljárásait. Nálam ezek a szárazecsetelés, híg fekete és rozsdaszínnel való befolyatás, pasztellkrétázásból állnak, hol melyik volt szerintem megfelelőbb. A váz után következett a fülke, melynek a belsejét javítottam fel, a tőlem már megszokott eszközökkel. Került a fülkébe újság, fogó, ételes csomag, szerszám, sárga mellény, CB rádió. Az üléseket csak festettem (ilyen típusú kamionokban még nem láttam bőrülést, fölösleges is lenne), majd koszoltam őket, hogy használtnak nézzen ki. Az ülések hátulja gyárilag üreges, és mivel van hátsó ablak, ezért azoknak elkészítettem a hátsó borítását is. Szintén koszoltam az ajtókárpitokat, valamint a motoralagutat is. A kívülről lefújt fülkét vízfestékkel, szárazecseteléssel, és pasztellkrétával koszoltam, főleg azokon a helyeken, ahol általában többet szokták fogdosni. A fülke rákerült a vázra, majd az egészet félretéve neki álltam a nehezebb résznek, a felépítménynek. Mivel a méretek már megvoltak, 2 mm-es sztirol lapból kivágtam az alapot, majd körbe rá egy peremet. Ezeket összetőmítettem, majd összecsiszoltam. A felépítmény hátuljára 1 mm-es sztirolból elkészítettem a talpak házát, amiben azok mozogni tudnak, és ezeket is a platóhoz rögzítettem. A karok elkészítésénél először azokat kivágtam papírból, majd az így elkészített sablon segítségével vágtam ki sztirolból. Egy kar 6 darabból áll össze, a tetején a csődarab amire a láncot lehet akasztani pedig régi motor makettből származó kipufogódob darab. A karok összeállítása, és összetömítése, csiszolása jó sok időt vett igénybe, de nem találtam egyszerűbb megoldást. A következő nehéz probléma az volt, hogy működőképesre akartam megcsinálni a felépítményt, és a súly, valamint a használat miatt fém alkatrészek, csövek beépítése mellett döntöttem. Ezek legjavát édesapám felhalmozott készletei között találtam meg, és úgy keresgéltem össze őket. Így került hátra egy vékony vascső, melyhez találtam egy méretben megfelelő picit nagyobb csövet, de pont annyival, hogy a hosszú cső nem lóg benne. A két nagyobb átmérőjű csövet a felépítmény végére ragasztottam pillanatragasztóval, majd sztirolból készítettem hozzá merevítőket. Ezután beledugtam a hosszú csövet, és a két végére ragasztottam szintén pillanatragasztóval a karokat. A felépítmény alá készült egy segédváz darab, mivel az alja magasabban volt mint az eredeti váz. Elkészültek hátulra a talpaló lábak is, melyek sajnos festés után derült ki, hogy kicsit vastagabbak lettek a kelleténél, ezért igen nehezen mozognak. A következő igen fogós lépés a hidraulika munkahengerek elkészítése volt.. Itt találtam a henger testnek megfelelő csövet, csak először szárat nem találtam bele. Végül a 6-os palacsavar szára megfelelő lett, ami ugyan egy kicsit lógott benne, de festés után úgyis akartam vékony gumitömítést imitálni, és az megvezeti. A henger testet megcsiszoltam, tömítettem, a szárat pedig polírpapirral felpolíroztam, így nem is kellett festeni. A hengertestbe belefúrtam pici lukakat, és később ide kerültek rézdrótból a csövek. A munkahenger száraihoz sztirolból elkészítettem a csatlakozókat, majd pillanatragasztóval rögzítettem őket. Nem volt egyszerű mutatvány, de a végére sikerült. A felépítmény elejére készítettem egy hidraulikaolaj tartályt, majd egy itthon kiselejtezett konyhai szűrőből védőrácsot sztirolkerettel ellátva. Alulra, védett helyre kerültek a vezérlő karok, amely az Italeri darukészletéből származik. A karokat, az olajtartályt, valamint a munkahengereket összekötöttem rézdróttal, valamint a váltó mellé is levezettem, imitálva a segédhajtás bekötését. Ezután az egészet lealapoztam szürkével, majd több sorban narancssárga színt kapott. A szokásos folyatásos, szárazecseteléses, pasztellkrétás eljárás következett ezen is, hogy egy kicsit meggyötört állapotú legyen. A munkahengerekre kis gumigyűrűket ragasztottam, így már megvezették a szárakat, valamint a munkahenger és a váz találkozásánál gumicsövekkel kötöttem össze a rézdrótokat. A konténer elkészítése szinte már csak levezetés volt, sztirolból méretre vágni, összeragasztani, merevítőket elkészíteni, ráragasztani. A merevítőknél a Brúnótól kapott fogászati eszközökkel hegesztési imitációt készítettem, némi gyertyamelegítés segítségével. A konténer kapott egy zöld színt, majd a szokásos koszolást. A konténert jól megtömtem hungarocellel, majd a tetejére suli ragasztó-homok kombinációval sitt került. Tettem még rá kis fadarabkákat, apró kavicsokat, és egyéb olyan dolgokat, ami bontási hulladéknak számíthat. A készleteket feltúrva találtam megfelelő láncot, amit 4 részre vágtam, hozzájuk karikát vágtam, és ezek lettek az emelő láncok. Utólagosan barátaim tanácsára még koszoltam a homlokfalon, az ablakra sablont készítettem, és az egészet kicsit „befröcsköltem”.
Összegezve szerintem egy elég jó kis makett született belőle, de az eredetit megépítve is jó végeredményt lehet belőle kihozni.