Van már lassan 4 és fél éve is, hogy egy Isten háta mögötti osztrák kisvárosban viszonylag nagy sebességgel egy "vödörautó" robogott el mellettem. Vadiúj festés, terepszínű üléshuzat, a hátsó ülés mögötti rádió,és a sofőr, egy tábori sapkás, de egyébként civilruhás öregúr láttán azonnal beugrott a sztereotipia a jómódú, szerencsésebb helyre született gyűjtőről, amit csak megerősíthetett az anyósülésen felvillanó "Shmeisser" képe. Ahogy azonban fordultam utána, feltűnt a kocsi hátulján egy viszonylag nagyméretű tábla, amiből a sebesség miatt csak a Militarmuseum Sonntagberg-ig juthattam. Természetesen, az első reakció ilyenkor az érdeklődő emberben az, hogy "hogy a francba is tudom meg, hol az a múzeum, melyik városban, megyében, annak melyik zugában, hogyan és mikor jutok el oda... , amikor észrevettem egy egészen kicsi táblát, jobban mondva egy nyilat, amire talán tiz centis betűkkel valaki szabadkézzel felirta, hogy Militarmuseum. Balra, natürlich. Hogy mozgó autóból esélyem sem lett volna észrevenni, meg gondolom másnak sem, ez valószinűleg az üzembentartókat nem nagyon zavarta...
Még két hasonló nyil után végül is meglett a keresett intézmény. Hogy nem estem hasra a látványtól úgy elsőre, talán nem is csoda. Egy felénk is jól ismert TÉESz udvarra, annak is egyik szerelőcsarnokára hajazó fehér épületen egy decens tábla, rajta az intézmény elnevezésével, cimével, előtte pár pirosra festett, hatástalanitott bomba, meg egy jókora motor, amiről később kiderült, hogy egy torpedónaszád agregátja volt valaha. Az udvarban egyetlen T34/85, meg egy rohamcsónak, ami egykor a Sturmpionirokat szolgálta. Talán nem túl meglepő, ha ilyen kezdetek után komolyan elgondolkodtam azon, vajon van-e értelme befizetni a 7eur-nyi belépőt...
Nos, a válasz röviden:IGEN!!!!
A múzeum bentről egészen más képet mutat. Igaz, nagyvasuk, vagyis valódi tankjuk a kinti oroszon kivül nincs több, sem repülőjük, viszont odabent van pár egyéb apróság.
Dokumentumok százai, többtucat makett(állítólag 200-nál is több), teherautók, személykocsik, még legalább egy Kübel, Krupp, Horch, Opel, Kettenkradok, motorok, oldalkocsisok és szólók, BMW, Zündapp, bicajok, aknavetők, légvédelmi löveg, aknák, rakéták és kézifegyverek sokasága a szablyától a Thomson-gitáron és a Panzershreckem át egészen az éjjellétóval felszerelt Kalasnyikovig..... Valamint csupa olyan korabeli "kacat", amit csak a résztémák ismerői tudnak igazán értékelni. Sokszáz kisebb-nagyobb relikvia, főként a III. Birodalom korából.
Ez a rengeteg cucc, legalábbis egy része, életképekben, vagy ha úgy tetszik, 1/1-es diorámákban került elrendezésre. Az első és az utolsó kivételével, ami egy I. világháborús K.u.K. lövészárok, meg egy modern osztrák hadsereget bemutató pár négyzetméter, szóval, ezeken kivül az összes életkép II. világháborós környezetet mutat be. Vannak persze szabadon álló, be nem illesztett eszközök, járművek is, valamint van három falazott "szoba" vagy bódé bent a csarnokban. Az egyikben a múzeum meglepően gazdag kézifegyver gyűjteménye, egy része országokra osztva,(igen, Ungarn is van), a másik pegig a kozizlésnek megfelelően a Holokausztnak állit emléket, véres falak, és folyamatos vetités formájában.
A zsúfoltság mindenütt érezhető, de egy idő után meg lehet szokni, és már nem zavar. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy bár a körüljárásra, talán elég egy órácska a hely méretei miatt, de a rendes elmélyedésre egy egész délelőtt sem sok annak, aki valódi fanatikusként lép be ide. Nagyon sok, számunkra különlegességnek nevezhető kiállitási tárgy van. Tőbb magyar vonatkozású fegyver, eszköz, sőt egy életkép is. Járművek és eszközök egész sora, amit a korabeli magyar királyi honvédség is használt, járművek, fegyverek, sok egyéb. Külön meg kell emlitenem a múzeum fotógyűjteményét. Három vagy négy fényképalbum, csak amit én láttam, feltehetőleg sehol sem publikált képek sokaságával. Ezek privát hagyatékok lehetnek. Ha valakinek vannak igazán jó kapcsolatai, szerintem megérné digitalizálni és publikálni azokat.
Végezetül csak annyit, hogy ezt a kis múzeumot bátran ajánlom bárkinek, akit arra visz az útja, a fanatikusaknak pedig, azt hiszem,kötelező kitérő, ha nyugat felé Salzburgnak veszik az irányt. De nem elfelejteni: egy óra nem elég!
