Pintér György - Múzeumi krimik
Régi vágyam volt egy magyar MiG-21 építése, 2007 nyarán végre eljött az idő. (Amióta kész lett, azóta még egyre vágyom, ördögi kör :)). Beszereztem hát az Academy 1:48-as MF-jét, valamint az FM Detail Sets kabinját. Mivel sokan rakták már össze a készletet, és sok leírás, teszt is van róla, inkább azt mutatom be, az ismert hibákat hogy oldottam meg. Persze könnyebb lett volna, ha az Fm teljes feljavítóját megvettem volna, de csak a kabinfeljavító állt rendelkezésemre.
Két gépre való H.A.D matricaívem már volt, így el kellett dönteni, hogy melyik oldalszámú gépet akarom elkészíteni.
Azt már régen eldöntöttem, hogy egy Bisz-t akarok, azon belül is a 75AP-s gyártmányt (RszBn antennával az orr alatt és a függőleges vezérsík felett). Mindenképpen pápai „masinának” kellett lennie, a Griff századból, amin rajta van az ezred- és a századjelvény, a „47”-es, valamint a Fortiss logo a kabin alatt. A fotók nézegetése közben döntöttem úgy, hogy olyan gépet akarok, aminek a gerinctartályát valami miatt egy másik gépről pótolták. A matricák számsorai alapján a 6115-ös oldalszámú kínálkozott, néhány erről készült fotó „beszerzése” (ezúton is köszönöm Papp Leventének a segítséget) el is döntötte a kérdést.
Az építés elején vettem észre hogy van fotóm róla, hogy a 6115-öst láttam repülni a ’97-es kecskeméti repülőnapon, így kérdés nem fért hozzá, mi fog a polcomon állni:).
Az összerakást a törzzsel kezdtem. Először a főfutó aknák felső, gyártó által lemezzel „elfedett” részét kivágtam. A gyári oldalfalakat meghosszabbítottam sztirol lemezzel (1mm vastaggal), majd maradék műgyanta alkatrészekkel „kütyüztem” be. (Mindig fényképek alapján dolgozom, de nem törekszem 100 százalékos élethűségre). Az orrfutó-aknát hasonló módon berendeztem, annyi eltéréssel, hogy az oldalfalakra lemezből (Piros Aranyos tubus) az eredetinek megfelelő bordákat ragasztottam be. A festést az elkészültük után festettem kékre (Humbrol 118), majd erősen higított fekete olajfestékkel befuttattam. Mivel ez túl erősre sikerült, erősen higított alapszínnel újfent átködöltem az aknákat. Ezután aluminíummal, feketével, zölddel festettem ki, őket.
A főfutó-kerekek sajnos nem jók, a Pf-re volt ez a tárcsaforma jellemző. Jobb ötletem nem lévén, marófejjel alakítottam ki a Bisz-re jobban hasonlító felniket. Egész jól sikerült, de a jövőben tuti kicserélem. A főfutó-szárakon tejfölös pohárból pótoltam a hiányzó osztásvonalakat, valamint a fékvezetékeket.
A kabinteknő az említett Fm terméke, különösebb probléma nélkül festettem, ragasztottam.(Azt leszámítva, hogy első körben összekevertem az MF és a Bisz műszerfalát, így mindkettő ki lett festve:)) A festéshez a Revell 365-ét használtam, enyhén világosítva, kb. 5 % sárgával.
A törzs összeragsztása előtt még a hajtóműkiömlőket javítottam fel. Az eredeti távolról állva, fél szemet becsukva, ittasan kb. hasonlít az eredetire. A lángstabilizátor pókháló szerű szerkezetéből szike hegyével óvatosan kivágtam a nem odaillő részeket, majd a hajtómű belső fúvócsövén az utolsó turbina lapátsortól 7 mm-re belül „hornyot” vágtam, amibe majd az összeragasztáskor beleillik. Ezután a fúvócső belső felén látható, hullámos oldalfalakat készítettem el. Ezt szintén Piros Aranyos tubusból készült, a bordázatot fémvonalzó élének anyagba nyomásával értem el. A GFS (gázsebesség-fokozó) az eredeti gyűrűből készült, a kijelölt osztásvonalak mentén pilkával bevágtam, majd csípőfogóval egyszerűen behajtogattam, meghajlítva a műanyagot. A törzs belső felén drótszálból pótoltam a hiányzó belső bordákat. Ezután a kiömlőt különféle fémszínekkel, a fúvócső belsejét pedig kerámia-zölddel színeztem. (Ez a kerámia-zöld tökjó fellengzősen hangzik, tulajdonképpen a gépre kerülő felső zöldből kiindulva addig "kutymáltam", míg nem hasonlított az eredetire)
A négy darabból álló törzsfeleket először oldalanként (bal első – bal hátsó, jobb első-jobb hátsó), majd a kettőt egyesítve ragasztottam össze. Ekkor jött a második fűrészes „támadás”.
A lokátoros MiG-eknek jellegzetes lógó orra van, amit a készlet nem jelenít meg. Ennek legegyszerűbb kiküszöbölése az, ha DuaSz állásszög-adó előtt, a MACH kúp vége mögött alulról felfelé kettéfűrészeljük. Az orr tetejét nem vágtam teljesen át. Sorjázás után alul újra összeragasztottam. Így a fűrészelés során „elveszett” anyag pont eléggé „lógatja” be az orrot, kb 2 fokban.
Ezután az közvetlenül az orr peremére körbe egy 3 mm széles műanyaglemezt ragsztottam, vastagítás gyanánt. Miután a törzs felé eső részt tömítettem és eldolgoztam - hogy egyenletes, sík felületet kapjak-, a beömlő peremén reszeléssel kialakítottam azt a formát, ami a Bisz lekerekített orr-részére hasonlít. (A készlet ugye egy MF verziót rejt, aminek más az orra.)
A törzs tetején lévő gerincre két oldalról két, 30 x 5 mm-es sztirol csík (tejfölös pohár anyaga) hozzáragasztásával, majd sok-sok tömítéssel-csiszolással hízlaltam fel (a Bisz-re jellemzően). A törzs-szárny csatlakozás sok időt és idegtépő tömítést kíván. A magyar 75 AP-re jellemző antennák ezután kerültek felrakása. A már említett RszBn antennák egy 1:72 Mustang levegő-föld rakétáiból, és húzott szálból készült (éljen soká a házi repülőgép-temető :)). A törzs tetején lévő szürke-fekete IFF- antennát viszont most csak elkészítettem (tejfölös pohárból) és lefestettem, de még nem ragasztottam fel. A DuaSz adót lemezből pótoltam. A Pitot csövet eredeti állapotában hagytam, nem cseréltem injekciós tűre, mert így hajlékonyabb, talán könnyebben bírja a hurcolást, portalanítást.
A festést először a gerinc sokkal fakóbb festésével kezdtem. A festés után ezt a részt matricáztam, koszoltam, majd egy nagy adag matt lakkot kapott, állapotának megfelelően. Ezután az egészet kitakartam, majd jött a gép többi része, először az alsó kék (Humbroll 65+5% fehér), majd a barna (Humbroll 118+kb 20% fehér+ kb 5% sárga), végül a zöld (Testors 1764 +5% fehér, + nagyon kicsi piros). Az átszóródásokat hengeresre alakított gyurmával maszkoltam. (Annyi a hátránya, hogy zsíros nyomot hagy a felületen, így mindig le kell langyos-szappanos vízben mosni a gépet a használata után.)
Hogy kihangsúlyozzam a gép és a gerinc festése közötti különbséget, a törzs festését csak koszoltam, de alig koptattam, fakítottam. Egyedül a panelvonalakat húztam ki nagyon halványan kihegyezett HB-s rotringceruzával. A gép aljára is inkább a koszolás, mint a koptatás jellemző, a különböző nyomok lereszelt pasztellkrétaporral készültek, vagy szárazon, egy erős szőrű ecsettel, vagy alkoholba áztatva, festve. Ezután a gerincen kívül egy réteg fényes lakkot fújtam fel.
A matricázás egész napot igénybevett, jó hogy volt itthon pálinka, nehéz lett volna nélküle…:). A gondot a színek külön nyomtatása okozta. Elég sziszifuszi munka volt az oldalszámokat egyenként egymáshoz igazítani, úgy hogy a 8 darab fehér után jöhetett a 8 db piros…Személy szerint én mindig meg voltam elégedve a H.A.D munkájával, a korábbi készleteken sem találtam színelcsúszást, szívesebben vennék egy „készre” nyomott készletet, ez persze szubjektív.
Mivel az eredeti gépen is jóval fényesebbek a jelzések, mint a terepszín, és csak idővel fakulnak "eggyé", én is direkt hagytam a matricákat az alapszíntől elütő fényességgel.
Noha a gép volt már versenyen is, tulajdonképpen nincs kész. A jövőben valamikor ki szeretném cserélni a főfutó-kerekeket, valamint kiegészíteni egy póttartállyal, indítósínekkel, rakétákkal.