Messerschmitt Bf-110 E-2 Trop
1:72, Airfix
No.A03081 (2010)
Pintér György - Múzeumi krimik
Pár évvel ezelőtt, 2006-ban, sok makettezőt meglepett a hír, miszerint az Airfix csődbe ment (Aki nem tudná - az alapító egy magyar üzletember volt. Egy Google-keresés elég gyorsan segít megtalálni a cég és az alapító történetét.)
Páran keseregtek a legendás gyártó sorsán, a többség viszont nem igazán sajnálta a szerintük nem túl jó minőségű készleteiről ismert gyártót. A csőd igazából nem az Airfix-nél történt, hanem a céget birtokló Humbrol-Heller csoportnál, ami természetesen a cégcsoportba tartozó összes céget magával rántotta.
Nem sokkal később viszont segítő kéz tűnt fel, a brit, vasútmodelleket gyártó Hornby személyében. Megvásárolták az Airfix márkát, újragondolták a stratégiát, befektettek némi pénzt és újra életre keltették a céget. Ez persze szomorú eseményeket is hozott magával, mint például az Airfix eredeti gyárának lerombolását. Ha jól tudom még mindig van európai gyártás, de a készletek előállítása most már jellemzően Indiában és Kínában történik, míg a cégvezetés, marketing és tervezés továbbra is Európában található.
Természetesen nem csak a régi maketteket gyártják továbbra is, hanem újragondolt csomagolással, új festési variációkkal és új készletekkel próbálják vásárlásra csábítani a makettezőket. Több második világháborús repülőgép új szerszámokkal készített makettváltozatát is kiadták. A készletek jellemzően egyszerűen építhető, pontosan illeszkedő, alakhű maketteket rejtenek, néha kicsit leegyszerűsített részletekkel és kissé mély panelvonalakkal.
A tavaly megjelent újdonságok között két Messerschmitt Bf 110-es készlet is volt, egy C és egy E változat. A makettek alapvetően megegyeznek, de az E változat tartalmazza mindkét készlet alkatrészeit. Aki hajlamos sokáig polcon tárolni a maketteket építés előtt és nehezen dönti el, hogy pontosan mit is épít, akkor érdemes az E változatot megvenni. Ebből a dobozból a C, D, E és F altípusok szinte bármelyik változata megépíthető némi kutatómunka után.
A doboz teljesen színes, erős kartonból készült, sokkal erősebb mint az átlagos makettdoboz. Az öntőkeretek egy zacskóba kerültek, de a kabintetőt tartalmazó átlátszó darab külön kis zacskót kapott. Az útmutató az évtizedek óta változatlan formát követi, nincs benne semmi újdonság. Pár új készlet színes festési útmutatót tartalmaz, ebbe viszont fekete-fehér került.
A 109 alkatrészt 3+1 öntőkereten osztották el. Az öntési minőségre nem lehet panasz, nyoma sincs a régebbi, évtizedes Airfix szerszámokkal készített sorjás, öntési hibás alkatrészeknek. A főbb alkatrészek felülete kissé matt, ez némi segítséget nyújthat az ecsettel festő makettezőknek. A panelvonalak kissé erősek - külföldi makettező fórumokon komoly viták folynak az új Airfix makettek panelvonalairól. Páran elfogadhatatlannak tartják, míg mások teljesen elégedettek vele. Én azt gondolom, hogy nagyon eltúlzottak, de ügyes festéssel ellensúlyozhatóak. Nem tudom miért így jelennek meg az új készleteik, lehet, hogy egyszerűbb és olcsóbb gyártani, esetleg valami teljesen más ok áll mögötte.
A panelvonalakkal más gond is van, nem teljesen pontosak és pár részlet hiányzik. Maximalisták újrakarcolhatják az egész gépet egy megbízható és pontos rajz birtokában.
A kabintető egy darabból áll, kicsit vastag, viszont tiszta és meglepően kis mértékben torzít.
Nézzük a részleteket. A szerelési útmutató a jól megszokott lépéssel, a kabinbelső összeállításával indul. A kabin meglehetősen egyszerű, matricás műszerfal, padló, válaszfal, ülések, pár tartaléktár és botkormány alkotja. A készlethez tartozik két, meglepően szépen kidolgozott figura is. A kezeket külön alkatrészként kapjuk, így könnyen be lehet állítani a megfelelő testtartást. Sajnos pár kilökőtüske-nyom elég nehezen hozzáférhető helyeken van, bár szerintem nem sok látszódik belőlük összeépítés után. Nem sok minden található a kabinban, de a zárt kabinbelsőhöz ez elég is.
Az építés a törzs és a szárnyak összeállításával folytatódik. A futóműakna elég szépen kidolgozott, bordákkal, szegecsekkel, kábelekkel, jó alap némi házi feljavításhoz. A szárnyon van némi gond a alakhűséggel, a motorburkolat felső része is túllóg a fékszányakon, mg az eredeti gépen nem éri el azt. Javítható, de maximalista, tolómérővel építő makettezőknek bosszantó hiba.
Kezdő makettezőknek problémát jelenthet a következő lépés, az osztott függőleges vezérsík megépítése. Az eredeti vízszintes vezérsík is elég karcsú darab volt, a makettváltozat pedig hűen követi az arányokat. Valószínűleg ezért nincsenek rajta az összeszerelést és pozicionálást segítő apró kis tüskék. A kis ragasztási felület miatt trükkös lehet a folyamat, ezért én mindenképpen készítek majd hozzá egy kis kartonpapír sablont, amiben rögzíteni lehet a vezérsíkokat száradás közben.
Az orrkúp különbözik a C-től így ezt is külön alkatrészként kapjuk. Ezek után már nincs sok hátra az építésből, a futóművek és a motorok összeállítása a feladatunk. A futóműveknél érdemes rajzok vagy fotók alapján dolgozni, hogy biztosan kövessük a 110-esre jellemző futóműbeállítást. Az abroncsok egyébként szépen súlyozottak.
A motorburkolatokba külön alkatrészként beépíthetőek a kipufogók, ez segítséget jelenthet a festés és koszolás során. A légcsavartollak egy darabból öntöttek, ez is nagy segítség az építés során, főleg a kisebb gyakorlattal rendelkező makettezőknek.
Az utolsó lépés a ledobható üzemanyagtartályok és bombák felszerelése. Kétféle üzemanyagtartályt, 250 és 500 kg-os bombákat, valamint egy a hosszú repülések alatt használt kiegészítő olajtartályt találunk a kereteken Érdemes valamilyen forrást ellenőrizni mielőtt bármit véglegesen felszerelnénk a gépekre.
A matricalap rengeteg szervízfeliratot és két géphez tartozó egyedi jelzéseket hordoz, horogkeresztek nélkül. A matricák szépen nyomottak, az apró feliratok is olvashatóak, bár közelről megszemlélve kissé bizony pixelesek. Mindkét gép Afrikában repült, 1941-42-ben. A festésük az akkoriban jellemző világos szürkéskék (RLM78) és homokszín (RLM79). A változatosságot egyedül a sárga/fehér motorburkolatok és törzsgyűrűk jelentik.
Az új 110-es nem egy tipikus versenygyőztes makett, de nem is ez volt a cég célja. Újra beszélnek, írnak az Airfix-ről, a jó áron kínált készletek sok szűk pénztárcájú makettezőt vásárlásra csábítanak. Pár apró részlet ugyan hiányzik a készletekből, például antennák, vagy a csűrőre szerelt ellensúlyok, de ezek házilag is könnyen elkészíthetők. A panelvonalak kicsit erősek, a kabin egyszerű és a kabintető zárt, de ezt ellensúlyozza a könnyű építhetőség, méretpontosság (az eddigi legpontosabb 1:72-es Bf 110) és a viszonylag alacsony ár.
Összefoglalva az első benyomásokat: az új Airfix Messerschmitt Bf 110 makettek jó áron beszerezhető, egyszerűen építhető készletek, amelyeket a kezdő és tapasztaltabb makettépítők is érdekesnek találhatnak.
Páran keseregtek a legendás gyártó sorsán, a többség viszont nem igazán sajnálta a szerintük nem túl jó minőségű készleteiről ismert gyártót. A csőd igazából nem az Airfix-nél történt, hanem a céget birtokló Humbrol-Heller csoportnál, ami természetesen a cégcsoportba tartozó összes céget magával rántotta.
Nem sokkal később viszont segítő kéz tűnt fel, a brit, vasútmodelleket gyártó Hornby személyében. Megvásárolták az Airfix márkát, újragondolták a stratégiát, befektettek némi pénzt és újra életre keltették a céget. Ez persze szomorú eseményeket is hozott magával, mint például az Airfix eredeti gyárának lerombolását. Ha jól tudom még mindig van európai gyártás, de a készletek előállítása most már jellemzően Indiában és Kínában történik, míg a cégvezetés, marketing és tervezés továbbra is Európában található.
Természetesen nem csak a régi maketteket gyártják továbbra is, hanem újragondolt csomagolással, új festési variációkkal és új készletekkel próbálják vásárlásra csábítani a makettezőket. Több második világháborús repülőgép új szerszámokkal készített makettváltozatát is kiadták. A készletek jellemzően egyszerűen építhető, pontosan illeszkedő, alakhű maketteket rejtenek, néha kicsit leegyszerűsített részletekkel és kissé mély panelvonalakkal.
A tavaly megjelent újdonságok között két Messerschmitt Bf 110-es készlet is volt, egy C és egy E változat. A makettek alapvetően megegyeznek, de az E változat tartalmazza mindkét készlet alkatrészeit. Aki hajlamos sokáig polcon tárolni a maketteket építés előtt és nehezen dönti el, hogy pontosan mit is épít, akkor érdemes az E változatot megvenni. Ebből a dobozból a C, D, E és F altípusok szinte bármelyik változata megépíthető némi kutatómunka után.
A doboz teljesen színes, erős kartonból készült, sokkal erősebb mint az átlagos makettdoboz. Az öntőkeretek egy zacskóba kerültek, de a kabintetőt tartalmazó átlátszó darab külön kis zacskót kapott. Az útmutató az évtizedek óta változatlan formát követi, nincs benne semmi újdonság. Pár új készlet színes festési útmutatót tartalmaz, ebbe viszont fekete-fehér került.
A 109 alkatrészt 3+1 öntőkereten osztották el. Az öntési minőségre nem lehet panasz, nyoma sincs a régebbi, évtizedes Airfix szerszámokkal készített sorjás, öntési hibás alkatrészeknek. A főbb alkatrészek felülete kissé matt, ez némi segítséget nyújthat az ecsettel festő makettezőknek. A panelvonalak kissé erősek - külföldi makettező fórumokon komoly viták folynak az új Airfix makettek panelvonalairól. Páran elfogadhatatlannak tartják, míg mások teljesen elégedettek vele. Én azt gondolom, hogy nagyon eltúlzottak, de ügyes festéssel ellensúlyozhatóak. Nem tudom miért így jelennek meg az új készleteik, lehet, hogy egyszerűbb és olcsóbb gyártani, esetleg valami teljesen más ok áll mögötte.
A panelvonalakkal más gond is van, nem teljesen pontosak és pár részlet hiányzik. Maximalisták újrakarcolhatják az egész gépet egy megbízható és pontos rajz birtokában.
A kabintető egy darabból áll, kicsit vastag, viszont tiszta és meglepően kis mértékben torzít.
Nézzük a részleteket. A szerelési útmutató a jól megszokott lépéssel, a kabinbelső összeállításával indul. A kabin meglehetősen egyszerű, matricás műszerfal, padló, válaszfal, ülések, pár tartaléktár és botkormány alkotja. A készlethez tartozik két, meglepően szépen kidolgozott figura is. A kezeket külön alkatrészként kapjuk, így könnyen be lehet állítani a megfelelő testtartást. Sajnos pár kilökőtüske-nyom elég nehezen hozzáférhető helyeken van, bár szerintem nem sok látszódik belőlük összeépítés után. Nem sok minden található a kabinban, de a zárt kabinbelsőhöz ez elég is.
Az építés a törzs és a szárnyak összeállításával folytatódik. A futóműakna elég szépen kidolgozott, bordákkal, szegecsekkel, kábelekkel, jó alap némi házi feljavításhoz. A szárnyon van némi gond a alakhűséggel, a motorburkolat felső része is túllóg a fékszányakon, mg az eredeti gépen nem éri el azt. Javítható, de maximalista, tolómérővel építő makettezőknek bosszantó hiba.
Kezdő makettezőknek problémát jelenthet a következő lépés, az osztott függőleges vezérsík megépítése. Az eredeti vízszintes vezérsík is elég karcsú darab volt, a makettváltozat pedig hűen követi az arányokat. Valószínűleg ezért nincsenek rajta az összeszerelést és pozicionálást segítő apró kis tüskék. A kis ragasztási felület miatt trükkös lehet a folyamat, ezért én mindenképpen készítek majd hozzá egy kis kartonpapír sablont, amiben rögzíteni lehet a vezérsíkokat száradás közben.
Az orrkúp különbözik a C-től így ezt is külön alkatrészként kapjuk. Ezek után már nincs sok hátra az építésből, a futóművek és a motorok összeállítása a feladatunk. A futóműveknél érdemes rajzok vagy fotók alapján dolgozni, hogy biztosan kövessük a 110-esre jellemző futóműbeállítást. Az abroncsok egyébként szépen súlyozottak.
A motorburkolatokba külön alkatrészként beépíthetőek a kipufogók, ez segítséget jelenthet a festés és koszolás során. A légcsavartollak egy darabból öntöttek, ez is nagy segítség az építés során, főleg a kisebb gyakorlattal rendelkező makettezőknek.
Az utolsó lépés a ledobható üzemanyagtartályok és bombák felszerelése. Kétféle üzemanyagtartályt, 250 és 500 kg-os bombákat, valamint egy a hosszú repülések alatt használt kiegészítő olajtartályt találunk a kereteken Érdemes valamilyen forrást ellenőrizni mielőtt bármit véglegesen felszerelnénk a gépekre.
A matricalap rengeteg szervízfeliratot és két géphez tartozó egyedi jelzéseket hordoz, horogkeresztek nélkül. A matricák szépen nyomottak, az apró feliratok is olvashatóak, bár közelről megszemlélve kissé bizony pixelesek. Mindkét gép Afrikában repült, 1941-42-ben. A festésük az akkoriban jellemző világos szürkéskék (RLM78) és homokszín (RLM79). A változatosságot egyedül a sárga/fehér motorburkolatok és törzsgyűrűk jelentik.
Az új 110-es nem egy tipikus versenygyőztes makett, de nem is ez volt a cég célja. Újra beszélnek, írnak az Airfix-ről, a jó áron kínált készletek sok szűk pénztárcájú makettezőt vásárlásra csábítanak. Pár apró részlet ugyan hiányzik a készletekből, például antennák, vagy a csűrőre szerelt ellensúlyok, de ezek házilag is könnyen elkészíthetők. A panelvonalak kicsit erősek, a kabin egyszerű és a kabintető zárt, de ezt ellensúlyozza a könnyű építhetőség, méretpontosság (az eddigi legpontosabb 1:72-es Bf 110) és a viszonylag alacsony ár.
Összefoglalva az első benyomásokat: az új Airfix Messerschmitt Bf 110 makettek jó áron beszerezhető, egyszerűen építhető készletek, amelyeket a kezdő és tapasztaltabb makettépítők is érdekesnek találhatnak.
|
|
Doboz
|
|
|
Törzs
|
|
|
Szárnyak
|
|
|
Alkatrészek
|
|
|
Kabintető
|
|
|
Matrica
|
2011.04.05.
Utolsó módosítás: 2011.04.07.
Utolsó módosítás: 2011.04.07.