A MiG-17 a Föld nagyon sok országában volt a légierő alap vadászgépe. Több háborúban „élesben” is megmutathatta értékei és, jobbára a bevetés körülményei miatt a gyengeségeit is. Ott volt Vietnámban, ahol gyakran egy generációval korszerűbb, amerikai harci gépekkel került szembe nem mindig vesztett pozícióban. A típushoz kötődik az egyetlen vietnámi légitámadás az amerikai flotta ellen. Repült a 17-es Mozambikban, az angolai bozótháború egén. Az 1967-es „hatnapos” háborúban a gondosan megtervezett izraeli légicsapások a háború első óráiban – mostani kifejezéssel - „kiiktatták” csakúgy az egyiptomi, mint a jordán és a szír légierőt. (Kiderült, hogy a jordán Hawker Hunterek ugyanolyan szépen égnek, mint a MiG-ek.) Gyakorlatilag, a felszállóhelyeken égtek ott az évek munkájával összeszervezett arab légierők gépei, a Tu-k, Il-ek és a MiG-ek. Ezek között lehetett annak az eredetije, amit most 1:72-ben elkészítek.
Kis hazánkban az F változat nem egésze egy évig állt szolgálatban. A radarral felszerelt PF jóval tovább.
Dobozkép
Hosszú ideig itthon a MiG-17-nek a PF változatát lehetett kapni, 1:72-ben, a csehszlovák KP kiadásában. Aztán megjelentek a „sima”, azaz radar nélküli 17-es különféle változatai. Gyártotta a ZTS, MasterCraft, a Shanghai Dragon. A rémálommal felérően elméretezett szárnyú Dragon/Italeri, ami változtatás nélkül átvett a DML és a korábban csúcsminőséget képviselő Hasegawa is kapható lett. Ez utóbbi készlet egy példánya került hozzám. Kibontva komoly dilemma elé álltam. Ugyanis a dobozképen egy vietnámi 17F látható, de az alap, műanyag alkatrészekből egy PF-et lehet elkészíteni, esetleg PFU-t, de egy apró zacsi fehérfém alkatrészként tartalmazza az F beömlőjét szép kivitelben. A kapott matricalap is ez utóbbihoz ad jelzéseket.
Erősen gondolkodtam, hogy ezt a Nguyen Van Bay által repült 3020-os kerüljön-e a polcra, vagy elkészítsem a PF változatot, lecserélendő a magyar színekben, sok éve készített vadászgépet. Ilyenkor persze az ember körülnéz másfelé is. Találtam egy szíriai jelzésű, kimondottan „ínycsiklandó” kinézésű darabot. Egy makettező kolléga, Balogh József, jelezte, hogy volna neki ehhez illő matricája, így eldőlt a kérdés.
alkatrészek 1.
Maga a makett nem tartogat sem túlzott nehézségeket, sem hibákat. Szépen összerakható, jól illeszkedő alkatrész-mennyiség, egyetlen átlátszó alkatrésszel, a kabintetővel, aminek tetején ott a visszatekintő prizma.
Nem túl részletes a készlet. Persze, hozzá kell számolni, hogy ennek a készletnek első megjelenése 1994-ben volt. Tehát nem új darab. Sőt, a Scalemates szerint és szerintem is, ez az 1974-ben kiadott JS-083.200 katalógusszámú készlet átdobozolása és jobb anyagból történő kiadása. Ami kimondotta gyenge, az a pilótafülke kidolgozottsága, mert nincs. Ide, elképzelhető, hogy be kellene szereznem műgyanta katapultülést? Meglájuk. Viszont a hiányosságok egy részének elfedésére kapunk a készlethez egy pilóta-figurát.
Így nem csoda, ha az Airfix pár éve kiadott 17-ese lényegesen részletgazdagabb. Eltekintve a pilótafülke nem létező berendezésétől minden szépen illeszkedett. Érdekes volt, hogy a rajz nem jelezte, hogy az orr-részbe súly kellene. Aztán a test összeragasztásakor kiderült, hogy ez nem hanyagság, hanem ügyes megoldás. A kapott F-re jellemző, azaz radarkúp nélküli, fehérfém orr-rész súlya elegendő volt a makett kiegyensúlyozásához. Végül szépen állt a „lábán”. Gyors munka volt, hiszen nem nagyon volt, ami lassíthatta volna az építést. Ami még gyengén néz ki, az orrba épített fegyverzet. Lehet, hogy lecserélem injekciós tűre? Meglátjuk. Ami gyengébb az átlagnál, a kabintető. Körül kell néznem a maradékosban, hátha van egy tekergő 17-es kabintető. Ha nem, akkor kénytelen leszek ezt felhasználni. Közben kimaszkoltam azokat a felületeket, amiket nem akarok befesteni úgy, mint futóaknák, kabin, ilyesmik. Még ki kell találnom, hogy két, vagy háromszínű lesz-e a kamó. Kétszínű lett a felső felület. Erre kerültek fel a szírek zöld-fehér-fekete kokárdái a három apró piros csillaggal. Majd az egész megkapta a matt lakk zárást.
Az F-es orr-rész - súly