Mikojan-Gurjevics MiG-3 "late production"
1:72, Aramory
No.72011
Pintér György - Múzeumi krimik
A szovjet vadászgépek népes családjában az egyik legismertebb a Mikojan és Gurjevics páros tervezte harci gépek sorozata. A MiG-1 a tervezők szándéka szerint a nagy magasságban támadó bombázók elleni harcra kialakított repülőgép volt. Nos, ehhez azonban a fegyverzete nem volt elegendő. Ezzel a típussal felszerelt afféle "repi" vadászezred volt Moszkva légterének védelmére. Persze harcolt is a 41 júliusi német támadások során, de mivel a légiharcok döntő többsége kis-, illetve közepes magasságokban zajlott, az itt gyengébben manőverező gép hátrányba került.
Elkezdődött a továbbfejlesztett, MiG-3 jelzést kapott gép tesztelése, majd sorozatgyártása. Ebből már lényegesen több készült, mint százas nagyságrendű elődjéből, olyan 3400 darab. Voltak lényeges különbségek és olyan "ráncfelvarrás-szerű" változtatások is. A típus harcolt a légierő és a haditengerészeti légierő kötelékében is. Így sokfajta álcázófestéssel és jelzéssorral találhatunk róla képeket.
Lett belőle zsákmányanyag a román és a német légierőben is.
A gép fegyverzete sokat változott. A kezdeti öt géppuska helyett előbb három maradt, de nagyobb kaliberrel, majd más kaliberrel, a szárnyakon visszakapta az eredeti fedélzeti fegyverszámot, hordozhatott bombákat, RS-82 rakétákat.
Ha már megvolt, akkor megpróbálták földi támogató szerepkörben alkalmazni, két darab százkilós bombával felszerelve, de annak sem volt igazán jó. Használhatóság szempontjából beelőzte a típust a Jak, majd a Lavocskin. A sok gyengesége és hibája mellett egy jellegzetessége volt, hogy repülés közben nem volt nyitható a kabintető, így vész esetén a pilóta nem tudta elhagyni a zuhanó gépet. Így aztán egy idő után egyszerűen leszereltették a kabintetőket. A Szovjetunió Háromszoros Hőse, a légierő marsallja, Alekszandr Ivanovics Pokriskin is ezen a típuson kezdte pályafutását. Végül szinte teljesen végigszolgálta a háborút, bár valódi szuperfegyverré nem vált. Alapja lett a különféle fejlesztéseknek, lásd: MiG-7.
No, ennek a bizonyos tekintetben, legendának az 1:72-es makettjét készítette el az ukrán gyártó. Hát nem végzett félmunkát, az már bizonyos!
Átnézve a "de luxe" papírminőségű, hétoldalas (6+1) összeállítási útmutatót, két dolog biztossá válik. Az egyik, hogy őrült aprólékos munka veszi majd kezdetét. Például csak a főfutók aknája 7-7 alkatrészből áll össze, hogy a kabin berendezését már ne is említsem. A másik, ami számomra hiányosság: két altípus, egy 2, illetve egy 3 géppuskát a motorburkolatban hordó megépítéshez kapunk 116 műanyag és 25 fémmaratott alkatrészt.
A műanyag alkatrészek közül 9 az átlátszó, amiből egy zárt és egy nyitott kabintető építhető meg. Ami érdekes, hogy a rajzon választható módon szerepel két kabintető. Ami csak úgy jön ki, ha a nyitott variáció darabjait zárt állapotúra készítjük el.
Megemlítem, hogy Pokriskin könyvéből ("Háborús égbolt") tudható, hogy a mozgatható kabintető baleseteszélyes volt, így gyakran leszereltették és "kabrió változatban" repültek vele az amúgy is nyitott fülkés I-16-okból átszálló pilóták.
Ja! Kapunk maszkolófóliát a kabintetőhöz. Hurrá!
Gondoltam, talán a festési variációk – van belőle 6 felülnézeti és 14 oldalnézeti kép szépen kiszínezve – majd eligazítanak, de nem állapítható meg egyértelműen, hogy melyik melyik variáció. A festési mintázatok között van egy gyanús is. A viszonylag új, "pixel"-mintás. Lehet, hogy rosszul tudom, de a kis négyzetekből összeállított, engem kicsit a "tetrisz" játék formájára emlékeztető terepminta mintha nem a II. világháborús kamók terméke volna. Pmheros kolléga segített a rejtély megoldásában. A kis négyzetek a nyomdai kivitelezésnek és a viszonylag apró mintának köszönhetők. Összhatásukban a Ver3 típusú álcázómintát adják. Köszönet a pontosításért!
A festékskála hat festékgyártó kódjaiban van megadva, bár a javasolt tíz színből a Humbrol csak három, a Tamiya csak négy színt tud kiállítani. Teljes skálát csak az AK Real tudott adni.
Nos, nekifogtam. A részletességről annyit, hogy a fedélzeti rádió, amúgy, nagyjából 2x2x3mm-es doboza két darabból áll össze és még két kezelőgomb (?) is látható rajta.
Az első műsorszám a kabint határoló váz, a műszerfal a pilótaülés és környékének, kezelőszerveknek összeállítása. Előzőleg egy szürkéskék színnel lefestettem a kabin oldalfalait. Összeragasztottam a törzs két felét. Szépen illeszkedett.
A szárnynál a főfutók aknáját hat-hat alkatrészből álmodták meg. Nem mondom, hogy rémálom, de figyelmet igényelnek az apró alkatrészek. Itt eltértem az összeállítási rajztól. Az akna falait nem a felső felületet adó alkarészre ragasztottam, hanem az alsó panelre, pontosan ráillesztve az akna peremére. Így kisebb az esélye annak, hogy a két szárnypanel összeragasztásánál esetleg elmozdulnának a falat alkotó alkatrészek, megakadályozva a szárny alsó és felső lapjainak helyes illeszkedését. Hasonló sorrendcserét gondoltam a szárny és a törzs találkozását fedő kétszer két elem esetében.
Elkezdődött a továbbfejlesztett, MiG-3 jelzést kapott gép tesztelése, majd sorozatgyártása. Ebből már lényegesen több készült, mint százas nagyságrendű elődjéből, olyan 3400 darab. Voltak lényeges különbségek és olyan "ráncfelvarrás-szerű" változtatások is. A típus harcolt a légierő és a haditengerészeti légierő kötelékében is. Így sokfajta álcázófestéssel és jelzéssorral találhatunk róla képeket.
Lett belőle zsákmányanyag a román és a német légierőben is.
A gép fegyverzete sokat változott. A kezdeti öt géppuska helyett előbb három maradt, de nagyobb kaliberrel, majd más kaliberrel, a szárnyakon visszakapta az eredeti fedélzeti fegyverszámot, hordozhatott bombákat, RS-82 rakétákat.
Ha már megvolt, akkor megpróbálták földi támogató szerepkörben alkalmazni, két darab százkilós bombával felszerelve, de annak sem volt igazán jó. Használhatóság szempontjából beelőzte a típust a Jak, majd a Lavocskin. A sok gyengesége és hibája mellett egy jellegzetessége volt, hogy repülés közben nem volt nyitható a kabintető, így vész esetén a pilóta nem tudta elhagyni a zuhanó gépet. Így aztán egy idő után egyszerűen leszereltették a kabintetőket. A Szovjetunió Háromszoros Hőse, a légierő marsallja, Alekszandr Ivanovics Pokriskin is ezen a típuson kezdte pályafutását. Végül szinte teljesen végigszolgálta a háborút, bár valódi szuperfegyverré nem vált. Alapja lett a különféle fejlesztéseknek, lásd: MiG-7.
No, ennek a bizonyos tekintetben, legendának az 1:72-es makettjét készítette el az ukrán gyártó. Hát nem végzett félmunkát, az már bizonyos!
Átnézve a "de luxe" papírminőségű, hétoldalas (6+1) összeállítási útmutatót, két dolog biztossá válik. Az egyik, hogy őrült aprólékos munka veszi majd kezdetét. Például csak a főfutók aknája 7-7 alkatrészből áll össze, hogy a kabin berendezését már ne is említsem. A másik, ami számomra hiányosság: két altípus, egy 2, illetve egy 3 géppuskát a motorburkolatban hordó megépítéshez kapunk 116 műanyag és 25 fémmaratott alkatrészt.
A műanyag alkatrészek közül 9 az átlátszó, amiből egy zárt és egy nyitott kabintető építhető meg. Ami érdekes, hogy a rajzon választható módon szerepel két kabintető. Ami csak úgy jön ki, ha a nyitott variáció darabjait zárt állapotúra készítjük el.
Megemlítem, hogy Pokriskin könyvéből ("Háborús égbolt") tudható, hogy a mozgatható kabintető baleseteszélyes volt, így gyakran leszereltették és "kabrió változatban" repültek vele az amúgy is nyitott fülkés I-16-okból átszálló pilóták.
Ja! Kapunk maszkolófóliát a kabintetőhöz. Hurrá!
Gondoltam, talán a festési variációk – van belőle 6 felülnézeti és 14 oldalnézeti kép szépen kiszínezve – majd eligazítanak, de nem állapítható meg egyértelműen, hogy melyik melyik variáció. A festési mintázatok között van egy gyanús is. A viszonylag új, "pixel"-mintás. Lehet, hogy rosszul tudom, de a kis négyzetekből összeállított, engem kicsit a "tetrisz" játék formájára emlékeztető terepminta mintha nem a II. világháborús kamók terméke volna. Pmheros kolléga segített a rejtély megoldásában. A kis négyzetek a nyomdai kivitelezésnek és a viszonylag apró mintának köszönhetők. Összhatásukban a Ver3 típusú álcázómintát adják. Köszönet a pontosításért!
A festékskála hat festékgyártó kódjaiban van megadva, bár a javasolt tíz színből a Humbrol csak három, a Tamiya csak négy színt tud kiállítani. Teljes skálát csak az AK Real tudott adni.
Nos, nekifogtam. A részletességről annyit, hogy a fedélzeti rádió, amúgy, nagyjából 2x2x3mm-es doboza két darabból áll össze és még két kezelőgomb (?) is látható rajta.
Az első műsorszám a kabint határoló váz, a műszerfal a pilótaülés és környékének, kezelőszerveknek összeállítása. Előzőleg egy szürkéskék színnel lefestettem a kabin oldalfalait. Összeragasztottam a törzs két felét. Szépen illeszkedett.
A szárnynál a főfutók aknáját hat-hat alkatrészből álmodták meg. Nem mondom, hogy rémálom, de figyelmet igényelnek az apró alkatrészek. Itt eltértem az összeállítási rajztól. Az akna falait nem a felső felületet adó alkarészre ragasztottam, hanem az alsó panelre, pontosan ráillesztve az akna peremére. Így kisebb az esélye annak, hogy a két szárnypanel összeragasztásánál esetleg elmozdulnának a falat alkotó alkatrészek, megakadályozva a szárny alsó és felső lapjainak helyes illeszkedését. Hasonló sorrendcserét gondoltam a szárny és a törzs találkozását fedő kétszer két elem esetében.
|
|
A makett dobozfedélrajza
|
|
|
|
|
|
A maketthez mellékelt matricaív
|
|
|
Az átlátszó alkatrészek
|
|
|
A törzs és a szárny elemei
|
|
|
A sárkány kisebb elemei
|
|
|
Az apróságokat tartalmazó öntőkeret
|
2024.06.27.
Utolsó módosítás: 2024.07.07.
Utolsó módosítás: 2024.07.07.