Messerschmitt Bf-108 B
1:72, Heller
Pintér György - Múzeumi krimik
Dobozbontás után az alkatrészek minőségével meg voltam elégedve. Alig van sorja, nincsenek beszívódások és kilökő tüske nyomok se. Sajnos a készlet pozitív panelezésű.
A pilótafülke összeépítése nagyon könnyű, festésekor a kor gépeinek megfelelő színeket használtam.
A szárny alsó felét egyben kapjuk, a felsőt két részben. Összeillesztésük nem okoz gondot, bár semmilyen csapolás nem segíti a munkánkat. A két felső félszárny közé kerül a fülke, ennek az illeszkedése is pontos. A szárny alá a futóműveken kívül mindent felragasztottam. A futószár végtelenül egyszerű L-alakú pálca, de a kerekek és a lemezek is puritán megoldások, összeállításuk könnyű. Festés után félretettem őket.
A légcsavart festés és koptatás után szintén elraktam későbbre, csak a motor elejét építettem össze.
A törzsfelek pilótafülke részénél sajnos oldalpanelt nem alakítottak ki, összeragasztásuk előtt a két hátsó kis ablakot belülről ragasszuk be. Ekkor kerül helyére a stilizált műszerfal is. A test két fele jól illeszkedik, tömíteni nem kell, csak majd kicsit csiszolni. A farokfutó villás száráról a ferde támasztót levághatjuk, a képek szerint nem kell. A vízszintes vezérsíkok is pontosan állnak, alulról tartódúcok támasztják meg. Ezek közül az egyiket nálam sikeresen elnyelte egy fekete lyuk, ezt húzott szállal pótoltam. Sajnos a fülketető és a szélvédő keretei rosszul illeszkednek, előkerült a szike, csiszoló, húzott szál, tömítőpaszta. És pár halálos fenyegetés is. Ezek után vettem észre a gyártó szarvashibáját: a motor égésterméke nem távozik sehová. Az orr alatt, nagyjából a fülke elejének vonalában kellene lenni egy bemélyedésnek a két csővéggel. De nincs. A szárny és a törzs pontosan illeszkedik, egy kevés csiszolás azért kell. A motor elejének felragasztása szintén nem okoz problémát.
Ecsettel festettem, sajnos az interneten csak egyetlen kis képet találtam erről a gépről. Az információim szerint a 101. Puma vadászrepülő osztály használta futárgépként, a vadászok rejtőszíneivel és mintázatával. A szárnyakat és a törzsgyűrűt maszkolófólia segítségével festettem, a vezérsíkokra szintén ezzel az eljárással került fel a nemzeti trikolór. A kabin üvegezését szabad kézzel, 3/0-s ecsettel színeztem. Rövid száradás után a felesleges, túlfutott festéket kihegyezett gyufaszállal eltávolítottam. A törzs foltozásakor mosogatószivacsból kicsípett darabkát használtam. A géphez Revell színeket használtam, a has R-49, a szürke R-47, a zöld R-67, a sárga R-15; a trikolór piros R-330, fehér R-301, zöld R-364.
A belépőéleket, a járófelületeket és a csomagtér ajtajának széleit 2000-es csiszolópapírral koptattam és fémszínnel szárazecseteltem. A panelvonalakat barna vízfestékkel folyattam be.
A kereszt felségjelek, a Puma-jel és egyéb apró matricák kimaradt HAD- termékek. A számokat egy OV-10D Bronco adta „kölcsön”. Szintén innen származik a két „G” betű is, melyek „6”-osként látták meg egykor a napvilágot, csak szikével kicsit kivágtam belőlük.
Végül megkapta a futóműveit és a légcsavart, majd átkentem matt lakkal a gép felületét.
Könnyen, gyorsan építhető a makett, a kabintető hibájával,illetve az égéstermék kivezetésének hiányával!
A talaj barnára festett vízzel kikavart gipsz. Az alapra ragasztót kentem,és erre szórtam a két eltérő tónusú Busch műfüvet.
A figurák a Revell Pilots & Ground crew dobozából származnak, plusz egy az Airfix WW2 Luftwaffe personnel készletéből. Utóbbi valami gyalázatosan nyúlós műanyagból, csiszolni lehetetlen, a sorja eltüntetése idegtépő volt számomra, végül borotvapengét használtam.
A pilótafülke összeépítése nagyon könnyű, festésekor a kor gépeinek megfelelő színeket használtam.
A szárny alsó felét egyben kapjuk, a felsőt két részben. Összeillesztésük nem okoz gondot, bár semmilyen csapolás nem segíti a munkánkat. A két felső félszárny közé kerül a fülke, ennek az illeszkedése is pontos. A szárny alá a futóműveken kívül mindent felragasztottam. A futószár végtelenül egyszerű L-alakú pálca, de a kerekek és a lemezek is puritán megoldások, összeállításuk könnyű. Festés után félretettem őket.
A légcsavart festés és koptatás után szintén elraktam későbbre, csak a motor elejét építettem össze.
A törzsfelek pilótafülke részénél sajnos oldalpanelt nem alakítottak ki, összeragasztásuk előtt a két hátsó kis ablakot belülről ragasszuk be. Ekkor kerül helyére a stilizált műszerfal is. A test két fele jól illeszkedik, tömíteni nem kell, csak majd kicsit csiszolni. A farokfutó villás száráról a ferde támasztót levághatjuk, a képek szerint nem kell. A vízszintes vezérsíkok is pontosan állnak, alulról tartódúcok támasztják meg. Ezek közül az egyiket nálam sikeresen elnyelte egy fekete lyuk, ezt húzott szállal pótoltam. Sajnos a fülketető és a szélvédő keretei rosszul illeszkednek, előkerült a szike, csiszoló, húzott szál, tömítőpaszta. És pár halálos fenyegetés is. Ezek után vettem észre a gyártó szarvashibáját: a motor égésterméke nem távozik sehová. Az orr alatt, nagyjából a fülke elejének vonalában kellene lenni egy bemélyedésnek a két csővéggel. De nincs. A szárny és a törzs pontosan illeszkedik, egy kevés csiszolás azért kell. A motor elejének felragasztása szintén nem okoz problémát.
Ecsettel festettem, sajnos az interneten csak egyetlen kis képet találtam erről a gépről. Az információim szerint a 101. Puma vadászrepülő osztály használta futárgépként, a vadászok rejtőszíneivel és mintázatával. A szárnyakat és a törzsgyűrűt maszkolófólia segítségével festettem, a vezérsíkokra szintén ezzel az eljárással került fel a nemzeti trikolór. A kabin üvegezését szabad kézzel, 3/0-s ecsettel színeztem. Rövid száradás után a felesleges, túlfutott festéket kihegyezett gyufaszállal eltávolítottam. A törzs foltozásakor mosogatószivacsból kicsípett darabkát használtam. A géphez Revell színeket használtam, a has R-49, a szürke R-47, a zöld R-67, a sárga R-15; a trikolór piros R-330, fehér R-301, zöld R-364.
A belépőéleket, a járófelületeket és a csomagtér ajtajának széleit 2000-es csiszolópapírral koptattam és fémszínnel szárazecseteltem. A panelvonalakat barna vízfestékkel folyattam be.
A kereszt felségjelek, a Puma-jel és egyéb apró matricák kimaradt HAD- termékek. A számokat egy OV-10D Bronco adta „kölcsön”. Szintén innen származik a két „G” betű is, melyek „6”-osként látták meg egykor a napvilágot, csak szikével kicsit kivágtam belőlük.
Végül megkapta a futóműveit és a légcsavart, majd átkentem matt lakkal a gép felületét.
Könnyen, gyorsan építhető a makett, a kabintető hibájával,illetve az égéstermék kivezetésének hiányával!
A talaj barnára festett vízzel kikavart gipsz. Az alapra ragasztót kentem,és erre szórtam a két eltérő tónusú Busch műfüvet.
A figurák a Revell Pilots & Ground crew dobozából származnak, plusz egy az Airfix WW2 Luftwaffe personnel készletéből. Utóbbi valami gyalázatosan nyúlós műanyagból, csiszolni lehetetlen, a sorja eltüntetése idegtépő volt számomra, végül borotvapengét használtam.
|
|
netre 1
|
|
|
netre 2
|
|
|
netre 3
|
|
|
netre 4
|
|
|
netre 5
|
|
|
netre 6
|
|
|
netre 7
|
|
|
netre 8
|
|
|
netre 9
|
|
|
netre 10
|
|
|
eredeti
|
|
|
doboz
|
2012.07.29.
Utolsó módosítás: 2012.08.15.
Utolsó módosítás: 2012.08.15.