Pintér György - Múzeumi krimik
A MiG-15-öst 1940-es években fejlesztették ki az oroszok teljes titokban. Az amerikaiakat sokkolták a nyilazott szárnyú ezüstös gépek, melyek gyorsabbak voltak, jobban emelkedtek-süllyedtek és szűkebb körön fordúltak az ő gépeiknél. Fegyverzete egy 37 mm-es és két 23 mm-es gépágyú. A fejlesztés azzal kezdődött, hogy a britek - még a saját gépeik rendszeresítése előtt - átadták a Szovjetuniónak az új Rolls-Royce Nene hajtóművet. Miután Mikojanék megfelelő hajtóműhöz jutottak, 1947 decemberében már repült is a prototípus. Koreában a típussal nagy veszteségeket szenvedtek, de azt a pilóák tapasztalatlansága okozta. Még 1960-ban is 15 ország légiereje használta. Hazánk légierejében is a MiG-15-össel kezdődött a jet korszak.
Mivel én magyar felségjelzéssel ellátott gépeket és járműveket szoktam építeni, roppant mód megörültem a Trumpeter 1/48-as MiG-15-ösének. A makett ár-érték aránya nagyon csalogató volt, így azonnal megvettem.
Az építést dobozból kívántam megoldani, az egyetlen kiegészítő a HAD magyar felségjel és számsor matrica volt.
Az építést a kabinnal kezdtem, ahol azonnal egy kellemetlen meglepetés ért, ugyanis a műszerfalat egy átlátszó lapként adták, ami mögé a műszerek filmjét kellett volna beragasztani. Elég idétlenül nézett ki, így kénytelen voltam készíteni egy új falat. Fogtam egy átlátszó lapot, kőrbe vágtam az eredetit használva mintául, majd átjelöltem a műszereket és különböző méretű fúrókkal kifúrtam. A katapultülést fotók alapján maradékokból és ónhuzallal feljavítottam.
Következett a fegyverzet, melynél a 37 mm-es gépágyú csövét kifúrtam, a 23 mm-eseket lecseréltem injekciós tűre. A hajtóművet mindenféleképpen láthatóan akartam hagyni, ezért ezt is kezelésbe vettem. Itt szerencsére csak a vezetékeket és csöveket kellett pótolni. Miután elkészűlt a hajtómű, a két törzsfelet összepattintottam és jöhetett a festés.
Nagy segítségemre volt a Pro Modell egy régi számában talált tereptarka 15-ös többnézeti színes rajza, mivel nem füllött a fogam egy újabb fémszínű géphez. A festés után felkerültek a matricák, a koszolás grafitporral történt és végül lelakkoztam az egészet. A gép hátsó részének elhelyezése komoly fejtörést okozott, mígnem rátaláltam a Makettinfón egy csomó fotóra, mely a szerelőállványt ábrázolja. Elkezdtem - csak úgy szemre az arányokat figyelembe véve - elkészíteni maradékokból (a kerekek Pz-III vezető görgői). A végén már csak az alap maradt, amit kartonpapírból alakítottam ki, házilag kereteztem szegőlécből.
A makettel öröm volt dolgozni. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a régi sugárhajtóműves gépeket és a magyar felségjelzésü eszközöket.