MiG-szállottság

Mikojan-Gurjevics MiG-21F-13

1:72, Modelsvit
Pintér György - Múzeumi krimik A magyar jelzésű MiG-sorból már csak két típus, a MiG-19-es és a "74-es" MiG-21F-13 hiányzik. Az első esetében még várok egy PM verzióra, az utóbbinál pedig a korábban beszerzett Revell készletből végül NDK-s felségjelzésűt építettem. Történt ez annak apropójából, hogy az Eduard a színezett maratását türkiz színben készítette el, amilyen nálunk viszont nem volt. Mivel átfestésre nem vállalkoztam, így be kellett szereznem a Modelsvit termékét, mert ennek a feljavítója helyes(?) színben készült.
Na de lássuk a készletet! A 7+1 öntőkeret mellé kapunk egy kis rézmaratást, maszkolósablont és egy elég nagy matricalapot sok jelzéssel, stencillel. Ez már igen! – mondja erre a makettező, de az ördög a részletekben lakozik, tehát nézzünk jobban a dolgok mélyére.

A felületek valóban szépek, de elég sok a sorja rajtuk és némelyikről csak nehezen lehet eldönteni, hogy az-e és nem valami részlet. Az öntőkeretek egyébként elég sok alkatrészt tartalmaznak, bár néhol feleslegesen túlbonyolítottnak érzem az alkatrészbontást. Ilyen például az orrfutóakna, ahová csipesszel alig megfogható alkatrészeket kell beragasztani, továbbá a három egységből összeillesztendő főfutóaknák, valamint a hajtómű alkatrészeinél a lángstabilizátor gyűrűket tartó két félből összeragasztandó hengeres alkatrész. Jó ötlet viszont a kabin mögötti rész csöveinek külön öntése, mert így könnyebb kifesteni őket.
A gyári rézmaratáson lévő darabok szépek, jól kiegészítik a műanyag alkatrészeket. A pilótakabin önmagában is elég szép, de én megvettem az Eduard feljavítóját is. Ebben megvannak a komplett oldalsó panelek, így nem kell festéssel pepecselni. Ezenkívül vannak feljavítások a katapultüléshez, kapjuk a teljes műszerfalat és a homlok-páncélüveg keretét is. Az oldalpanelek színe mondjuk egy kicsit sötét szerintem, de azért együtt lehet vele élni.
Fegyverzet terén két K-13-as rakétát, két bombát és egy póttartályt kapunk. Ránézésre elég jó az alakhűségük. A matricaválaszték orosz, szlovák, szíriai, vietnámi és finn gépek megépítésére ad lehetőséget, azonban mindegyik fémszínű verzió. Az összeállítási segédlet nagyon részletes, de nem árt mindent alaposan áttanulmányozni. Nekem a javasolt színek jelölései vesztek el egy kicsit, de amúgy is képes segédlet alapján dolgoztam.

És innentől kezdődjék egy jól induló, ámde végül rémálomba forduló szenvedéstörténet, kedves olvasó!
Az építést ezúttal a hajtóművel kezdtem. A tenyérnyi kereten lévő részegységeket összeállítva pofás kis dolgot kapunk, amit a gyári lapon lévő sugárszűkítő lamellákkal tovább lehet javítani. Nem árt azonban figyelni: a három részből összerakható hullámos gyűrű egyik szélén van egy lépcsőzés, amit a hajtómű hengeres testébe megfelelő irányba kell beragasztani, hogy jól illeszkedjen. Fordítva nem az igazi és a két félhengert sem lehet úgy teljesen összefogatni. Emellett a kompresszor lapátsort és a lángstabilizátor gyűrűket magába foglaló alkatrészt is érdemes festés előtt beragasztani, mert annyira passzentos, hogy festve nehezen lehet a helyére tenni. Mivel ez nálam csak utólag derült ki, így szikével kicsit meg kellett kaparnom a hajtóműház végének belső részét és óvatos csavargatással beerőszakolni a lángstabilizátort. A hajtóműnél AK Extreme Metal acél színt alkalmaztam, illetve némi zöldet a hőálló kerámia részeken. Kapott fekete befolyatást, fekete és barna pasztellport, enyhe fehér szárazecsetelést, valamit a gázsugárszűkítőt kívül-belül Jet Exhaust színnel vettem kezelésbe.

A következő a pilótakabint és orrfutóaknát magába foglaló egység összeállítása volt. Itt sok sorját kellett eltávolítani, illetve a feljavító utasításai alapján a két oldalsó kezelőpanelt kellett lefűrészelni. A főbb egységek összeragasztása után elbíbelődtem az apróságokkal. A kormánypedálok "talpalávalóit" lecseréltem a feljavító alkatrészeire, a botkormányra felragasztottam a fékkart, illetve az oldalpanelek, műszerfal alkatrészeit is egymásra szendvicseltem. A teknőre egyelőre még nem ragasztottam fel ezeket, hiszen előbb azt még festeni kellett. Szintén összeállítottam a katapultülés műanyag alkatrészeit, majd levagdostam a maratással pótlásra kerülő részeket. Ezt a kabinnal együtt fekete alapozóval fújtam le, majd száradást követően a fedőszínt festettem. A teknő esetében igyekeztem valami hasonló tónusú színt keverni, mint a maratás. És ha már festés: a kabintető belső részére is kerülnek maratások, így itt belülről is festeni kell. Ehhez kapunk is maszkot - külsőt-belsőt - a gyártótól, éppenséggel csak azt nehéz kitalálni, melyik hová kerül. De egyébként jó minőségű, szerintem az a "parafilm" típus lehet, amit külföldi oldalakon sokszor láttam már. Jól tapad a felületre - többször is - és áttetsző mivoltából kifolyólag jól igazítható. Mondjuk szerintem kicsit méretpontatlan, de a festés után egy hegyes fogpiszkálóval lehet igazítani a nem megfelelő helyre került festéken. Szóval lefestettem a kabint is kívül-belül ezzel a kikevert szürke színnel, majd a belső maszkok eltávolítása után felkínlódtam a belső maratásokat.

A megszáradt kabint ezután világosított alapszínnel, illetve némi fémes festékkel szárazecseteltem és sötétszürkével folyattam be. Bekerült a műszerfal, az oldalsó panelek, a katapultülés, illetve a kabin mögötti csövezés is csatlakozott a teknőhöz. Ez utóbbinál a csöveket külön alkatrészként lehet felragasztani, ami abból a szempontból jó, hogy egyszerűbb a festés. Az elkészült egységet beragasztottam az egyik törzsfélbe a kész hajtóművel együtt. Itt volt némi kínlódás, mert az orrfutóakna hátsó része nem akart teljesen a helyére kerülni, de némi igazgatás után viszonyleg jó lett. Ne felejtsünk el súlyt tenni, amit én ólomgolyók formájában oldottam meg és pillanatragasztóval rögzítettem. Ezután egyesítettem a két féltörzset. Ennél a mozzanatnál olvastam, hogy az egyik legmunkásabb része az építésnek és ez félig-meddig igaz is. A kabinnál valahogy nem akar összeérni az illesztési vonal, így itt vékony műanyaglappal pótoltam ki a rést. A többi részen elég volt szorítóba fogni a törzset, illetve a függőleges vezérsík végénél kicsit vékonyabbra csiszolni a műanyagot, hogy ne legyen lépcsős az illesztés. A ragasztást szakaszonként végeztem, illetve kombináltam a pillanatragasztót és az oldószeres makettragasztót is. Belülről pedig szódabikarbónát szórtam a pillanatragasztóba, hogy ezzel is erősítsem a kötést. Pár nap száradás után feltettem az orr-rész különálló gyűrűjét és Tamiya putty-val körbetömítettem az illesztést.

Felragasztottam a függőleges vezérsík másik felét is, ami számomra érthetetlen okokból különálló alkatrész. Ezzel a törzs meg is volt egy nagy lyukkal a hasán, ide jönnek majd a szárnyak. Ezekbe előbb beragasztottam a főfutóaknákat, természetesen előrefestett állapotban. Képek alapján úgy láttam, hogy a kabin színével megegyezőek, a vezetékek pedig sárga, olajzöld, fekete színűek. És itt jött a másik bonyolultabb történet: a szárnyak próbájánál a ragasztandó törzsrész kicsit hosszabb volt a kelleténél, illetve az aknák nem fértek el a törzsben! A méretbeli pontatlanságon némi reszeléssel lehetett segíteni, de az aknákat ki kellett törni a helyükről és többszöri próbálgatással újrapozícionálni. Még szerencse, hogy pillanatragasztóval rögzítettem őket. Mivel az ridegebb kötést ad, így óvatos feszítéssel elváltak az illesztések, nem tört semmi. Persze a ragasztómaradványokat le kellett csiszolni-kaparni, hogy ne legyenek útban. Végül csak sikerült úgy helyretenni őket, hogy nem ütköztek sehová sem, így a szárnyak alsó részei is a helyükre kerültek. Némi tömítésre volt szükség az illesztési vonalaknál, ami egy kis karcolást is magával hozott később. A szárnyak felső részét már könnyebb volt illeszteni, de azért itt is szükség volt egy kis faragásra a kormányfelületeknél. Utolsó lépésként a vízszintes vezérsíkokat ragasztottam fel pillanatragasztóval. Aki nagyon biztosra akar menni, az dróttal meg is csapolhatja őket, én most ezt kihagytam, mert elég jól illeszkedett a törzshöz a két alkatrész.

A gép ezzel már kezdett hasonlítani egy MiG-re, láttam közeledni a festést. Ezt megelőzően azonban fel kellett még tenni egy-két együtt festendő apróságot, úgymint segéd-légbeömlők, a kormánylapok mozgatómechanikájának burkolatai, illetve a légterelő lapok. Ebben a fázisban láttam legcélszerűbbnek feltenni a kabin mögötti "üveg" alkatrészt is, aminek az illeszkedése szintén nem a legjobb. Gondoltam, hogy egy szorítócsipesszel összeszorítva úrrá leszek a problémán. Nos, ez sikerült is, de az alkatrészben mikrorepedések keletkeztek, aminek nem örültem. Célszerűbb lett volna inkább alápakolni vékony műanyag lemezzel, bár akkor meg a gerincnél kellett volna szobrászkodni. Szintén feltettem az orr alatti pitotcsövet, valamint a tartógerendákat és indítósíneket is, mert könnyebb egyben festeni a géppel, mint utólag ragasztani. Innentől kezdve viszont nagyon óvatosan kell bánni a géppel, mert könnyen letörhetünk ezt-azt. Összeállítottam továbbá a póttartályt, a K-13-as rakétákat, hogy ezek is festésre készek legyenek.

Az alapozás előtt gondosan átellenőriztem az illesztéseket. A kisebb hézagokat vízzel felhígított tömítővel kentem át egy használtabb ecsettel, majd félszáraz állapotban nedves fülpiszkálóval töröltem le a felesleget. Javítottam az elcsiszolt panelvonalakat is, illetve a felületi hibákat, mert ezek a fémes festésen nagyon meglátszanak. Amikor ezzel készen voltam, akkor alapos mosásban részesítettem a gépet, majd következett az ámokfutás. Gondoltam, kipróbálom az AK Extreme metal festékek fényes fekete alapozóját, így ezzel kezdtem a fújást. Úgy látszik azonban, valamit nem jól csináltam, mert hol fényes lett a felület, hol pedig csak félfényes. Ez így annyira nem tetszett, így rámentem a narancssárga Gauzy lakkal. Nem kellett volna, helyenként szép márványosra húzódott össze... Mint kiderült, inkább a zöldet kellett volna használnom, a narancssárga inkább csak a kabintetők csillogósítására alkalmazható.
Csiszolhattam tehát vissza az egészet 2500-as vizes polírpapírral, ami persze az érzékenyebb alkatrészek (antenna, pitotcső) automatikus töréséhez vezetett. Mit ne mondjak, nagyon örültem a dolognak, hogy még javítanom is kellett ezeket. A pitotcsövet levágtam a tartójáról, majd az egyenes részét drótdarabbal helyettesítettem. A késantennát egy Mig-21 készletből megmaradt alkatrészre cseréltem, majd újra próbálkoztam az alapozással. Ezúttal jobban sikerült a felület. Egy fémszínű gépen azonban vannak eltérő árnyalatú panelek, így néhány helyen a fényes fekete felületet átfújtam fehérrel, illetve tompítottam a fényességén. Ettől elvileg a ráfújt metálfesték más árnyalatú lesz. A fedőszín felvitele előtt egy hetet hagytam pihenni az alapozást, hogy jól megszáradjon és kikeményedjen a felület. Addig összeállítottam a futóműveket, lefestettem a kerekeket.
Nekifutottam tehát a fémfelületek fújásának, ami elég jó is lett, de valahogy a fehérrel átfújt részeken nem volt elég eltérő a textúra. Gondoltam, akkor körbemaszkolom és másféle fémfestékkel fújom meg. Egy aranyszabályt felejtettem el: "SOHA ne maszkolj fémfelületet anélkül, hogy előtte jól lelakkoztad volna!"

Nos, a legérzékenyebb felületre tervezett rózsaszín TESA szalag - ami egyébként szinte magától le szokott esni a felületről, annyira nem tapad - úgy beletapadt a festékbe, hogy visszaszedéskor ragasztónyomok maradtak utána. Pedig egyébként a tapogatást meg jól bírta a festés, szóval itt "működött a kémia" a háttérben. Pluszban kénytelen voltam néhány helyen szikével a panelvonalak mentén igazítani a maszkolást, de ettől meg pikkelyesen pattogott le még az alapozó is, amikor felvettem a szalagot.
Sűrű szitokszavak közepette vágtam be az egészet a lefolyótisztítóba és tisztában voltam vele, hogy innentől már csak a túlélésre játszhatok. Sajnos ez a lefolyótisztító csak a fémfestéket oldotta le, utólag átgondolva jobb lett volna a teljes alapozást is leszedni. De ekkor már a türelem és az elszántság is fogytán volt, csak a "legyek már túl végre rajta" érzés maradt. Gondoltam, hogy az alapozó lepattogzott részeit híg tömítővel feltöltöm, majd szintbecsiszolom finom papírral. Bele is vágtam és még az újraalapozásnál is jónak látszott a dolog. Persze a fémfelület rögtön kiadta a legkisebb hibát is, de ekkor már feladtam a küzdelmet. Zöldre festettem a különféle antennaburkolatokat, lefújtam fényes lakkal a gépet, majd feltettem a matricákat - az egyik oldalszámozást persze sikerült ferdére - és paneleztem. Lábraállítottam, levettem az ideiglenesen rögzített kabintetőt, majd nyitott állapotban visszarögzítettem maszkolás nélkül.

Ezzel a végére is értem a kálváriának, amit jórészt a saját hülyeségem okozott, kisebb részben viszont a helyenként túlbonyolított építésnek is betudható. Utólag a teljes festési műveletet másképpen csinálnám, más festékekkel és módszerekkel. Ki tudja, talán egyszer újra nekifutok...
Itt a vége, fuss el véle.
Itt a vége, fuss el véle.
Doboztartalom
Doboztartalom
Hajtómű
Hajtómű
Orrfutó akna
Orrfutó akna
Kabinbelső
Kabinbelső
1679473355437
1679473355437
1679473355426
1679473355426
1679473355420
1679473355420
1679473355416
1679473355416
1679473355413
1679473355413
1679473355408
1679473355408
1679473355405
1679473355405
1679473355398
1679473355398
1679473355395
1679473355395
2023.03.22.
Hinel Tamás (warbirds)
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
Miggyuri
2023.03.25. 09:12:18
Hosszú harc és győzelem! Emlékezetes maketted lesz. Gratulálok! A végeredmény tetszetős.
pmheros
2023.03.26. 14:12:56
Üdv!

A cikkedben jól bemutatod az érzelmi oldalát az építésnek, hogy milyen az amikor elszabadul a probléma lavina, és hogyan éljük meg azt, amikor szaladni kell utána. A legbosszantóbb amikor a festés végén vagyunk, és azt hisszük már a célegyenesben voltunk.
A makettről nekem is az volt az első benyomásom, hogy ez a pici vadász mennyire sok alkatrészből áll össze. Én szerencsés voltam, mert megjelenéskor vettem, és azon még elvétve volt csak sorja. A gyári kabintető maszkot mikor megláttam milyen anyagból van, azonnal rendeltem Eduard -ot. Annak viszont örülök, hogy az alsó szárnyfelet egy törzsszakasszal együtt fröccsöntötték, mert így nem kell nézegetni, hogy biztosan jó legyen mindkét szárny lógása. Szerencsére nyitott és zárt állapotú kabintetőt is ad a gyártó, így ha lett is mikrorepedésed, még mindig maradt egy lehetőséged.
Az a K-13 -as így vakon fog az útjára menni ;)

Üdv.: pmheros
warbirds
2023.03.26. 14:27:10
Köszi Gyuri, az biztos, hogy erre emlékezni fogok...😁
Zoli
2023.03.26. 14:37:50
Szia,
Minden elismerésem a kitartásért, de a makett is szép lett, gratula!
(Néhány éve a MiG-21F verziót raktam össze (majdnem..., azóta se ragasztottam rá a matricázott makettre a futóműveket, függesztményeket, kabintetőt stb...), nekem "csak" egy komoly bajom volt vele, hogy a törzs alját a kabin stb miatt nem lehetett összeragasztani. (Ugyanígy jártam az Eduard MF makettjével is, valószínű a hagyományos ragasztó miatt.) Egyébként üresen a törzs és az egész makett nagyon jól illeszkedett. De azért még tovább bonyolítottam a helyzetet az Amigo kiömlővel, ami szintén nem fért be a törzsbe, csak a külső szerelvények stb lecsiszolásával. Építés közben többször is sikerült leejtenem a makettet, egyszer sem lett baja, csak a matricázást követő lakkozás után, amikor a száradáshoz seggre állított gép felborult az asztalon és az ott lévő kisebb alkatrészek beleálltak a felületbe... Azóta nem nyúltam hozzá.....................)
A festéshez inkább az Alclad árnyalatait javaslom, egyrészt nagyon sokféle kapható, másrészt nagyon gyorsan szárad. (Ha jól rémlik én az egyes panelek maszkolása előtt nem lakkoztam a felületeket, csak felraktam a Tamiya szalagokat, aztán átfújtam pár panelt eltérő színekkel. A maszkoló a rövid száradási idő ellenére se szedte fel a korábbi színeket.) A kabintető maszkolója is nagyon jól használható volt, szerintem még pontosabb is, mint az Eduard maszkolók.
Egy apróságon viszont tudnál még javítani, és ez már korábban is feltűnt, mégpedig a matricák befolyatásán, ha panelvonalakra kerülnek azok. Sok sikert a következőhöz!
z
warbirds
2023.03.26. 14:43:56
Köszi, pont azt akartam érzékeltetni, hogy sohasem bízhatja el magát az ember, mert mindig jöhet valami.
A zárt kabinhoz vissza kellett volna feszíteni a hátsó részt, ezzel már nem akartam tetézni a dolgokat. A K-13-asnak még adok egy kis ezüstöt az orrára, azt tényleg elfelejtettem. 😁
warbirds
2023.03.26. 14:48:17
Köszi, de azért a széptől messze van.🙂
A matricákkal mindig gondom van, hiába kenem le lágyítóval, mintha semmit nem csináltam volna vele.
pmheros
2023.03.26. 14:51:43
Ne ezüstöt. Így utólag inkább valami füstös lakkot rakj a K-13 orrára. Nézz fotókat, érteni fogod miért.

Üdv.: pmheros
Zoli
2023.03.26. 15:39:28
A matricákat akár szikével vágd bele a panelvonalba, aztán mehet rá a lágyító, lakk, akármi, majd a végén azt is be tudod futtatni.
z
warbirds
2023.03.26. 19:24:54
Köszi, igazad van. Némi fekete befolyató egy kis Gauzy lakkban tényleg jobb. Alkalmaztam "visszamenőlegesen" is a többin is.:D
warbirds
2023.03.26. 19:30:08
Nem szeretek matricát vagdosni, mert tuti hogy szétcseszem. Köröm élével próbálom óvatosan besímítani a vonalba, van hogy sikerül, van hogy nem. De gyanítom a lágyító nem az igazi, amit használok (MIG Decal softener).
borisz
2023.03.26. 21:58:18
Szép mentés!
Már szombat reggel megnéztem, akkor még csak telefonról a képeket, aztán most számítógépről, de azon sem vészes, megnyugtatlak. ;)
Szívesen olvasnék egy összehasonlítást a Revell készletével!
warbirds
2023.03.26. 22:08:11
Na, akkor legalább a képek jobban sikerültek. 😁
Egy összehasonlításhoz össze kell szednem az emlékeimet, de majd igyekszem.😉
Johnie
2023.03.27. 15:47:05
Az egész hercehurca ellenére méltó társat építettél a KP UM Mongol-nak. Elismerésem.
warbirds
2023.03.27. 16:49:23
Köszönöm.
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció