Mil Mi-8T Hip-C
1:72, Hobby Boss
Pintér György - Múzeumi krimik
Régóta tervezgetem, hogy egyszer tényleg belekezdek ebbe a makettbe.
Mint láthatjátok, az alany a Hobby Boss Mi-8-a. Igazából Mi-17 van a dobozban, a különbség pedig elég szembeötlő. Az eltérő hajtóművek miatt megváltozott azok borítása is, és a Mi-8 jobb oldalt "hordja" a faroklégcsavarját.
A borítás alakhibáját semmiképpen sem akartam házilagosan megoldani, talán soha sem készülne el. Szerencsére a Pavla gyárt átalakító készletet, amint az első képen látható, több más egyébbel együtt azt is beszereztem.
A mellékelt két festési lehetőség sem fogott meg, főleg hogy a szovjet határőrségtől már van egy Mi-4-em, így matricát is venni kellett. A választás a Behemot ívére esett, innen az elsőt néztem ki. Ez egy szovjet gép, Afganisztánban bevetve, inkognitóban afgán jelzésekkel, az ún. Tádzsik századból. Még a szovjet beavatkozás korai szakaszában titkolni próbálták a jelenlétüket, ezért kapott afgán jelzéseket, valamint a személyzetet is úgy válogatták, hogy ne legyenek feltűnőek.
További változtatások is szükségesek, a törzs oldalán lévő tartályokat vissza kell rövidíteni a három pántos verzióra, el kell készíteni házilag a fegyvertartókat, valamint a dopplerradart is cserélni kell, illetve egy csomó más apróság, amire később térek ki, de azt még elárulom most, hogy később, hogy a légkondicionáló kipufogócsövét vastagabb alufóliából hajtogattam meg. Talán nem tudja mindenki, a Mi-8-on volt fűtés, ennek a berendezése a jobboldali tüzelőanyag-tartály előtt kapott helyet, azzal egybeburkolava, és kerozinnal üzemelt.
Az építést először bontással kezdtem. Eltávolítottam a hajtóműburkolatot, majd rögtön végeztem is pár szárazpróbát a gyanta átalakítóval. Az illesztés megúszható pár csepp pillanatragasztóval, szerencsére nem olyan óriásiak a hézagok, mint ahogy az az első képeken látszik. 1-2 mm nagyjából, ehhez viszont már epoxit használtam. Talán lehetett volna pontosabban is szabnom, de nem volt igazán egyértelmű a vágások helye még a gyanta alkatrészeken sem, inkább érzésre kellett megcsinálni.
Rövidebbre kellett venni, mint mondtam, a tartályokat is. Sajnos nem volt azzal megúszható, hogy középről kiveszek egy darabot. A rövidebb tartályok vége más alakú, mások az ívei, így mindenképpen ott kellett beavatkozni, ahogy az összehasonlító képen láthatjátok is.
A deszanttérben is átalakítást kellett végezni. A gyártó valami rácsot öntött mindenre, amit teljeskörűen el kellett távolítani. Ez többnyire marófejjel, illetve tapétavágó pengével történt, jelentős mennyiségű forgácsot és egy kis glettelni valót hagyva maga után.
A deszanttér és a pilótafülke átalakítása itt még nem ért véget, gyakorlatilag minden alkatrésze hibás valamennyire. A belső elválasztó fal is ilyen. A deszanttér felőli oldalról hiányzik az akkumulátorok doboza, illetve valahogy maga a fal kialakítása is fura. Valamennyit még faragtam rajta, hogy jobban hasonlítson. Kapott még egy elektromos dobozt az oldalajtó felőli része, illetve pótoltam a lehajtható ülést is. A túloldal domborműveinek korrekciójára ezúttal nem vállalkoztam.
Ezzel el is érkeztünk a pilótafülkéhez. Gyakorlatilag mindenhez hozzá kellett nyúlni. Az EVK-k az égbe álltak, a "kézifék" kimaradt (ez a legkisebb gond), az ülések bekötése teljesen rossz, a műszerfal műszerkiosztása felemás. És a botkormány is igényelt némi beavatkozást. A deszanttérben pedig a borítólemezek illesztéseit kellett bekarcolni.
Az égbekiáltó fikcióhegyek mellett megdöbbentő, de meglehetősen jól illeszkednek az alkatrészek egyébként, erről több próbaillesztés során is meggyőződtem.
Párhuzamosan a belső tér kialakításával, kívül is haladtam, mint például a fegyverzettartók bekötési pontjai, itt egyelőre csak a rátétlemezelést csináltam meg, mert a többi részlet letörne. Illetve a futóművek átépítése.
A Mi-8 abban is eltér a Mi-17-től, hogy a főfutók lengővilláin lemezborítás található. Italos dobozból megkapta a saját lemezelését a makett, a hézagokat meg kitömtem Epokittel.
A belső tér festése okozott némi fejtörést a színeket illetően. A gyártónak nem hiszek, képekre támaszkodtam. Volt, ahol egyszínű világosszürke volt minden, kb Humbrol 127, máshol az én verziómhoz hasonlóak, és úgy emlékszem, a Kossuthban is ilyesmi volt. a világos szürke Gunze Mr.Color 20 és csepp 308-al sötétítve, a sötétebb pedig Revell 57. Itt érkeztem el a belső világítás kialakításához is. Végül amellett döntöttem, hogy először megfújom ezüsttel, ez lesz a lámpák foncsora, majd kimaszkolom a lámpatestek kontúrját és jöhet a fedőréteg. Ezzel párhuzamosan a pilótafülke festésén is dolgoztam. Úgy döntöttem, hogy ismét a nehezebb utat választom, a szélvédő keretét belülről fújtam meg a belső színnel. Sokan kívülről festik fel ezt is, ami egy együléses vadásznál még elmegy, de itt egy fél tenyérnyi felületről van szó, aminél ez már szerintem ordítana.
A pilóta fülke feljavítására is nagy gondot fordítottam, hiszen egy tágas, jól belátható részéről van szó a makettnek. Maga az építés itt a festéssel párhuzamosan folyt. Szinte mindent át kellett alakítani ami megvolt, és pótolni, ami nem. Átépítésre kerültek a rossz kiosztás okán a műszerfalak, a botkormányoknak akkora szoknyáik voltak, mint egy-egy harang, rossz pozicionálásuk miatt a kollektív karok, az ülések bekötései totálisan fiktívek voltak, valamint nem volt meg a rotorfék működtetőkarja, a fed. mérnök ülése, a fenti kezelőfelületekkel sem volt minden rendben. Utóbbi esetéven már inkább csak a festésre támaszkodtam.
A párhuzamosságok kedvéért a beltér kialakítása közben is folyt a szegecselés, irdatlan mennyiségű van az eredeti gépen, én makettezés közben sokszor méterben számoltam - csak a faroktartón lehet vagy öt méternyi. A Pavla hajtómű átalakítóját is szegecseltem, elővigyázatosságból a legtöbbet még ragasztás előtt véstem fel. Forgatva az alkatrészt tűnt fel, hogy bizony itt sem kerek minden.
A Primeportal.net-en lévő, Pintér Árpád-féle képek alapján szegecseltem, ezért tűnt fel, hogy a Pavla átalakítóján valahogy sok minden egy kicsit el van csúszva. Gondolom kézzel készülhetett a mesterdarab, és első ránézésre jónak is tűnik, de a sorok meghúzásánál már látszott, hogy a legtöbb dolog - például a turbinák kiömlőinek nyílásai, a bal oldalon lévő, patkó alakú ellenőrző ajtó, stb. mind mind egy kicsit arrébb van, mint ahol kellene, hogy legyen.
Az átalakító esetleges hibáival már nem akartam időt vesztegetni, bőven elég volt
ad 1; kitalálni, hogy hol kezdődik az alkatrész, és hol az öntő csonk?
ad 2; a beömlő csatornákat a helyükre faragni, de csak ezek után következett a fekete leves.
A beltér elemei és a törzsfelek meglepően jól illeszkedtek, a hajtómű burkolat viszont csak jelképesen. Az útmutatójából sok nem derült ki, csak az, hogy a faroktartó felé mennyit kell kivágni. Igaz ez is segítség, de a a többi éle csak találgatás maradt. Sikerült a kelleténél nagyobbat kikanyarintani a törzs oldalából, így azt lehetett visszapótolni, de hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog, volt a műgyantában egy kis vetemedés is,így jó pár lépéssel lehetett csak ténylegesen beragasztani.
Külön nem dokumentáltam, de a főrotor helyét még a műgyanta alkatrész beragasztása előtt kellett abba beleragasztani, ami megint minden volt, csak nem felhasználó barát. Egyszerűen semmilyen jelölés nem mutatta, hogy hol, milyen magasságban, stb. kellene azt beragasztani, ráadásul a szárazpróbák alkalmával az is kiderült, hogy ha további átalakítások nélkül raknám össze, akkor a lapátok állásszög állító himbái, és azok koszorúja beleverne magába az átalakítóba. Én kínomban azt a megoldást találtam, hogy az eredeti HobbyBoss alkatrészen lévő furatot nagyjából a közepéig feltöltöttem alulról, így megemelve az egész forgószárnyat.
A Pavla átalakítójának tömítgetése, csiszolása, újbóli tömítgetése és újbóli csiszolása közben nekiveselkedtem egy másik feladatnak.
A fegyverzetfüggesztő pilonok körüli munka is igazi kihívás volt. A csavarodásokat elkerülendő mindkét párt nagy gonddal, tolómérő és Blue Tac segítségével rögzítettem, majd így kezdtem azokat felépíteni. Sajnos a kéttartós fegyvertartót nem hogy a készlet nem tartalmazza, semmilyen feljavítóként nem érhető el, így nem volt más választásom.
Egy kedves fórumtárs volt szíves és megmérte néhány rúd hosszát a tartószerkezeten, így volt miből kiindulnom. (Még, hogy mindenki magából indul ki, ugye?!) Igyekeztem csak a főbb méretekre szorítkozni abból az elgondolásból, hogy ha túl sok alkatrészt próbálnék előre megszabott mérettel használni, az ugyan úgy torzuláshoz vezetne, mintha túl kevés mérettel dolgoznék. Legyenek meg a főbb távolságok, a többit majd saját maga kiadja.
Szerencsére ki is adta, de mondanom sem kell talán, hogy a pokolba kívántam mindenkit, aki ezt ilyen bonyolultra tervezte, engedélyezte, jóváhagyta, vagy bármilyen módon közreműködött benne.
A képeken látható módon, apró lépésenként épült fel.
Miután levehettem a két részegységet az azokat rögzítő tárgyasztalról, jöhetett a két felülső merevítés.
Normális esetben az ilyen alkatrészeket festeném, aztán ragasztanám. Mivel viszont saját készítésű alkatrészekről van szó, először is méretre kellett vágni. Ehhez pedig méretet kellett venni.
Tehát a vízszintes traktust valamilyen módon a helyére kellett rögzíteni ideiglenesen, hogy a bekötési pontok közötti távolságot lemérhessem, majd jöhetett a merevítések legyártása. Injekciós tű két végébe vastagabb rézdrót ragasztva, pontos méretre vágva, majd a keletkezett lépcső elsimítása tömítőanyaggal, végül az elcsiszolása az egésznek. Amikor kész volt az újabb alkatrész, gondos pozicionálás mellett már ragaszthattam is a többihez, hogy végül az egész tartószerkezet egyszerre legyen alapozva majd festve, külön a helikopter törzsétől.
Amikorra a tömítéseket is úgy ítéltem, hogy végre sikerült tisztességesen elmunkálni, jöhetett a teljes alapozás, persze több lépcsőben, megfelelő előkészítéssel.
Többek között alaposan zsírtalanítani kellett a felületet, illetve minden egyéb szennyeződést eltávolítani, mint például a Dymo szalag nyomai, valamint az ablakok rendes kimaszkolása. Az oldalsó sort sokáig csak egy-egy maszkolószalag csík takarta, jobbnak láttam ideiglenes megoldást használni, mint elsőre aprólékosan egyesével kimaszkolni, hogy ne a végleges maszkolás sérüljön építés közben.
Az elülső szélvédőt ennél a szakasznál ragasztottam fel, itt is kellett egy kis beavatkozás az illesztésnél.
Itt megjegyezném, hogy az Eduard maszkoló készlete azért hagyott némi kívánnivalót maga után, lehetett volna pontosabb.
Egyszer csak eljött a pillanat, amikor az alapozás már nem csak a tömítések ellenőrzését szolgálta, hanem végre megágyazhatott a tényleges festésnek is. Így több lépcsőben Gunze Surfacerrel fújtam át az egész felületét, hogy teljesen egyenletes színű felületet adjon. Utána már el is ronthattam a homogén felületet az előárnyékolással. Fekete rács került a panelvonalakra, a panelekre pedig sárga és kék foltok, a hason pedig pár barna kapott helyet.
A sárkány festését az oldalsó tüzelőanyag-tartályok pántjainak króm színre fújásával majd gondos kimaszkolásával kezdtem, hogy jöhessen az álcaszín. A hasra Gunze H67-et találtam megfelelőnek, és azóta is egészen ki vagyok békülve vele. Két rétegből szépen pont annyira takart, hogy az előárnyékolás még átlátszódjon, majd kellő száradás után jöhetett a teljes has és a farok alsó részének gondos kitakarása. Felülre sima "ződ" került több rétegben, több menetben - kód szerint pont az, amelyik az első képen van. Valahol fogni kellett a munkadarabot, és hát nem sok erre megfelelő felületet találtam, így arra jutottam, hogy a helikopter farkát és a törzsét külön-külön festem. A vékony rétegek miatt ez azért tovább tartott, de inkább kerültem a kockázatokat.
Párhuzamosan egyébként a forgószárny is készült. A gyártó volt szíves szögegyenes rotorlapátokat adni, így a hajlítgatás élményét is átélhettem. Megjegyzem, a KoPro Mi-4 készletéhez 30 évvel ezelőtt már tudott belógatott rotorlapátokat adni. Hát na.
A hajlításhoz balsa fába vágtam egy sablont, és hajszárítóval melengettem azokat. Hallottam, olvastam már a melegvizes módszerről, de egyszer nagyon csúnyán tönkretettem így egy UH-1 forgószárnyát, ezért ebbe nem mertem belemenni.
Bár csak lenne egy feljavít gyártó, amelyik lát fantáziát ebben...
A lapátok esetében lehetett színezni bőven, kétféle fém szín, a szürke a lapátok felületére, a lapátvégek végén a fekete és a sárga, végül a jelző katonák fehére. Fényes lakkrétegek után jöhetett egy kiadós koszolás, majd belépőélek megkapták a fűtéshez való kábeleiket, a lapátok agyra történő felragasztása után.
Időközben minden apróság is haladt, ezeket úgy időzítettem, hogy a lehető legtöbb dolgot fessem egyszerre ugyan azzal a színnel, illetve a futószárak és a rakétablokkok felfüggesztő szerkezete például akkor kapott festéket, amikor volt maradék a sárkány zöldjéből. A függesztőgerendák alja és az Eduard UB-blokkok egyébként Humbrol polírozható alumínium színt kaptak. Ez a festék valahogy abszolút másképp mutat fényképen, mint élőben, de majd a fotózásra is kitérek.
A festést a különböző kiszolgáló nyílások nyitóinak pirosra festésével, és a sötétzöld, sötétkék foltok felfestésével zártam. A megformált helikopter eredetije szovjet gép volt, szovjet felségjelzéssel, amit sebtiben festettek át, és kilógott az afgán felségjelzések alól a javítás, pont mint a magyar MiG-29 -ek esetében. Sajnos ezek a kelleténél kicsit kisebbek lettek, de ezzel már nem akartam vacakolni, illetve csak a matricázás során derült ki.
A matricázás előtt több réteg fényes akril lakkot kapott, leginkább az eljövendő koszolás miatt. A Begemot matricái egyébként nagyon szépen reagáltak a matricalágyítóra (szintén Gunze, a zöld kupakos, de már kezdem úgy érezni, mintha a japán gyártót reklámoznám, pedig a sötétzöld foltot például egy legalább húsz éves Tamiya festékkel fújtam fel).
A befolyatáshoz tubusos Pannoncolor festéket használtam, feketét világosítottam egy kis fehérrel és égetett szienával, no meg jó sok hígítóval tettem kezelhetővé, aztán szépen sorban végigmentem vele az egész maketten, más és más keverési arányokkal, a hasra jóval több szienát használtam. Ekkor már egyébként a helyén voltak a futószárak, és hát ki is maradt pár apró folt emiatt, de ezt csak a fényképeken vettem észre. Lezártam a panelezést némi matt lakkal, és nekiláttam a többi alkatrész koszolásának, amelyek még külön voltak, illetve még egy-egy kisebb koromfoltot szabad kézzel, híg feketével felfújtam a kiömlők mögé. Apropó kiömlők! A Pavla valahogy elsiklott afelett, hogy hogyan is kellene rögzíteni a turbinákat a házba. Hát én megmondom, kínlódva.
A turbinák kiömlőinek beragasztása már tényleg a végszerelést jelentette, felkerültek a pitotok, késantennák, a fegyverzetfelfüggesztők, kerekek, miegymás.
Izgalom azért még volt bőven, sok-sok maszkolást kellett eltávolítani, majd a huzalantennák jöttek, amit tényleg csak lélegzet visszafojtva lehet felrakni.
Amint ez is megvolt, az addig különálló főrotor felrakása olyan volt, mint amikor egy szépségkirálynőre helyezik fel a tiarát.
Végezetül pár szót ejtenék a fényképezésről is. Először, a fehér háttérrel készült képeket csináltam egy alsó-középkategóriás mobillal, meg sima otthoni világítással, másodjára pedig egy véletlenül hozzám került Nikonnal fusiban. Egészen más képek születtek, be is mutatom. Sőt, a Nikon nem csak .JPG-ként, hanem egy .NEF nevű kiterjesztésbe is elmentette a képeket, amiket sajnos ide közvetlenül nem tudok felölteni, és a két kiterjesztés között is van némi különbség a színmélységben.
Az építés során számtalan segítséget kaptam, fórumtársaktól, csoport- és volt osztálytársaktól, ismerőstől, ismeretlentől egyaránt. Mindet köszönöm!
Mint láthatjátok, az alany a Hobby Boss Mi-8-a. Igazából Mi-17 van a dobozban, a különbség pedig elég szembeötlő. Az eltérő hajtóművek miatt megváltozott azok borítása is, és a Mi-8 jobb oldalt "hordja" a faroklégcsavarját.
A borítás alakhibáját semmiképpen sem akartam házilagosan megoldani, talán soha sem készülne el. Szerencsére a Pavla gyárt átalakító készletet, amint az első képen látható, több más egyébbel együtt azt is beszereztem.
A mellékelt két festési lehetőség sem fogott meg, főleg hogy a szovjet határőrségtől már van egy Mi-4-em, így matricát is venni kellett. A választás a Behemot ívére esett, innen az elsőt néztem ki. Ez egy szovjet gép, Afganisztánban bevetve, inkognitóban afgán jelzésekkel, az ún. Tádzsik századból. Még a szovjet beavatkozás korai szakaszában titkolni próbálták a jelenlétüket, ezért kapott afgán jelzéseket, valamint a személyzetet is úgy válogatták, hogy ne legyenek feltűnőek.
További változtatások is szükségesek, a törzs oldalán lévő tartályokat vissza kell rövidíteni a három pántos verzióra, el kell készíteni házilag a fegyvertartókat, valamint a dopplerradart is cserélni kell, illetve egy csomó más apróság, amire később térek ki, de azt még elárulom most, hogy később, hogy a légkondicionáló kipufogócsövét vastagabb alufóliából hajtogattam meg. Talán nem tudja mindenki, a Mi-8-on volt fűtés, ennek a berendezése a jobboldali tüzelőanyag-tartály előtt kapott helyet, azzal egybeburkolava, és kerozinnal üzemelt.
Az építést először bontással kezdtem. Eltávolítottam a hajtóműburkolatot, majd rögtön végeztem is pár szárazpróbát a gyanta átalakítóval. Az illesztés megúszható pár csepp pillanatragasztóval, szerencsére nem olyan óriásiak a hézagok, mint ahogy az az első képeken látszik. 1-2 mm nagyjából, ehhez viszont már epoxit használtam. Talán lehetett volna pontosabban is szabnom, de nem volt igazán egyértelmű a vágások helye még a gyanta alkatrészeken sem, inkább érzésre kellett megcsinálni.
Rövidebbre kellett venni, mint mondtam, a tartályokat is. Sajnos nem volt azzal megúszható, hogy középről kiveszek egy darabot. A rövidebb tartályok vége más alakú, mások az ívei, így mindenképpen ott kellett beavatkozni, ahogy az összehasonlító képen láthatjátok is.
A deszanttérben is átalakítást kellett végezni. A gyártó valami rácsot öntött mindenre, amit teljeskörűen el kellett távolítani. Ez többnyire marófejjel, illetve tapétavágó pengével történt, jelentős mennyiségű forgácsot és egy kis glettelni valót hagyva maga után.
A deszanttér és a pilótafülke átalakítása itt még nem ért véget, gyakorlatilag minden alkatrésze hibás valamennyire. A belső elválasztó fal is ilyen. A deszanttér felőli oldalról hiányzik az akkumulátorok doboza, illetve valahogy maga a fal kialakítása is fura. Valamennyit még faragtam rajta, hogy jobban hasonlítson. Kapott még egy elektromos dobozt az oldalajtó felőli része, illetve pótoltam a lehajtható ülést is. A túloldal domborműveinek korrekciójára ezúttal nem vállalkoztam.
Ezzel el is érkeztünk a pilótafülkéhez. Gyakorlatilag mindenhez hozzá kellett nyúlni. Az EVK-k az égbe álltak, a "kézifék" kimaradt (ez a legkisebb gond), az ülések bekötése teljesen rossz, a műszerfal műszerkiosztása felemás. És a botkormány is igényelt némi beavatkozást. A deszanttérben pedig a borítólemezek illesztéseit kellett bekarcolni.
Az égbekiáltó fikcióhegyek mellett megdöbbentő, de meglehetősen jól illeszkednek az alkatrészek egyébként, erről több próbaillesztés során is meggyőződtem.
Párhuzamosan a belső tér kialakításával, kívül is haladtam, mint például a fegyverzettartók bekötési pontjai, itt egyelőre csak a rátétlemezelést csináltam meg, mert a többi részlet letörne. Illetve a futóművek átépítése.
A Mi-8 abban is eltér a Mi-17-től, hogy a főfutók lengővilláin lemezborítás található. Italos dobozból megkapta a saját lemezelését a makett, a hézagokat meg kitömtem Epokittel.
A belső tér festése okozott némi fejtörést a színeket illetően. A gyártónak nem hiszek, képekre támaszkodtam. Volt, ahol egyszínű világosszürke volt minden, kb Humbrol 127, máshol az én verziómhoz hasonlóak, és úgy emlékszem, a Kossuthban is ilyesmi volt. a világos szürke Gunze Mr.Color 20 és csepp 308-al sötétítve, a sötétebb pedig Revell 57. Itt érkeztem el a belső világítás kialakításához is. Végül amellett döntöttem, hogy először megfújom ezüsttel, ez lesz a lámpák foncsora, majd kimaszkolom a lámpatestek kontúrját és jöhet a fedőréteg. Ezzel párhuzamosan a pilótafülke festésén is dolgoztam. Úgy döntöttem, hogy ismét a nehezebb utat választom, a szélvédő keretét belülről fújtam meg a belső színnel. Sokan kívülről festik fel ezt is, ami egy együléses vadásznál még elmegy, de itt egy fél tenyérnyi felületről van szó, aminél ez már szerintem ordítana.
A pilóta fülke feljavítására is nagy gondot fordítottam, hiszen egy tágas, jól belátható részéről van szó a makettnek. Maga az építés itt a festéssel párhuzamosan folyt. Szinte mindent át kellett alakítani ami megvolt, és pótolni, ami nem. Átépítésre kerültek a rossz kiosztás okán a műszerfalak, a botkormányoknak akkora szoknyáik voltak, mint egy-egy harang, rossz pozicionálásuk miatt a kollektív karok, az ülések bekötései totálisan fiktívek voltak, valamint nem volt meg a rotorfék működtetőkarja, a fed. mérnök ülése, a fenti kezelőfelületekkel sem volt minden rendben. Utóbbi esetéven már inkább csak a festésre támaszkodtam.
A párhuzamosságok kedvéért a beltér kialakítása közben is folyt a szegecselés, irdatlan mennyiségű van az eredeti gépen, én makettezés közben sokszor méterben számoltam - csak a faroktartón lehet vagy öt méternyi. A Pavla hajtómű átalakítóját is szegecseltem, elővigyázatosságból a legtöbbet még ragasztás előtt véstem fel. Forgatva az alkatrészt tűnt fel, hogy bizony itt sem kerek minden.
A Primeportal.net-en lévő, Pintér Árpád-féle képek alapján szegecseltem, ezért tűnt fel, hogy a Pavla átalakítóján valahogy sok minden egy kicsit el van csúszva. Gondolom kézzel készülhetett a mesterdarab, és első ránézésre jónak is tűnik, de a sorok meghúzásánál már látszott, hogy a legtöbb dolog - például a turbinák kiömlőinek nyílásai, a bal oldalon lévő, patkó alakú ellenőrző ajtó, stb. mind mind egy kicsit arrébb van, mint ahol kellene, hogy legyen.
Az átalakító esetleges hibáival már nem akartam időt vesztegetni, bőven elég volt
ad 1; kitalálni, hogy hol kezdődik az alkatrész, és hol az öntő csonk?
ad 2; a beömlő csatornákat a helyükre faragni, de csak ezek után következett a fekete leves.
A beltér elemei és a törzsfelek meglepően jól illeszkedtek, a hajtómű burkolat viszont csak jelképesen. Az útmutatójából sok nem derült ki, csak az, hogy a faroktartó felé mennyit kell kivágni. Igaz ez is segítség, de a a többi éle csak találgatás maradt. Sikerült a kelleténél nagyobbat kikanyarintani a törzs oldalából, így azt lehetett visszapótolni, de hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog, volt a műgyantában egy kis vetemedés is,így jó pár lépéssel lehetett csak ténylegesen beragasztani.
Külön nem dokumentáltam, de a főrotor helyét még a műgyanta alkatrész beragasztása előtt kellett abba beleragasztani, ami megint minden volt, csak nem felhasználó barát. Egyszerűen semmilyen jelölés nem mutatta, hogy hol, milyen magasságban, stb. kellene azt beragasztani, ráadásul a szárazpróbák alkalmával az is kiderült, hogy ha további átalakítások nélkül raknám össze, akkor a lapátok állásszög állító himbái, és azok koszorúja beleverne magába az átalakítóba. Én kínomban azt a megoldást találtam, hogy az eredeti HobbyBoss alkatrészen lévő furatot nagyjából a közepéig feltöltöttem alulról, így megemelve az egész forgószárnyat.
A Pavla átalakítójának tömítgetése, csiszolása, újbóli tömítgetése és újbóli csiszolása közben nekiveselkedtem egy másik feladatnak.
A fegyverzetfüggesztő pilonok körüli munka is igazi kihívás volt. A csavarodásokat elkerülendő mindkét párt nagy gonddal, tolómérő és Blue Tac segítségével rögzítettem, majd így kezdtem azokat felépíteni. Sajnos a kéttartós fegyvertartót nem hogy a készlet nem tartalmazza, semmilyen feljavítóként nem érhető el, így nem volt más választásom.
Egy kedves fórumtárs volt szíves és megmérte néhány rúd hosszát a tartószerkezeten, így volt miből kiindulnom. (Még, hogy mindenki magából indul ki, ugye?!) Igyekeztem csak a főbb méretekre szorítkozni abból az elgondolásból, hogy ha túl sok alkatrészt próbálnék előre megszabott mérettel használni, az ugyan úgy torzuláshoz vezetne, mintha túl kevés mérettel dolgoznék. Legyenek meg a főbb távolságok, a többit majd saját maga kiadja.
Szerencsére ki is adta, de mondanom sem kell talán, hogy a pokolba kívántam mindenkit, aki ezt ilyen bonyolultra tervezte, engedélyezte, jóváhagyta, vagy bármilyen módon közreműködött benne.
A képeken látható módon, apró lépésenként épült fel.
Miután levehettem a két részegységet az azokat rögzítő tárgyasztalról, jöhetett a két felülső merevítés.
Normális esetben az ilyen alkatrészeket festeném, aztán ragasztanám. Mivel viszont saját készítésű alkatrészekről van szó, először is méretre kellett vágni. Ehhez pedig méretet kellett venni.
Tehát a vízszintes traktust valamilyen módon a helyére kellett rögzíteni ideiglenesen, hogy a bekötési pontok közötti távolságot lemérhessem, majd jöhetett a merevítések legyártása. Injekciós tű két végébe vastagabb rézdrót ragasztva, pontos méretre vágva, majd a keletkezett lépcső elsimítása tömítőanyaggal, végül az elcsiszolása az egésznek. Amikor kész volt az újabb alkatrész, gondos pozicionálás mellett már ragaszthattam is a többihez, hogy végül az egész tartószerkezet egyszerre legyen alapozva majd festve, külön a helikopter törzsétől.
Amikorra a tömítéseket is úgy ítéltem, hogy végre sikerült tisztességesen elmunkálni, jöhetett a teljes alapozás, persze több lépcsőben, megfelelő előkészítéssel.
Többek között alaposan zsírtalanítani kellett a felületet, illetve minden egyéb szennyeződést eltávolítani, mint például a Dymo szalag nyomai, valamint az ablakok rendes kimaszkolása. Az oldalsó sort sokáig csak egy-egy maszkolószalag csík takarta, jobbnak láttam ideiglenes megoldást használni, mint elsőre aprólékosan egyesével kimaszkolni, hogy ne a végleges maszkolás sérüljön építés közben.
Az elülső szélvédőt ennél a szakasznál ragasztottam fel, itt is kellett egy kis beavatkozás az illesztésnél.
Itt megjegyezném, hogy az Eduard maszkoló készlete azért hagyott némi kívánnivalót maga után, lehetett volna pontosabb.
Egyszer csak eljött a pillanat, amikor az alapozás már nem csak a tömítések ellenőrzését szolgálta, hanem végre megágyazhatott a tényleges festésnek is. Így több lépcsőben Gunze Surfacerrel fújtam át az egész felületét, hogy teljesen egyenletes színű felületet adjon. Utána már el is ronthattam a homogén felületet az előárnyékolással. Fekete rács került a panelvonalakra, a panelekre pedig sárga és kék foltok, a hason pedig pár barna kapott helyet.
A sárkány festését az oldalsó tüzelőanyag-tartályok pántjainak króm színre fújásával majd gondos kimaszkolásával kezdtem, hogy jöhessen az álcaszín. A hasra Gunze H67-et találtam megfelelőnek, és azóta is egészen ki vagyok békülve vele. Két rétegből szépen pont annyira takart, hogy az előárnyékolás még átlátszódjon, majd kellő száradás után jöhetett a teljes has és a farok alsó részének gondos kitakarása. Felülre sima "ződ" került több rétegben, több menetben - kód szerint pont az, amelyik az első képen van. Valahol fogni kellett a munkadarabot, és hát nem sok erre megfelelő felületet találtam, így arra jutottam, hogy a helikopter farkát és a törzsét külön-külön festem. A vékony rétegek miatt ez azért tovább tartott, de inkább kerültem a kockázatokat.
Párhuzamosan egyébként a forgószárny is készült. A gyártó volt szíves szögegyenes rotorlapátokat adni, így a hajlítgatás élményét is átélhettem. Megjegyzem, a KoPro Mi-4 készletéhez 30 évvel ezelőtt már tudott belógatott rotorlapátokat adni. Hát na.
A hajlításhoz balsa fába vágtam egy sablont, és hajszárítóval melengettem azokat. Hallottam, olvastam már a melegvizes módszerről, de egyszer nagyon csúnyán tönkretettem így egy UH-1 forgószárnyát, ezért ebbe nem mertem belemenni.
Bár csak lenne egy feljavít gyártó, amelyik lát fantáziát ebben...
A lapátok esetében lehetett színezni bőven, kétféle fém szín, a szürke a lapátok felületére, a lapátvégek végén a fekete és a sárga, végül a jelző katonák fehére. Fényes lakkrétegek után jöhetett egy kiadós koszolás, majd belépőélek megkapták a fűtéshez való kábeleiket, a lapátok agyra történő felragasztása után.
Időközben minden apróság is haladt, ezeket úgy időzítettem, hogy a lehető legtöbb dolgot fessem egyszerre ugyan azzal a színnel, illetve a futószárak és a rakétablokkok felfüggesztő szerkezete például akkor kapott festéket, amikor volt maradék a sárkány zöldjéből. A függesztőgerendák alja és az Eduard UB-blokkok egyébként Humbrol polírozható alumínium színt kaptak. Ez a festék valahogy abszolút másképp mutat fényképen, mint élőben, de majd a fotózásra is kitérek.
A festést a különböző kiszolgáló nyílások nyitóinak pirosra festésével, és a sötétzöld, sötétkék foltok felfestésével zártam. A megformált helikopter eredetije szovjet gép volt, szovjet felségjelzéssel, amit sebtiben festettek át, és kilógott az afgán felségjelzések alól a javítás, pont mint a magyar MiG-29 -ek esetében. Sajnos ezek a kelleténél kicsit kisebbek lettek, de ezzel már nem akartam vacakolni, illetve csak a matricázás során derült ki.
A matricázás előtt több réteg fényes akril lakkot kapott, leginkább az eljövendő koszolás miatt. A Begemot matricái egyébként nagyon szépen reagáltak a matricalágyítóra (szintén Gunze, a zöld kupakos, de már kezdem úgy érezni, mintha a japán gyártót reklámoznám, pedig a sötétzöld foltot például egy legalább húsz éves Tamiya festékkel fújtam fel).
A befolyatáshoz tubusos Pannoncolor festéket használtam, feketét világosítottam egy kis fehérrel és égetett szienával, no meg jó sok hígítóval tettem kezelhetővé, aztán szépen sorban végigmentem vele az egész maketten, más és más keverési arányokkal, a hasra jóval több szienát használtam. Ekkor már egyébként a helyén voltak a futószárak, és hát ki is maradt pár apró folt emiatt, de ezt csak a fényképeken vettem észre. Lezártam a panelezést némi matt lakkal, és nekiláttam a többi alkatrész koszolásának, amelyek még külön voltak, illetve még egy-egy kisebb koromfoltot szabad kézzel, híg feketével felfújtam a kiömlők mögé. Apropó kiömlők! A Pavla valahogy elsiklott afelett, hogy hogyan is kellene rögzíteni a turbinákat a házba. Hát én megmondom, kínlódva.
A turbinák kiömlőinek beragasztása már tényleg a végszerelést jelentette, felkerültek a pitotok, késantennák, a fegyverzetfelfüggesztők, kerekek, miegymás.
Izgalom azért még volt bőven, sok-sok maszkolást kellett eltávolítani, majd a huzalantennák jöttek, amit tényleg csak lélegzet visszafojtva lehet felrakni.
Amint ez is megvolt, az addig különálló főrotor felrakása olyan volt, mint amikor egy szépségkirálynőre helyezik fel a tiarát.
Végezetül pár szót ejtenék a fényképezésről is. Először, a fehér háttérrel készült képeket csináltam egy alsó-középkategóriás mobillal, meg sima otthoni világítással, másodjára pedig egy véletlenül hozzám került Nikonnal fusiban. Egészen más képek születtek, be is mutatom. Sőt, a Nikon nem csak .JPG-ként, hanem egy .NEF nevű kiterjesztésbe is elmentette a képeket, amiket sajnos ide közvetlenül nem tudok felölteni, és a két kiterjesztés között is van némi különbség a színmélységben.
Az építés során számtalan segítséget kaptam, fórumtársaktól, csoport- és volt osztálytársaktól, ismerőstől, ismeretlentől egyaránt. Mindet köszönöm!
|
|
A kezdőkészlet
|
|
|
Szárazpróba
|
|
|
Szárazpróba
|
|
|
P1100566
|
|
|
P1100627
|
|
|
A domborművek eltávolítása
|
|
|
A domborművek eltávolítása
|
|
|
A domborművek eltávolítása
|
|
|
Szép kis kupac...
|
|
|
Műszerfalak
|
|
|
IMG_20200307_170810
|
|
|
IMG_20200307_170844
|
|
|
image-20200330_181914
|
|
|
IMG_20200409_193400
|
|
|
IMG_20200409_193400
|
|
|
IMG_20200409_193510
|
|
|
IMG_20200409_193531
|
|
|
IMG_20200409_193552
|
|
|
IMG_20200412_212043
|
|
|
IMG_20200412_212101
|
|
|
IMG_20200413_230137
|
|
|
image-20200420_202423
|
|
|
IMG_20200424_210314
|
|
|
IMG_20200428_204330
|
|
|
IMG_20200428_204356
|
|
|
IMG_20200502_171855.jpeg
|
|
|
IMG_20200515_195503.jpeg
|
|
|
IMG_20200516_152014.jpeg
|
|
|
IMG_20200516_152252.jpeg
|
|
|
IMG_20200517_222925.jpeg
|
|
|
IMG_20200517_222934.jpeg
|
|
|
IMG_20200520_174306.jpeg
|
|
|
IMG_20200520_174950.jpeg
|
|
|
IMG_20200520_175102.jpeg
|
|
|
IMG_20200522_173925.jpeg
|
|
|
IMG_20200522_173937.jpeg
|
|
|
IMG_20200522_221744.jpeg
|
|
|
IMG_20200526_205046.jpeg
|
|
|
IMG_20200526_211447.jpeg
|
|
|
IMG_20200604_191952.jpeg
|
|
|
IMG_20200604_192006.jpeg
|
|
|
IMG_20200604_192021_001_COVER.jpeg
|
|
|
IMG_20200606_170758_007.jpeg
|
|
|
IMG_20200606_171033.jpeg
|
|
|
IMG_20200614_223446_010.jpeg
|
|
|
IMG_20200618_163054-1.jpeg
|
|
|
IMG_20200622_175739.jpeg
|
|
|
IMG_20200622_230712.jpeg
|
|
|
IMG_20200713_212120.jpeg
|
|
|
IMG_20200724_173916.jpeg
|
|
|
IMG_20200808_173646 (Nagy)
|
|
|
IMG_20200808_173717 (Nagy)
|
|
|
IMG_20200904_185328 (Nagy)
|
|
|
IMG_20200905_171718 (Nagy)
|
|
|
IMG_20200915_200003 (Nagy)
|
|
|
IMG_20200915_200034 (Nagy)
|
|
|
IMG_20200915_200115 (Nagy)
|
|
|
IMG_20200915_210943 (Nagy)
|
|
|
IMG_20200915_211000 (Nagy)
|
|
|
IMG_20200915_211154 (Nagy)
|
|
|
IMG_20200919_151854 (Nagy)
|
|
|
IMG_20200919_151903 (Nagy)
|
|
|
IMG_20200919_151930 (Nagy)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
IMG-f28e3b80b3cf82e69a72130cd57c959e-V (Nagy)
|
|
|
IMG_20201206_225054 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201216_220357 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201216_220954 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201216_221115 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201217_165603 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201217_165803 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201217_165820 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201217_170153 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201217_170233 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201216_221433 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201217_170353 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201216_221549 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201217_170431 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201217_170506 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201217_170518 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201217_170526 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201217_170636 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201217_171903 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201217_171046 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201216_221840_BURST001_COVER (Nagy)
|
|
|
IMG_20201216_221858 (Nagy)
|
|
|
DSC_0001 (Nagy)
|
|
|
DSC_0002 (Nagy)
|
|
|
DSC_0004 (Nagy)
|
|
|
DSC_0005 (Nagy)
|
|
|
DSC_0008 (Nagy)
|
|
|
DSC_0009 (Nagy)
|
|
|
DSC_0016 (Nagy)
|
|
|
DSC_0018 (Nagy)
|
|
|
DSC_0019 (Nagy)
|
|
|
DSC_0020 (Nagy)
|
2022.02.02.
Utolsó módosítás: 2023.02.06.
Utolsó módosítás: 2023.02.06.