MiG-15bisz - Szolnok 1971

Mikojan-Gurjevics MiG-15bisz Fagot

1:72, Eduard

Ezt a MiG–15biszt az Eduard „Weekend Edition” készletéből építettem. Ebben a dobozban csak az alap műanyag alkatrészek találhatók, és csak egyetlen szovjet géphez járnak matricák. Egy álcafestésű MiG–15-öst szerettem volna, ezek a hidegháború idején ritkák voltak. A magyar légierőnek volt néhány ilyen MiG–15bisz gépe, amelyeket 1971-ig üzemeltetett a 101-es szolnoki ezred. A MiG–15bisz jellemzője a módosított leszállófény a futómű előtt, a kissé nagyobb fúvócső és a pengeantenna a törzs hátán.

A makettet kiegészítettem néhány részlettel korábbi készletekből, például öveket és konzolokat tettem a pilótafülkébe. Az álcázáshoz a Harder Steenbeck Infinity fetékszórója segítségével a következő színeket alkalmaztam:

alsó felületek kékek: AKAN 73008 akril,
sötét zöld: Gunze Sangyo 303 (kb. FS34102),
sötét barna: Gunze Sangyo 310 (kb. FS30219).

A lágy átmeneteket papírmaszk segítségével értem el a fújáskor. A jelzések a maradék matricás dobozból kerültek ki. A csillagok a tipikus, 1950-es évekbeli magyar és román típusok. Számos stencilt is felhelyeztem a készlethez tartozó „kék szövegekkel”, bár nem vagyok benne biztos, hogy ezek a magyar MiG–eken is megtalálhatók voltak. Minden apró matricát áthúztam valamilyen lakkon (például Johnson Future/Pledge), hogy elkerüljem az úgynevezett „ezüstösödést”. A futóművet és egyéb részeket a készletből építettem meg. Nem egyértelmű, hogy a főfutóagyak melyik változata hiteles egy magyar MiG–15bisz-hez. Az Eduard készletben két típus van, egyszerűen csak kiválasztottam az egyiket. A szárny alatti üzemanyagtartálytárok a helyükre kerültek, a Pitot-csövet fém tűből készítettem, és a szokásos antennákat is felhelyeztem: a hosszú drótantennát, a kicsi pengeantennát a törzs hátán, valamint az IFF antennákat. A maradék felületekre félfényes lakk került a szokásos technikával: Johnson/Future Pledge padlólakk és kb. 15% Tamiya X21 „Flat Base” akril mattító keverékét fújtam fel.