Mikojan-Gurjevics MiG-21F-13
1:72, Modelsvit
Pintér György - Múzeumi krimik
A magyar jelzésű MiG-sorból már csak két típus, a MiG-19-es és a "74-es" MiG-21F-13 hiányzik. Az első esetében még várok egy PM verzióra, az utóbbinál pedig a korábban beszerzett Revell készletből végül NDK-s felségjelzésűt építettem. Történt ez annak apropójából, hogy az Eduard a színezett maratását türkiz színben készítette el, amilyen nálunk viszont nem volt. Mivel átfestésre nem vállalkoztam, így be kellett szereznem a Modelsvit termékét, mert ennek a feljavítója helyes(?) színben készült.
Na de lássuk a készletet! A 7+1 öntőkeret mellé kapunk egy kis rézmaratást, maszkolósablont és egy elég nagy matricalapot sok jelzéssel, stencillel. Ez már igen! – mondja erre a makettező, de az ördög a részletekben lakozik, tehát nézzünk jobban a dolgok mélyére.
A felületek valóban szépek, de elég sok a sorja rajtuk és némelyikről csak nehezen lehet eldönteni, hogy az-e és nem valami részlet. Az öntőkeretek egyébként elég sok alkatrészt tartalmaznak, bár néhol feleslegesen túlbonyolítottnak érzem az alkatrészbontást. Ilyen például az orrfutóakna, ahová csipesszel alig megfogható alkatrészeket kell beragasztani, továbbá a három egységből összeillesztendő főfutóaknák, valamint a hajtómű alkatrészeinél a lángstabilizátor gyűrűket tartó két félből összeragasztandó hengeres alkatrész. Jó ötlet viszont a kabin mögötti rész csöveinek külön öntése, mert így könnyebb kifesteni őket.
A gyári rézmaratáson lévő darabok szépek, jól kiegészítik a műanyag alkatrészeket. A pilótakabin önmagában is elég szép, de én megvettem az Eduard feljavítóját is. Ebben megvannak a komplett oldalsó panelek, így nem kell festéssel pepecselni. Ezenkívül vannak feljavítások a katapultüléshez, kapjuk a teljes műszerfalat és a homlok-páncélüveg keretét is. Az oldalpanelek színe mondjuk egy kicsit sötét szerintem, de azért együtt lehet vele élni.
Fegyverzet terén két K-13-as rakétát, két bombát és egy póttartályt kapunk. Ránézésre elég jó az alakhűségük. A matricaválaszték orosz, szlovák, szíriai, vietnámi és finn gépek megépítésére ad lehetőséget, azonban mindegyik fémszínű verzió. Az összeállítási segédlet nagyon részletes, de nem árt mindent alaposan áttanulmányozni. Nekem a javasolt színek jelölései vesztek el egy kicsit, de amúgy is képes segédlet alapján dolgoztam.
És innentől kezdődjék egy jól induló, ámde végül rémálomba forduló szenvedéstörténet, kedves olvasó!
Az építést ezúttal a hajtóművel kezdtem. A tenyérnyi kereten lévő részegységeket összeállítva pofás kis dolgot kapunk, amit a gyári lapon lévő sugárszűkítő lamellákkal tovább lehet javítani. Nem árt azonban figyelni: a három részből összerakható hullámos gyűrű egyik szélén van egy lépcsőzés, amit a hajtómű hengeres testébe megfelelő irányba kell beragasztani, hogy jól illeszkedjen. Fordítva nem az igazi és a két félhengert sem lehet úgy teljesen összefogatni. Emellett a kompresszor lapátsort és a lángstabilizátor gyűrűket magába foglaló alkatrészt is érdemes festés előtt beragasztani, mert annyira passzentos, hogy festve nehezen lehet a helyére tenni. Mivel ez nálam csak utólag derült ki, így szikével kicsit meg kellett kaparnom a hajtóműház végének belső részét és óvatos csavargatással beerőszakolni a lángstabilizátort. A hajtóműnél AK Extreme Metal acél színt alkalmaztam, illetve némi zöldet a hőálló kerámia részeken. Kapott fekete befolyatást, fekete és barna pasztellport, enyhe fehér szárazecsetelést, valamit a gázsugárszűkítőt kívül-belül Jet Exhaust színnel vettem kezelésbe.
A következő a pilótakabint és orrfutóaknát magába foglaló egység összeállítása volt. Itt sok sorját kellett eltávolítani, illetve a feljavító utasításai alapján a két oldalsó kezelőpanelt kellett lefűrészelni. A főbb egységek összeragasztása után elbíbelődtem az apróságokkal. A kormánypedálok "talpalávalóit" lecseréltem a feljavító alkatrészeire, a botkormányra felragasztottam a fékkart, illetve az oldalpanelek, műszerfal alkatrészeit is egymásra szendvicseltem. A teknőre egyelőre még nem ragasztottam fel ezeket, hiszen előbb azt még festeni kellett. Szintén összeállítottam a katapultülés műanyag alkatrészeit, majd levagdostam a maratással pótlásra kerülő részeket. Ezt a kabinnal együtt fekete alapozóval fújtam le, majd száradást követően a fedőszínt festettem. A teknő esetében igyekeztem valami hasonló tónusú színt keverni, mint a maratás. És ha már festés: a kabintető belső részére is kerülnek maratások, így itt belülről is festeni kell. Ehhez kapunk is maszkot - külsőt-belsőt - a gyártótól, éppenséggel csak azt nehéz kitalálni, melyik hová kerül. De egyébként jó minőségű, szerintem az a "parafilm" típus lehet, amit külföldi oldalakon sokszor láttam már. Jól tapad a felületre - többször is - és áttetsző mivoltából kifolyólag jól igazítható. Mondjuk szerintem kicsit méretpontatlan, de a festés után egy hegyes fogpiszkálóval lehet igazítani a nem megfelelő helyre került festéken. Szóval lefestettem a kabint is kívül-belül ezzel a kikevert szürke színnel, majd a belső maszkok eltávolítása után felkínlódtam a belső maratásokat.
A megszáradt kabint ezután világosított alapszínnel, illetve némi fémes festékkel szárazecseteltem és sötétszürkével folyattam be. Bekerült a műszerfal, az oldalsó panelek, a katapultülés, illetve a kabin mögötti csövezés is csatlakozott a teknőhöz. Ez utóbbinál a csöveket külön alkatrészként lehet felragasztani, ami abból a szempontból jó, hogy egyszerűbb a festés. Az elkészült egységet beragasztottam az egyik törzsfélbe a kész hajtóművel együtt. Itt volt némi kínlódás, mert az orrfutóakna hátsó része nem akart teljesen a helyére kerülni, de némi igazgatás után viszonyleg jó lett. Ne felejtsünk el súlyt tenni, amit én ólomgolyók formájában oldottam meg és pillanatragasztóval rögzítettem. Ezután egyesítettem a két féltörzset. Ennél a mozzanatnál olvastam, hogy az egyik legmunkásabb része az építésnek és ez félig-meddig igaz is. A kabinnál valahogy nem akar összeérni az illesztési vonal, így itt vékony műanyaglappal pótoltam ki a rést. A többi részen elég volt szorítóba fogni a törzset, illetve a függőleges vezérsík végénél kicsit vékonyabbra csiszolni a műanyagot, hogy ne legyen lépcsős az illesztés. A ragasztást szakaszonként végeztem, illetve kombináltam a pillanatragasztót és az oldószeres makettragasztót is. Belülről pedig szódabikarbónát szórtam a pillanatragasztóba, hogy ezzel is erősítsem a kötést. Pár nap száradás után feltettem az orr-rész különálló gyűrűjét és Tamiya putty-val körbetömítettem az illesztést.
Felragasztottam a függőleges vezérsík másik felét is, ami számomra érthetetlen okokból különálló alkatrész. Ezzel a törzs meg is volt egy nagy lyukkal a hasán, ide jönnek majd a szárnyak. Ezekbe előbb beragasztottam a főfutóaknákat, természetesen előrefestett állapotban. Képek alapján úgy láttam, hogy a kabin színével megegyezőek, a vezetékek pedig sárga, olajzöld, fekete színűek. És itt jött a másik bonyolultabb történet: a szárnyak próbájánál a ragasztandó törzsrész kicsit hosszabb volt a kelleténél, illetve az aknák nem fértek el a törzsben! A méretbeli pontatlanságon némi reszeléssel lehetett segíteni, de az aknákat ki kellett törni a helyükről és többszöri próbálgatással újrapozícionálni. Még szerencse, hogy pillanatragasztóval rögzítettem őket. Mivel az ridegebb kötést ad, így óvatos feszítéssel elváltak az illesztések, nem tört semmi. Persze a ragasztómaradványokat le kellett csiszolni-kaparni, hogy ne legyenek útban. Végül csak sikerült úgy helyretenni őket, hogy nem ütköztek sehová sem, így a szárnyak alsó részei is a helyükre kerültek. Némi tömítésre volt szükség az illesztési vonalaknál, ami egy kis karcolást is magával hozott később. A szárnyak felső részét már könnyebb volt illeszteni, de azért itt is szükség volt egy kis faragásra a kormányfelületeknél. Utolsó lépésként a vízszintes vezérsíkokat ragasztottam fel pillanatragasztóval. Aki nagyon biztosra akar menni, az dróttal meg is csapolhatja őket, én most ezt kihagytam, mert elég jól illeszkedett a törzshöz a két alkatrész.
A gép ezzel már kezdett hasonlítani egy MiG-re, láttam közeledni a festést. Ezt megelőzően azonban fel kellett még tenni egy-két együtt festendő apróságot, úgymint segéd-légbeömlők, a kormánylapok mozgatómechanikájának burkolatai, illetve a légterelő lapok. Ebben a fázisban láttam legcélszerűbbnek feltenni a kabin mögötti "üveg" alkatrészt is, aminek az illeszkedése szintén nem a legjobb. Gondoltam, hogy egy szorítócsipesszel összeszorítva úrrá leszek a problémán. Nos, ez sikerült is, de az alkatrészben mikrorepedések keletkeztek, aminek nem örültem. Célszerűbb lett volna inkább alápakolni vékony műanyag lemezzel, bár akkor meg a gerincnél kellett volna szobrászkodni. Szintén feltettem az orr alatti pitotcsövet, valamint a tartógerendákat és indítósíneket is, mert könnyebb egyben festeni a géppel, mint utólag ragasztani. Innentől kezdve viszont nagyon óvatosan kell bánni a géppel, mert könnyen letörhetünk ezt-azt. Összeállítottam továbbá a póttartályt, a K-13-as rakétákat, hogy ezek is festésre készek legyenek.
Az alapozás előtt gondosan átellenőriztem az illesztéseket. A kisebb hézagokat vízzel felhígított tömítővel kentem át egy használtabb ecsettel, majd félszáraz állapotban nedves fülpiszkálóval töröltem le a felesleget. Javítottam az elcsiszolt panelvonalakat is, illetve a felületi hibákat, mert ezek a fémes festésen nagyon meglátszanak. Amikor ezzel készen voltam, akkor alapos mosásban részesítettem a gépet, majd következett az ámokfutás. Gondoltam, kipróbálom az AK Extreme metal festékek fényes fekete alapozóját, így ezzel kezdtem a fújást. Úgy látszik azonban, valamit nem jól csináltam, mert hol fényes lett a felület, hol pedig csak félfényes. Ez így annyira nem tetszett, így rámentem a narancssárga Gauzy lakkal. Nem kellett volna, helyenként szép márványosra húzódott össze... Mint kiderült, inkább a zöldet kellett volna használnom, a narancssárga inkább csak a kabintetők csillogósítására alkalmazható.
Csiszolhattam tehát vissza az egészet 2500-as vizes polírpapírral, ami persze az érzékenyebb alkatrészek (antenna, pitotcső) automatikus töréséhez vezetett. Mit ne mondjak, nagyon örültem a dolognak, hogy még javítanom is kellett ezeket. A pitotcsövet levágtam a tartójáról, majd az egyenes részét drótdarabbal helyettesítettem. A késantennát egy Mig-21 készletből megmaradt alkatrészre cseréltem, majd újra próbálkoztam az alapozással. Ezúttal jobban sikerült a felület. Egy fémszínű gépen azonban vannak eltérő árnyalatú panelek, így néhány helyen a fényes fekete felületet átfújtam fehérrel, illetve tompítottam a fényességén. Ettől elvileg a ráfújt metálfesték más árnyalatú lesz. A fedőszín felvitele előtt egy hetet hagytam pihenni az alapozást, hogy jól megszáradjon és kikeményedjen a felület. Addig összeállítottam a futóműveket, lefestettem a kerekeket.
Nekifutottam tehát a fémfelületek fújásának, ami elég jó is lett, de valahogy a fehérrel átfújt részeken nem volt elég eltérő a textúra. Gondoltam, akkor körbemaszkolom és másféle fémfestékkel fújom meg. Egy aranyszabályt felejtettem el: "SOHA ne maszkolj fémfelületet anélkül, hogy előtte jól lelakkoztad volna!"
Nos, a legérzékenyebb felületre tervezett rózsaszín TESA szalag - ami egyébként szinte magától le szokott esni a felületről, annyira nem tapad - úgy beletapadt a festékbe, hogy visszaszedéskor ragasztónyomok maradtak utána. Pedig egyébként a tapogatást meg jól bírta a festés, szóval itt "működött a kémia" a háttérben. Pluszban kénytelen voltam néhány helyen szikével a panelvonalak mentén igazítani a maszkolást, de ettől meg pikkelyesen pattogott le még az alapozó is, amikor felvettem a szalagot.
Sűrű szitokszavak közepette vágtam be az egészet a lefolyótisztítóba és tisztában voltam vele, hogy innentől már csak a túlélésre játszhatok. Sajnos ez a lefolyótisztító csak a fémfestéket oldotta le, utólag átgondolva jobb lett volna a teljes alapozást is leszedni. De ekkor már a türelem és az elszántság is fogytán volt, csak a "legyek már túl végre rajta" érzés maradt. Gondoltam, hogy az alapozó lepattogzott részeit híg tömítővel feltöltöm, majd szintbecsiszolom finom papírral. Bele is vágtam és még az újraalapozásnál is jónak látszott a dolog. Persze a fémfelület rögtön kiadta a legkisebb hibát is, de ekkor már feladtam a küzdelmet. Zöldre festettem a különféle antennaburkolatokat, lefújtam fényes lakkal a gépet, majd feltettem a matricákat - az egyik oldalszámozást persze sikerült ferdére - és paneleztem. Lábraállítottam, levettem az ideiglenesen rögzített kabintetőt, majd nyitott állapotban visszarögzítettem maszkolás nélkül.
Ezzel a végére is értem a kálváriának, amit jórészt a saját hülyeségem okozott, kisebb részben viszont a helyenként túlbonyolított építésnek is betudható. Utólag a teljes festési műveletet másképpen csinálnám, más festékekkel és módszerekkel. Ki tudja, talán egyszer újra nekifutok...
Na de lássuk a készletet! A 7+1 öntőkeret mellé kapunk egy kis rézmaratást, maszkolósablont és egy elég nagy matricalapot sok jelzéssel, stencillel. Ez már igen! – mondja erre a makettező, de az ördög a részletekben lakozik, tehát nézzünk jobban a dolgok mélyére.
A felületek valóban szépek, de elég sok a sorja rajtuk és némelyikről csak nehezen lehet eldönteni, hogy az-e és nem valami részlet. Az öntőkeretek egyébként elég sok alkatrészt tartalmaznak, bár néhol feleslegesen túlbonyolítottnak érzem az alkatrészbontást. Ilyen például az orrfutóakna, ahová csipesszel alig megfogható alkatrészeket kell beragasztani, továbbá a három egységből összeillesztendő főfutóaknák, valamint a hajtómű alkatrészeinél a lángstabilizátor gyűrűket tartó két félből összeragasztandó hengeres alkatrész. Jó ötlet viszont a kabin mögötti rész csöveinek külön öntése, mert így könnyebb kifesteni őket.
A gyári rézmaratáson lévő darabok szépek, jól kiegészítik a műanyag alkatrészeket. A pilótakabin önmagában is elég szép, de én megvettem az Eduard feljavítóját is. Ebben megvannak a komplett oldalsó panelek, így nem kell festéssel pepecselni. Ezenkívül vannak feljavítások a katapultüléshez, kapjuk a teljes műszerfalat és a homlok-páncélüveg keretét is. Az oldalpanelek színe mondjuk egy kicsit sötét szerintem, de azért együtt lehet vele élni.
Fegyverzet terén két K-13-as rakétát, két bombát és egy póttartályt kapunk. Ránézésre elég jó az alakhűségük. A matricaválaszték orosz, szlovák, szíriai, vietnámi és finn gépek megépítésére ad lehetőséget, azonban mindegyik fémszínű verzió. Az összeállítási segédlet nagyon részletes, de nem árt mindent alaposan áttanulmányozni. Nekem a javasolt színek jelölései vesztek el egy kicsit, de amúgy is képes segédlet alapján dolgoztam.
És innentől kezdődjék egy jól induló, ámde végül rémálomba forduló szenvedéstörténet, kedves olvasó!
Az építést ezúttal a hajtóművel kezdtem. A tenyérnyi kereten lévő részegységeket összeállítva pofás kis dolgot kapunk, amit a gyári lapon lévő sugárszűkítő lamellákkal tovább lehet javítani. Nem árt azonban figyelni: a három részből összerakható hullámos gyűrű egyik szélén van egy lépcsőzés, amit a hajtómű hengeres testébe megfelelő irányba kell beragasztani, hogy jól illeszkedjen. Fordítva nem az igazi és a két félhengert sem lehet úgy teljesen összefogatni. Emellett a kompresszor lapátsort és a lángstabilizátor gyűrűket magába foglaló alkatrészt is érdemes festés előtt beragasztani, mert annyira passzentos, hogy festve nehezen lehet a helyére tenni. Mivel ez nálam csak utólag derült ki, így szikével kicsit meg kellett kaparnom a hajtóműház végének belső részét és óvatos csavargatással beerőszakolni a lángstabilizátort. A hajtóműnél AK Extreme Metal acél színt alkalmaztam, illetve némi zöldet a hőálló kerámia részeken. Kapott fekete befolyatást, fekete és barna pasztellport, enyhe fehér szárazecsetelést, valamit a gázsugárszűkítőt kívül-belül Jet Exhaust színnel vettem kezelésbe.
A következő a pilótakabint és orrfutóaknát magába foglaló egység összeállítása volt. Itt sok sorját kellett eltávolítani, illetve a feljavító utasításai alapján a két oldalsó kezelőpanelt kellett lefűrészelni. A főbb egységek összeragasztása után elbíbelődtem az apróságokkal. A kormánypedálok "talpalávalóit" lecseréltem a feljavító alkatrészeire, a botkormányra felragasztottam a fékkart, illetve az oldalpanelek, műszerfal alkatrészeit is egymásra szendvicseltem. A teknőre egyelőre még nem ragasztottam fel ezeket, hiszen előbb azt még festeni kellett. Szintén összeállítottam a katapultülés műanyag alkatrészeit, majd levagdostam a maratással pótlásra kerülő részeket. Ezt a kabinnal együtt fekete alapozóval fújtam le, majd száradást követően a fedőszínt festettem. A teknő esetében igyekeztem valami hasonló tónusú színt keverni, mint a maratás. És ha már festés: a kabintető belső részére is kerülnek maratások, így itt belülről is festeni kell. Ehhez kapunk is maszkot - külsőt-belsőt - a gyártótól, éppenséggel csak azt nehéz kitalálni, melyik hová kerül. De egyébként jó minőségű, szerintem az a "parafilm" típus lehet, amit külföldi oldalakon sokszor láttam már. Jól tapad a felületre - többször is - és áttetsző mivoltából kifolyólag jól igazítható. Mondjuk szerintem kicsit méretpontatlan, de a festés után egy hegyes fogpiszkálóval lehet igazítani a nem megfelelő helyre került festéken. Szóval lefestettem a kabint is kívül-belül ezzel a kikevert szürke színnel, majd a belső maszkok eltávolítása után felkínlódtam a belső maratásokat.
A megszáradt kabint ezután világosított alapszínnel, illetve némi fémes festékkel szárazecseteltem és sötétszürkével folyattam be. Bekerült a műszerfal, az oldalsó panelek, a katapultülés, illetve a kabin mögötti csövezés is csatlakozott a teknőhöz. Ez utóbbinál a csöveket külön alkatrészként lehet felragasztani, ami abból a szempontból jó, hogy egyszerűbb a festés. Az elkészült egységet beragasztottam az egyik törzsfélbe a kész hajtóművel együtt. Itt volt némi kínlódás, mert az orrfutóakna hátsó része nem akart teljesen a helyére kerülni, de némi igazgatás után viszonyleg jó lett. Ne felejtsünk el súlyt tenni, amit én ólomgolyók formájában oldottam meg és pillanatragasztóval rögzítettem. Ezután egyesítettem a két féltörzset. Ennél a mozzanatnál olvastam, hogy az egyik legmunkásabb része az építésnek és ez félig-meddig igaz is. A kabinnál valahogy nem akar összeérni az illesztési vonal, így itt vékony műanyaglappal pótoltam ki a rést. A többi részen elég volt szorítóba fogni a törzset, illetve a függőleges vezérsík végénél kicsit vékonyabbra csiszolni a műanyagot, hogy ne legyen lépcsős az illesztés. A ragasztást szakaszonként végeztem, illetve kombináltam a pillanatragasztót és az oldószeres makettragasztót is. Belülről pedig szódabikarbónát szórtam a pillanatragasztóba, hogy ezzel is erősítsem a kötést. Pár nap száradás után feltettem az orr-rész különálló gyűrűjét és Tamiya putty-val körbetömítettem az illesztést.
Felragasztottam a függőleges vezérsík másik felét is, ami számomra érthetetlen okokból különálló alkatrész. Ezzel a törzs meg is volt egy nagy lyukkal a hasán, ide jönnek majd a szárnyak. Ezekbe előbb beragasztottam a főfutóaknákat, természetesen előrefestett állapotban. Képek alapján úgy láttam, hogy a kabin színével megegyezőek, a vezetékek pedig sárga, olajzöld, fekete színűek. És itt jött a másik bonyolultabb történet: a szárnyak próbájánál a ragasztandó törzsrész kicsit hosszabb volt a kelleténél, illetve az aknák nem fértek el a törzsben! A méretbeli pontatlanságon némi reszeléssel lehetett segíteni, de az aknákat ki kellett törni a helyükről és többszöri próbálgatással újrapozícionálni. Még szerencse, hogy pillanatragasztóval rögzítettem őket. Mivel az ridegebb kötést ad, így óvatos feszítéssel elváltak az illesztések, nem tört semmi. Persze a ragasztómaradványokat le kellett csiszolni-kaparni, hogy ne legyenek útban. Végül csak sikerült úgy helyretenni őket, hogy nem ütköztek sehová sem, így a szárnyak alsó részei is a helyükre kerültek. Némi tömítésre volt szükség az illesztési vonalaknál, ami egy kis karcolást is magával hozott később. A szárnyak felső részét már könnyebb volt illeszteni, de azért itt is szükség volt egy kis faragásra a kormányfelületeknél. Utolsó lépésként a vízszintes vezérsíkokat ragasztottam fel pillanatragasztóval. Aki nagyon biztosra akar menni, az dróttal meg is csapolhatja őket, én most ezt kihagytam, mert elég jól illeszkedett a törzshöz a két alkatrész.
A gép ezzel már kezdett hasonlítani egy MiG-re, láttam közeledni a festést. Ezt megelőzően azonban fel kellett még tenni egy-két együtt festendő apróságot, úgymint segéd-légbeömlők, a kormánylapok mozgatómechanikájának burkolatai, illetve a légterelő lapok. Ebben a fázisban láttam legcélszerűbbnek feltenni a kabin mögötti "üveg" alkatrészt is, aminek az illeszkedése szintén nem a legjobb. Gondoltam, hogy egy szorítócsipesszel összeszorítva úrrá leszek a problémán. Nos, ez sikerült is, de az alkatrészben mikrorepedések keletkeztek, aminek nem örültem. Célszerűbb lett volna inkább alápakolni vékony műanyag lemezzel, bár akkor meg a gerincnél kellett volna szobrászkodni. Szintén feltettem az orr alatti pitotcsövet, valamint a tartógerendákat és indítósíneket is, mert könnyebb egyben festeni a géppel, mint utólag ragasztani. Innentől kezdve viszont nagyon óvatosan kell bánni a géppel, mert könnyen letörhetünk ezt-azt. Összeállítottam továbbá a póttartályt, a K-13-as rakétákat, hogy ezek is festésre készek legyenek.
Az alapozás előtt gondosan átellenőriztem az illesztéseket. A kisebb hézagokat vízzel felhígított tömítővel kentem át egy használtabb ecsettel, majd félszáraz állapotban nedves fülpiszkálóval töröltem le a felesleget. Javítottam az elcsiszolt panelvonalakat is, illetve a felületi hibákat, mert ezek a fémes festésen nagyon meglátszanak. Amikor ezzel készen voltam, akkor alapos mosásban részesítettem a gépet, majd következett az ámokfutás. Gondoltam, kipróbálom az AK Extreme metal festékek fényes fekete alapozóját, így ezzel kezdtem a fújást. Úgy látszik azonban, valamit nem jól csináltam, mert hol fényes lett a felület, hol pedig csak félfényes. Ez így annyira nem tetszett, így rámentem a narancssárga Gauzy lakkal. Nem kellett volna, helyenként szép márványosra húzódott össze... Mint kiderült, inkább a zöldet kellett volna használnom, a narancssárga inkább csak a kabintetők csillogósítására alkalmazható.
Csiszolhattam tehát vissza az egészet 2500-as vizes polírpapírral, ami persze az érzékenyebb alkatrészek (antenna, pitotcső) automatikus töréséhez vezetett. Mit ne mondjak, nagyon örültem a dolognak, hogy még javítanom is kellett ezeket. A pitotcsövet levágtam a tartójáról, majd az egyenes részét drótdarabbal helyettesítettem. A késantennát egy Mig-21 készletből megmaradt alkatrészre cseréltem, majd újra próbálkoztam az alapozással. Ezúttal jobban sikerült a felület. Egy fémszínű gépen azonban vannak eltérő árnyalatú panelek, így néhány helyen a fényes fekete felületet átfújtam fehérrel, illetve tompítottam a fényességén. Ettől elvileg a ráfújt metálfesték más árnyalatú lesz. A fedőszín felvitele előtt egy hetet hagytam pihenni az alapozást, hogy jól megszáradjon és kikeményedjen a felület. Addig összeállítottam a futóműveket, lefestettem a kerekeket.
Nekifutottam tehát a fémfelületek fújásának, ami elég jó is lett, de valahogy a fehérrel átfújt részeken nem volt elég eltérő a textúra. Gondoltam, akkor körbemaszkolom és másféle fémfestékkel fújom meg. Egy aranyszabályt felejtettem el: "SOHA ne maszkolj fémfelületet anélkül, hogy előtte jól lelakkoztad volna!"
Nos, a legérzékenyebb felületre tervezett rózsaszín TESA szalag - ami egyébként szinte magától le szokott esni a felületről, annyira nem tapad - úgy beletapadt a festékbe, hogy visszaszedéskor ragasztónyomok maradtak utána. Pedig egyébként a tapogatást meg jól bírta a festés, szóval itt "működött a kémia" a háttérben. Pluszban kénytelen voltam néhány helyen szikével a panelvonalak mentén igazítani a maszkolást, de ettől meg pikkelyesen pattogott le még az alapozó is, amikor felvettem a szalagot.
Sűrű szitokszavak közepette vágtam be az egészet a lefolyótisztítóba és tisztában voltam vele, hogy innentől már csak a túlélésre játszhatok. Sajnos ez a lefolyótisztító csak a fémfestéket oldotta le, utólag átgondolva jobb lett volna a teljes alapozást is leszedni. De ekkor már a türelem és az elszántság is fogytán volt, csak a "legyek már túl végre rajta" érzés maradt. Gondoltam, hogy az alapozó lepattogzott részeit híg tömítővel feltöltöm, majd szintbecsiszolom finom papírral. Bele is vágtam és még az újraalapozásnál is jónak látszott a dolog. Persze a fémfelület rögtön kiadta a legkisebb hibát is, de ekkor már feladtam a küzdelmet. Zöldre festettem a különféle antennaburkolatokat, lefújtam fényes lakkal a gépet, majd feltettem a matricákat - az egyik oldalszámozást persze sikerült ferdére - és paneleztem. Lábraállítottam, levettem az ideiglenesen rögzített kabintetőt, majd nyitott állapotban visszarögzítettem maszkolás nélkül.
Ezzel a végére is értem a kálváriának, amit jórészt a saját hülyeségem okozott, kisebb részben viszont a helyenként túlbonyolított építésnek is betudható. Utólag a teljes festési műveletet másképpen csinálnám, más festékekkel és módszerekkel. Ki tudja, talán egyszer újra nekifutok...
|
| Itt a vége, fuss el… |
|
| Doboztartalom |
|
| Hajtóm |
|
| Orrfutó akna |
|
| Kabinbels |
|
| 1679473355437 |
|
| 1679473355426 |
|
| 1679473355420 |
|
| 1679473355416 |
|
| 1679473355413 |
|
| 1679473355408 |
|
| 1679473355405 |
|
| 1679473355398 |
|
| 1679473355395 |
2023.03.22.