Mikojan-Gurjevics MiG-31 Foxhound

1:72, Zvezda

Pintér György - Múzeumi krimik A nagyméretű doboz 5 szürke és egy átlátszó öntőkeretet rejt. A panelvonalak vésettek, bár néhol elég halványak (az én példányomon az orr két oldalán kellett igazítani). Részletessége elég jó ehhez a méretarányhoz képest, sorjával nem nagyon találkoztam.
A kabinbelső elég egyszerű, a katapultülések halványan hasonlítanak csak az eredetire és a műszerfalat, oldalkonzolokat is csak matricán kapjuk. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy a részletezéshez felhasználom a Part fotómaratását. Ebben megtalálható a teljes belső tér plusz az ülések feljavítása is lehetséges az alkatrészekkel, bár én inkább műgyanta üléseket használtam.

Elsőként levágtam a keretről az orr rész felső felét és kivágtam belőle a két kabin közötti elválasztó részt. Ezt teljes mértékben ki lehet cserélni maratásra. Ezután beragasztottam a kabin hátfalát, majd neki kezdtem a műszerfalak elkészítésének. Mindkettőt több részből állíthatjuk össze hajtogatás és ragasztás segítségével. A ragasztáshoz Loctite pillanatragasztót használok, szerintem ez a legjobb minőségű ragasztó. Óvatosan, fogpiszkáló hegyével hordom fel az illesztésekre. A mikrofilmek felragasztása előtt lefestettem mindent a jellegzetes orosz „kabin-zöldre” a Model Master 2135 sz. festékével. Száradás után vékony ecsettel és alkoholos filccel kihúztam a műszerek kereteit, és a kapcsolókat fehérre, sárgára, pirosra festettem. A kis méretarány miatt ez kissé idegtépő mulatság és sajnos a kéz remegése sem segít a dologban.
A festés után beragasztottam a műszerfalak hátára a mikrofilmeket, majd lefestettem a hátoldalát fehérre. Ezután elővettem a kabinteknőt, amely nem igazán passzolt a „rezes” belsőhöz. Az első kabin oldalai és az orr oldalfalai között 2-3 mm-es rés tátongott, ezért a teknőt kettévágtam és háromszög alakú betétet ragasztottam bele. Így már elöl és hátul is pontosan passzolt. Ezután levágtam az első kabin függőleges oldalfalát, mert különben nem fértek volna be a vízszintes felületre kerülő réz alkatrészek (pedig a feljavító készlet kifejezetten ehhez a készlethez készült).

Miután mindent beépítettem (az ülések és a botkormányok kivételével egyelőre), összeragasztottam az orr két felét, de előtte csapágygolyókat helyeztem el az orrban. Az oldalakon összecsiszoltam az illesztési vonalat és pótoltam a halvány vagy eltűnt lemezosztásokat.
Következő lépésben a hajtóművek kiömlőit vettem szemügyre. A makett alkatrészei elég felületesek, de miután találtam egy nagy részletességű fotót erről a területről, könnyebb volt a feljavítás.
Először is hullámlemezt kellett készítenem, amihez egy modellező honlapon talált ötletet használtam fel. Dekorlemezekre gombostűket erősítettem fel hosszában úgy, hogy a két lemezen lévő tűk fésűszerűen illeszkedjenek egymásba. Ezután teamécses alumínium lemezét méretre vágtam, majd a tűkre fektettem és a másikat erősen rányomtam. Így hullámos lemezt kaptam, amelyet az eredeti C20 sz. alkatrészek köré tudtam ragasztani. A továbbiakban szintén ebből az anyagból szabtam apró téglalapokat, amiket a lemez szélére ragasztottam körbe. Ezek a hajtómű nyíló redőnyei, amelyek egymást fedve helyezkednek el körben.
Minden másodikat ívesre hajtottam hosszában és 4 lyukat fúrtam rá, ahogy az eredeti képen is van. Az elkészült alkatrész külső részét fémszínűre festettem, belülről pedig Gun metal színt kapott. Száradás után ezüsttel és fehérrel szárazecseteltem a belső részt, aztán az egész alkatrészt fekete temperás átmosásban részesítettem. Ez a „sterilnek” ható natúr fém felületeket használtabbá teszi. Ugyanezt a technikát alkalmaztam a redőnyöket takaró kiömlőkre is.
Az alkatrészeket a helyükre próbálva azonban kiderült, hogy a rögzítésre szolgáló idom mélyen a makett belsejében van, így a házilag feljavított alkatrészek ragasztására szolgáló csonkot meg kell majd hosszabbítani.

Folytatásként lecsiszoltam a főfutó gondolák belső mintázatát és alumíniumlemezből „bélést” készítettem az eredeti hullámos mintázat alapján. Ehhez golyóstollal vonalzó mentén végighúzogattam a lemezt egy viszonylag puha felületen. Így kaptam az eredetihez hasonló mintázatot, amit beragasztottam és méretre vágtam. Elkészítettem az aknákban található bordázatot, valamint a különböző hidraulika- és pneumatika vezetékeket. Végül összeragasztottam a szívócsatorna oldalfalával és alumínium színűre alapoztam.
A vezetékek alu- és ezüstszínűek lettek, a gömb alakú levegőtartály fekete. A törzs alsó és felső felének illesztése odafigyelést igényel és tömíteni is kellett a farok részen. A problémát Tamiya Putty segítéségével oldottam meg, majd visszakarcoltam az eltűnt panelvonalakat.
Az orr és a törzs egységének összeillesztése viszonylag problémamentesen ment, ugyanez azonban nem mondható el viszont a szívócsatornák kivitelezéséről. Az alkatrészek illesztésére nagyon oda kell figyelni és a csiszoló-, tömítő eszközeinket is a kezünk ügyében tarthatjuk.

Ahogy korábban írtam, a C20-as alkatrészek túl mélyen lennének a kiömlőkben, ezért öntőkeret darabot vágtam és rézdrótos csapolással illesztettem az elkészült egységek hátuljára. Az előre kialakított furatok átmérői azonban nagyobbak voltak, mint a keretdaraboké, ezért papírt tekertem rájuk, amíg pontosan nem illeszkedtek. Végső lépésként az alkatrészeket beragasztottam a helyükre - ügyelve hogy egy szintben legyenek -, majd az előzőleg acélszínűre lefestett és grafitporral átecsetelt kiömlőket is felerősítettem. Ezt körbetekertem Tamiya szalaggal, hogy a későbbi festés során a kész kiömlőket ne érje károsodás.
Miután a két nagy egység egyben volt, következett a vízszintes és függőleges vezérsíkok beragasztása. A függőlegesek esetében újra kell pozícionálni. Ehhez levágtam a rögzítésre szolgáló „szemölcsöket” és rézdrót csapolással tettem az új helyére. Ugyanilyen megoldással ragasztottam be a vízszintes vezérsíkokat. Így már kezdett repülőgép formát ölteni a madárka...:)

A festés előtt eltüntettem az illesztési hézagokat húzott szál és pillanatragasztó segítségével, majd egy világosszürke réteggel ellenőriztem, hogy mindenhol hibátlan lett-e a felület. Ez egyben alapozó rétegként is szolgált. Az összeállítási útmutató hála Istennek pont tartalmazza azt a festési variációt és matricát is, amelyik az egyik repülőnapon szereplő – igen látványos, szürke-kék-fehér-fekete színekben pompázó – gépet ábrázolja. Úgy döntöttem tehát, hogy ezzel a festéssel építem meg a madarat az „egyhangú” szürke helyett.
Először tehát a szürke alapszín felhordása következett, amely három rétegben fedett csak igazán foltmentesen. A teljes száradás után kimaszkoltam a mintázatot, majd következett a szárnyakon, függőleges vezérsíkokon, az orr két oldalán a kék felületek megfestése, valamint a törzsgerinc és a kabin előtti orr-rész fekete színe.
A szívócsatornák oldalát is kimaszkoltam és vékony csíkban a maszkolás mentén megfestettem fehérre. Száradás után a maszkot feljebb helyeztem és az egész oldalsó rész kék színt kapott. Teljes száradás után a panelvonalakat grafitporral kentem be, majd a felesleget sebbenzinbe mártott ronggyal óvatosan töröltem le. A rongyot nem szabad nagyon a felülethez nyomni, mert felszedheti a festéket is!
A felületen maradó grafitpor kopott, piszkos hatást kölcsönöz a makettnek, míg a panelvonalakat jól kiemeli. Végezetül már csak az „apróságok”, a műgyanta ülések óvatos felhelyezése volt hátra, valamint a megfelelő hely kiválasztása a polcon.