Mikojan-Gurjevics MiG-29 Fulcrum
1:72, saját
Pintér György - Múzeumi krimik
A MiG-29-es vadászgépet,úgy gondolom,senkinek nem kell bemutatnom, a gép az egyik legütőképesebb taktikai vadászgép, amit valaha építettek. Kitűnő fordulékonysága és erős fegyverzete miatt a „Fulcrum” a mai napig kihívást jelent az USA legjobb repülőgépei számára is. A típus több mint 30 ország, köztük Magyarország légierejében teljesít vagy teljesített szolgálatot. Kissé elöregedett műszerezettsége ellenére még mindig komoly ellenfél.
A makett
2005-ben sokak közt én is fájó szívvel vettem tudomásul, hogy a szeretett MiG-29-es végleg eltűnik a Magyar Légierő kötelékéből és „nyugdíjba” vonul. Ekkor határoztam el, hogy sajátos módon tisztelgek a legendás repülőgép nagysága előtt és megépítem a MiG-29-est a saját elképzeléseim szerint.
Az alapot az Italeri cég 1:72-es méretarányú MiG-29 Fulcrum-A (No 184) makettje szolgáltatta. Mivel ez a makett már része volt a gyűjteményemnek,nem jelentett gondot a megépítése. A géptörzset hagyományos úton raktam össze, két komolyabb változtatást eszközölve: A hátsó, vízszintes vezérsíkot szikével levágtam, valamint a szárny csatlakozásához kialakított rést tömítőtpasztával eltüntettem. Ezután következhetett az átépítés.
Sokat gondolkodtam azon, hogyan nézne ki a 29-es előrenyilazott szárnyakkal és kacsavezérsíkokkal. Több tervvázlatot is készítettem (összesen 4-et), és ezek közül választottam ki azt, amelyik a legjobban mutatott. A tervezésnél a Szuhoj S-37 Berkut szárnyszerkezetét vettem alapul, ezt igazítottam a MiG-29 méreteihez.
A saját tervezésű szárnyat és a kacsavezérsíkot ezután saját magam gyártottam le. az alapanyagot a nyomdaiparban alkalmazott alumínium nyomólemez szolgáltatta. A művelet egy sablon készítésével kezdődött, amit ezután szikével körbevágtam 4 alkalommal, így kapva meg a szárny elemeit. Ezekre az elemekre szikével karcoltam bele a különböző paneleket (csűrőlapok, fékszárny stb.). Ezután kialakítottam a megfelelő vastagságú szárnyprofilt és kész is volt a saját tervezésű szárny. A kacsavezérsíkok gyártásánál ugyanígy jártam el.
A festéssel nem akartam sokat vacakolni (amúgy sem az erősségem). A festést ecsettel végeztem, és matt feketére festettem a gépet. A matricázást sem vittem túlzásba, csupán pár matricát használtam fel az eredeti matricalapról (a MiG logóját, a sorszámot és még pár apró jelzést, a vörös csillagot szándékosan hagytam le a gépről). Érdekesség, hogy a matricalapon a 10-es sorszám szerepelt, ami pont kapóra jött, megfordítva ugyanis 01-et kaptam, ami tökéletes egy prototípusnak.
Különleges érzés volt látni a gépet az összeállított állapotban. Pontosan úgy nézett ki, mint amilyennek megálmodtam. Felemelő érzés volt.
A makett
2005-ben sokak közt én is fájó szívvel vettem tudomásul, hogy a szeretett MiG-29-es végleg eltűnik a Magyar Légierő kötelékéből és „nyugdíjba” vonul. Ekkor határoztam el, hogy sajátos módon tisztelgek a legendás repülőgép nagysága előtt és megépítem a MiG-29-est a saját elképzeléseim szerint.
Az alapot az Italeri cég 1:72-es méretarányú MiG-29 Fulcrum-A (No 184) makettje szolgáltatta. Mivel ez a makett már része volt a gyűjteményemnek,nem jelentett gondot a megépítése. A géptörzset hagyományos úton raktam össze, két komolyabb változtatást eszközölve: A hátsó, vízszintes vezérsíkot szikével levágtam, valamint a szárny csatlakozásához kialakított rést tömítőtpasztával eltüntettem. Ezután következhetett az átépítés.
Sokat gondolkodtam azon, hogyan nézne ki a 29-es előrenyilazott szárnyakkal és kacsavezérsíkokkal. Több tervvázlatot is készítettem (összesen 4-et), és ezek közül választottam ki azt, amelyik a legjobban mutatott. A tervezésnél a Szuhoj S-37 Berkut szárnyszerkezetét vettem alapul, ezt igazítottam a MiG-29 méreteihez.
A saját tervezésű szárnyat és a kacsavezérsíkot ezután saját magam gyártottam le. az alapanyagot a nyomdaiparban alkalmazott alumínium nyomólemez szolgáltatta. A művelet egy sablon készítésével kezdődött, amit ezután szikével körbevágtam 4 alkalommal, így kapva meg a szárny elemeit. Ezekre az elemekre szikével karcoltam bele a különböző paneleket (csűrőlapok, fékszárny stb.). Ezután kialakítottam a megfelelő vastagságú szárnyprofilt és kész is volt a saját tervezésű szárny. A kacsavezérsíkok gyártásánál ugyanígy jártam el.
A festéssel nem akartam sokat vacakolni (amúgy sem az erősségem). A festést ecsettel végeztem, és matt feketére festettem a gépet. A matricázást sem vittem túlzásba, csupán pár matricát használtam fel az eredeti matricalapról (a MiG logóját, a sorszámot és még pár apró jelzést, a vörös csillagot szándékosan hagytam le a gépről). Érdekesség, hogy a matricalapon a 10-es sorszám szerepelt, ami pont kapóra jött, megfordítva ugyanis 01-et kaptam, ami tökéletes egy prototípusnak.
Különleges érzés volt látni a gépet az összeállított állapotban. Pontosan úgy nézett ki, mint amilyennek megálmodtam. Felemelő érzés volt.
|
|
1.
|
|
|
2.
|
|
|
3.
|
|
|
4.
|
|
|
5.
|
|
|
6.
|
|
|
7.
|
|
|
8.
|
|
|
9.
|
|
|
10.
|
2010.07.22.
Utolsó módosítás: 2010.07.23.
Utolsó módosítás: 2010.07.23.