Mikojan-Gurjevics MiG-21 Fishbed (Je7/1)
1:72, Academy, Bilek, KP
Pintér György - Múzeumi krimik
A Je-7/1 és ikertestvére, a 7/2 átmeneti prototípusok voltak az első generációs MiG-21-esek (Je-6, MiG-21F, F-13) és a második nemzedék (P, PF, PFS, PFM) tagjai között. Lényeges eltérés az első változatokhoz képest a megnövelt orrkúp volt.
A MiG-21F prototípusa még el sem készült, amikor már folyt az új változat fejlesztése. A fedélzeti lokátorral ellátott Je-7-es kiküszöbölte az F és az F-13 legfőbb hiányosságát, a kizárólag jó látási viszonyok közötti bevethetőséget. Az úgynevezett „minden időben”, tehát éjszaka, bonyolult időjárási körülmények esetén történő célelfogás csak akkor volt lehetséges, ha valamelyik közeli repülőtéren megfelelőek voltak a látási viszonyok a biztonságos leszálláshoz.
A Je-7/1-es 1958. közepére készült el, de a megnövelt orr-részébe még csak a lokátoréval megegyező tömegű ballasztot helyeztek el. A teljesen átalakított szívócsatorna több műszaki problémát okozott. Még ki sem dolgozták a MiG-21F megbízható Mach-kúpvezérlő rendszerét, máris újabb hasonló célú munka előtt álltak. Az első gépet elsősorban az új kúpvezérlő rendszer tesztelésére használták. Mivel a megnövelt orr-rész és a lokátor tömege jelentősen előrevitte a gép súlypontját, ezért kihagyták a gépágyút.
1958. folyamán elkészült a második gép, a Je-7/2-es is, amelybe már beszerelték a Szu-9-esnél is alkalmazott CD-30T típusú lokátort. A földi próbák során azonban a lokátor megbízhatatlannak bizonyult, aminek következtében a Je-7/2-es első felszállására 1960. január 18-ig kellett várni.
A makett alapja az Academy kitje volt, természetesen némi átalakítással. A törzsről levágtam a gépágyú-áramvonalazó burkolatot, és természetesen a másik oldalon is a hasonló burkolatot. Az orrkúpot is tartalmazó 25-ös számú alkatrészt nem ragasztottam fel, helyette a csonkán maradt beömlőbe egy KP orrkúpot faragtam be, illetve ráragasztottam - szintén a KP-tól 11-es számú alkatrész - az orrgyűrűt. A szárnyak, a főfutók és a kabin előtti szesztartály a Bilek F-13 kitjéből származnak (a "maradékból" majd MiG-19 szárnyak felhasználásával egy Je-2 fog készülni.)
A szárnyakat hozzáigazítottam a kólásüveg-törzshöz. A függőleges felső részén található antennaburkoló dudort levágtam, és egy régi KP farokról pótoltam, csakúgy, mint a a törzs hátsó részén található pót-levegő beömlőket. A szárnyak alatt is pótoltam a rádió-magasságmérő lefelé lógó T-alakú antennáit, csakúgy, mint az IFF antennákat a függőleges tetején, valamint a törzs alján az orrfutó mögött. Felraktam még egy vészpitotcsövet, illetve kifaragtam és felragasztottam a szárnyak végeire az ismeretlen funkciójú hegyes valamiket, valószínűleg érzékelőket. Lefestettem a színes fényképen látható színekhez hasonlóra, majd felraktam a matricákat. Az oldalszám KP MiG-19-ből való, csak kettévágtam a 17-est és megfordítottam a számok sorrendjét.
Szerintem nagyjából hasonlít.
A MiG-21F prototípusa még el sem készült, amikor már folyt az új változat fejlesztése. A fedélzeti lokátorral ellátott Je-7-es kiküszöbölte az F és az F-13 legfőbb hiányosságát, a kizárólag jó látási viszonyok közötti bevethetőséget. Az úgynevezett „minden időben”, tehát éjszaka, bonyolult időjárási körülmények esetén történő célelfogás csak akkor volt lehetséges, ha valamelyik közeli repülőtéren megfelelőek voltak a látási viszonyok a biztonságos leszálláshoz.
A Je-7/1-es 1958. közepére készült el, de a megnövelt orr-részébe még csak a lokátoréval megegyező tömegű ballasztot helyeztek el. A teljesen átalakított szívócsatorna több műszaki problémát okozott. Még ki sem dolgozták a MiG-21F megbízható Mach-kúpvezérlő rendszerét, máris újabb hasonló célú munka előtt álltak. Az első gépet elsősorban az új kúpvezérlő rendszer tesztelésére használták. Mivel a megnövelt orr-rész és a lokátor tömege jelentősen előrevitte a gép súlypontját, ezért kihagyták a gépágyút.
1958. folyamán elkészült a második gép, a Je-7/2-es is, amelybe már beszerelték a Szu-9-esnél is alkalmazott CD-30T típusú lokátort. A földi próbák során azonban a lokátor megbízhatatlannak bizonyult, aminek következtében a Je-7/2-es első felszállására 1960. január 18-ig kellett várni.
A makett alapja az Academy kitje volt, természetesen némi átalakítással. A törzsről levágtam a gépágyú-áramvonalazó burkolatot, és természetesen a másik oldalon is a hasonló burkolatot. Az orrkúpot is tartalmazó 25-ös számú alkatrészt nem ragasztottam fel, helyette a csonkán maradt beömlőbe egy KP orrkúpot faragtam be, illetve ráragasztottam - szintén a KP-tól 11-es számú alkatrész - az orrgyűrűt. A szárnyak, a főfutók és a kabin előtti szesztartály a Bilek F-13 kitjéből származnak (a "maradékból" majd MiG-19 szárnyak felhasználásával egy Je-2 fog készülni.)
A szárnyakat hozzáigazítottam a kólásüveg-törzshöz. A függőleges felső részén található antennaburkoló dudort levágtam, és egy régi KP farokról pótoltam, csakúgy, mint a a törzs hátsó részén található pót-levegő beömlőket. A szárnyak alatt is pótoltam a rádió-magasságmérő lefelé lógó T-alakú antennáit, csakúgy, mint az IFF antennákat a függőleges tetején, valamint a törzs alján az orrfutó mögött. Felraktam még egy vészpitotcsövet, illetve kifaragtam és felragasztottam a szárnyak végeire az ismeretlen funkciójú hegyes valamiket, valószínűleg érzékelőket. Lefestettem a színes fényképen látható színekhez hasonlóra, majd felraktam a matricákat. Az oldalszám KP MiG-19-ből való, csak kettévágtam a 17-est és megfordítottam a számok sorrendjét.
Szerintem nagyjából hasonlít.
|
|
A makett ihletője, a Je-7/1
|
|
|
Az ikertestvér, a Je7/2
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A Je-7/1 a konyhaasztalon
|
2008.11.03.