A makettet a 2006-ban kiadott új dobozgrafikával vásároltam meg, de a benne lévő készlet megegyezik az eredeti 1992-es kiadással.
A 08-as oldalszámú eredeti festésű Magyar gépet építettem meg. Azért esett erre a választás, mert a terepmintája eltér a többi géptől, és ehhez volt korábbi matricalapról oldalszámom.
A 2960535151 gyári számú gép kapta a 08-as oldalszámot. Kecskemétre 1993.októberében érkezett meg, 2004-ben megtörtént rajta az üzemidő hosszabbítás. Ez a gép 2006.07.28.-ig üzemelt, 961 felszállás során 613,8 órát repült.
A makett megépítéséhez felhasználtam néhány műgyanta kiegészítőt is: kerekek, főfutószárak, orrkúp, katapult ülés, póttank, fegyvertartók, hajtómű kiömlők /00 10 kép/.
Az összeállítást a pilótafülkével kezdtem, amit kissé át kellett szabni, mert a katapultülés túl messze volt a műszerfaltól és a kabintetőbe utólag beépített hermetikus hátfal „elvágta volna” a biztosíték dobozt. A kabin hátfal és a biztosíték doboz is kb. 5 mm-rel került előrébb /00 12 kép/. Mivel műgyanta ülést raktam a kabinba, ezért a padlólemezen lévő magasítást le kellett csiszolni. A pilóta fülke belső oldalfalait nem készítette el a gyártó, ezt sztirol lap és húzott szálak felhasználásával pótoltam. Szintén húzott szálakból készült a HUD, ami kapott egy vékony plexi lapot is. Ezután a fülkét lefestettem és beragasztottam a felső törzsfélbe.
A következő lépés az alsó törzsfélen lévő vízszintes vezérsíkok levágása volt, mert azt kitéríthető módon akartam elkészíteni. Ezért 0,8 mm-es injekciós tűből készítettem hozzá tengelyt, majd a törzs alsó felébe beépítettem a tengely foglalatát, hogy festés után a helyére tudjam majd illeszteni.
Mivel a kopoltyúkat nyitva hagytam, ezért vékony sztirol lapokból kialakítottam a felső szívócsatornát, hogy ne lehessen átlátni a géptörzsön, majd kifúrtam a gépágyú torkolatot.
Az alsó törzsfélen az orrfutóakna mögötti részen, sztirol lappal lágyabb átmenetet alakítottam ki, egy oldalmetszeti rajz alapján /00 13 kép/. Ezután összeragasztottam a törzsfeleket, és beragasztottam a gyanta orrkúpot is. Az orrésznél kellett tömíteni és csiszolni, a többi rész elég jól illeszkedett. Ezután rögzítettem az injekciós tűből készült pitot csövet. A szívócsatorna záró lemezét a gyártó párhuzamosan beépíthetőre készítette, emiatt ragasztás előtt itt is átalakításra volt szükség.
A fékszárnyakat és oldalkormányokat kifűrészeltem, és kitérítve ragasztottam vissza.
A műgyanta fegyvertartók rögzítési pontjai nem illeszkedtek az eredeti furatokba, ezért rajzok alapján új furatokat készítettem a szárnyak alsó részébe. Majd következett a függőleges vezérsíkok rögzítése, ami valójában nem is függőleges, mivel 5,5 fokban kifelé dőlnek, itt is szükség volt tömítésre. Ezután kerültek fel szárnyak, aminek egyszerű volt a pozicionálása, mivel az alsó törzsfélen gyárilag van egy-egy fél szárnycsonk. Majd rögzítettem a szélvédő üveget is. A szárnyon és a kormányfelületeken lévő statikus kisütőket fogkefe sörtéből készítettem, ez elég rugalmas ahhoz, hogyne törjön le olyan könnyen.
A futóműveknél vegyes megoldást alkalmaztam, az orrfutószár az eredeti alkatrész kicsit feljavított formában, a fűfutószárak pedig műgyanta öntvények, ahol a két fő rögzítési pontot cseréltem vékonyabb öntőkeret pálcákra. A kerekeket is lecseréltem öntvényre, mert a készletben lévők aránytalanul kisebbek voltak.
A törzs alatti póttartályon is kellett igazítani kicsit. Az öntvény hátsó részén lévő távtartó fülek, túl szélesek voltak. Ezt le kellett vágni, vékony sztirolból készítettem megfelelő méretűt. Ezután keresztül fúrtam a tartályt, az APU füstgáz kivezetésének helyén.
A gép és az alkatrészek kaptak egy réteg alapozó festést, ezután még javítottam egy-két felületi hibát. A festést ecsettel készítettem Revell és Humbrol festékekkel. A két fő színből egy-egy tégelynyi mennyiséget kevertem ki, és próbafestés után vártam egy napot a száradással, hogy lássam a végső árnyalatot. A festék kevergetéssel elment két-három nap mire megfelelőnek ítéltem a színeket. Mikor ez megvolt, jöhetett az alap szürke felfestése két rétegben. Ezután festettem meg a terepmintát, majd a sötétszürke paneleket, orrkúpot és az apróbb alkatrészeket és az eredeti orosz felségjel átfestési foltjait.
A műgyanta fúvócsövet festés előtt szétfűrészeltem, hogy a belső részeket (turbina-lángstabilizáló) pontosan meg tudjam festeni. A belső palást felület matt antracitos-szürkés-fekete színt kapott. A külső felület többféle metál szín + gunmetál + fekete + barna különböző arányú keverékeiből, 6 eltérő szín felfestésével készült.
A pilóta egy hasegawa készlet két figurájából lett összerakva. A maszkhoz csatlakozó gégecső egy vékony drótra húzott izzószál (100 W), a hevederek pezsgősüveg zárófóliából készültek. A kész pilótát fotók alapján festettem meg.
A gép matricázásához felhasználtam egy korai HAD lapot, a gyártó eredeti matricáját és a HAD, 2015-ben kiadott 72111 stencil lapját, melyen közel 500 apró jelzés, felirat található. Csak példakén: a hat fegyvertartóra összesen 96 db matrica került fel.
A gép és az alkatrészek matricázásának befejezése után, minden festett külső felület kapott egy selymes-matt lakk réteget (Revell 1-es és 2-es jelű lakkjának kb. 4:3 arányú keveréke), ezt festékszóró pisztollyal vittem fel.
A lakk megszáradása után krómezüsttel lefestettem néhány érzékelőt és antennát, ezután már csak a gép „végszerelése” volt hátra /08 02 kép/. A külön festett alkatrészek kerültek a helyükre, valamint a pilóta a kabinba.
Információk a 16-os Fulcrumon-ról.
A 16-os oldalszámot 2960535184 gyári számú gép kapta. Kecskemétre 1993.októberében érkezett meg, 2004-ben megtörtént rajta az üzemidő hosszabbítás. 2006.05.25.-én repült utoljára, 1048 felszállás során 658,9 órát repült.
A két makett azért került egy cikkbe, mert az építésük 95%ban, megegyező lépések szerint, azonos kiegészítők felhasználásával, párhuzamosan folyt.
A legfőbb eltérés, természetesen a festés a fegyverzet és a makett építője, akinek ez a második elkészült makettje.
A festés az üzemidő hosszabbítás utáni állapotot örökíti meg, a két fő szín Revell festékekből lett kikeverve, bár a felső kékes-szürke jobban besötétedett mint vártuk.
Erre a gépre egy ICM készlet póttartálya került fel, amit nem volt elég az APU miatt kifúrni, hanem vékony sztirolból készített csövet is be kellett építeni, mert ez a tartály üreges volt.
A gép teljes légiharc fegyverzetet kapott. Az R-27-es eredeti Italeri darab, az R-73 és R-60 rakéták már gyanta kiegészítők voltak.
A matricázás teljes egészében a HAD 72012-es lap felhasználásával készült.
A mellékelt fotók magam készítettem, de nem egy időben és nem ugyanazzal a géppel, ezért van a színárnyalatokban látható eltérés.
2017.05.29.
Faragó Tamás (08-as), és Faragó Enikő (16-os)
